Új Néplap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-30 / 124. szám

2005. MÁJUS 30., HÉTFŐ 5 MÚLTIDÉZŐ Médiasztár a fagyos világűrből visszapillantó Farkas Bertalan huszonöt éve a kozmoszból fotózta Szolnokot Sikeres összekapcsolás és átköltözés a Szaljutra — ezzel a szalagcímmel je­lent meg lapunk napra pontosan huszonöt évvel ezelőtt. A korabeli sajtó — így a Néplap is — nagy fi­gyelmet szentelt Farkas Bertalannak. Az első ma­gyar űrhajóst pedig máig kicsit szolnokiként tartja számon a város. Teleki József „Lajos Bátyám! Üdvözletünket küldjük a Csillagvárosból. Jól vagyunk, Aida aranyos nagy­lány. Üdvözlet a többieknek is. Jó hajtást (repülést) kívánok és ölellek. Bertalan” - ez a levélke is olvasható volt aznap a Néplap hasábjain, amikor a Szojuz-36 Föld körüli pályára állt. Farkas Bertalan kétszeresen is első volt. Nem csak az első magyar, aki eljutott a világűrbe, de az első igazi hazai média­sztár. Annak idején a sajtó min­den égen, majd földön tett moz­dulatáról beszámolt. így még azt a levelet is közzé tették, me­lyet a világűrbe indulása előtt két hete írt barátjának, egykori szolnoki oktatójának, Tar Lajos őrnagynak. De hosszú riporto­kat lehet olvasni a korabeli új­ságokban volt tanárokkal, diák­társakkal, no és természetesen a szülőkkel. A nyolc napos űrutazásnak is szinte minden percéről beszá­molt a sajtó. így arról is, mikor kelt, mit reggelizett, hogyan tor­názott a Föld körül keringő űr­Búcsú a várostól a Jubileum téren Magyari Béla és Farkas Bertalan főiskolai éveit idézi a kép Farkas Bertalan természetesen híres űrutazása óta Is járt már a megyeszékhelyen állomáson — ahogy akkor emle­gették — a szovjet—magyar űr- páros. A május utolsó napján történ­teket például így jegyezte fel a Néplap: „A szokásosnál 50 perccel később volt ébresztő tegnap a Szaljut-ó űrállomáson pán egy esemény tudta a me­gyei lap címoldaláról, ha nem is leparancsolni, de hátérbe szorí­tani a magyar kozmonautát, Ká­dár János beszéde. A pártfőtit­kár angyalföldi választási nagy­gyűlésén elhangzottak kaptak nagyobb teret, mint a Szaljuton „A Berci nem akárki” Fekete István nyugállományú ezredes a '70-es évekből, a Kilián Főiskoláról ismeri az egykori hallgatót, Farkas Bertalant, ám sze­mélyes kapcsolatba leginkább az utóbbi években kerültek a Ti- sza-vidék Sportrepülő Egyesületnél végzett kö­zös repülések alkalmával - Mint a hajózok általában, Berci is nagyon közvetlen és őszinte ember, 20 évi távoliét után is ugyanolyan közvetlenséggel üdvözölt, mint ha nem is telt volna el az a hosszú idő - mond­ta. A nyugdíjas katonatiszt arról, hogy miért ép­pen Farkas Bertalant választották ki a több mint 40 jelölt közül az űrutazásra, ekképp vélekedik:- Tulajdonképpen már az sem semmi, hogy megfelelt a nagyon szigorú egészségi követelményeknek és természetesen a szakmai felkészültségét is kimagaslónak találták, mégis abban, hogy ő lett a kiválasztott, döntő szerepe lehetett külső megjelenésének is. A számtalan nemzetközi szereplés során Farkas Bertalan sármja bizonyára nagyon fontos volt Magyarország imázsa szempontjá­ból Mindent összevetve Fekete István hozzátette: „a Berci nem akárki”, szerinte sokkal nagyobb elismerést érdemelne, mint amit jelenleg kap. (hgy) Csaknem húszezer szolnoki várta a városba érkező ValeriJ Kubászovot és Farkas Bertalant járuló barátainkat... Ez a közös űrutazás újabb fényes bizonyí­téka a szocialista országok kö­zössége erejének...” A program is az akkor szoká­sos forgatókönyvet követte: út­törők piros szegfűcsokrokkal, tisztelgés a hősök emlékművé­nél, ünnepi állománygyűlés a katonai főiskolán, ismerkedés egy szocialista nagyüzemmel, a Tiszamenti Vegyiművek terme­lési eredményeivel, majd bú­csúztató népgyűlés a vasútállo­másnál. Politika ide, politika oda az el­ső magyar űrhajóst igazi soka­ság fogadta június 21-én a me­gyeszékhelyen. Ahogy akkor ír­ta lapunk: „Percek alatt lelkes tömeg gyűrűjében találták ma­gukat a vendégek, akiket ezután nyitott gépkocsin vittek szinte lépésben a városi tanács szék­háza elé. A város apraja, nagyja látni, köszönteni akarta Szolnok világhírű vendégeit. Csaknem húszezer ember tolongott a 4-es főút mindkét oldalán, szovjet és magyar nemzeti színű kis zász­lókat lobogtató, csokrokat dobá­ló, ünneplő szolnokiak sorfala között érkeztek meg a delegáció tagjai a tanácshoz.” A felvételek a Néplap korabeli számaiban jelentek meg. dolgozó űrexpedíció részére, mert előző este a kísérleti prog­ramban szereplő feladatok mi­att később mentek aludni... Tisztálkodás, majd közösen el­fogyasztott reggeíi után munká­hoz látott a legénység, mert még sok-sok kísérletet kell elvé­gezniük.” Milyen feladatok voltak ezek? Például a Föld megfigyelése. Űrfényképeket készítettek pél­dául a Tisza vidékéről. Elsősor­ban a Szolnok-Kisköre közötti szakaszt vizsgálták, végeztek talajtérképezést. De külön ta­nulmányozták a kiskörei víztá­roló hatását a belvíz kialakulá­sára és a szikesedésre. Az űrrepülés ideje alatt csu­történtek. A politika - ahogy ma, akkor is - igyekezett sok mindenre rátelepedni, így az űrrepülésre is. A visszatérte után országjáró körútra vitt Farkas Bertalan és űrhajós tár­sa, Valerij Kubászov, valamint Magyari Béla kiképzett űrhajós mellett rendre ott sütkéreztek a dicsfényben a helyi pártvezérek is. így volt ez Szolnokon is. Andrikó Miklós, a megyei párt- bizottság első titkára például ezekkel a szavakkal üdvözölte az űrhajósokat: „Örömteli és emlékezetes nap számunkra a mai, hogy Szolnokon üdvözöl­hetjük a szovjet és a magyar nép internacionalista barátsá­gához újabb fényes tettel hozzá­Néhány kedves szó a Vegyiművek szocialista brigádjainak naplójába) középen Alekszej Jeliszejev, a közös űrrepülés földi irányítója) FOTÓ: MÉSZÁROS JANOS Fa rkas Bertalan átadja a Kilián főiskola parancsnokának a Szojuz—36 makettjét

Next

/
Oldalképek
Tartalom