Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-30 / 279. szám
4. OLDAL T Ü K Ö R 2002. November 30., szombat MEGYEI Civilek a hadseregben Kellemes meglepetést okoztak parancsnokaiknak a tartalékosok Az utóbbi időszakban tapasztalt, százalékokban kimutatható enyhe javulás ellenére már jó néhány éve igen negatív a hadkötelezettséggel kapcsolatos közhangulat. Aki csak tehette, igyekezett megúszni minden, honvédséggel összefüggő dolgot: sorozást, bevonulást, a tartalékos szolgálatot pedig jóformán már el is felejtették. Ráadásul ez utóbbi kötelezettség sokak számára a legkellemetlenebb emlékeket jelenti. Ehhez képest kellemes csalódást jelentett a parancsnokok számára az a 119 megyebeli fiatalember, akiket az MH 89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő Ezredhez hívtak be tartalékos szolgálatra. hát másnaponként, amikor kimaradásra ment, rohant a szalonba, és árulta az autókat. Ugyanígy teltek a szombatok is. A tartalékosok között nem akadt olyan, aki különösebben panaszkodott volna bármire is. Ha figyelembe veszszük, hogy szólásszabadságukban senki sem korlátozta őket, akkor ez egyáltalán nem is rossz dolog. Megtudhattuk tőlük például azt is, hogy ma már nincsenek emeletes vaságyak, és hogy nem 25-en, hanem csak 9-en voltak elszállásolva egy hálóteremben. A „szívatás” pedig ma már, hál’ Istennek, ismeretlen kategória a seregben. Az ezred parancsnokhelyettese, Orosz Zoltán alezredes kalauzolt végig bennünket azokon az állomásokon, ahol tartalékosokkal találkozhattunk. Mivel az alakulat alapvető rendeltetése a repülés, nem véletlen, hogy az „elfogult” parancsnok a helikoptereknél időzött legtovább. Annál is inkább így volt ez, mert beosztottjai a tartalékosokkal együttesen végezték a gép felkészítését az ismételt repülésre. Az üzemanyaggal való feltöltés és műszaki átvizsgálás nagy körültekintést igénylő tevékenység. A parancsnok sem titkolta, kellemes meglepetést jelentettek számára is hozzájuk behívott tartalékosok: - Komoly, felelősségteljes munkát végeztek, megértették és elfogadták a kiképzés szükségességét, és mondhatom, lelkesen viszonyultak a feladatok végrehajtásához is. Sem a munkájukkal, sem a fegyelemmel nem volt semmilyen probléma. HGY Az üzemanyagtöltés közös produkció. A gépkocsit tartalékos, magát a tömlőt hivatásos katona kezeli. A biztosítási feladatokat az ugyancsak tartalékosokból álló tűzoltóraj látja el. fotó: csabai istván Tegnap szereltek le azok a fiatal férfiak, akiket mint tartalékos katonákat hívtak be az ezredhez. A többség közel egy hónapot húzott le, a tiszthelyetteseknek és az egyetlen tisztnek öt napig tartott a laktanyán belüli élet. A tartalékos szolgálat lényege, hogy ki-ki frissítse fel azt a katonai szaktudást, amit sorkatonaként szerzett évekkel ezelőtt. Az ezredhez behívottak között voltak gépkocsivezetők, híradósok is. Fo- Orosz Zoltán alezredes dór Károly, a vezetékes tábori telefonközpont felelőse egyáltalán nem berzenkedett az utóbbi csaknem egy hónap miatt, még a november végi csípős időjárás sem tette őt morcossá. Amikor a tartalékos kiképzés utolsó napjaiban újságírók és kamerás emberek keresték fel a laktanyát, a civilként vagyonvédelmi cégnél dolgozó fiatalember nagy odaadással kezdett el beszélni feladatáról.- Ez egy K-12-es tábori vezetékes telefonközpont. Ez azért jó, mert...- Elsősorban az érdekelne — szakítottam félbe a haditechnikai előadást -, hogy okozott-e bármilyen problémát a bevonulás? Károly gyorsan váltott, és készséggel válászolt: — Az furcsa volt, amikor fél évvel ezelőtt megkaptam a novemberre tervezett behívásról az értesítést. Aztán, mint rendes ember, bevonultam. A 25 nap nem nagy idő, ki lehet bírni. Szerintem nem árt egy kicsit gyakorolni. Háború esetén úgyis behívnának, ha pedig nem tudnánk működtetni a honvédségi eszközöket, akkor gyorsan kifeküdnénk — vélekedett a hazafi. Károly esetében a munkahellyel sem volt semmi probléma. Természetesen visszavárják, és az ígéret szerint pénzügyileg is minden rendben lesz. A Jászdózsáról jött Kiss András már nem ennyire derűlátó. Ő bolti eladóként dolgozik. A munkahely az ő esetében sincs veszélyben, ám hogy miként sikerül majd megegyezni a járandóságok tekintetében munkaadójával, még a jövő zenéje. Az elmúlt egy hónap talán Kállai Krisztián számára bizonyult a legmozgalmasabbnak. Amellett, hogy tartalékos katonaként a laktanyában is helyt kellett állnia, nem hagyhatta sorsára cégét sem. A pusztamonostori fiatalember ugyanis egy jászberényi autószalon frontembere. Mint értékesítési vezető, nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy épp a leghúzósabb időszakban kivonja magát a munka alól. így te-Fizetésnap Azt szokták mondani: spóroljon bárhogy bárki, ossza be a forintokat, filléreket, azért a fizetésnap a legtöbb helyen jeles dátumnak, piros betűsnek számít. Főleg ott, azoknál az embereknél, akiknek a havi keresetükön, járandóságukon, netalántán nyugdíjukon kívül más bevételük nincs, hacsak a beszívott levegőt ide nem sorolom. Vajon a fizetésnap mi mindent jelent az egyének, családok életében? Többet költenek-e valamire, vagy nagyon észen kell lenni, hová tegyék a forintjaikat? Takács Erzsébet bolti eladó Szolnokon, a piaccsarnokban.- Én tizenötödikén kapom a bérem, szerencsére a párom, aki ugyancsak kereskedő, elsején, így be tudom osztani.- Hányán vannak otthon?- Négyen.- És ha szabad kérdeznem, mennyi a havi kereset?- Százhúszezer. Összesen. Igen ám, de a rezsi elvisz harmincat, a lakásköltség tízezer. így marad négyünkre nyolcvan. Enynyi sem, mert a napközik, bérletek további ezrek.- Miben más a fizetésnap?- Abban mindenképpen, hogy ilyenkor csinálom a nagybevásárlást. Ez két napig is eltart, és tízezer körüli. Esetleg ha valami jelentősebb vétel szükséges, ezt is lebonyolítom. így most vettünk nagy szőnyeget 23 ezerért, de két részletben tudtuk kifizetni.- Luxus ilyenkor?- Ugyan már, ennyiből? Üdülni tíz éve nem voltunk, ez luxus lenne. Szerencsére a szüleim vidéken élnek, és segítenek hízóval, hússal, tojással, csirkével. Egy igazi városlakó családnak ez nagy támogatás. Szabó János szobafestő, mázoló, tapétázó. Huszonnégy éves, nőtlen, ott dolgozik, ahová a gazdája viszi. Ügyes keze révén János ilyenkor sem pihen, még a téli nemszeretem hetekben is akad megrendelésük.- Anyuéknál lakom, a Vosztok lakótelepen, hét közben meg ott, ahol dolgozunk. Most példáuí Gödöllőn. Fixbéres vagyok, nem panaszkodom, jól fizet a főnököm, de nem is nyolc óra a műszak. Mikor mennyi, mert darabmunkát nem szeretünk hagyni, inkább ráhajtunk egy keveset, hogy meglegyen.- A fizetés?- Azt 13-15. között kapom, ahogyan kijön. Legyünk akárhol, annyi a könnyítés, hogy aznap este úr vagyok. Ez azt jelenti, vendéglőben vacsorázom valami finomat. Mert mi faluban soha nem dolgozunk, inkább nagyvárosokban vagy a Balatonnál, a Velencei-tónál meg Esztergom vidékén.- Mennyi egy úri vacsora?- A helytől függ: kétezer-négyezer körüli, de lehet több is. Fizu után, ha hazajövök, beülünk hétvégén a haverokkal valami sörözőbe. Hol én fizetek, hol ők.- Mit mond erre a kislány, János?- Most nincs, augusztusban szakítottunk, így szabad vagyok. Akad ennek előnye is, hátránya is. Az előnye, hogy majd megismerkedek egy másikkal, a hátránya, többször elmegy így az ember a srácokkal inni.- Félretenni?- Tízezret szoktam. A többi elmegy, meg szeretem a jó cuccokat. És ugye azok nem olcsók sem Budán, sem Kecskeméten, sem Szolnokon. Majd spórolok, ha családom lesz. Fehér Jánosné Erika adminisztrátor. Busszal jár be naponta a munkahelyére, mert Jászkarajenőn él. — Otthon ketten lakunk a fiammal, és én általában vagy 30-án, vagy 1-jén kapom a fizetést. Nem sok ez a kereset, luxusra nem futja. Ha csak azt nem számítom annak, hogy ilyenkor veszek kéthárom tábla csokit. Milkát, mogyorósat. Ennyi a pluszkiadás, mert egyébként nagyon észen kell lenni, hogy mire mindent kitisztázok, maradjon valami. És nálunk sajnos a fizetésen kívül nincs semmi plusz, sem földjáradék, sem egyéb bevétel. Egy ház, ez az állás — ennyi az egész. Félrerakni ennyiből nem lehet, örülök, hogy kijövünk egyik hónaptól a másikig. Kis Béla 76 éves, és neki a havi járandóságát az jelenti, amikor a pénze, magyarul a nyugdíja rákerül a számlájára. — Az a baj, hogy az ilyen nyugdíjakból kettő is jöhetne havonta, de mivel csak egy érkezik, nagyon be kell osztani az előttünk álló harminc, esetleg harmincegy napra. A hites párom nagyon szereti a friss, vágott virágot, ilyenkor mindig viszek neki egy szálat, ha már ennyit törődik velem. Ami pedig engem illet, gyógyszereket szedek, így inni nem szabad. A dohányzás sem érdekel, inkább az újságok. Az Új Néplap jár, és ilyenkor veszek egy-két színes kiadványt, lapot. De nem a legdrágábbakból, mert azok hatszáz-ezer forintosak, hanem azok közül, amelyek száz alattiak, körüliek. Talán ez az aznapi nagy kicsapongás, mert a többi hagyományos: ha jó az idő, művelem a kertet, termelem a kolbásztököt, szivacstököt, ha rossz, verseket fabrikálok. Sokan elmondták: alig várják már a fizetést, annyira nincs pénzük, amibe majd’ beleőrülnek. Amikor megkapják, hazaviszik, és minden részletet, számlát kifizetnek, akkor meg abba őrülnek bele, hogy mennyire nem maradt. Főleg ha olyan kiadások is fűszerezik a hónapot, mint például: cipő a srácnak, farmer a nagylánynak, netalántán a fürdőszoba csaptelepét is csak a jóindulat tartja, olyan rozoga. Ugye igaza van az egyik riportalanynak, aki szerint ilyen nyugdíjból, keresetből, ami mifelénk, ebben a megyében átlagos, kettő is lehetne egy hónapban? De ha ne adj’ Isten, hármat adnának: üsse kő... D. SZABÓ MIKLÓS ILLUSZTRÁCIÓ FOTÓ: M. J. Tv-notesz Navigálni muszáj Éspedig a Navigátorral az ismeretek széles vizein, a Magyar Televízió új magazinjával, mely annyi más műsorral ellentétben, melyeken ott díszeleg az a fránya sárga kis köröcske, arra intvén, hogy megtekintésük gyermekek számára csak szülői felügyelettel ajánlatos, a kora esti órákban, ez a magazin korláttalanul nézhető, nem csúfítja elmarasztaló bélyeg, mint más butító és hülyítő szórakoztató társait ugyanabban az időben. Közérdekű, mondhatni azt is, közhasznú ismeretek világába visz el bennünket, hogy tudnivalókkal vértezzen fel. Képletesen szólva: hajózni kíván a televíziós műsorok bizony háborgóan zavaró, olykor szennyes tengerén! S a rakomány? Nem oly súlyos és nehéz, jóllehet tudományos, hogy attól akár el is süllyedhetnék: ismeretek szórakoztató köntösben, vonzó könnyedséggel, ötletes szellemességgel. Ám nem aprópénzre váltva az ismereteket, nem olcsó tálalásban, az méltatlan lenne, csak annyira szórakoztatóan, hogy a néző számára vacsora előtt is könnyen fogyaszthatóak legyenek. És akik navigálják, irányítják — nem mellékesen —, két kellemes hölgy, nem a magamutogatós műsorvezetők fajtájából: Demcsák Zsuzsa és Nagy Tünde, ők kalauzolnak felváltva a tudnivalók gazdag világában. Egyébként amikor útjára indult e magazin, nem véletlen, jelképes értelemben is a jelet a rajtra a legnagyobb magyar navigátor, az űrhajós Farkas Bertalan adta meg. De miféle ismeretekről is beszél ez a csak hét közben jelentkező műsor? Csupán jellemzésül ragadva ki néhányat színes tartalmából. Hallhattunk benne például arról, mi okozza a migrént, de arról is, vércsoportunknak milyen szerepe lehet egy esetleges diétában, fogyókúrában; megismerhettük, hogyan készül ama vonalkód, mely azonosításul ott található valamennyi fogyasztási cikken; megtudhattuk, miként történhet meg - sajnos -, hogy az ember akár teljesen megőszülhet egyetlen éjszakán, továbbá azt is, mint érdekesség, a férfiakat a meleg, míg a nőket a frontból a hideg viseli meg jobban. Láthattuk, végigkövethettük, miként lehet tudományosan is ellenőrizni az illemhelyek tisztaságát, megszólalt a szakember, a mikrobiológus - más esetekben is egy-egy szakértő szerepel -, hogy magyarázatot adjon a fertőzésről, ahogy azt tette, magyarázattal szolgált az a főorvos is, aki azt világította meg, mitől lehet mély, illetve magas az emberi hang, továbbá miért is tesz jót a hangszálaknak a tojás vagy a szalonna, „zsírozván” őket, hogy jobban szóljanak. Szemléletes képek „mesélték el” a vízre épült város, a süllyedő Velence megmentésének módját. S fény derült arra is, hogy bizony a balkezesek minden előítélettel szemben - lám fácán is van bal, ami valójában szerencsétlent jelent - sokkal alkotóbbak, mint jobbos társaik, s ennek oka pedig az agyakban fészkel. És van játék is, az zárja rendre az érdekes ismeretek színes sorát, egy-egy hazai feltaláló ötletét, találmányát kell felismernie a nézőnek, majd a megfejtést levélben beküldenie. Már aki felismeri az ötletet. Á helyes megfejtő nevét azután közlik is velünk. A helyes megfejtést azonban nem, így aztán a nézők többsége, akár e sorok írója is, ott maradhat magára a szomorú tudatlanságban. Pedig mi is van a Navigátor homlokára írva: A tudatlanság ideje lejárt. Vagy mégsem? valkó mihály !• 1 1 1
