Jászkun Krónika, 2002. október (10. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-03 / 231. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Október 3., csütörtök Életszerű kapcsolat kell Négyévenként igen fontos sze­méllyé válók, mert döntenem kell az országot, a városomat, a lakó­térségemet érintő kérdésben, ne­vezetesen, hogy kinek adjak bizal­mat a szavazatommal. Az országgyűlési képviselők, a pártok, illetve a polgármesterjelöl­tek választásánál egyszerűbb a helyzet, ott ugyanis többé-kevésbé ismeri a választópolgár a jelöltet, il­letve a programot, meg a saját bő­rén is tapasztal sok mindent. De hogyan döntsék jól az önkormány­zati képviselőm esetében? Eddig három olyan önkor­mányzati képviselőnk is volt, akik itt laktak velünk. Őket ismertük, négy év távlatából helyesen tud­nánk dönteni, de most a választó- körzet megváltoztatásával vala­mennyi önkormányzati képviselő új és ismeretlen. Az öt közül eddig hárman juttatták el hozzám fény­képes ajánlásukat, bizalmat kérő szórólapjukat. Az a bizonyos kettő máris ki­esett a szitán, hiszen ha csak az új­ságból ismerhetem meg, ha még szórólapon sem szólít meg en­gem, hogyan gondoljam azt, hogy jól képviselné az érdekeimet. Egyébként úgy gondolom, ő is kí­váncsi lehetne az én „programom­ra”, véleményemre, elvárásaimra. Látatlanban nem adhatok bizal­mat. Annak a másik háromnak, aki megszólít engem, módomban van tanulmányozni a szórólapját. Ötven év körüliek, komolynak, megfontoltnak tűnnek. Magukról keveset, a választókörzettel kap­csolatos elképzeléseikről egyálta­lán nem beszélnek. Közös ben­nük, hogy mindhárman a bizal­mamat kérik. Egyiküket fényké­pes plakátok is menedzselik, de személyesen nem volt módomban találkozni vele. A megmaradt két jelöltet isme­rem, mindkettő szimpatikus, és tudom, hogy jót akar. Egyikük személyesen ismerke­dik a választóival, lakossági fóru­mot is tartott, hogy feltárja a térség problémáit és felmérje, mit és ki­ket kell képviselnie az önkor­mányzatban. Mérlegre téve a tapasztaltakat, eldőlt a voksom sorsa: annak adom, aki személyes találkozás­sal, a véleménycsere lehetőségé- vel is megtisztel. (név és cími Szenvedélye a virágoskert Nem lehet úgy elhaladni a törökszentmiklósi, Mar­git út 13. számú ház előtt, hogy egy csodálkozó pil­lantást ne vessen a járókelő az egész nyáron pom­pázó kerti virágokra! A nyugdíjas Hricza Istvánná minden örömét bennük leli. Míg férjének a galamb­tenyésztés jelenti a hasznos elfoglaltságot, addig ő szobanövényeit és az ezer színt öltött kerti virágait ápolja. Már gyermekkorában megtanulta és meg­szerette a virágok gondozását, hiszen a tanyán, ahol szüleivel és testvérével élt, igen fiatalon volt egy birodalma. Mindketten kaptak egy-egy szögle­tet a tanyaudvarból a szülőktől, amit elképzelésük, ízlésük szerint „rendezhettek be”. A fehérre me­szelt, kis tanyát négy viruló kert ölelte körbe. A virágoknak lelkűk van — állítja az idős hölgy —, ha betegség gyötri, ha kedélytelen, csak ki kell men­nie közéjük és máris jobban van. Úgy érzi, a legér­tékesebb örökség, amit édesanyja hagyott rá, a virá­gok szeretete. Ennél nagyobb ajándék számára nincs. ■ A szabadság vértanúi Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverését kato­nai megszállás és véres megtorlás követte. A császár és a ko­rona ítéletét Haynau táborszernagy hajtotta végre. „A láza­dó vezéreket fel fogom köttetni, a magyarokhoz átállt tiszte­ket agyon fogom lövetni” — kérkedett Haynau. 1849 őszén egymást követték a ki- jóst, az első magyar kormány mi­végzések. Október 6-án lőtték niszterelnökét, ugyanezen a na- agyon Pesten gróf Batthyány La- pon Aradon tizenhárom hős tá­bornokot, köztük Damjanich Jánost. A szabadságharc már­tírjairól a Magyar Pos­ta több alkalommal is emlékbélyeget bocsá­tott ki, s emlékbélyeg­zőt is használt a leve­lekre. Batthyány La­jos születésének 175. évfordulójára 1981- ben Barabás Miklós festménye alapján a Vagyóczky Károly A Kékesi László tervezte blokk grafikus tervező által készített bé­lyeggel emléke­zett. 1989. októ­ber 6-án az ara­di vértanúk em­lékére bélyeg­blokk került forgalomba: a Kékesi László bélyegtervező alkotta blokk közepén a sza­badság alakját Zala György egy­kori aradi emlékművének rajzá­val s körben a 13 vértanú hősi ha­lált halt tábornok arcképével. A blokk az év legszebb bélyege lett. Legutóbb 1999. március 12-én, a 150 éves évforduló alkalmából a vértanúk képével készült egy új blokk. Az emlékbélyegekből kettőt mutatunk be. _______ SZOLNOKI BÉLYEGGYŰJTŐK KÖRE —— 1 A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, monda­nivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvas­ható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) NYÁRBÚCSÚZTATÓ. A szolnoki Egyesített Szociális Intézmény Thököly úti otthonában nyárbúcsúz­tatót rendeztek, ahová meghívták és vendégül látták a Tószegi úton működő 3. számú intézmény klub­tagjait és dolgozót is. Vígh József bűvész látványos és szórakoztató jótékonysági műsorát az idősek nagy tapssal köszönték meg. A hangulatos délelőttöt az idősek vidám műsora zárta. _________(beküldött fotói Ké pzeletben visszajárt Aha Novák Vilmos életének egy nagyon jelentős szaka­sza kötődik a Szolnoki Mű­vésztelephez. Az itt alkotó művészek közül az egyik legnagyobb egyéniség volt, akinek neve összeforrt a vá­rossal. Halálának évforduló­jára emlékeztünk szeptem­ber 19-én, amely immár a hatvanegyedik, igaz, nem kerek, de reá emlékezni mindenképpen illendő. A fiatal magyar festőgeneráció — Bemáth, Egry, Szőnyi és Aba No­vák — alkotásai európai értékren­det jelentenek. Aba Novák, aki bár budapesti születésű volt, sok nyarat és évet töltött városunk­ban és később a művésztelep törzstagja lett. így érzelmi okok­ból is őt tartjuk a kortársai között a legnagyobbnak. A festő Szolnokhoz való kötő­dését monográfusa, B. Supka Magdolna művészettörténész így fogalmazta meg: Fényes Adolf volt az, aki Aba Nováknak felcsil­lantotta a szolnoki kincsesbánya titkait, vagyis azt, hogy mint lehet emberi-művészi élményekből szintézist teremteni, ízes, ma­gyar, modern festői világot alkot­ni. Művészpályájának kezdetét és végét is egy-egy szolnoki műve jelzi, s a kettő közötti negyedszá­zados munkásság remekei is zömben Szolnokon készültek vagy szolnoki ihletésűek. Habár ismerte hazánk tájait, a fél világot is bejárta, mindezek ellenére Szolnokot választotta festészeté­nek kikötőjeképpen. Stílusa az egyházművészet modernizálása terén is szerepet kapott, amely heves támadásokat és ellentmon­dásokat váltott ki. Szolnokra való érkezése után 1933-ban Chiovini Ferenc festőművésszel együtt a jászszentandrási templomfres­kók hatalmas munkájába fogtak. A szentély és a diadalív egyházi témájú freskóit Aba Novák, a templom hajójának történelmi freskóit Chiovini alkotta. Az 1937-es párizsi világkiállítás monumentális pannója, amely a Grand Prix-t hozta meg számára, szintén Szolnokon született. Pályájának csúcsán, negyven­hat évesen gyűrte le a kiapadha­tatlan energiájú, robusztus ter­metű művészt a halál. Élete utol­Önarckép - 1923 só szakaszában - írja monográ­fusa - ha állványához tudott még ülni budapesti műtermében, Szolnokra zarándokolt képzelet­ben: megelevenedtek benne a vá­sárok, iddogáló, bölcselkedő pa­rasztok, a kondér mellett álló me­nyecskék. Ez a világhírűvé lett művész itt, a Tisza-Zagyva szögében ta­lálta meg a szépséget, a nyugal­mat, az alkotó megújulást. ___________________NAGY JÓZSEF, SZOLNOK A jászberényi Liska József Erősáramú Szakközépisko­la, Gimnázium és Kollégium a ’90-es évek elején indította el rendvédelmi fakultációs gimnáziumi osztályát. Céljai között szerepelt, hogy a ta­nulók az életkori sajátossá­goknak megfelelően szerez­zenek ismereteket a rendőri munkáról, felkészítse őket a demokratikus közéletben való aktív részvételre, helyt­állásra a munka és az üzleti élet területén, adjon segítsé­get a pályaválasztásban. Hla- vacska Andrásáé igazgató egy nyári tábor sikeréről számol be. Pályaorientációs tevékenységünk olyannyira sikeresnek mondható, hogy az itt érettségiző diákok kö­zül sokan nyernek felvételt a ren­dészeti szakközépiskola ötödik évfolyamára, a készenléti ezred­be, illetve a rendőrtiszti főiskolá­ra. Többen tanulnak tovább kato­nai vonalon is. Tanulóink rend­szeresen részt vesznek a rendvé­delmi országos középiskolai ver­Bűnmegelőzés — középiskolás fokon senyen, ahol csapatban is és egyé­nileg is előkelő helyezést érnek el. Az Országos Bűnmegelőzési Ta­A foglalkozás szünetében jászberényi rendőrkapitányság volt, majd Mátrafüredre utaz­tunk, s ott folytattuk programun­kat. A tanulók a táborban köze­lebbről megismerkedtek a rendőr­ség munkájával. Prevenciós tevé­kenységünkkel sikerült ráébresz­teni a diákokat a veszélyekre. Pá­lyázatunkban és a végrehajtás so­rán kiemelkedően fontos feladat­ként kezeltük, hogy a diákok megismerkedjenek a bűnmegelő­zés lehetőségeivel, az egészséges életmóddal, ismerjék a dohány­zás egészségromboló hatását, az alkohol, a kábítószer veszélyeit, ezek következményeit. Olyan hasznos ismeretekre tettek szert, amelyeket a hétköznapi életben fel tudnak használni. A csoportos tréningek és a szituációs játékok tették meg élőbbé a „tanulást”. A tábor egyik legkiemelkedőbb eredménye az volt, hogy az azo­nos képzésben részt vevő és azo­nos pályaorientációt választó diá­kok, valamint az iskolánkba most bekerülő 9. osztályosok közösen vettek részt a programban. Ez mind a bűnmegelőzés, mind a pá­lyaorientáció szempontjából igen hasznos volt. Sok gyereknél az iskolaváltás problémát okoz, sérülékenyebbé válnak. Ez alatt a néhány nap alatt megismerhették egymást, ízelítőt kaptak új iskolájuk életéből, így az első tanítási napon már „régi” ismerősként találkozhattak. Szeretnénk, ha jövőre is lenne lehetőségünk pályázni, mivel a résztvevők véleménye szerint is hasznos, érdekes és eredményes napokat töltöttünk együtt. Az ér­tékelés során a diákok elmondták, jó ötlet, hogy már iskolakezdés előtt kötetlen körülmények kö­zött, kellemes környezetben talál­koztak egymással, és új ismere­tekkel gazdagodtak. Oamjanich tábornok ról Patay Mihály ké szített linómetszetet nács tavasszal pályázatot hirdetett nyári tábor szervezésére. Az el­nyert támogatásból — önrész vál­lalásával - két helyen szerveztük meg táborunkat. Az egyik hely­szín iskolánk kollégiuma és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom