Új Néplap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-28 / 302. szám
7. OLDAL 2000. December 28., csütörtök .' \ $■ n ' i Hl i ,-■& 5 wjm -v - -" v- <* >>s^- <> i $ ii Majdnem veszte lett a szerelme Majdnem veszte lett a szerelme, de erről majd később. Először ismerkedjünk meg vele.- Az a bajom, hogy mindig kitalálok valamit. Mindig belevisz a fene valamibe, nem tudok nyugodni - mondja PáncLi István szolnoki fafaragó. Eredeti mestersége irodagép-műszerész. Az ilyen emberre mondják, hogy haladt a korral. Részt vett a vízügyi igazgatóság és a Mezőgép számítógéprendszerének kialakításában. Kilónyi oklevél — köztük né- . metországiak - bizonyítja, hogy mindig tanult. A Számítástechnikai Oktató Központ által kiállított oklevélen az áll, hogy „számító- gépes műszakinak nyilvánítjuk”. Tíz évig a szolnold ipartestület alelnöke is volt. Szíve vágya egy számítástechnikai múzeum létrehozása. Szerinte:- Ha visszaadnák az ipartestület épületének hátsó részét, ott ki lehetne alakítani a számítástechnikai gyűjteményt. Az alap megvan ehhez, hiszen a tekerős gépektől a kezdeti számítógépekig összegyűjtöttünk vagy háromszáz gépet. Ilyen gyűjtemény nincs még az országban. Ki tudná megmondani, hogy milyen sugallatra kezdett fát faragni. Gyönyörű kopjafát készített a szolnoki piros iskolához és a határőrség országos parancsnokságához, ahonnan dísztőrt kapott cserébe. A Nefagnál egy fából faragott rügy őrzi keze munkáját. Ugyanígy az aradi vértanúk, Fehér Tiborral együtt készített emlékműve Pusztavacson és Szolnokon.- Adja magát a forma - vallja a faragásról -, csak az kell, hogy legyen az embernek vonzódása hozzá. ,,, No, meg az az érzés, miszerint:- Jólesik az embernek, hogy munkái túlélik. Persze csak akkor, ha készítésükhöz segítséget kap. Elképzelésekben, tervekben nincs hiány.- Jó lenne az aradi vértanúk emlékműve köré kifaragni a szomszédos országok címereit. Ilyen címermúzeum sincs még - álmodozik —, körbevenné a kopjafákat. Négy hónapig dolgozott Szent László szobrán, amit december elején vittek el a határőrség központjába. Gondolatvilágában most Szent Miklós szobra formálódik. A jövő év augusztusára kell kifaragnia. Az új görög katolikus templom elé, a szabad térre kerül majd az alkotás. Két és fél méter magas lesz. Belsejébe egy rejtett harang kerül. Legalább hatvanezer dollárért vágnak ki egy fát. Nyolcméteres magasságból sodorta le a visszacsapódó ág. Tizenöt csontja tört. Nem sok reménye volt az élethez. Negyvenezer dollárba került a kezelés. Szerencsére a biztosító átvállalta a költségeket. A majdnem teljes tragédiát épülése közben, a ház előtt ülve, a körülötte ugrándozó mókhsohetven centi szélességű fatörzs kell hozzá. Igazat kell adni Pándi Istvánnak:- Fantasztikus feladat lesz. A felsoroltakból is kitűnik: a fa Pándi István szerelme. S majdnem az lett a veszte. Az történt ugyanis, hogy Amerikában, Shel- tonban élő lányánál vendégeskedve le akart vágni egy vastag ágat. Az késztette erre, hogy ott kát figyelve, görbebotjára vésett motívumokkal örökítette meg.- Azt hittem, sosem jövök haza - révedezik -, de az a tudat, hogy megmaradtam, hihetetlen erőt adott. Visszatértem, s nem lehetett legyőzhetetlen akadály előttem. Persze tudom, hogy véges az élet. Munkáimat ebben a tudatban, nem magamnak készítem. Évkezdés pótszilveszterrel A jászladányi nyugdíjasklub csirkepörköltből készült vacsorával tartotta idei évzáróját. A jövő évi programot januárban dolgozzák ki. Nem babonásak a klubtagok, de azért azt mondják: az évkezdést pótszilveszterrel teszik hangulatossá, remélve, hogy ugyanúgy alakul az egész esztendő. Szerencsére a megyei és a helyi önkormányzattól kapnak támogatást, s a szövetkezet is rendelkezésükre szokta bocsátani székházának nagytermét. Szükség is van arra, hiszen jó és rendszeres kapcsolatot ápolnak az al- sószentgyörgyi, a boldogházi, a jánoshidai, a tiszasülyi és újabban a mezőtúri nyugdíjasokkal is. Kölcsönösen vendégül látják egymást. A jászladányi nyugdíjasklub új elnöke Danajka József. Vezetési stílusáról így beszél:- Mindig részt vettem a közéletben. Szeretem az embereket, szívesen végzek szervező munkát. ____■ E mlékműre hatvanezer Mint ezt korábban hírül adtuk, a Magyar Veteránrepülők Szövetségének megyei egyesülete „Repülők karácsonya” címmel baráti találkozóra hívta a közelmúltban az aktív és a nyugállományú repülőket, ejtőernyősöket, azok családtagjait. A rendezvényt kiemelkedő mértékben támogatta a Víz- és Csatornamű Koncessziós Rt., az Alcsi-szigeti Mezőgazdasági Rt., valamint Török István tűzikovács. A szolnoki Helyőrségi Művelődési Otthonban tartott ünnepségen százötvenen vettek részt. Az est bevételéből hatvanezer forintot befizettek a repülőemlékmű megvalósítását célzó, újonnan nyitott számlára. Aki követni akarja a példát, ugyanezt teheti. A számla száma: 11745004- 20079671. ■ Számvetés A szolnoki pedagógus nyugdíjasklub igen gazdag programot valósított meg az idén. Annak összegzése terjedelmi okok miatt csak dióhéjban lehetséges. Ferencz Tibomé, a klub elnöke ezt szem előtt tartva vállalkozott a számvetésre:- Megünnepeltük klubunk tizenötödik születésnapját, kirándultunk Gyulára, Vácra és Erdélybe. Öt alkalommal meghívott előadókkal folytattuk a millenniumi programot. Előadást tartott dr. Bedey Endre a honfoglalástól napjainkig témakörben; dr. Szabó László a jászok és a kunok életéről; Kovács Lajos, a TIT városi titkára A mentálhigiénés problémák kezelése időskorban címmel; Jaczkó György lelkész „Egyházak és szekták” témakörben; Csányi Sándor, a gasztronómia lovagja pedig a gasztronómia világába kalauzolt bennünket. Rendezvényeinket a TIT városi szervezete támogatta. A Vöröskereszt városi szervezete segítségével és megtakarított forintjainkból százhetven ajándékcsomagot készített a vezetőség klubtagjainknak. A hagyományos karácsonyi ünnepet — mindig valamelyik iskolánál köszöntve azt - a Varga Katalin Gimnázium rendezte meg klubunk számára. Januártól augusztus 20-ig előadásokkal és kirándulásokkal folytatjuk a „Verecke híres útján” elnevezésű programunkat. Előadást hallgatunk majd a Hadtörténeti Múzeum látogatásával egybekötve, megemlékezünk a költészet napjáról is, melyet szeretnénk városi szinten megrendezni. Az oldalt írta: Simon Béla Fotók: Csabai István, Mészáros János Múltidéző virágcsokor December elején — mondhatni, hogy most már hagyományképpen — Szajolban önkormányzati és szponzori támogatással összehívták a falu idős embereit és jó pörkölttel vendégelték meg őket. Az óvódások kedves műsorral köszöntötték a nyugdíjasokat, akik előtt Szabó Zsigmond polgármester vázolta a település helyzetét. Hamar Mihály alpolgármester virágcsokrot nyújtott át a kilencvenhat éves Mandzin- ger Andrásáénak, a község legidősebb polgárának. Kellő tiszteletet kifejező, szép gesztus ez a köszöntés. Ki is csordult Mandzinger néni köny- nye. Bizonyára felidéződött benne az az embertelen sors, ami osztályrészül jutott neki. Az apja már akkor meghalt, amikor ö még meg sem született. Anyját hatéves korában vesztette el. Három gyermekét nevelő nővére fogadta be testvérével együtt. A századelő nyomorúsága gyermekfejjel munkára késztette. Azt mondja erről: - Voltak olyan módosabb családok, akiknek kellett egy tedd ide, tedd oda kislány. Az iskoláztatásommal nem törődött senki. Mire juthattam? Szolgált a Léderer családnál is. Gazdag emberek voltak. Harminckettőre rúgott az őket kiszolgáló személyek száma. Azoknak főzte az ebédet. Tizennyolc évesen már asszony volt. Tizennégy gyermeke született. A második világháború vihara semmivé tette soványka kincseit is. Az oroszok elől a cselédeknek menteni kellett az uraság jószágait. Csendőri kísérettel, gyalog mentek Pásztóra. Mandzinger néni a saját hízóját, hasas disznaját, huszonnégy liter tejet adó tehenét is hajtotta. Hat süldője otthon, az ólban maradt. Semmit sem tudott közülük megmenteni. Amikor több napi gyaloglás után, '45 első napjának estéjén hazaért, új bútorokkal berendezett lakását is teljesen kifosztva találta. Ötvenhatban tizedmagával maradt özvegyen. Legkisebb gyermeke mindössze három hónapos volt. Ahogy idézi: „A többi közül az egyik pici, a másik kicsi.” Egyedül, embertelen erőfeszítéssel nevelte fel őket. Mostanáig elvégezte a házimunkát, ásta, kapálta, rendben tartotta családi házának kertjét. Úgy látszik, az élet megedzette testét, s akaraterős lelkét is. Azt mondják az emberek, hogy akiket szeret az Isten, azokat kemény próbák alá veti. Talán nem kellett volna Mandzinger nénit ennyire szeretnie - de hát ebbe földi halandónak nincs beleszólása. Találkozó a megyeházán Részlet Sűrű József munkáiból Hagyományos módon a megyeháza dísztermében fogadták karácsony táján a megyei önkormányzat, az Ellátó és Szolgáltató Szervezet, valamint az illetékhivatal nyugdíjasait, akiknek a száma meghaladja a kétszázat, s most már több megyében, összesen huszonkét településen töltik idős napjaikat — mégsem feledkeznek meg róluk. Mostani találkozójukon Fejér Andor, a megyei közgyűlés alelnöke köszöntötte őket, s beszámolt nekik a megyei önkormányzat eredményeiről, gondjairól, s célkitűzéseiről. A megjelentek érdeklődve figyelték szavait, hiszen nem is olyan régen lényegében ugyanilyen munka végzése töltötte ki életüket. Az ünnepi köszöntőt iskolások, zeneiskolások és a zagyvaré- kasi Kék Ibolya amatőr művészeti együttes színvonalas, nagy tetszést arató műsora követte. A találkozó résztvevői megtekintették Sűrű József mesterfokú fafaragásait, majd közös vacsora közben elevenítették fel az együtt töltött évek eseményeit. Kedvezmény nyugdíjasoknak A megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesülete már korábban az érdekvédelem több oldalú erősítését tűzte zászlajára. Ennek értelmében az egyesület elnöksége eljárt az egyik kereskedelmi láncnál azért, hogy annak üzleteiben olcsóbban vásárolhassanak a nyugdíjasok. Megállapodásuk szerint Szolnok négy áruházában január 2-tól kezdődően minden kedden 10 és 14 óra között a nyugdíjasok az üzletben árusított minden cikkből öt százalék árkedvezményben részesülnek. Erről a lehetőségről bővebb információ a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesületétől a megyeházán, szerdán és pénteken délelőtt szerezhető. ■ MEGVENDÉGELT IDŐSEK. A szeretet és békesség órái címmel karácsony tiszteletére több száz szolnoki nyugdíjast látott vendégül a Városi Művelődési és Zenei Központ. A megjelenteket Szalay Ferenc polgármester köszöntötte. A Kodály kórus színvonalas, nagy tetszést arató műsorral kedveskedett nekik. Jaczkó György lelkipásztor a karácsony meghitt ünnepéről szólt. A rendezvény befejeztével a művelődési központ dolgozói egy pohárka pezsgővel és ajándékcsomaggal búcsúztak a nyugdíjasoktól. Képünkön: a Kodály kórus. ________________________________________________________ ■ S ok zsíros kenyér révén... A kötetlen munkaidő rosszabb volt a kötöttnél A szolnoki Hajnóczy úton van Oláh Imre családi háza. Saját kezűleg építette.- Sok zsíros kenyér révén készült az el - emlékezik. - Kaphattam volna bérházi lakást, hiszen Szolnok új épületei jó részének építésében én is részt vettem, de nem akartam bérházban élni. Toronydarus volt. Az épületek első szintje feletti építkezéskor fel kellett mennie a daru negyven méter magasan lévő fülkéjébe, s onnan pontosan emelni helyükre az elemeket. Amikor a daru nekirugaszkodott a behemót tehernek, a gép negyven-negyvenöt centire kilengett.- Az volt a szerencsém, hogy soha nem volt tériszonyom - bizonygatja. - Nagyon szerettem, élveztem a munkám. Akkoriban azt hirdették, hogy a munka becsület és dicsőség dolga. Azt nem tették hozzá, hogy jó fizetés is jár érte. A darukezelőtől elvették a veszélyességi pótlékot. így aztán érthető, hogy „sok zsíros kenyér révén” építkezett. Nem sokkal lett jobb a helyzete akkor sem, amikor területi gépész lett. Síroktól a Jászságig - az időjárástól függetlenül - motorral járta az építkezéseket.- Kötetlen munkaidőben dolgoztam, de az rosszabb volt a kötöttnél - sorolja. így aztán hátat fordított az építőiparnak, s az Ideál vállalat gépkocsivezetője lett. Onnan ment nyugdíjba. A daru — akárcsak névrokona - álmaiból is messze szállt.- Pándi István Szent László szobrával
