Új Néplap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-28 / 302. szám

7. OLDAL 2000. December 28., csütörtök .' \ $■ n ' i Hl i ,-■& 5 wjm -v - -" v- <* >>s^- <> i $ ii Majdnem veszte lett a szerelme Majdnem veszte lett a sze­relme, de erről majd ké­sőbb. Először ismerkedjünk meg vele.- Az a bajom, hogy mindig kita­lálok valamit. Mindig belevisz a fene valamibe, nem tudok nyu­godni - mondja PáncLi István szolnoki fafaragó. Eredeti mester­sége irodagép-műszerész. Az ilyen emberre mondják, hogy ha­ladt a korral. Részt vett a vízügyi igazgatóság és a Mezőgép számí­tógéprendszerének kialakításá­ban. Kilónyi oklevél — köztük né- . metországiak - bizonyítja, hogy mindig tanult. A Számítástechni­kai Oktató Központ által kiállított oklevélen az áll, hogy „számító- gépes műszakinak nyilvánítjuk”. Tíz évig a szolnold ipartestület alelnöke is volt. Szíve vágya egy számítástechnikai múzeum létre­hozása. Szerinte:- Ha visszaadnák az ipartestü­let épületének hátsó részét, ott ki lehetne alakítani a számítástech­nikai gyűjteményt. Az alap meg­van ehhez, hiszen a tekerős gé­pektől a kezdeti számítógépekig összegyűjtöttünk vagy három­száz gépet. Ilyen gyűjtemény nincs még az országban. Ki tudná megmondani, hogy milyen sugallatra kezdett fát fa­ragni. Gyönyörű kopjafát készí­tett a szolnoki piros iskolához és a határőrség országos parancs­nokságához, ahonnan dísztőrt kapott cserébe. A Nefagnál egy fából faragott rügy őrzi keze munkáját. Ugyanígy az aradi vér­tanúk, Fehér Tiborral együtt ké­szített emlékműve Pusztavacson és Szolnokon.- Adja magát a forma - vallja a faragásról -, csak az kell, hogy legyen az embernek vonzódása hozzá. ,,, No, meg az az érzés, misze­rint:- Jólesik az embernek, hogy munkái túlélik. Persze csak akkor, ha készíté­sükhöz segítséget kap. Elképzelé­sekben, tervekben nincs hiány.- Jó lenne az aradi vértanúk emlékműve köré kifaragni a szomszédos országok címereit. Ilyen címermúzeum sincs még - álmodozik —, körbevenné a kop­jafákat. Négy hónapig dolgozott Szent László szobrán, amit december elején vittek el a határőrség köz­pontjába. Gondolatvilágában most Szent Miklós szobra formá­lódik. A jövő év augusztusára kell kifaragnia. Az új görög katolikus templom elé, a szabad térre kerül majd az alkotás. Két és fél méter magas lesz. Belsejébe egy rejtett harang kerül. Legalább hatvan­ezer dollárért vágnak ki egy fát. Nyolcméteres magasságból so­dorta le a visszacsapódó ág. Ti­zenöt csontja tört. Nem sok re­ménye volt az élethez. Negyven­ezer dollárba került a kezelés. Szerencsére a biztosító átvállalta a költségeket. A majdnem teljes tragédiát épülése közben, a ház előtt ülve, a körülötte ugrándozó mókhso­hetven centi szélességű fatörzs kell hozzá. Igazat kell adni Pándi Istvánnak:- Fantasztikus feladat lesz. A felsoroltakból is kitűnik: a fa Pándi István szerelme. S majd­nem az lett a veszte. Az történt ugyanis, hogy Amerikában, Shel- tonban élő lányánál vendéges­kedve le akart vágni egy vastag ágat. Az késztette erre, hogy ott kát figyelve, görbebotjára vésett motívumokkal örökítette meg.- Azt hittem, sosem jövök haza - révedezik -, de az a tudat, hogy megmaradtam, hihetetlen erőt adott. Visszatértem, s nem lehetett legyőzhetetlen akadály előttem. Persze tudom, hogy véges az élet. Munkáimat ebben a tudatban, nem magamnak készítem. Évkezdés pótszilveszterrel A jászladányi nyugdíjasklub csir­kepörköltből készült vacsorával tartotta idei évzáróját. A jövő évi programot január­ban dolgozzák ki. Nem baboná­sak a klubtagok, de azért azt mondják: az évkezdést pótszil­veszterrel teszik hangulatossá, re­mélve, hogy ugyanúgy alakul az egész esztendő. Szerencsére a megyei és a he­lyi önkormányzattól kapnak tá­mogatást, s a szövetkezet is ren­delkezésükre szokta bocsátani székházának nagytermét. Szük­ség is van arra, hiszen jó és rend­szeres kapcsolatot ápolnak az al- sószentgyörgyi, a boldogházi, a jánoshidai, a tiszasülyi és újab­ban a mezőtúri nyugdíjasokkal is. Kölcsönösen vendégül látják egymást. A jászladányi nyugdíjasklub új elnöke Danajka József. Vezetési stílusáról így beszél:- Mindig részt vettem a köz­életben. Szeretem az embereket, szívesen végzek szervező mun­kát. ____■ E mlékműre hatvanezer Mint ezt korábban hírül adtuk, a Magyar Veteránrepülők Szövet­ségének megyei egyesülete „Re­pülők karácsonya” címmel bará­ti találkozóra hívta a közelmúlt­ban az aktív és a nyugállomá­nyú repülőket, ejtőernyősöket, azok családtagjait. A rendez­vényt kiemelkedő mértékben tá­mogatta a Víz- és Csatornamű Koncessziós Rt., az Alcsi-szigeti Mezőgazdasági Rt., valamint Török István tűzikovács. A szol­noki Helyőrségi Művelődési Ott­honban tartott ünnepségen százötvenen vettek részt. Az est bevételéből hatvanezer forintot befizettek a repülőemlékmű megvalósítását célzó, újonnan nyitott számlára. Aki követni akarja a példát, ugyanezt teheti. A számla száma: 11745004- 20079671. ■ Számvetés A szolnoki pedagógus nyugdí­jasklub igen gazdag programot valósított meg az idén. Annak összegzése terjedelmi okok mi­att csak dióhéjban lehetséges. Ferencz Tibomé, a klub elnöke ezt szem előtt tartva vállalkozott a számvetésre:- Megünnepeltük klubunk ti­zenötödik születésnapját, kirán­dultunk Gyulára, Vácra és Er­délybe. Öt alkalommal meghí­vott előadókkal folytattuk a mil­lenniumi programot. Előadást tartott dr. Bedey Endre a honfog­lalástól napjainkig témakörben; dr. Szabó László a jászok és a kunok életéről; Kovács Lajos, a TIT városi titkára A mentálhigié­nés problémák kezelése idős­korban címmel; Jaczkó György lelkész „Egyházak és szekták” témakörben; Csányi Sándor, a gasztronómia lovagja pedig a gasztronómia világába kalauzolt bennünket. Rendezvényeinket a TIT városi szervezete támogat­ta. A Vöröskereszt városi szerve­zete segítségével és megtakarí­tott forintjainkból százhetven ajándékcsomagot készített a ve­zetőség klubtagjainknak. A ha­gyományos karácsonyi ünnepet — mindig valamelyik iskolánál köszöntve azt - a Varga Katalin Gimnázium rendezte meg klu­bunk számára. Januártól au­gusztus 20-ig előadásokkal és kirándulásokkal folytatjuk a „Verecke híres útján” elnevezé­sű programunkat. Előadást hall­gatunk majd a Hadtörténeti Mú­zeum látogatásával egybekötve, megemlékezünk a költészet napjáról is, melyet szeretnénk városi szinten megrendezni. Az oldalt írta: Simon Béla Fotók: Csabai István, Mészáros János Múltidéző virágcsokor December elején — mondhatni, hogy most már hagyománykép­pen — Szajolban önkormányzati és szponzori támogatással össze­hívták a falu idős embereit és jó pörkölttel vendégelték meg őket. Az óvódások kedves műsorral köszöntötték a nyugdíjasokat, akik előtt Szabó Zsigmond pol­gármester vázolta a település helyzetét. Hamar Mihály alpol­gármester virágcsokrot nyújtott át a kilencvenhat éves Mandzin- ger Andrásáénak, a község leg­idősebb polgárának. Kellő tiszteletet kifejező, szép gesztus ez a köszöntés. Ki is csordult Mandzinger néni köny- nye. Bizonyára felidéződött ben­ne az az embertelen sors, ami osztályrészül jutott neki. Az apja már akkor meghalt, amikor ö még meg sem született. Anyját hatéves korában vesztette el. Há­rom gyermekét nevelő nővére fo­gadta be testvérével együtt. A századelő nyomorúsága gyer­mekfejjel munkára késztette. Azt mondja erről: - Voltak olyan mó­dosabb családok, akiknek kellett egy tedd ide, tedd oda kislány. Az iskoláztatásommal nem törődött senki. Mire juthattam? Szolgált a Léderer családnál is. Gazdag emberek voltak. Har­minckettőre rúgott az őket ki­szolgáló személyek száma. Azoknak főzte az ebédet. Tizen­nyolc évesen már asszony volt. Tizennégy gyermeke született. A második világháború vihara semmivé tette soványka kincseit is. Az oroszok elől a cselédeknek menteni kellett az uraság jószá­gait. Csendőri kísérettel, gyalog mentek Pásztóra. Mandzinger néni a saját hízóját, hasas diszna­ját, huszonnégy liter tejet adó te­henét is hajtotta. Hat süldője otthon, az ólban maradt. Semmit sem tudott kö­zülük megmenteni. Amikor több napi gyaloglás után, '45 első nap­jának estéjén hazaért, új bútorok­kal berendezett lakását is teljesen kifosztva találta. Ötvenhatban tizedmagával maradt özvegyen. Legkisebb gyermeke mindössze három hó­napos volt. Ahogy idézi: „A többi közül az egyik pici, a másik ki­csi.” Egyedül, embertelen erőfe­szítéssel nevelte fel őket. Mostanáig elvégezte a házi­munkát, ásta, kapálta, rendben tartotta családi házának kertjét. Úgy látszik, az élet megedzette testét, s akaraterős lelkét is. Azt mondják az emberek, hogy aki­ket szeret az Isten, azokat ke­mény próbák alá veti. Talán nem kellett volna Mandzinger nénit ennyire szeretnie - de hát ebbe földi halandónak nincs beleszó­lása. Találkozó a megyeházán Részlet Sűrű József munkáiból Hagyományos módon a megye­háza dísztermében fogadták ka­rácsony táján a megyei önkor­mányzat, az Ellátó és Szolgáltató Szervezet, valamint az illetékhi­vatal nyugdíjasait, akiknek a szá­ma meghaladja a kétszázat, s most már több megyében, össze­sen huszonkét településen töltik idős napjaikat — mégsem feled­keznek meg róluk. Mostani találkozójukon Fejér Andor, a megyei közgyűlés alel­nöke köszöntötte őket, s beszá­molt nekik a megyei önkormány­zat eredményeiről, gondjairól, s célkitűzéseiről. A megjelentek ér­deklődve figyelték szavait, hi­szen nem is olyan régen lényegé­ben ugyanilyen munka végzése töltötte ki életüket. Az ünnepi köszöntőt iskolá­sok, zeneiskolások és a zagyvaré- kasi Kék Ibolya amatőr művésze­ti együttes színvonalas, nagy tet­szést arató műsora követte. A ta­lálkozó résztvevői megtekintet­ték Sűrű József mesterfokú fafa­ragásait, majd közös vacsora közben elevenítették fel az együtt töltött évek eseményeit. Kedvezmény nyugdíjasoknak A megyei nyugdíjasok kulturá­lis és érdekvédelmi egyesülete már korábban az érdekvédelem több oldalú erősítését tűzte zászlajára. Ennek értelmében az egye­sület elnöksége eljárt az egyik kereskedelmi láncnál azért, hogy annak üzleteiben olcsób­ban vásárolhassanak a nyugdí­jasok. Megállapodásuk szerint Szolnok négy áruházában ja­nuár 2-tól kezdődően minden kedden 10 és 14 óra között a nyugdíjasok az üzletben árusí­tott minden cikkből öt százalék árkedvezményben részesül­nek. Erről a lehetőségről bővebb információ a nyugdíjasok me­gyei kulturális és érdekvédelmi egyesületétől a megyeházán, szerdán és pénteken délelőtt szerezhető. ■ MEGVENDÉGELT IDŐSEK. A szeretet és békesség órái címmel karácsony tiszteletére több száz szol­noki nyugdíjast látott vendégül a Városi Művelődési és Zenei Központ. A megjelenteket Szalay Ferenc polgármester köszöntötte. A Kodály kórus színvonalas, nagy tetszést arató műsorral kedveskedett ne­kik. Jaczkó György lelkipásztor a karácsony meghitt ünnepéről szólt. A rendezvény befejeztével a mű­velődési központ dolgozói egy pohárka pezsgővel és ajándékcsomaggal búcsúztak a nyugdíjasoktól. Képünkön: a Kodály kórus. ________________________________________________________ ■ S ok zsíros kenyér révén... A kötetlen munkaidő rosszabb volt a kötöttnél A szolnoki Hajnóczy úton van Oláh Imre családi háza. Saját ke­zűleg építette.- Sok zsíros kenyér révén ké­szült az el - emlékezik. - Kap­hattam volna bérházi lakást, hi­szen Szolnok új épületei jó részé­nek építésében én is részt vet­tem, de nem akartam bérházban élni. Toronydarus volt. Az épületek első szintje feletti építkezéskor fel kellett mennie a daru negyven méter magasan lévő fülkéjébe, s onnan pontosan emelni helyükre az elemeket. Amikor a daru neki­rugaszkodott a behemót teher­nek, a gép negyven-negyvenöt centire kilengett.- Az volt a szerencsém, hogy soha nem volt tériszonyom - bi­zonygatja. - Nagyon szerettem, élveztem a munkám. Akkoriban azt hirdették, hogy a munka becsület és dicsőség dolga. Azt nem tették hozzá, hogy jó fizetés is jár érte. A daru­kezelőtől elvették a veszélyességi pótlékot. így aztán érthető, hogy „sok zsíros kenyér révén” építke­zett. Nem sokkal lett jobb a helyze­te akkor sem, amikor területi gé­pész lett. Síroktól a Jászságig - az időjárástól függetlenül - mo­torral járta az építkezéseket.- Kötetlen munkaidőben dol­goztam, de az rosszabb volt a kö­töttnél - sorolja. így aztán hátat fordított az épí­tőiparnak, s az Ideál vállalat gép­kocsivezetője lett. Onnan ment nyugdíjba. A daru — akárcsak névrokona - álmaiból is messze szállt.- Pándi István Szent László szobrával

Next

/
Oldalképek
Tartalom