Új Néplap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-203. szám)

2000-08-23 / 197. szám

6. OLDAL ' ■' |k '■ % 'ÍT A'.v VÍ- '• • &» ' | .. A. '4 ]| f if 1 J| ,:4,v, :■•- • ' ' m ii,. «Ä Jm, JÍ%1», Ü .Ä. Ä mtK^te8'' ip;*.-# .íílllí:-:-2000. Augusztus 23., szerda Hírhozó Az Oktatási és Továbbképzési Köz­pont Alapítvány idén is megszer­vezte az iskola-előkészítőt azoknak a cigány gyerekeknek, akik nem jártár óvodába. Az alapítvány jó­voltából húsz leendő első osztályos kisfiúnak és kislánynak próbálták meg a szakemberek zökkenőmen­tesebbé tenni az iskolakezdést. Ál­talános tapasztalat ugyanis, hogy az óvodába nem járt roma gyere­kek — legyenek bármilyen tehetsé­gesek, jó képességűek - nehezen tudnak beilleszkedni az osztálykö­zösségekbe. Mivel ezek a beillesz­kedési nehézségek elsősorban az eltérő kultúrára vezethetők vissza, éppen ezért a pedagógusok a játé­kos foglalkozásokká, szereplési le­hetőségék megteremtésével igye­keztek elsajátíttatni a gyerekkel az alapvető viselkedési formákat. * ★ ★ A millennium jegyében szervezett egész napos kulturális programot a Jászjákóhalmi Cigány Kisebbségi Önkormányzat és a helyi CÉSZ. Délelőtt sportvetélkedők, délután pedig folklóregyüttesek szórakoz­tatták az érdeklődőket, míg a nap végén cigánybálba vártak öreget és fiatalt. * * * A közelmúltban Jásztelken is roma napot szervezett a CÉSZ és a ki­sebbségi önkormányzat. Az egész napos rendezvény igazi színes programkavalkád volt. Bár az ér­deklődők számtalan műsornak tapsolhattak, legnagyobb érdeklő­dés mégis az új cigány együttes, a Romantic fellépését kísérte. * * * Szeptember 4-én Jászapátin ismét megrendezik a már hagyományos­nak mondható jászság roma na­pot. A rendezők - a CÉSZ megyei elnöksége és a helyi kisebbségi ön­­kormányzat - tervei szerint dél­előtt a sportpályákon mérnék ös­sze erejüket, ügyességüket a Jász­ságban élő cigányok, délután pedig kulturális programok, folklór­együttesek bemutatói várják a nagyérdeműt. Aki pedig nem fárad el az egész napos kavalkádban, akár másnap hajnalig táncolhat a roma esten. ■ Pártot alapít a Lungo Drom? Farkas Flórián a miniszterelnökhöz készül A szakértők már dolgoznak egy párt megszervezésén — jelentette ki a Lungo Drom és az Országos Cigány Ön­­kormányzat (OCÖ) elnöke. Farkas Flórián úgy látja, ha ősszel sem kapnak létszám­arányossági elv alapján mű­ködő parlamenti képvisele­tet a romák, akkor a Lung Drom alapításának tizedik évfordulóján megalakulhat a párt. Farkas Flórián szerint nem ci­gánypártot akarnak szervezni, hanem egy olyan szegénységelle­nes mozgalmat, amelyben azok is megtalálják helyüket, akiknek az érdekeit most senki nem kép­viseli a parlamentben. A 850 ezer magyarországi romából 450 ez­ren szavazásra jogosultak, a Lun­go Dromnak pedig már most több tagja van, mint a legnagyobb ma­gyar pártnak. így bizonyosnak véli, hogy képviselőket tudnának juttatni az Országgyűlésbe. Az OCÖ elnöke úgy látja, olyan kritikussá vált a cigányság helyzete, hogy már kormányfői szintű beavatkozást igényel, ép­pen ezért találkozót kért Orbán Viktortól. A legnagyobb cigány szervezet elnöke egy roma for­ráskoordinációs program elindí­tásáról szeretné meggyőzni talál­kozójukon a miniszterelnököt. A számítások szerint egymilliárd forintot el lehetne különíteni a költségvetés tartalékalapjából vagy az ÁPV Rt.-től, amelyből a foglakoztatási, oktatási és lakha­tást elősegítő programot indíthat­nának. A pénzt a kormány kezel­né, de a cigányok mondanák meg, hogy mire költsék. Tiszta udvar, rendes ház Kállai Ágoston büszkén fi­gyelte, ahogy házára fölszö­gezik a táblát: Tiszta udvar, rendes ház. Bár a három­­gyermekes, jelenleg munka nélküli ember Jászapáti egyik cigánysorán él, portá­ja akár a városközpontban is állhatna. „Látta volna, mi volt itt, amikor öt éve ideköltöztünk! Nemhogy a ház küszöbén, de a kertkapun sem tette volna be a lábát” - mondja Kállai Ágoston, miköz­ben feleségével beljebb tessékel a takaros kis házba. Ám nemcsak bent mutatkozik a gondos kezek munkája, kint is, a kis vetemé­nyeskertben. A Kállai család azonban csak egy azon cigányok között, akik házára a napokban felkerült a tábla. A város két cigánytelepén ugyanis összesen öt portát talált a Tiszta udvar, rendes ház címre - no és a velejáró ötezer forintra — méltónak a zsűri. A bírákat vezető jegyző asz­­szony szerint minden jutalmazott háznál látszott, a rend nem egy­napos, nem csak a versenynek szól. Ezért is döntöttek úgy, hogy az eredetileg tervezett négy he­lyett öt házra rakják fel az elisme­rést jelző kis táblácskát. A tisztasági versenyt a kisebb­ségi önkormányzat írta ki. A tes­tület elnöke, Farkas András sze­rint régi hagyományt szeretett volna feleleveníteni. Korábban ugyanis rendszeresen díjazták a legszebb, legjobban rendben tar­tott cigánytelepi házakat. Ám a mozgalom évekkel ezelőtt elhalt. A kisebbségi önkormányzat azonban ezeken a területeken is szeretne kulturált környezetet te­remteni. A Dankó utcát például - az Országos Cigány Önkormány­zat másfél millió forintos támoga­tásának köszönhetően - leaszfal­tozták. Ráadásul a beruházással több pályakezdő fiatalnak adtak munkát. A tisztasági versenytől is azt remélik, hogy a jó példa raga­dós lesz, és jövőre még több ro­ma család otthonára írhatják ki: Tiszta udvar, rendes ház. Kállaiék portája nem csak a cigánytelepen nyerhetné el a legrendezettebb otthonnak járó címet Negyedszázad a „banda” élén Jászladányon talán nincs is olyan cigány család, mely az ősei között ne tudhatna legalább egy híres muzsi­kust. Mind között a legne­vesebb azonban Rácz (Tus­kó) László volt, aki zeneka­rával egykoron még Buda­pesten a Pilvaxban játszott. Muzsikáját még a rádió is közvetítette. A neves prí­más fia, Aladár még ma is gyakran kézbe veszi a he­gedűt, és játszik mindenki gyönyörűségére.- A vasbolt legnagyobb rádióját hozták ki a vendéglő kerthelyisé­gébe. Ott tolongott szinte az egész falu a bömbölő rádió körül- emlékszik vissza Rácz Aladár, vagy ahogy még ma is sokan ne­vezik, a kis Tuskó arra, mikor édesapja először lépett fel a Ma­gyar Rádióban. Akkor már azon­ban nemcsak az édesapja, ha­nem édesanyja is együttest veze­tett, mégpedig nőit. Nem csoda, ha Aladár ha­mar hegedűt vett a kezébe. Ta­nulgatta is a mesterséget előbb otthon, majd „privátként” az apja zenekarában másodprí­­máskodó Saki Jenőtől. Mégis úgy tűnt, a középső Rácz fiú­ból nem lesz muzsikus. A nyolcadik osztály elvégzése Rácz Aladár és együttese tavaly még Ausztriában is húzta a talpalávalót után ugyanis kőművesinasnak íratták be egy szakmunkáskép­­zőhe. — Édesapámmal már elindul­tunk a szakiskolába. Szolno­kon azonban meggondolta ma­gát, és bekopogott velem a Bar­tók Béla Zeneiskola igazgatójá­hoz - meséli Rácz Aladár. — Ekkor nyílt ki a fülem — mondja Rácz Aladár. - A nagybá­tyám mellett megtanultam, ho­gyan kell a vendéggel foglalkozni, miként kell a zenekart irányítani. Mindezt alaposan megtanulhat­ta, hiszen éppen huszonöt eszten­dővel ezelőtt szervezte meg első Jászladányon úgy tartják, hogy az 1860-as évek körül jelen­tek meg az első cigányzenészek. Akkor még igazi együttesek nem működtek. Ha valahol vigasságot rendeztek, szóltak egy­két cigánynak, jöjjön muzsikálni. A romák pedig húzták a talp­alávalót, gyakran nem is pénzért, hanem élelemért. A cigány­zenészeknek igazi becsületük csupán az 1920-as, 1930-as évek után lett. A felívelés még a háború után is tartott. Az 1980-as esztendőkben azonban leáldozott a cigányzeneka­rok napja. Csak remélni lehet, hogy nem végleg. zenekarát. Régen persze könnyeb­ben lehetet zenekart alakítani, hi­szen válogatni lehetett a muzsiku­sok között. Azóta megfogyatkoz­tak a cimbalmosok, brácsások. Rácz Aladár szerint ez nem megle­pő. Eltűnőben vannak azok a he­lyek is, ahol még élő zene szól. A cigányzenekarokat kiszorította a magnó. Rácz Aladáréknak azon­ban még mindig van egy törzshe­lyük Besenyszögön. De fel-fellép­­nek a szolnoki Hozam Klubban, sőt tavaly még Ausztriában is mu­zsikáltak egy álló héten át. A muzsikus mégis annak örül a legjobban, hogy a családban nem ő lesz az utolsó zenész. Fiai már vele lépnek fel, nemrég pedig megszületett az unokája. Bár a legifjabb Rácz még csak néhány hónapos, de a füle nyitva van a zenére. „Akármennyire is sír, ha meghúzom a hegedűt, rögtön ab­bahagyja a zokogást” - mondja csillogó szemmel Rácz (Tuskó) Aladár. ■ FOTÓ: MÉSZÁROS Roma holokauszt Az elmúlt napokban az ország több pontján is megemlékeztek a cigány holokausztról. Buda­pesten az Országháznál lévő Rá­­kóczi-szobornál gyűltek össze romák és nem romák, hogy kö­zös virrasztással és gyertyagyúj­tással adózzanak a II. világhábo­rú idején kivégzett cigányok em­lékének. Nagykanizsa ifjúsági parkjá­ban, az ország első cigányholo­­kauszt-emlékszobránál rende­zett ünnepségen pedig az Orszá­gos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke is részt vett. Far­kas FÍórián kiemelte: óriási a fe­lelőssége mindenkinek abban, hogy soha, sehol teret ne adjon a gyűlöletkeltésnek, a másság elutasításának, s hogy a holoka­uszt többé ne ismétlődhessen meg. Iskolaszépítő diákok Bár a tanévkezdésig még hátravan néhány nap, a szolnoki Hegedűs T. András Középiskolában — vagy ahogy régen nevezték, a Ro­ma Esélyben — ugyancsak sürögnek-fo­­rognak a di­ákok. Az el­múlt eszten­dőkhöz ha­sonlóan most is saját kezűleg dí­szítik, szépí­tik osztály­­termeiket. Botos Olivér, az iskola diák­önkormányza­tának elnöke A padokat, székeket is a diákok javítják szerint már ha­gyomány, hogy a szünet utolsó heteiben a tanulók munkához látnak, és a szakemberek mellett segédkezve festik, szépítik az is­kolát. A vakáció végét önszán­tukból áldozzák fel, csupán azért, hogy a kedvüknek, ízlé­süknek megfelelően alakítsák ki, rendezzék be az osztálytermei­ket. Abba ugyanis sem a tanárok, sem az iskola igazgató nem szól bele. Mányi Etelka augusztus ele­je óta serénykedik az iskolában. Osztálytársai közül is többen dol­goztak már. Kinek mennyit enge-FOTÓ: M. J. dett a ideje. Volt, aki egy-két na­pot, volt, aki heteket. Á lányok jobbára takarítanak, míg a fiúk festenek, vagy épp a padokat ja­vítják. Mindezért - erősítette meg Csilléi Béla igazgató - pénzt nem kapnak a diákok, de azt ígé­ri, taneszközben a szünetben is szorgoskodók egyike sem fog hi­­ányt szenvedni._____________a Kevesen is sokat tehetnek Az egyiknek sikerül, a má­siknak nem.... — szól egy régi sanzon. A dal sajnos megyénk kisebbségi önkor­mányzatai között még min­dig sláger lehetne, hiszen vannak sikeres és számos problémával küszködő kép­viselő-testületek. Soroza­tunkban arra próbálunk vá­laszt keresni: az önkor­mányzatok mit tekintenek sikernek, és mi kell(ene) hozzá. A választások után úgy tűnt, Jászladányon nem lesz felhőtlen a települési és a kisebbségi ön­­kormányzat viszonya. Tavaly ta­vasszal — mint akkor arról la­punk is beszámolt - igen heves vitát váltott ki a cigány önkor­mányzat irodájának táblája. Sze­rencsére sikerült feloldani az el­lentéteket, így ma már korrekt­nek mondható a kapcsolat a két testület között — mondja a ci­gány kisebbségi önkormányzat elnöke. Kállai László szerint ami­ben tud, segít a falu vezetése. Nemrég például ingyen rendelke­zésükre bocsátották azt a terüle­tet, ahol emlékművet szeretné­nek állítani a faluban egykoron élt híres cigány zenészeknek. Kállai László állítja, sokkal több fejfájást okoznak képviselő­­társai. Többségük ugyanis nem sokat törődik a kisebbségi önkor­mányzat ügyeivel. Idén például még nem volt olyan testületi ülés, ahol mind az öt képviselő jelen lett volna. Mindez nem jászladányi sajátosság - véli a az elnök —, más településre is jel­lemző, hogy egy-két képviselő vi­szi a vállán a kisebbségi önkor­mányzatot. Jászladányon azon­ban ez különösen nagy terhet je­lent, hiszen többre igyekszenek vállalkozni, mint évente egy ro­manap megszervezése. „Ahol tudnak, segítenek” alapon felvál­lalták például, hogy a falu összes cigány, rászoruló, megfelelő ta­nulmányi eredménnyel rendelke­ző gyerekének segítenek elkészí­teni, beadni azt a pályázatot, mely révén ösztöndíjhoz juthat­nak. Ily módon negyven diáknak segítették az oktatását. De való­színűleg ősszel lesz saját újság­juk is, mellyel a romákat szeret­nék ellátni hasznos információk­kal. Ősszel pedig ismét szeretné­nek egy falunapot szervezni, ahol a cigányok és nem cigányok is színpadra lépnének. Kállai László szerint ugyanis sokkal jobban szolgálja a „békés egymás mellett élést”, ha a szokásos ro­manapoktól eltérően, a falu te­hetséges roma emberei mellett a nem cigányok is megmutathatják tudásukat. A kisebbségi önkor­mányzat elnöke éppen ezért vet­te sajnálattal tudomásul, hogy igazán egyik alapítvány sem tá­mogatja az ilyen rendezvénye­ket. Kállai László azonban állítja, amit egyszer kigondolnak, azt előbb-utóbb megvalósítják. Pénzben ugyan nem dúskálnak, bár az állami támogatást a telepü­lési önkormányzat majd’ 500 ezer forinttal megtoldotta, ám jól gazdálkodva mindenre juthat­nak. A jászladányiaknak pedig van gyakorlatuk a beosztásában, mert ugyan tavaly sem voltak „jobban elengedve”, de hétezer forintot mégis sikerült megspó­rolniuk. Cigány világ gyermekszemmel A közelmúltban jelent meg a Tiszabőn 1992—1996 kö­zött működött Freinet-mű­­hely osztályújságjának, a Palacsintának írásaiból ösz­­szeállított könyv. Az erről szóló cikk megjelenése utá­ni visszajelzések arra ösztö­nöztek bennünket, hogy rendszeresen szemelges­­sünk az írásokból, vagy ahogy a műhelyben nevez­ték, a szabad szövegekből. Úgy hisszük, nem minden tanulság nélküli az, aho­gyan a cigány gyerekek lát­ták a világot. Reggel ideértünk Szolnokra és megebédeltünk és elmentünk a fürdőbe. Tanár bácsi meg elment a lányoknak venni bugyit. A fiúk levetkőztek és szaladtak a vízbe. A tanár bácsi feltett a betonra, az­tán a nyakába és a hátára. (Mága Barna) Amikor este lett, mi busszal jöt­tünk haza, aztán megfürödtünk. Panni meg én táncoltunk, aztán mentünk aludni. Tanár bácsi me­sélt egy szép mesét és mi szépen elaludtunk. Amikor reggel volt, felkeltünk nyolc órakor. Panni so­káig aludt és a tanár bácsi megva­karta a lábát. (Mága Erika) Amikor este jöttünk haza a fürdő­ből, ott volt a Barna apja kocsival, és haza akarta vinni, az anyukája sírt érte. Aztán Barna mondta, hogy nem megy haza, és nem vitték el, és mi nagyon örültünk ennek. Utána men­tünk vacsorázni és mákos guba volt, de nagyon rossz. Aztán lab­dáztunk Tibivel és Barnával. Ké­sőbb danoltunk, aztán aludtunk. (Mága Gabi) Mikor diszkóztunk a nagy­lányokkal, Lajos, Zoli és Barna csúfolt, én meg sírtam. Gabi nem csúfolódott, és Feri mérges volt. Én nem szóltam neki, hogy már rájuk hagynám. Feri verekedni akart, és már fel is akart állni, de Lajos megelőzte, és már ütött is. Feri nagyon mérges volt, Lajos behúzott neki és összeakadtak. Gabi nem bírta szétvenni őket, és akkor Zoli összeverte Ferit. Aztán bejött tanár bácsi és kinyakalta mind a kettőt, és aztán elaludtak. (Mága Erika)

Next

/
Oldalképek
Tartalom