Új Néplap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-14 / 62. szám
6. OLDAL 2000. MÁRCIUS 14., KEDD t, ..Jí H iteles ’48-as anekdoták A Rózsa Kálmán és Neje Könyvkiadó 1911-ben jelentette meg talán első ízben a ’48-as szabadságharc anekdotáit, nemzeti büszkeséget melengető történeteit. Ebből adunk néhányat közre. Hej, ha közelebb lett volna! A piski diadal reggelén egy osztrák törzstisztet látott kóvályogni a messzeségben Goger Ferenc tüzér főhadnagy. Odapörkölt, s amikor a füst eloszlott, látják, hogy a német lova összerogy, de a törzstiszt felugrik, s gyalog szalad tovább.- Hej, ha közelebb lett volna, biztosan sikerül kilőni - jegyezte meg bosszúsan Goger. Csak előre vigyen. Földváry Károly csodás hidegvért és hősiességet mutatott a váci csatában, ahol a kőhídon zászlót kapott a kezébe, és úgy vezette rohamra zászlóalját. Lovát kilőtték alóla, a zászlót hetvenhárom golyó érte, de neki semmi baja sem történt. Damjanich, mivel minden csata alatt két-három lovat kilőttek alóla, így szólt hozzá:- Ha nem vigyázol jobban, ezután csak talyigás lovat kapsz.- Sebaj - volt a válasz. - Csak előre vigyen. Szívén kordja a bátorságot. A székelyek seregestül tódultak Bem apó táborába, de nagyobbrészt csak nemzeti viseletűkben parádéztak. Szűk harisnya, bakancs vagy csizma, fehér zeke, a vállon tarisznya. Egy reggel szemlét tartott felettük Bem apó. A zászlótartó mellett megpillant egy góbét, akinek a zekéje gombján boroskulacs lógott.- Van esze a kópénak - jegyezte meg. - Szívén hordja a „bátorságot”. Harminc kiskatona örökös nyughelye Hogy mi marad egy emberből a temetése után száz- egynéhány év múlva? Különösen akkor, ha a járványveszély miatt oly módon hántolták el őket, hogy mésszel fertőtlenítették, le- öntötték az elhunytakat? Semmi: föld és mész, illetve néhány olyan tárgymaradvány, ami jelzi, a lenn pihenők valamikor katonák, 1848/49-es honvédek voltak. Rózsa Mátyás 1903-ban született Kunhegyesen, és hosszú, hosszú ideig a katolikus temető őre, vagy ahogyan a kunok mondják, csőjeltelen sírban - katonák, valamilyen negyvennyolcas honvédek pihennek. Az első sír mellé Kunhegyes népe 1910-ben keresztet állított. Kellett a feltáráshoz még egy vállalkozó szellemű ember, aki megvolt Bollók Emil kanonok, kerületi esperes-plébános személyében. Ásni kezdtek, és le is jutottak százötven centiig. Az ösz- szekeveredett föld és mész mindent, mindenkit megevett, néhány patkó jelezte, merre feküdhettek lábbal. Hírmondó sem maradt belőlük, jobban mondva szerény bejegyzések a parókia elsárgult iratai, anyakönyvei között. Kiderült, hogy az akkor és most is Tíz éve ennél az emlékműnél ünnepli Kunhegyes lakossága március 15-ét fotó: b. j. sze volt. Visszaemlékezett: ap- Cserepesnek hívott községszéli rócska gyerek lehetett, amikor az kocsmát kórházzá kellett átalakí- öregek elmesélték neki, hogy a tani, annyi volt a sebesült. Sokan három behorpadt — akkor már felgyógyultak közülük, de harminc fiatal itt fejezte be szűkre szabott földi létét. Az anyakönyvi bejegyzések őrzik: Nyitra, Sáros, Gömör, Abaúj, Somogy, Vas, Selmec megyékbe, városokba várták, várhatták őket még sokáig a Bach-korban. A legelső honvéd 1849. február 16-án halt meg: abban a hónapban két, márciusban tizenöt, áprilisban tizenhárom temetés történt. A három legfiatalabb Szurajdi János, Irindik György és Dávid József, mindannyian 19 esztendősek. A legidősebb pedig a nyitrai Kmetyi Mihány és a vasi Jalac István, negyvenévesek. Bizony a szabadságharc leverése után nem számított dicsőségnek senkinek, aki Kossuth seregében harcolt. Akár visszatért, akár jeltelen sírban pihent. 1850- ben Támár Imre tábori lelkészt büntetésből ide, ebbe a szerény egyházközségbe helyezték, mert a honvédseregben prédikált a szabadságharc mellett. Kilenc évet töltött el Kunhegyesen, szép írása maradt ránk, meg az, hogy kijárt a sírokhoz, ami akkoriban nem számított veszélytelennek. Sok ember segített abban, hogy méltó kegyhely legyen a harminc honvéd örökös tanyája Hegyesen. A katolikus temető bejáratánál Bollók Emil sírkövet állított, Váradi István körülkerítette a sírt, Nagy András fakeresztet készített, rajta a harminc honvéd neve, Szelekovszky István, a város korábbi polgármestere két kopjafát is faragott. 1990 óta ide helyezik el a koszorúikat március 15. körül az egyesületek, pártok, emberek, iskolák. A diákok általában műsorral emlékeznek a már másfél évszázadnál is távolabbra kerülő szabadságharc dicső napjairól, a forradalom szellemiségéről, a megtorlás időszakáról és nem utolsósorban erről a harminc katonáról, akik csaták tüze- in át jutottak idáig. De szörnyű sebeik miatt arra már nem maradt erejük, idejük, hogy még egyszer hazatérjenek. Ezért szemfédőként itt borult rájuk, ölelte át őket és fogadta magába mindannyiukat örökre a kunhe- gyesi föld. _________________________P. SZABÓ MIKLÓS Gábor Áron világjáró rokona Demjén Attila festményen örökítette meg a nevezetes székelyföldi ágyúöntést Gábor Áron, a nevezetes székely hős, ágyúöntőmester rokona, leszármazottja közöttünk él. De milyen különös fintora a sorsnak: külföldön inkább csak dr. Thomas von Gabor néven ismerik. Gábor Tamásnak mindig akad mesélnivalója. Kalandos életének csak egyik érdekes pontja a származás. A családi adatok bizonyítják: ő Gábor Áron ágyúöntőmester édestestvérének ükunokája.- Gábor Áron elsősorban remek asztalosmester volt, amit talán kevesen tudnak - mondja a leszármazott. Gábor Tamás doktor Bácsalmáson és Németországban tartózkodik leginkább. Jogász doktorként beszél jó néhány más nyelvet is. Életéről mesél.- Soha, senkit nem érdekelt annyira, hogy kinek a leszármazottja vagyok, mint az újságírókat. Persze annak idején Ilinek, a nejemnek is imponált a dolog. Előnyöm viszont csakis a megszerzett tudásomból, nem pedig a nevemből származott. Kicsi koromban, az első világháború után Párizsba vándoroltunk ki Budapestről. Aztán két év múlva az édesanyámat visszafoghatat- lan honvágy fogta el. Hazafelé jövet mégis megálltunk Velencében. A,zt mondta anyám, ez a város egyszerűen csodálatos. Hát maradtunk. Az apám kis idő múlva egy szálloda igazgatója lett, én pedig olasz iskolába jártam, és olasz barátaim lettek. 16 éves koromban aztán édesapámat fogta el a hazatérés vágya. Nem vártunk sokat, jöttünk Budapestre. Én az Olasz Királyi Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat. A Magyarországhoz Visszacsatolt Kolozsváron szereztem jogi és államtudományi doktorátust. Aztán a hadiszerencse végképp rosszra fordult számunkra. Sosem felejtem el, amikor bejöttek az oroszok, hallottuk az ágyúk dörgését. Mindent sikerült összecsomagolni, még a cicáinkat is. Aztán ’44 nyarán csodálatos strandidőben lövészárkokat ástunk. ’56-ban magam döntöttem el, hogy disszidensként elhagyom Magyarországot. Bécsben a véletlennek köszönhetően kaptam Ro- ckefeller-ösztöndíjat. Havi 1200 schillingért régészetet és latint tanultam. De nem engedtek doktorálni, mert ógörögből nem volt érettségim. Abban az iskolában láttam először eszpresszót. A diákok szünetben ott kávézgattak. Micsoda finom illat volt... Később a kezembe akadt egy hirdetés, amiben Németországba kerestek olasz-spanyol nyelvű munkatársat. Én meg mentem. Ott ért utol a szerelem is. Már Salzburgban éltem, amikor a főtéren megláttam egy gyönyörű lányt. Ili a feleségem lett. Egy magyar csoporttal érkezett. Később átmentem egy kávéüzembe dolgozni. Nagyon szerettem az ottani kávéillatot... Gábor Tamás Kolozsváron a Gábor Áron utcában a Gábor Áron Diákotthon lakója volt. Senkinek sem tűnt fel a rokonság a szabadságharc nagy ágyúöntőjével. Gábor Tamásnak nem változtatta meg az életét a származása. * A 79 éves bácsalmási férfi legutóbb a következő sztorival jött hozzám: „...képzelje, Erika, az itteni családi kriptánkba valakiket odatettek. Oldalági rokonok, de mégis a mi helyünkre! Milyen kínos, most már nincs hová meghalnunk!” Ismerve vitalitását és életszeretetét, szerintem ez a gond még nem olyan égető, Gábor úr! Jó egészséget! LEJEGYEZTE: BERKI ERIKA Gábor Áron őrnagy (1814-1849) 1848 őszén Puchner altábornagy a felbujtott és felfegyverzett román fölkelőkkel szövetségben megkezdte a magyar nemzetőrség lefegyverzését. November 5-én Marosvásárhelynél a felkelő székely had súlyos vereséget szenvedett. Félő volt, hogy egész Erdély a császáriak kezére kerül. Csak egy székely szék, Háromszék állt ellen a túlerőnek. Az ellenállás egyik legfőbb tényezője Gábor Áron kiszolgált tüzér tizedes volt. Ez a szakismereteit önképzés útján megszerzett székely vállalta, hogy ágyúkat önt. Alig két hét alatt négy hatfontos ágyút készített, november végén ezek a lövegek állították meg a Háromszéket támadó cs. kir. csapatokat. Gábor Áron 1849. június végéig több mint 70 ágyút öntött. Gábor Áron és munkatársai azonban nem csak ágyúkkal, hanem lőszerrel, gyutaccsal és más hadi-felszerelési cikkekkel is ellátták előbb Háromszék védőit, majd az erdélyi hadsereg katonáit. December 13-án honvéd főhadnaggyá, 1849 januárjában századossá, majd májusban őrnaggyá nevezték ki. Amikor 1849 júniusában az orosz csapatok betörtek Erdélybe, Gábor Áron is a harcmezőre sietett. Június 2-án Kökös és Uzon között a székelyföldi hadosztály tüzérparancsnokaként személyesen irányította 22 lövegét, amikor egy ellenséges ágyúgolyó halálosan megsebesítette. Március idusára emlékezünk (Folytatás az 1. oldalról) Martfűn a Szent István téren tartják az ünnepséget 11 órától, délután négykor kórushangverseny kezdődik a művelődési központban, este hattól pedig fáklyás felvonulást rendeznek. A jászberényi megemlékezés szentmisével, illetve istentisztelettel kezdődik, este hatkor pedig az 1848-as emlékműnél tartják meg az ünnepséget. Ezen a budapesti központi megemlékezésről érkező Jász Lovasbandérium tagjai átadják a főváros ifjúságának üzenetét. Az üzenetet Rékasi Károly színművész olvassa fel. Karcagon ma este hattól Egri Márta és Gálffy László közreműködésével A rejtőzködők című színművet adják elő a Déryné Művelődési és Ifjúsági Központban. Szerdán délután négy órától ünnepi önkormányzati ülés, illetve műsor lesz a városházán, utána ökumenikus istentiszteletet tartanak a református templomban. Hattól a résztvevők a Petőfi- és Damjanich-szobornál koszorúznak, 18.30-tól pedig fáklyás és lovas felvonulás lesz. Kunszentmárton március 15- én kapja meg a millenniumi zászlót, melyet Várhegyi Attila államtitkár ad a délután négy órakor kezdődő ünnepségen. Hattól tanári hangverseny lesz a művelődési központban. Kunhegyesen szerdán délelőtt 10 órakor az 1848-as emlékműnél tartják az ünnepséget, délután egy órakor pedig a Kossuth iskola udvarán a történelmi játszóház seregszemléjét tartják meg. Tiszafüred szintén holnap kapja meg a millenniumi zászlót. A délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepségen Varga Mihály államtitkár adja át a lobogót. Mezőtúron ma este hat órakor Nemzeti ünnepünk az ezredfordulón címmel rendeznek emlékműsort, holnap pedig 10 órától istentisztelet, illetve szentmise lesz. Tiszapüspöki ma este fáklyás felvonulással, holnap délután pedig koszorúzással emlékezik. Szajolban ma 17.30-tól hangverseny lesz a katolikus templomban, szerdán a szentmisét követően a templomkertben és a ’48-as emléktáblánál koszorúznak. Jászágó katonadalos találkozóval ünnepel szerdán délután. A rendezvény fővédnöke dr. Kis Zoltán országgyűlési képviselő.
