Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-25 / 197. szám
1999. augusztus 25., szerda 9. oldal Körkép Mindig a környezetéért dolgozott A városvédő orvos A vidéki múzeum alkotóműhely Karcagon nemcsak orvosként, de városvédőként, zenepártolóként is sokan ismerik dr. Sántha Józsefet, a véradó állomás nyugalmazott főorvosát, aki az elmúlt évtizedekben sokat tett a nagykun város fejlődéséért. Augusztus 20-a alkalmából Jász- Nagykun-Szolnok Megyéért díjban részesült.- Azt gondolom, hogy aki a hivatásán felül a közért, a kultúráért, szűkebb környezetéért dolgozik, az nem azért teszi, hogy elismerést kapjon érte - kezdte a beszélgetést dr. Sántha József, aki nem számított a díjra.- Melyek voltak öt évtizedes pályájának jelentősebb állomásai?- Amikor végeztem, hazajöttem dolgozni a kórházba, majd a minisztérium, a megye és a város vezetőinek segítségével megszerveztem a véradó állomást, később pedig orvos szakértőként dolgoztam.- Hivatása mellett mindig volt ideje társadalmi munkára is.- Részt vettem a vöröskereszt és a Hazafias Népfront munkájában, dolgoztam a véradó mozgalom megszervezésért, és volt egy olyan évtized, amikor Karcag zenekultúrája az Országos Filharmónia, a zeneiskola és a Déryné Művelődési Központ segítségével országos eredményeket is elért.- A városvédő és -szépítő egyesület elnökeként már több helyi értéket mentett meg.- 1970-ben a művelődési központ, a ’90-es évek elején a Kálvária-halom felújítását, majd a református nagytemplom felújítását kezdeményeztem. A helyi értékek közül a Virág utca házainak megőrzéséért emeltem fel a szavam. Két éve tűzikovács-találkozót szerveztem. Akkor városkaput készítettek a mesterek, jövőre pedig a múzeum elé készítünk így kis- és nagykaput. Társadalmi' ismertségem és - ahogy mondani szokás - összeköttetéseim révén mindig részt vettem a térség fejlesztési szándékainak megvalósításában, ami igen komoly munkát igényel a város vezetésétől is.- Melyik eredményére a legbüszkébb?- Ha visszagondolok a kultúra, a közművelődés, a véradó mozgalom, a vöröskeresztes munka jpsebb-nagyobb eredményeire, jóleső érzés tölt el, s úgy vélem, már nem éltem hiába. Azt gondolom, a közért való munkálkodásról sem leszokni, sem lemondani nem lehet, ezért a jövőben is tovább fogok ez ügyben dolgozni.- Sikerül-e megnyerni ehhez a munkához az ifjúságot?- Megnyerésük nem könynyű, de remélem, hogy idővel a fiatalság is belátja és megérzi, hogy az élet nemcsak abból áll, hogy munkahelyünk van, hanem a jövő társadalma érdekében szűkebb környezetünkkel, városunkkal is törődni kell. Bízom abban, hogy azok, akik hozzám hasonlóan munkálkodnak a város, a megye, a Kunság felemelkedéséért, követni fogják az előttük járók példáját. D. E. Miért tanulnak? Hogy általános iskolába miért jár valaki, az aligha kétséges. Mert muszáj. A középiskolát viszont már választják. A rendszerváltás óta érdekes tendenciák figyelhetők meg. A szakközépiskolák iránt ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés, míg a szakmunkásképzők iránt látványosan csökkent. Az általános iskolát még a szülő választja, a középiskolát már a diák (is). Azt kérdeztük a megyében tizennégy-tizennyoic éves fiataloktól, vajon tudják-e, miért tanulnak? Csaba 18 éves gimnazista: - Már általános iskolás koromban orvosnak készültem és angolból különórára jártam. Most latint tanulok, sportolok és zenélek is. Szerencsére elég jól fog az agyam. A szüleim nem értik, miért pont orvos akarok lenni, hisz a családban, ismeretségi körben nincs senki, de azért mindenben támogatnak. Pontosan tudom, mibe kerül mindez nekik, ezért ígérem, elsőre felvesznek az egyetemre. Petra 17 éves szakközépiskolás: - Fogalmam sincs, mi leszek, ha nagy leszek. Nem igazán érdekel semmi, de hátha később még kifejlődik. Ezt az iskolát a szüleim választották, én nem akartam, mert nekem nehéz. De azt mondták, majd átvergődöm valahogy az osztályokon, s öt év múlva érettségim is lesz, meg szakmám is, értek a számítógéphez, meg beszélek idegen nyelvet. Ja, és szép is vagyok. Apu majd segít valami jó helyet szerezni, sok ismerőse van. Lajos 17 éves szakmunkás- képzős: - Apám nagyon szigorú, eldöntötte, hogy tovább kell tanulnom, legyen valakinek iskolája a családban, pedig én általánosban ismételtem is. Ha nem jövök ide, anyámat meg engem is agyonver. Nem értem, miért pont az asztalos szakmát választotta, mert kézügyességem sincs. Egy év múlva nagykorú leszek, azt csinálok, amit akarok. Majd kitanulok autószerelőnek, az jól keres, és magamhoz veszem anyámat is. Dóra 14 éves gimnazista: - Mindenképp gimnáziumba szerettem volna jönni, csak nem ebbe. Bár kitűnő voltam mindig, humán beállítottságú vagyok, a szüleim pedig reál szakokat választottak, ők ilyen érdeklődésűek. Egyedüli gyerek vagyok, nem akarom szomorí- tani őket. Hátha négy év múlva megengedik, hogy mégis bíró legyek és ne közgazdász. Gábor 16 éves szakközépiskolás: - A szüleim mindenben szabad kezet adnak. Azt mondják, az én életem, nekem kell felette dönteni. A szakközepet azért választottam, hogy bebiztosítsam magam, ha később nem tudnék tanulni, mégse csak egy sima érettségim legyen. Érdekel, szeretem, amit csinálok. Egy volt osztálytársam gimnáziumi könyveiből önszorgalomból megtanulom azt, amivel itt nem foglalkozunk, mert azért szeretnék tovább tanulni. Rengeteget olvasok, és egy nyolc hónapos külföldi ösztöndíj előtt állok. Szeretném, ha felnőttként lenne pénzem, és mégsem lennék bunkó. Nikolett 16 éves szakmunkásképzős: - A szüleim elváltak, anyu nevel bennünket a testvéremmel. Ha nagyma- mámék nem segítenének, éhen halnánk abból a pénzből, amit anyu keres. Mindig is úgy volt, hogy a nyolc általános után szakmát tanulunk az öcsémmel, mert egyikünk sem nagyon szeret a könyv fölött görnyedni. Anyu hagyott szabadon választani. Tetszik a fodrász szakma, csak az a baj, hogy el kellett adnunk a fagyasztónkat meg a videónkat, hogy anyu ki tudja fizetni a pénzt egy fodrásznak, hogy felvegyen tanulónak. J. Zs. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Díj legutóbbi kitüntetettjei között volt dr. Szabó László néprajztudós, a Damjanich múzeum munkatársa. A kitüntetés alkalmából pályája eddigi szakaszairól beszélgettünk.- Mátészalkán születtem, de a falu, amelyre mint szülőföldemre emlékszem, a szatmári Fehér- gyarmat. Tizenkét éves koromban Debrecenbe költöztünk. Ott fejeztem be az általános iskolát, ott jártam gimnáziumba és egyetemre is.- - Milyen hatások fordították érdeklődését a néprajz felé?- Először az irodalom vonzott, azután a történelem, és csak az egyetemen döntöttem a néprajz mellett. Magyar-történelem-nép- rajz szakos diplomát szereztem. Az egyetemen elmentem egy úgynevezett szorgalmi vizsgára, amely nem volt kötelező, és Gunda Béla professzor bent is tartott a néprajzi tanszéken.- Hogyan kezdődött a tudományos pályafutása?- Még hallgatóként megjelent két cikkem az Ethnographia című folyóiratban. A gyűjtőmunkát a szülőfalumban kezdtem, azokat a húsvéti szokásokat kutattam, amelyeket még magam is ismertem a saját tapasztalataimból.- Mi vezette Szolnokra ?- Már diákként bekapcsolódtam itteni munkákba, ’63-ban pedig a múzeumban kaptam állást. Akkoriban az igazgatóval együtt négy főállású muzeológus dolgozott itt. Olyanok voltunk, mint egy család. Később azután megszaporodott a létszám, de a jó közösség lényegében máig megmaradt. A vidéki múzeum alkotó- műhely. Ha valami gondom van, átmegyek a szomszéd szobába, ahol egy régész vagy egy művészettörténész dolgozik, megbeszéljük a kérdést, mintha az egyetemen mennék át a másik tanszékre.- Hány publikáció reprezentálja tudományos munkásságát?- Tizennyolc könyv és több mint háromszáz publikáció tudományos folyóiratokban.- Nem számítva az ismeret- terjesztő írásokat.- Az ismeretterjesztést nagyon fontosnak tartom, a tudomány eredményeit közkinccsé kell tenni. Ebben nagyon sokat köszönhetek a TIT-nek.- Min dolgozik most?- Néprajzosok hárman újuk az állandó kiállítás katalógusát, ez a legsürgetőbb munkám. Ezenkívül dolgozom egy Gömör megyei monográfiába, ezt a debreceni egyetem készíti, és van még egy témám, az Alföld társadalma, ezen is folyamatosan dolgozom.- És közben előad a debreceni egyetemen, tudományszervező tevékenységet is folytat...- Igen, egyetemi tanárként a debreceni egyetemen és a jászberényi főiskolán tanítok. Dolgozom az MTA megyei tudományos testületében, a Magyar Néprajzi Társaságban, szerkesztem a Jászkunságot. Ez utóbbi az ismeretterjesztés fontos eszköze. Dr. Szabó László- Nem próbálták elcsábítani Szolnokról?- Dehogynem, mehettem volna Sárospatakra, Pécsre, Budapestre. Hívtak múzeumigazgatónak, mondták is, hogy hülye vagyok, amikor nem mentem, de én csak itt tudom végrehajtani, amit elterveztem magamnak, tehát maradnom kell. B. A. ADJON HANGOT ÉRZÉSEINEK! PANNON PARTNERKÁRTYA A Pannon Partnerkártya havi előfizetési díja még a vezetékes telefonénál is alaisonyabb, mindössze nettó 900 (bruttó 1 125) forint! Így Ön, a Pannon GSM előfizetője - minden eddiginél kedvezőbb feltételekkel -, a nap bármely periében elérheti azokat, akiknek Ön kimondhatatlanul hiányzik. Sőt, kedvező Pannon Partnerkártya óján- latunkhoz számos készülékvásárlási lehetőség is társul! Timii PwSnwUity etifartis ■iMUlvéi«—I m JjMA fk,.„n44 -, 1 ■% AAjkA M--g-.w-aa.aawoif «stfw T ivö (Wjbttö íj wi vnnNm A beszélgetések percdíjai és a havidíj-mentesen igénybe vehető különleges szolgáltatások megegyeznek a Minimum tarifacsomag mindenkori percdíjaival és szolgáltatásaival. Pannon Partnerkártya előfizetést mindazok a magánszemélyek, cégek valamint szervezetek vásárolhatnak, akik már legalább 6 hónapja Pannon GSM előfizetők, Minimum tarifacsomaggal vagy Optimum tarifarendszerrel rendelkeznek, és előfizetésük a Pannon GSM kezdeményezésére nem volt felfüggesztve. Egy előfizetéshez legfeljebb 4 Pannon Partnerkártya vásárolható. Ajánlatunkról további részleteket tudhat meg területi képviseletünkön (Szolnok, Kossuth L. út 9.), vagy az Önhöz legközelebbi hivatalos viszonteladónknál! Készülékajánlatunk az akciós készlet erejéig tart, és 2 éves előfizetői szerződés aláírása esetén érvényes. A megvásárolható készülékek csak Pannon GSM SÍM kártyával használhatók. Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 20 920 02000. www.pannongsm.hu PANNON GSm ▼▼▼▼▼ Az élvonal.
