Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)
1998-03-13 / 61. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. március 13., péntek A precíz rangsor sem képes minősíteni a munka egészét A nevelőmunka, a társadalmi környezet nem mérhető Egy vélemény - az égetőműről Színházi levél A Szigligeti és a Szobaszínház nevét, ha lehetne, csupa nagybetűvel írnám. A nagyszínház repertoárját avatott, hozzáértő kritikus rendszeresen értékeli, a Szobaszínházról kevesebbet hallunk. Pedig az egy kis csoda, kár, hogy ritkán vesznek elő egy- egy irodalmi gyöngyszemet. Most azonban Simon Neil Napsugár fiúk című darabja ilyen. Fergeteges vígjáték. Ugye, hogy lehet vaskos tréfák nélkül is nevettetni? Amit Kátay Endre, Győry Emil, Vasvári Csaba a darabban alakít, két órára lemossa a napi gondokat. Mint mondják, készült a műből film is. Nem hiszem, hogy ennél jobb produkció lenne. Újra és újra találok benne újat. Ilyesmivel kellene „tömni" az embereket. Jupá Ellehetetlenülve Hallom a rádióban, olvasom az újságokban, milyen sokan nem tudják fizetni a lakóházak kölcsönét és a lakás rezsijét. Gyermekkorom jut eszembe, amikor édesanyám elmesélte testvére szomorú élettörténetét. A harmincas években az én nagynéném Karcagon lakott a négy gyerekével és férjével. Házukat „faxos” kölcsönnel építették, ám az élet közbeszólt; egyszer csak nem tudták fizetni a részleteket, mert a férje tüdőbajban meghalt, s hamarosan három gyermeke is követte őt. Mivel az adósság törlesztésére semmi esélye nem volt, elárverezték a házat a fejük fölül. Anyám testvére ezt a nagy csapást már nem tudta elviselni, önkezével végzett magával. Árván maradt az egyetlen élő gyermeke. Reménykedjünk, hogy, napjainkban ilyen eset nem történhet meg! Találnak megoldást a nehéz helyzetbe került családok az átmeneti megoldásra. A egyetlen fiú önerejéből, jó emberek segítségével egyetemre került, diplomás ember lett belőle. Példa lehet mások számára is: a leglehetetlenebb helyzetben is az életet választotta. M. F.-né, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A lap február 14-ei számában cikk jelent meg a megye középiskoláinak felsőfokú beiskolázási eredményességéről. A szerző, abból adódóan, hogy a rangsorolásnál egy mutatót használt, egyoldalú képet adott. Ez félrevezetheti az olvasót - különösen a középiskolai beiskolázások időszakában. A középiskolák eredményességének egyik mutatója az, hogy milyen arányban képesek végzőseiket a felsőoktatásba bejuttatni; a másik a nyelvvizsgák száma és a versenyeken való részvétel sikeressége. Először próbálta meg a művelődés- és közoktatásügyi minisztérium kutatócsoportja e szempontok szerint rangsorba állítani az ország összes középiskoláját. Az iskolákat három csoportba sorolták: gimnáziumok, vegyes középiskolák és szakközépiskolák. Azonban az összes mutató alapján, precízen felállított rangsor sem képes minősíteni az iskolák munkájának egészét, hiszen a nevelőmunka eredményessége ilyen módon nem mérhető. Másfelől a mutatók figyelmen kívül hagyják az iskolák társadalmi környezetét - és ebből adódóan a beiskolázási lehetőségeiket. Nyilvánvaló, hogy még inkább nagyobb a torzítás, az egyoldalúság lehetősége akkor, ha egyetlen - ráadásul nem a legfontosabb és a téma szempontjából nem a legkifejezőbb - szempont szerint történik a rangsorolás. A szóban forgó cikk az egyetemre, főiskolára felvettek és jelentkezettek százalékos aránya alapján rangsorol. Szakmai berkekben közismert, hogy a középiskolák felsőfokra való felkészítő munkája eredményességének két alapvető mutatója van - eltekintve most a nyelvvizsgától és versenyeredményektől -, egyik a felvettek és a 12. osztály létszámának százalékos viszonya, a másik a felvettek és a felsőfokú tanulmányokra jelentkezettek aránya. Mindkettő alapján külön-külön rangsort lehet felállítani, amely egymástól markánsan eltérhet - és el is szokott térni. Gondoljunk csak az iskolatípusok különböző funkcióira, különösen a létszámkülönbségek torzító hatására. A jelentkezők igen alacsony létszáma egészen jó beiskolázási helyezést tud eredményezni a második szempont szerinti rangsorolásban. Mindezekből következik; az a szerencsés, ha a közvéleményt mind a két rangsor alapján tájékoztatjuk. Ferenczi György igazgató Hajnóczy Gimnázium Tiszaföldvár A kengyeli hulladékmegsemmisítővel foglalkozott a lap egy, február 26-án megjelent cikke. Szükségesnek tartom elmondani, hogy a helyi újság múlt év június 3-án még rajzzal is elmagyarázta a plazmaenergiás hulladékmegsemmisítő működését, és mindenre kiterjedő, közérthető magyarázatot fűztek hozzá. Eszerint mindaddig cirkulál a rendszerben a megsemmisítendő termék, amíg a benne lévő anyag ártalmatlan végtermékké nem válik. (A rendszerben keletkezett üvegkő útépítésre alkalmas és gazdaságos.) Ezzel a legegyszerűbb ember is tisztában volt, hisz ezért szavazott „igen”-nel. A baj akkor kezdődött, amikor (a népszavazás után!) elindult az aláírásgyűjtés. Ezzel a lakosságot félrevezették, mert azt mondták, az égetőmű sugárzik - utalva Csemobilra. Van-e olyan ember, akit ez nem ejt gondolkodóba? Nagy hiba lenne egy atomreaktort összehasonlítani egy égetőművel. Nem szabad elhinni a sugárzásról terjesztett híreket! A tiltakozó csoportot az a tény nem zavarja, hogy Kengyel elején szeméttelep, a végén pedig dögkút van? Wein kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy belássuk, előbb-utóbb ellepnek bennünket a patkányok. A hulladékmegsemmisítőt ellenzőknek a község fejlődése, tisztasága nem fontos? Németh Andrásné, Kengyel Szolnok az álmodozó Tisza és a kanyargó Zagyva találkozásánál épült. A város pereménél kezdődött az igazi Alföld, amely nemcsak puszta látványosságával, hanem méneseivel, gulyáival, csordakútjainak égbe nyúló gémjeivel is lenyűgözte a szemlélődőt. Az országutak szekeres cigánykaravánjai, a pásztorok, csikósok, parasztok, a fehérre meszelt tanyák közt rengő búzatáblák, virágos rétek, a természeti jelenségek egyedülálló látványt nyújtottak. Mindezt a nádasokban bujkáló betyárokról szóló legendák, a lápi történetek, a pusztai mesék még roman- tikusabbá tették. A város 150 éves török uralom alól 1686-ban szabadult fel. A mecset helyén ma a vártemplom áll. 1703. szeptember 21-én a kuruc seregek elfoglalták Szolnok német zsoldosoktól védett várát. 1562-ben épült meg a református templom Szegedi Kis István munkásságával, aki a török rabszolgaságból 2400 aranyért nyert szabadulást. Hittankönyvéből európai egyetemeken tanítottak. A Kossuth téren a szabadságharc láng- szívű vezére szólította fegyverbe a népet a szabadság védelmére 1948. szeptember 27-én. A téren Szolnok történetéből álló, Obermeyer Lajos tervei alapján 1860-ben elkészült egykori királyi szállóban ma a Damjanich Múzeum található. A Verseghy gimnázium, Benkő Károly tervei alapján, 1888-ban épült. A Művésztelep szomszédságában büszke márványszobor hirdeti Damjanich emlékének hősiességét. Műemlék jellegű a megyeháza, amely 1878-ban készült el, mellette a Kaszinó, 1896-ból. Műemlék a híres Hotel Tisza és gyógyfürdő, amely 1926-28-ban készült el. A ferencesek temploma 1924—57-ben épült. A település első lakóháza, a mai Varga Katalin Gimnázium Obermeyer Lajos tervei alapján, késő klasz- szicista stílusban, lakóháznak készült 1856-ban. A városnak vasútja és jól használható vízi útja volt, és fekvésénél fogva egyik legfontosabbika a keleti országrészek felé tartó utak szárazföldi átkelőhelyeinek. A század közepe táján egy bécsi katonatiszt, August Pettenhofen észrevette a táj különleges szépségét és ecsetjével megörökítette. A régi szolnoki vár helyén, az árnyas fák között áll ma is az épület, amelyben a város első művészei alkottak. Petrányi Zoltán, Szolnok Küldjön egy képet! A Munkás Testedző Egyesület bálra készül A felvétel a ’60-as évekből való, a piros-feketék egykori labdarúgói álltak a fényképezőgép elé. A kép aktualitását az adja, hogy a szolnoki elnökség ez év márciusában rendezi meg az MTE-bált, egyben egykori futballistáinak találkozóját. A képen (balról jobbra) állnak: Imri, Sári, Papp II., Thékes, Pál, Molnár; guggolnak: Nagy, Árvái, Papp I. Bencsik és Himer. Dr. Soó§ István, Szolnok A hely, ahol élek Németországi látogatásom alkalmával vendéglátóim szülővárosom, Karcag értékeiről, látnivalóiról érdeklődtek s azt kérték, mutassak fényképeket. Nem számítottam ilyen kérésre, nem is vittem magammal ilyesmit, de szerencsére támadt egy mentő ötletem; nálam volt egy atlasz, amely az ország 134 településének térképét és reprezentatív bemutatását tartalmazta. Á kiadvány átlapozgatása után megállapították vendéglátóim, hogy Karcag és Tiszafüred adta el magát a legszebben. A Karcagról készült összeállítás a város hagyományait, történetét, értékeit csokorba kötve mutatja be: a karcagi és nagykunsági tájházat, a Kántor Sándor Fazekasházat, olyan helyeket, amelyekre méltán lehetünk büszkék. Nagyon szép helyen élhetek, mondták nekem, és elhatározták, eljönnek a nyáron Karcagra és Tiszafüredre. Jó érzéssel, büszkén tértem haza. Most jöttem rá, negyven év után, hogy mennyi érték, szépség és érdekesség van városunkban. Ehhez azonban kellett egy külföldi út és egy magyar kiadvány. Egy városára büszke karcagi Az állam nem bírta (nem is akarta) viselni az egészségügyi intézményrendszer anyagi terheit. A települési - a megyei és helyi - önkormányzatok a kényszeredetten rájuk ruházott kötelességből viselték a terheket, a háziorvosok pedig önként vállalták fel. A Mátrafüreden megtartott háziorvosi tanácskozás hangulata azt sugallta, szinte egyöntetűen felsorakoztak a „funkcionális privatizáció” helyett a „tényleges magánosítás” mielőbbi megvalósítása mögött. A népjóléti miniszter és az egészségbiztosítási pénztár vezetői támogatásukról biztosították a jelenlévőket, és ígéretet tettek arra, hogy megkeresik hozzá az anyagi és törvényi garanciákat is. Háziorvosi csapda Évtizedeken keresztül az egészségügyi intézményrendszer a nemzeti jövedelemből 4,5-7 százalékban részesedett. Ez rendszerint az infláció mértékét sem érte el, így az egészségügyi költségvetés relatíve folyamatosan alulfinanszírozottá vált. Az elmúlt tíz évben a helyzetet tovább rontotta az egészségügyben bekövetkezett árrobbanás: a nagy tömegben megjelent külföldi gyógyszerek lényegesen magasabb áron kerültek piacra, többszörösére nőttek a közüzemi díjak és egyéb költségek, s nem utolsósorban az új gyógyító technológia. Az egészségügy elszegényedését a társadalmi átalakulás is súlyosbította. Meggyorsították az egészségügy reformját, amely az egyes szolgáltatások magánosítását, vállalkozásba kényszerítését jelenti. A szolgáltatásokat a lakossággal, vagyis azokkal fizettetik meg, akik arra rászorulnak. A korábbi jóléti állam kivonult az egészségügyi és a szociális ellátások biztosítása mögül, mert az új társadalmi formációnak már nem feladata ezek teljes körű megteremtése. Ezzel magukra hagyták az állampolgárokat, az egészségügyben dolgozókat, az egész intézmény- rendszert. Az egészségügyi rendszer gazdájává a települési (és megyei) önkormányzatokat tették, azonban a jogok gyakorlásához nem adták a szükséges anyagiakat. Kialakult a kettős finanszírozás: az önkormányzatokra hárult az épületrendszerek, a műszerpark karbantartása, az eszközök beszerzése, az állam pedig a kezelések költségeit az OEP-en keresztül a gyakran változó - az infláció mértékét sem követő - technikákkal igyekszik fenntartani. A mindennapi gyakorlómunka során számtalan bizonyítékát kapjuk annak, hogy a lakosság egészségügyi állapota nem kielégítő. Szakmai, emberi, erkölcsi kötelességünk, hogy ezen a helyzeten segítsünk. A háziorvosi tanácskozáson a közhangulat azt mutatta, hogy úgy tudnának a leginkább érdemlegesen tenni, ha saját tulajdonukba vonhatnák a rendelőket berendezéseikkel együtt s a rendelkezésre bocsátott anyagiakkal, a „kártyapénzzel”, maguk irányíthatnák területük ellátását. Az elmúlt években az állam az élet számos területéről részben vagy teljes egészében kivonult. Ennek eredményeit láthattuk a kultúra, a közoktatás, a mező- gazdaság, az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások terén is. Másfél millió munkahely megszűnt és több százezer ember került kilátástalan helyzetbe. A „reform”, a tényleges átalakulás elérte az egészségügyet - amelyhez a háziorvosok nagy affinitást éreznek - és ez az érzés a csapdához vezethet. Miről van szó? Jelenleg Magyar- országon 3,5-4,2 millió dolgozó ember fizet társadalom- biztosítási járulékot, amiből az egészségügyi, szociális és nyugdíjellátó rendszer döntően működik. A bevétel nagysága akkor növekedhetne, ha több munkahely lenne és több dolgozó fizetne járulékot vagy ha a 49 százalékos befizetési arányt megemelnék. Mindkettő megváltoztatására valós esély nincs. Az állam is növelhetné a hozzájárulását, de több mint 200 milliárd forint az éves költségvetési hiánya, amely miatt tehetetlen. A társadalombiztosítónak 240 milliárdot meghaladó a behajthatatlan kintlévősége. Mindezek miatt az egészségügy pénzeszközei lényegesen nem változhatnak, és az egyes praxisokra sem juthat nagyobb összeg. Egészségbiztosítási koncepció, hogy a háziorvosi körzetnagyságokat 1200 ellátandó lakosra csökkentenék - ami azt jelentené, hogy az egyes háziorvosi szolgálatokra fordítható hányad tovább apad. Ameny- nyiben a rendelők magántulajdonba kerülnek a műszerezettséggel együtt, fenntartásuk, felújításuk, modernizálásuk, a közüzemi díjak, az egyre dráguló és teljes árú gyógyszerek, a műszerek karbantartása, újak beszerzése csak a praxisok egyre devalválódó anyagi keretéből történhet. Az állam eddig is - a települési önkormányzatok kényszeredetten - sajnálkoznak, ha a betegek ellátása anyagi okok miatt veszélybe kerül. A pillanatnyilag jónak tűnő megoldás nemsokára sokak keserűségévé válhat, aminek a fő vesztesei a betegek lesznek, akik még előreláthatólag évtizedekig nem tudják majd az egészségügyi szolgáltatásokat zsebből megfizetni. Dr. Jánosi Gábor orvos Jászberény A Törökszentmiklós és Környéke Postagalamb sport Versenykerület tagjai a tavalyi versenyeken igen jó szerepeltek. A díjazottak közül kiemelkedő teljesítményi nyújtott Lőrincz István, aki az összesített bajnokság else helyezettjeként még számos egyéni díjat is begyűjtött. Fábián János kunhegyesi versenyző galambja az „életteljesít mény” kategóriában országos első díjat nyert. Hajnal Istvár pedig az elmúlt három év kiemelkedő munkájáért az Elii Klub első díját - Herbály Imre országgyűlési képviselő álta felajánlott vándorserleget - vehette át az adományozótól. / felvétel az eseményen készült. (beküldött fotó
