Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-12 / 36. szám

1996. február 12., hétfő Sport 5. oldal Férfi kosárlabda NB L, A-csoport Szinisa remekelt búcsúmeccsén, de a csapat... Danone Honvéd-Szolnoki Olaj KK 101-67 (51-33) Budapest, 600 néző, vezette: Berki, Forrai. Danone Honvéd: KUZMIN 29/21, Boros 6, Orosz 15, MÉSZÁROS Z. 11, SITKU 23. Csere: Uszpenszkij 11/3, Mihály 4, Kocsis 2, Mészáros Á., Sebők. Edző: Zsoldos András, Mészáros István. Olaj KK: Jusztin 2, Papac 8, ALEXE 23/6, Varga 4, Góbi 8. Csere: Takács, RA- DONJICS 16, Mérész T. 4, Mérész Cs 2. Edző: Rezák László, Tóth Zoltán. Kipontozódott: Góbi a 34. percben. Kuzmin tíz méterről barátsá­gosan behintett egy triplát a mihez tartás végett, aztán öt perc alatt újabb tizenhárom Honvéd-pont következett a há­rom szolnoki mellett. Takács azonnal váltotta Jusztint irányí­tóban, Vargát pedig Radonjics centerben, mégsem találta ön­magát a Tisza-parti gárda. An­nak fő oka a kritikán aluli vé­dekezésben keresendő, ráadá­sul a honvédoáok egy sebesség­fokozattal gyorsabban játszot­tak. Kuzmin hát kísérletből öt trojkát dobott alig tíz perc le­forgása alatt, amivel állandósult a húszpontos hazai előny. Mé­rész Csaba következett irányí­tóban a szolnokiaknál, de szá­mottevő változást ez a csere sem hozott, csupán annyit, hogy a túloldalon Kuzmin he­lyett Sitku pakolta a kosarat. Szünet után sem változott alapvetően a vendégek felfo­gása, kivéve a Radonjics-Alexe kettőst; a külföldiek valame­lyest mérsékelni tudták a kü­lönbséget, amely a végére aztán megint meghízott. A súlyos ve­reségnek az is oka lehet, hogy az Olaj KK kosarasai képtele­nek voltak csapategységet al­kotni, néhányan pedig már Ve- csésnél feltették a kezüket, előre megadták magukat a pil­lanatnyilag kétségtelenül jobb erőket képviselő piros-fehérek­nek. Jó lenne az alapszakaszt győzelemmel befejezni, amire most már mindössze egyetlen esély van, mégpedig szombaton itthon a Marc Körmend ellen, ami azt is eredményezheti, hogy az Olaj a rájátszásban el­kerülje a Zetét, amely ellen nem sok keresnivalóra számít­hatunk az eddigiek alapján. Zsoldos András: - Mészáros nagyszerűen játszott, méltó társa volt Kuzmin és Sitku. Örülök, hogy Mihály végleg visszatért. Rezák László: - Mi to­vábbra is a jövő csapatát épít­jük, de gratulálok a Honvéd idei legjobb játékához. A belgrádi üzletember Az élet útjai kifürkészhetetle- nek - ezt a tételt immár Szinisa Kilenc év után távozik Ma­gyarországról a center Radonjics, az Olaj KK kosaras centere is magáénak vallja. A 33 esztendős játékos először nyolcvanhétben szerepelt a szolnoki piros-feketék között, majd két év múlva továbbállt, és terjedelmes vargabetűvel a háta mögött tavaly nyáron újra visszaérkezett a Tisza-partra. A minap azonban olyan ajánlatot kapott a Vajdaságból származó kosárlabdázó, amelyet nem il­lett, de nem is tudott visszauta­sítani.- Egy magyarországi számí­tástechnikai cég belgrádi iro­davezetői állását vállaltam el. Nem gondoltam arra, hogy ab­bahagyom a kosárlabdát, leg­alább két évet adtam még ma­gamnak. Most mégis azt hi­szem, akkor cselekszem helye­sen, ha a családom jövőjére gondolva belevágok a nagy fel­adatba. Persze fájó szívvel te­szem, hiszen Magyarország, benne elsősorban Szolnok, a szívemhez nőtt. Úgy látom, a mostani Olaj KK-ban sok a te­hetséges fiatal, rengeteg mun­kával olyan karriert futhatnak be, amivel ismét előkelő helyet érhet el a csapat. Én a Danone Honvéd ellen mindent megtet­tem a búcsúmeccsemen, s ha az időjárás engedi, már nem vá­rom meg a szombati Körmend elleni találkozót, hiszen minél előbb utaznom kell. Kérem, tartsanak meg meg jó emlékeze­tükben - köszönt el a center. Az Olaj KK vezetése min­denképpen ezt teszi, ha már csak arra gondolunk, hogy Ra­donjics május 31-ig szóló szerződését következmények nélkül felbontotta, illetve az abban foglaltak teljesítésétől eltekint. Férfi teke Szuper Liga — ................* ............................- . - ...... K lak beköszönt a Körösi útra Szolnoki MÁV MTE- FTC Ybl Tervező 2:6 (5376-5461) Szolnoki MÁV MTE: Kántor 882, Mátyás 886, Mészáros 858, Lupu 965, Tudor 921, Tihanyi 864. FTC: Rákos 883, Molnár 946, Klak 955, Szabó Gy. 845, Hergéth 904, Szabó S. 928. A hazaiak közül csupán a két idegenlégiós - Lupu és Tudor - nyújtott igazán kiemelkedő tel­jesítményt az FTC elleni rang­adón. A vendégeknél leginkább az egykor Szolnokon játszó - így a pályát igencsak jól ismerő - Klak remekelt. Ifjúságiak Sz. MÁV MTE-FTC 1:3(1654-1663) Szolnok: Bíró E. 841, Bíró Z. 813. Ferencváros: Bodházi 842, Mocsinka 821 Csupán kilenc fa hiányzott a hazaiak első győzelméhez. Fürediek füredi focitalálkozója Minden dicséret az ötletgazdá­nak, amiért kitalálta, hogy a -füred utónevú honi települések kispályás futballcsapatainak Tiszafüreden adjon randevút. Nos, a pályaválasztó öt ven­dégre számíthat február 17-én impozáns sportcsarnokában, név szerint: Balatonfüred, Mát- rafüred, Káptalanfüred, Kapos- füred és Lillafüred képviselő­ire. A rendezők szándéka ter­mészetesen nem csupán a sportra korlátozódik. Nagyon bíznak abban, hogy a települé­sek vezetőivel közös problé­mák megoldásában is egymás segítségre lelnek, netán a jövő­beni munkakapcsolatok kialakí­tása is előtérbe kerülhet. A pályán ilyenkor elmosód­nak az osztálybeli különbségek, mert az összetartozás sokkal fontosabb lehet a győzelemnél. De ha már a tornánál tartunk, érdemes néhány szabályra is felhívni a figyelmet. Vala­mennyi játékos sportorvosi en­gedéllyel, sípcsontvédővel, láb­szárvédőben és tornacipőben köteles kiállni a vándorserle­gért vívott harcban. Az A és B csoport kiemeltjei (Tiszafüred, Balatonfüred NB III-as együt­tesei) mellé sorsolják a további résztvevőket, a selejtezők után következnek a helyosztók, mind 2x20 perces összecsapá­sokkal, 1+4-es felállásban, ké­zilabdakapukra, palánk nélküli játéktéren. Győzelmenként há­rom pontot lehet szerezni, dön­tetlen esetén kettő jár a hétmé­teresekkel továbbjutónak, egy a vesztesnek. Oldalháló Hiénák a kertek alatt Vannak, akiknek egy hónap múlva, másoknak még egy héttel ké­sőbb kezdődik a tavaszi futballszezon. Az őszi mérlegek ismere­tében kialakultak vagy módosultak a helyezési tervek a bajnoki esztendő júniusi zárására. A téli csendet mindössze néhány át­igazolási petárda törte meg, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, a régión belül ugyanúgy a pénz mozgatja az aláíró ujjakat, a nyitott markokat, hogy aztán az új szerelésben, szívet cserélve, mindent bele, haladjon a karaván. Akadnak persze olyanok is, akik semmi pénzért nem cserélné­nek mundért, változtatnának környezetet, míg megint mások csak úgy tudják elképzelni pályafutásukat, ha legalább féléven­ként odébbállnak. A trénerek sem kivételek ez alól. Ismerek olyan edzőt, akinek csakis akkor optimális a közérzete, ha minél sűrűbben, úgymond „lenyúlhatja” a klubokat. Merthogy csoda­váró egyesületekből egyre több teng-leng a széles alföldi határ­ban. A vezetők bepalizhatósága mindig arányban áll a táblázaton rögzített helyezési számok emelkedésével. Emberünk előző klub­jánál, mint ahogy a többinél, minden általa elcsábított valamire­való futballistát direktben kezelt. A klubvezetés rendre a szakve­zető zsebébe csúsztatta súlyos százezreit, a felemelkedés vagy a megmenekülés reményében. A mester pedig aláírt mindenki he­lyett, és a pénzből annyit csurrantott az ő kedvéért átigazolt lab­darúgóknak, amennyit a teljesítményük (?) alapján jónak látott, így aztán csak a belátására, inkább a kapzsiságára volt bízva az osztalék mértéke. Egy ászokkal tűzdelt középszerű csapat nyil­ván a megyében sem nagy „durranás”, ezért (szak)emberünk az új év, új csapat elvét és gyakorlatát követve vette a sátorfáját. Hogy decemberben háromszázezer forinttal nem tudott vagy még inkább nem akart elszámolni, különösebben nem zavarja, hiszen akik zsebből zsebbe görgették a forintokat, azok jobb, ha csendben maradnak, különben... Januárban tehát megint nagy fogást iktatott életébe hősünk. A kisvárosban természetesen beígért saját receptjéből fűt, fát. mi több, három bejáratott játékosát is magával vitte, hogy bizo­nyítsa: nem a levegőbe beszél. Dehogynem. Ez persze megint csak fél év múlva derül ki. Ad­digra pedig ismét lesz olyan csapat, amelyik annyira lepusztul, hogy ott csak a „Mágus” képes csodát tenni. Pedig csodák még a megyei futballban sincsenek. Ám balekok, úgy tűnik, szép számmal tapossák egymást a sorban a csodatevő kegyeiért. Akik azt hiszik, csak a hangos ember dolgozhat igazán jól. Az eszükbe sem jut, hogy a hiénák nemcsak őket, hanem szere­tett csapatukat ugyanúgy szétmarcangolják. Pár hónap múltával már késő a bánat. (ni) Férfi vízilabda-bajnokság a Korona-kupáért Marad a hagyományos gyógymód Szolnoki VSE-UVMK Eger 8-8 (1-1, 3-2, 2-2, 2-3) Mohi (fehérben) nehezen boldogult őrzőjével FOTÓ: csabai Szolnok, 200 n„ v.: Kádár, Vajda. Szolnoki VSE: Ukhal - Lukács, Magyar 1, Pintér, Kiss A., Mohi 1, NAGY T. 2, VARGA ZS. 2, Lehmann 1, Boros, Körmendi. Edző: Me­rész András. UVMK Eger: Csányi - Bi- ros, Kovács, TÓTH K. 3, Tűzkő, Petik 2, ÁNCSÁN 3, Denk, Tóth P., Katona. Edző: Gyulavári Zoltán, Kelemen Attila. Gól - emberelőnyből: 10/3, ill„ 11/6. Négyméteresből: 2/1, ill„ 2/2. Hogy szolgál a csapat egészsége? - kérdeztük Me­rész András trénertől, aki mintha „üveges” szemekkel csücsült volna, mikor fiai be­melegítését vezényelte.- Ó, azzal semmi gond, el­lenben most az enyémmel akadt egy kis probléma. Remé­lem, ez a mérkőzés gyógyírt je­lent majd számomra. Sajnos, a mester kénytelen lesz beérni a „hagyományos” gyógymóddal, mert tanítvá­nyai ezen a napon is „leúsz­tattak” egy pontot a Tiszán. A várakozásnak megfele­lően hatalmas elánnal kezdett mindkét fél, ám a kezdeti próbálkozásokat nem kísérte szerencse. Második embere­lőnyös helyzetét is elpuskázta a Szolnok, mikor az Eger Án­csán révén megszerezte a ve­zetést. Kapcsolt a hazai gárda, Lehmann labdáját ta­szították át a gólvonalon a felbőszült hullámok, 1-1. Fordíthatott volna a Merész­legénység, de Mohi büntető­jét Csányi könnyedén hárí­totta. A második negyedet Kiss András* szépségdíjas találata nyitotta, ráadásul Nagy Tibor is „belőtte” magát, s máris, 3- 1. Fórból Tóth K. csökken­tette a hátrányt, aki jókora tű­zijáték végén kényszerítette megadásra Ukhalt. Az ifjú Varga Zsolt szemfüles gólja újfent megnyugtatta a honi drukkereket, 4-2. Az össze­csapás hűen tükrözte a két csapat tabellán elfoglalt he­lyét, amit a fordulatokban bővelkedő harmadik felvonás is alátámasztott. Az előny ezen a napon (is) hátrányt jelentett a Szolnok­nál. A lélektani pluszt egyre jobban kihasználta az UVMK, mely Petik jóvoltából egali­zált, 4-4. A hullámvölgyből Mohi ragadta ki övéit, de a vérszemet kapott Gyulavári­fiúk rögtön kontráztak, sőt, 8- 6-ig meg sem álltak. „Meleg” lett a helyzet az SZVSE szá­mára, félő volt, a létfontos­ságú derbin mindkét bajnoki pont tovaszáll. Szerencsére nem így történt, Magyar ki­lenc)!) másodperccel a vége előtt egalizált. (S. L.) Női röplabda Extraliga és NB I. A halovány teljesítmény ellenére JRK-DTE DSE 3:2 (7,-15,-2,10,6) Jászberény,. 10Q, _.tiéző, v.: Csizmarik, Kerék. JRK: Nazarenko, Agócs, GLAVATSKIH, Pesti, Tóth, Benke. Csere: ILLÉSNÉ, Hallgat, László. Edző: Litkei Gábor. Debrecen: KMÉZIC, Ko- loszova, Tornyos, Cimpo- cáné, Kecze, Rácz L, Csere: Puskás. Edző: Szabó László. Mintha jégveremben rendez­ték volna az extraligás össze­csapást, olyan hideg volt a hű­tőgépgyári sportcsarnokban. A hét közepén elromlott fűtőbe­rendezés miatt a hőmérő hi­ganyszála alig érte el a 10 Cel- sius-fokot, így a két együttes tagjait csupán az vigasztalhatta, legalább nem hóban kellett pá­lyára lépniük. Az első szett úgy kezdődött, hogy csak percek kérdése lesz a fölényes herényi diadal. A hajdanán szebb napo­kat megélt hajdúsági gárda ár­nyéka volt korábbi önmagának, és Pestiék pillanatok alatt 10-0- ra alakították az eredményt. Ekkor visszavettek tempójuk­ból a vendéglátók, szépítettek valamelyest a debreceniek, de a jászságiak győzelme nem for­gott veszélyben. Térfélcserét követően fcluűi^dutk, Tornyo­sék, egyre jobban oelemeleged- ték-, és amire senki sem számí­tott a jelenlévők közül, ki­egyenlítettek. Nem lehetett rá­ismerni ezekben a percekben a Jászberényre. Elemi hibák so­kaságát vétve, a lelkesedés leg­kisebb jelét sem felvillantva lé­zengtek a parketten játékosai. Ráadásul a másik oldalon Kmézic Emi, az egykori szol­noki kedvenc legszebb napjait idéző formát mutatott, adogatá­saival valósággal sokkolta Agócsékat. Az, hogy mindösz- sze két pontra tellett a JRK ere­jéből a harmadik menetben, önmagáért beszél. Ezt követően sem sokat változott a kép, 0-6 után azonban Litkei edző döntő lépésre szánta el magát, cserejá­tékosait küldte harcba gyengél­kedő ászai helyén. Illésnéék meghálálták a bizalmat, az ex- vegyis feladott labdáiból Gla- vatskih és társai nem csak egyenlítettek, de hozták is a ne­gyedik menetet. A „rövidített” játszmában aztán már nem volt kérdéses a győzelem sorsa, a fi­zikailag jobb erőben lévő heré­nyiek megerőltetés nélkül dia­dalmaskodtak. <«» Miskolci VSC-Szolnoki NRC 3:0 (9, 6,1) Miskolc. 100 n., v.: Varga N„ Széphalmi. MVSC: Kovács E., Sike, Pallós, BOLDIZSÁR, BAR- TEKNÉ, PUSKÁS. Csere: Dobos. Edző: Kőhalmi Ri­chard, Búza Attila. SZNRC: Göbtyös, Mohai, Mézesné, Hárnásiné, Ger- gelyfi, Papp. Csere: Szepesik, Btiday. Edző: Nagy Margit. A hazaiak rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést, egyértelműen jelezve, ki szere­pel otthon. A Szolnok egy ideig tartotta a lépést, kilenc pont után azonban megállt a tudo­mány. A folytatásban jobban koncentráltak Mézesnéék, 4-1- re, majd 6-4 re vezettek, ezután viszont lépést váltott az MVSC, levegőhöz sem engedte jutni a Tisza-partiakat. Az utolsó szett már csak formaság volt, ek­korra teljesen szétesett az SZNRC játéka, a miskolciak szinte tetszés szerint élték el pontjaikat. Újabb síparadicsom a láthatáron? Nem Mátra, nem Tátra - Fátra Tél van, kérem szépen, de azt hiszem, nem mondok ezzel új dolgot. Mindenki saját bőrén tapasztalhatja, milyen kemény mostanság a február „szorí­tása”, amit a téli sportok sze­relmesei bánnak legkevésbé. Itthon a Mátra, a Bükk, a Me­csek, a Börzsöny a sláger, míg külhonban a Tátra, illetve az Alpok lankái csábítják lesik­lásra a megszállottakat. Mi egy kevésbé felkapott helyre hív­nánk fel a figyelmet, bár ebben az évszakban melyik nem az? Találós kérdésnek sem rossz: mondjon olyan síparadicsomot, melynek az utolsó három betűje „tra”. Mátra, Tátra és... No igen, itt a legtöbben lehorgo­nyoznának, hiszen csupán ke­veseknek „ugrana” be a szolvá- kiai Fátra hegység neve. Az Al- csony-, illetve a Magas-Fátra ölelésében terül el Martin vá­rosa, mely - mint megtudtuk - semminemű kapcsolatban nem áll a Martini „üdítő” nedűvel. Egy viszont holtbiztos, a kör­nyék telis-tele van pompás, jól felszerelt lesiklópályákkal. Mostanság azonban igencsak rájárt a rúd a környékre, ugyanis a nélkülözhetetlen „lételem” a hó. csak foltokban volt jelen. Ilyen a magyar em­ber szerencséje. Jó előre lefi­xálja a helyet és az időpontot, mondván: északon, magasabb fekvésű területen úgy is lesz megfelelő mennyiségű és mi­nőségű hó. És erre mit ad Isten, Magyarországon hull nagyobb áldás. Bizony, míg Martinban 20 centit mértek, addig Kéke­sen 60-70-ről szóltak a hírek, ami ugye már nem semmi. Azért volt min lecsúszni, és ez a lényeg. Ezt tartották szem előtt a szolnoki Széchenyi Kör­úti Általános Iskola nebulói is, akik Rigó Sándomé és Márki Gábor testnevelők vezetésével ismerkedtek a sportág alapjai­val. A kinn töltött egy hét alatt tizenöten tanultak meg síelni, de a jártasabbak sem unatkoz­tak, ők a meredekebb lejtőket vették célba. A profiknak igen­csak meg kellett küzdeni a Ja- senská Dolina-i huppanókkal, hiszen az alattomos jég majd mindenütt felütötte a fejét. Ez a helyszín, csakúgy, mint a többi gyakorlatilag a magyarokra van berendezkedve, elvétve lehetett helybélit vagy lengyelt tetten érni. Hazánk fiai viszont jöttek, de csőstül. Hiába na, a közelség és persze a még mindig vonzó árak lépesmézként csalogatják a nagy alföldi rónasághoz szo­kott, vékony pénztárcával mért magyarokat. Apropó, árak! Északi szomszédaink jó úton haladnak, hogy befogjanak minket. Elég csak az oly sokat emlegetett benzinárat felhoz­nunk példaként: Egy liter - át­számítva - száz forint. Ja, ké­rem, ha így haladunk, egyre többen kénytelenek majd hazai miliőben hódolni „sikamlós” szenvedélyüknek. (sl.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom