Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-08 / 132. szám

1995. június 8., csütörtök Hazai Tükör 3. oldal A szolnoki tüzéreknél járt a bangladesi hadsereg első embere Kelendő a magyar haditechnika? Tegnap délután nem mindennapi vendégek jártak Szolnokon, az 5. Jász-Nagykun-Szolnok Légvédelmi Tüzérdandárnál. A messziről érkezett delegációt, melynek élén M. H. Hakim, a Bangladesi Köztársaság hadügyi államtitkára állt, Sárközi Ist­ván mérnök-ezredes dandárparancsnok fogadta. A hazájában voltaképpen had- kedő magas rangú katonai ve- ügyminiszterként tevékeny- zető és kísérete jövetelének leg­A messziről jött vendégek a magyar légvédelmi tüzérrend­szert tanulmányozzák. Jobbról a második M. H. Hakim. FOTÓ: KORÉNYI főbb célja az volt, hogy erősít­sék a két ország védelmi kap­csolatait. A bangladesi hadse­reg technikai korszerűsítése ér­dekében megvizsgálják a hadi- technikai ipar - esetlegesen közös - fejlesztési lehetőségeit. A mostani látogatás egy fo­lyamat része. Először - a kül­földiek kezdeményezésére - 1994. decemberében találko­zott a két fél egymással. Ezt követte ez év májusában a ma­gyar katonák viszontlátogatása. Ezúttal, a jelenlegi találkozó alkalmával nincs kizárva, hogy megállapodások születhetnek a konkrét fejlesztési és együtt­működési elképzelésekről is. A tervek szerint ugyanis magyar segítséggel, magyar hadi tech­nológián alapuló gyártóüzemet kívánnak létrehozni hazájuk­ban. Az együttműködés kiter­jedne a bangladesi hadseregben bevezetendő elektronikus had­viselés eszközeire, valamint lő­szerek és robbanóanyagok gyártására is. H. Gy. Regionális munkaügyi találkozó Szolnokon Állást találni nem reménytelen Kétnapos szakmai tanácskozást tartottak az álláskereső- klub-vezetők Szolnokon, öt megye részvételével. A beszélge­tést Szenes Tamás, az Országos Munkaügyi Központ állás­kereső klubokkal foglalkozó szakreferense irányította. Lapunk kérdésére elmondta, hogy a JOB egy kanadai prog­ram, melyet eleinte bizonyos nehézségekkel ültettek át a magyarországi viszonyokra. Az akkori sikertelenségekből tanulva ma már a Mills-prog- ramot világbanki közreműkö­déssel folytatják, és az álláske­reső klubok sikeressége meg­közelíti a hetven százalékot. Kilábalási technikákat taníta­nak meg itt, kezdve attól, ho­gyan kell megírni egy szakmai önéletrajzot egészen a telefo­non való bemutatkozásig. A programon részt vevők a gya­korlatban is kipróbálhatják ismereteiket, az is igaz, hogy ez rendkívül költséges. A munkaügyi központok állás­kereső klubjainak egységes arculatot kell kapniuk ahhoz, hogy megszűnjenek a régiók közötti szakadékok. Termé­szetesen a magas működési költségeket fedezni kell, ez egyrészt világbanki segítség­gel, másrészt a munkaügyi központok működési kereté­nek terhére történik. Kiemelte a prevenció fon­tosságát, amelynek lényege az, hogy a fiatalok ne szé­gyennek érezzék, ha bemen­nek ezekbe a klubokba, hanem úgy járjanak oda, mint egy könyvtárba. Tanulják meg az információszerzés módjait, vegyék természetesnek, hogy érdeklődniük, esetleg verse­nyezniük kell. Szenes Tamás szakrefe­rens FOTÓ KORÉNY1 Ehhez a feltételek adottak, hiszen szakkönyvtár, pszicho­lógiai szakszolgálat, komplex személyiségfejlesztési és ön­menedzselési tanfolyamok se­gítik az elhelyezkedni akaró­kat. -csabai­Az ufó nem hit-, ténykérdés A köztudatban az azonosítatlan repülő lények szürkék, magas szőkék, kicsi zöld szeműek s kőevők - mondta tegnap a ken- deresi könyvtárban megtartott író-olvasó találkozón Pusztay Sándor, az Ufómagazin főszer­kesztője. A 2. világháború óta mintegy 10 millió ember ta­pasztalt azonosítatlan repülő tárgyat, ufót, melynek 80 száza­léka azonban csupán fényjelen­ség, hologram, plazmagömb volt. Sokan azt állítják, ufók nem léteznek, s szerintük az ufókutatók olyan jelenségekről beszélnek* melyek a fantáziánk szüleményei. Ennek megcáfo­lására az előadó több diát muta­tott, melyeken azonosítatlan tárgyakat láthattunk. így pél­dául annak a 16. századi gobe­linnek a fotóját, melynek erede­tije Firenze mellett van, s a bal felső sarkában megörökítettek egy repülő szerkezetet. Mára az ufológia eljutott oda, hogy nem azzal foglalkozik zöld-e, van-e füle az ufonautának, hanem az­zal, hogyan lehet előállítani a földi körülmények között olyan energiaforrást, mint ami az ufóban van. Hargitai Károly író, aki már maga is 22 alkalommal látott ufójelenséget, bemutatta azt az amerikai könyvet, mely szerint 5 ezer napunk van még, s ebből már letelt 5 év, maradt 10 évünk arra, hogy új technikát, ipart csináljunk, mely nem le­hetetlen, csak az ufonauták által alkalmazott térenergia-haszná- latot kell megtanulnunk. Konk­rét példákon elmagyarázta, mit is jelent ez, hiszen az amerikai, japán és orosz tudósok is kísér­leteznek ezzel. így szólt azok­ról az új típusú űrhajókról, au­tókról, melyek már ezzel a technikával készültek. Az ufó­motor már bizonyíték arra, hogy mit tud az a civilizáció, s mit tesz azért, hogy ne haljon ki a bolygójuk. A kutatóknak még van elég munkája, hiszen az ufó nem hit-, hanem ténykérdés, s örüljünk neki, hogy léteznek, hiszen így van egy olyan civili­záció, mely nem pusztította el magát - zárta előadását, majd bemutatott több kisfilmet, me­lyekkel alátámasztotta az el­mondottakat. így például Bak Lászlót, aki húsz évig őrizte egy ufóbeli utazásának titkát, s adta közre azt a magnéziumai­dat, mely kék-zöld-lila kristályt tartalmaz, s tértechnológiával készült. Ennyi maradt meg az ufóutazásából, s ha hasznosí­tani tudjuk a térenergiát, mi is hasonló dolgokra leszünk képe­sek - hangsúlyozta az előadó.-de­Szennyvíztől bűzlik a Zagyva A Zagyva felé kanyarog a zavaros lé... fotó: mészáros Élő vizeink állapota sajnos nem túl szívderítő. Pláne olyan helyeken, ahol a közel­ben működik egy derítő vagy szennyvíztelep. Egészségügyi, környezeti gondokat okozhat, ha a piszkos lének utat enged­nek a vizekbe. Nem beszélve a környéken uralkodó szagha­tásokról, a lakók nem kis bosszúságára. így volt ez a szolnoki Pityó úti szennyvízátemelő telep eseté­ben is: a bűzös lé szabadon folyva jutott bele a Zagyvába. Mindaddig, amíg néhány éve be nem zárták a telepet. Ekkor már úgy vélhette mindenki, hogy megmenekül a folyó a további hatásoktól. Ennek ellenére teg­nap rendületlenül folyt a szür­kés szennyvíz a telepről a Zagyvába, a horgászok és a la­kók nem kis bosszúságára. Mint a telep üzemeltetőjétől, a megyei vízművektől megtud­tuk: a szennyvízbeeresztést be­jelentették a megyei környezet­védelmi felügyelőségnek. Ez az eset a nagy esőzések utáni üzemzavarként fogható fel. Évente amúgy is általában egy­két alkalommal kiülepedés, karbantartás miatt fel kell nyitni a zsilipeket. Mint mondták, arra mindig ügyelnek ennél a szük­séges rossz megoldásnál, hogy ez lehetőleg magas vízállásnál történjen meg. A környezetvédelmi felügye­lőséghez eljuttatott faxban je­lezték azt is, hogy a szennyvíz­beengedés szerda 14 óráig tart majd. Nos, ehhez képest, ami­kor mi fél három körül ott jár­tunk, még vígan folyt a Zagy­vába a zavaros lé ... B. Gy. Ha nem az aszály, akkor a jég Csak néhány napja annak, hogy sokan aggódva figyeltük, vajon „csak” esőt hoznak-e a sötét fellegek. Több helyen valóban csak az égi áldás áztatta a szom­jas földeket, de néhol tetemes mennyiségű jég is keveredett belé. Talán az egész Tiszazugban Öcsödöt érte a legnagyobb jég­verés. A faluban is láthatók a pusztítás nyomai a fákon, a parkbéli bokrokon, de az igazi kárt a haszonnövények között okozta a jég. Végig a határban a megdőlt kalászosok mutatják a vihar nyomait, a búza kalásza már csak önmaga torzója, a ku­korica levelei laskában. Az öcsödi Szabadság Mező­gazdasági Termelők és Vállal­kozók Szövetkezete már fel­mérte a keletkezet károkat, és továbbította a biztosító felé - tudtuk meg Csikász Imrétől, a szövetkezet főagronómusától. A biztosító felmérése még fo­lyamatban van, de a szövetke­zet szerint 3500 hektár vetett búzából 1500 hektárt ért kár. Táblától függően van, ahol 20 százalékban, de van, ahol 90 százalékban mentek tönkre a kalászok. A napraforgónak két­harmad része odavan, 300 hek­tárt vert el ajég. A hibrid kuko­rica 930 hektárjából 774 hektár veszett kárba. Forintban kife­jezve sok millió lehet a kár, ha csak a búzát vesszük: hektá­ronként 5 tonna terméssel szá­molt a szövetkezet, ami a mos­tani árakon 50 ezer forint bevé­telt jelent. A jég verte táblákra már nincs értelme másfajta nö­vényt vetni. így várják, hogy mennyi érik be, és majd betaka­rítják. Persze a biztosított terü­letek után fizet a biztosító, ha felmérte a kárt, de az csak eső után köpönyeg. G. A. A Burda-verseny magyar döntőjén szolnoki színésznő lett az első Variációk bőrkosztümre A Burda az idén immár 13. alkalommal hirdette meg a „Keres­sük együtt Európa legjobb hobbivarrónőjét” című nemzetközi versenyt. A magyarországi döntőn, a két évnél régebben varrók kategóriájában Turza Irén szolnoki színésznő bizonyult a leg­jobbnak, így ő utazhat ősszel Triesztbe, ahol tizenöt ország leg­jobb hobbivarrónői mérik össze tudásukat. Vele beszélgettünk.- Tizenöt éves korom óta var­rók. Nem tanultam senkitől, még varrónőhöz sem mentem soha tanácsért. A magam kárán tanultam mindent, a zsebkészí­téstől a gomblyukazásig.- „Kényszerből" vagy hob­biból kezdett el varrni?- Tulajdonképpen kényszer­ből: nem igazán egyezett anyu­kám ízlése az enyémmel, és ál­landóan vitatkoztunk ruhavá­sárlásnál. Egyszer elege lett, és elvitt egy varrónőhöz, de azzal sem volt egy az ízlésünk, úgy­hogy nekiláttam magam a var­rásnak. Élvezem, hogy azt és úgy csinálok, ahogyan nekem tetszik.- Mindig irigykedve néztem a varrni tudók kezei közül kike­rülő ruhákat: ehhez a munká­hoz nagy fantázia és kézügyes­ség kell. . .- Ez valahogy hozzátartozik az életemhez. Annak idején iparművészeti gimnáziumba, kerámia szakra jártam. Divat- tervező szerettem volna lenni. Egymás után gyártottam a pa­pírbabákat, amiket - szintén papírruhába - felöltöztettem. Állandóan tele volt az egész la­kás papírdarabkákkal; az anyu­kám már a haját - meg az enyémet - tépte.- Szokott indulni versenye­ken, vagy csak magának varr?- Nemcsak magamnak, ha­nem a férjemnek és Gábor fi­amnak is szoktam, meg néhány kolléganőmnek. Menyasszonyi ruhától kezdve a télikabátig mindent megvarrok; a legbo­nyolultabb feladatokat szere­tem a leginkább. Egyébként ta­valy is indultam a Burda-verse­nyen, ahol a legötletesebb mo­dellnek járó díjat nyertem el. A díj mellett kaptam egy szuper, svájci varrógépet is, ezzel varr­tam ezt a kosztümöt is. Beszélgetés közben belebú­jik a díjnyertes bőrkosztümbe, s a fotózásnál úgy mozog, mint a profi manökenek.- Mennyi idő alatt készült el ez a darab?- Három hét alatt. Néha reg­geltől másnap hajnalig alig áll­tam fel a gép mellől. Két hétig anyag után talpaltam. Eredeti­leg a kék és a sárga bőrt feketé­vel akartam kombinálni, de nem kaptam, és a férjemnek si­került rábeszélnie a pirosra - mondja, miközben legombolja a kabátka alját, s táskát varázsol belőle. A szoknyából eg> moz­dulattal kötényruha, egy má­sikkal hosszúnadrág lesz.- A legnagyobb munkám a menyasszonyi ruhám volt, azon egy hónapig dolgoztam - foly­tatja.- Szinte kötelező a kérdés: milyen darabban játszik a kö­vetkező évadban?- Sokat még én sem tudok. Schwajda azt ígérte, az első fél évadban az Olivérben és az Osztrigás Miciben kapok ka­rakterszerepet. De hát ez még változhat: a színészeknél csak az a biztos, ha már megkezdő­dött az előadás.- Az viszont biztos, hogy ön is ott lesz ősszel a nemzetközi versenyen. Ugyanezt a ruhát mutatja be ott is?- Igen, ez előírás: ugyanan­nak a ruhának kell „végigmen­nie” az elődöntőktől kezdve a nemzetközi döntőig. Nem is veszem föl, majd csak Trieszt után, nehogy elhasználjam ... Cs. Csáti Réka Egészen pontosan magamat és a hozzám hasonló, még álmokat dédelgetőket sirató. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, éltes korom ellenére még mindig hiszek az emberi jóságban, békességben, türelemben, toleranciában, no és a tapin­tatban. Fiatal barátom kérdezte a minap, mit ér­tek én tapintatlanság alatt, és bizony baj­ban voltam, hogyan is magyarázzam meg. Időközben megjött a busz, az áldott hu- szonnégyes. Amint leültünk, mögöttünk is elhelyezkedett egy ifjú hölgy. Számomra teljesen mindegy, hogy viseli-e a mostan­ság divatos, bár szerintem nem nőies ba­kancsot vagy van-e az orrában gyöngy­szem. Mindenki olyan módját választja a pol- gárpukkasztásnak, amilyen éppen neki megfelel, némelyik még tetszik is. A vörös hajú egyfolytában csámcsogta és kattogtatta a rágógumiját. Ifjú bará­tommal folytatott halk cseverészésünket meg-megszakította a hasasra fújt rágó­______Zs6rt6l6pő______ S iratóének gumi fájdalmas pukkanása. Egy idő után már szinte kiszámítható volt, hogy milyen időtartamú csámcsogás után következik a durr - bele a fülünkbe. Ezek után úgy gondoltam, hogy különösebben nem kell magyaráznom a tapintatlanság lélekrajzát. Apróság, persze hogy az. Csak min­dennap? így már sok. Szinte fáj, ahogy ezek a kislányok bele sem nőnek nemük rájuk szabott feladataiba. Szinte szána­kozva nézem, amint a pádon üldögélő sze­relmes ifjak trágárul vallanak szerelmet, néha még vicces fenékbe rúgással is kí­sérve a becéző szavakat. Amint a velem szemben ülő fiatalember lesújtóan néz rám, mert felállók, és át­adom a helyemet az idős embernek. - De máié vagy - látom a szemén, és egyáltalán nem vagyok meggyőződve'arról, hogy ő is olvasni tud a tekintetemből. Talán jobb is nekem. Amint csapatba verődve, ittasan, büdö­sen és kócosán leszólítják a hozzájuk nem hasonló srácokat, tüzet kérve, hogy azután jól megrugdossák a balekot, aki nem ba­gózik. Nincs irgalom. De, ez már nem is tapintatlanság. Hogy az eladó nem foglalkozik velem, szabadon rabolja a drága időmet, ez már lassan nem is feltűnő. Hogy a postás meg sem próbálja kézbesíteni az ajánlott leve­let - istenem! Hogy az élelmes és gyors lábú fiatal srácok lehuppannak előttem a buszon az ülésre, és rútul a képembe vi­gyorognak. Ugyan! De, ti, kislányok, legalább ti állítsátok meg a pusztulást! Könyörgöm, a szépség és a nőiesség erejével hozzátok vissza a béke, a szeretet, a tolerancia és a tapinta­tosság világát. Mert ha ti nem, senki sem.-szentendrei­Épül a Jászság telefonközpontja Jászberény­ben, az Alsó Csincsa-part utcában, a JászTel beruházásá­ban és a Profil Mérnöki Iroda fővállalkozásában, A tervek szerint október 1-jére készül el az űj telefonközpont tetsze­tős épülete. fotó: k. é.

Next

/
Oldalképek
Tartalom