Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-18 / 65. szám

Ha én gazdag lennék... A fővárosban járva összeszoruló to­rokkal figyelem az aluljárók, a metró koldusait. Némelyik nyomorékságát tárja a körülötte jövő-menők elé, vár­ván a szánakozó adományokat, néme­lyik kis táblácskát akaszt a nyakába, azon adja hírül, hogyan ju­tott sanyarú sorsára. De legmegrázóbb látvány az öregasszo­nyoké. A mozgólépcsők aljában álldogáló apró nénikéké. Kiöl­töznek, mint a vasárnapi misére indulók, kezükben műanyag pohár. Állnak szemben a lépcsőkön lezúduló tömmeggel, sze­mük kifejezéstelen, arcuk rezzenéstelen. Mintha lelkűk nem is testükben lenne, mintha a múltban járnának fényes, tiszta me­zőkön . . . Olykor-olykor forint csörren a műanyag pohárban. Ha én gazdag lennék . .ja-da-dija-dija-da . . . Szolnokon nincs metró, nincs mozgólépcső, nincsenek ilyen nénikék. Szolnokon és máshol, másmilyenek vannak. Nem öl­töznek ki, mint vasárnapi misére. Ruhájuk kopott, arcuk hamu­szürke, egyik kezükben botot szorongatnak, a másikban néhány reklámszatyrot fognak össze. Róják a várost, mint kóbor álla­tok, a kukák körül settenkednek. Ha úgy hiszik, nem látja senki, nyitják a szemetesedényeket, és kezdődik a kotorászás. Enni­való, más egyéb, használható holmi, külön-külön szatyorba ke­rül. Sokszor elgondokodom, estére... hova térnek meg „kincse­ikkel”? Ha én gazdag lennék . .., ja-da-dija-dija . .. A házzal szemben, ahol lakom, egy garázsajtó előtti kicsi, védett területen éjjelente egy ember alszik. Akkor érkezik, ami­kor leszáll a sötét. Az utcai lámpák derengő fénye megvilágítja alakját. Az ablakból figyelem, ahogy akkurátusán megágyaz, köhécsel egy kicsit, olykor felizzik szájában egy-egy cigaretta­vég. Ledől a matracul szolgáló ócska kabátra. Vajon mire gon­dol, mielőtt elalszik, és álmai hova szállnak? Ha én gazdag lennék . .., ja-da-dija-dija ... Éppen a boltba akarok betérni, hogy megvegyem családom aznapi kenyerét, amikor megszólít egy asszony.- Bocsásson meg egy pillanatra! Egy kis közösségi házra gyűjtök - színes, impozáns épületet, ábrázoló prospektusokat mutat. Mellette egy 5-6 év körüli fiúcska ácsorog, hol anyjára, hol rám néz, tört fényű, százéves öregemberszemekkel.- Tudna támogatni benünket néhány forinttal? - folytatja az asszony, és lesüti a szemét. Kotorászok a pénztárcámban, és arra gondolok, mi mindent lehet kitalálni, hogy a koldulás kevésbé legyen megalázó. Ha éh gazdag lennék . . ja-da-dija-dija-da Nem tudnék gazdag lenni. ~ falt , 1974. április lö-én született Lengyel- országban. Először 7 éves mutatott be Cannes-ban ruhákat Később, minta Torrente cég manökenje, hajviseleteket reklámozott. Ma az egész divat­világ kapkod érte. 1,74 cm magas, kék szeme van és gesztenyebarna haja. Elhatá­rozta, meg­hódítja a vilá­got. Ahogy elnézzük, sikerülni is fog neki. Szabálytalan portré Egymás közt nem teszünk különbséget Petrezselyem József, a helyi Prananadi szervezet vezetője. A prana nádi gyógyítók ugyanaz­zal az energiával dolgoznak, mint a reiki, csak titkosabb szimbólumrendszert használ­nak. Van, aki kétkedik, de aki részt vett már bioenergiával gyógyító kezelésen, esküszik rá. Hogy mi az igazság, ma még objektív tudományos kísérle­tekkel nem dönthető el.- Tulajdonképpen mi a bio­energia? - kérdezem a mestert.- Ennek az energiának a for­rása az ősegység, a világmin­denség. Mindenütt megtalál­ható, mindent átjár, része ennek az ember életenergiája is. Ebből mindnyájan születésünkkor egy bizonyos mennyiséggel rendel­kezünk, ezzel kell gazdálkod­nunk az életünk során.- Hogy adják át az energiát?- Különböző úgynevezett beavatásokon kell keresztül­menni, hogy valaki képes le­gyen ezt a kozmikus energiát felvenni, másoknak továbbí­tani, és ezáltal gyógyítani. Le­egyszerűsítve talán úgy foglal­hatnám össze, hogy aki máso­kon segíteni akar, annak elő­ször magát kell megfelelő szintre hoznia. Adott esetben változtatnia kell életmódján, embertársaihoz fűződő kapcso­latain, meg kell tisztítania, meg kell nyitnia csakráit.- Mik azok a csakrák?- Az aurába ágyazott ener­giakürtők, mellyel az ember kapcsolatban áll az őt körül­vevő világgal, ezen át egyfajta energiacsere zajlik. Ezeknek az energiaörvényeknek az elzáró­dása, örvénylő mozgásuk lelas­sulása betegséget okozhat. Ezek az egészségestől eltérő fo­lyamatok jól nyomon követhe­tők az aura színének, kiterjedt­ségének változásában.- Ennek alapján fel lehet ál­lítani a diagnózist?- Igen. A beteg szervek, szervrendszerek fölött elvéko­nyodik, átszíneződik az aurabu­rok. Az elváltozás jellegzetes­ségéből következtetni lehet a betegség mibenlétére. Mi min­denkit segítünk, aki hozzánk fordul, mindenféle fizetség nél­kül, hiszen mi csak csatornái vagyunk a gyógyító energiá­nak. Tapasztalataink szerint azonban csak az küzdi le a kórt, aki meg akar gyógyulni. Van­nak, akik karmikus örökségként hordozzák a betegséget. Ezért azt szoktuk mondani, mi nem gyógyítunk, csak hagyunk meggyógyulni.- Ón hogyan lett beavatott?- Asztalos az eredeti szak­mám. Ebben dolgoztam, egé­szen ’82-ig. Ekkor súlyos be­tegségek támadtak meg. Azt hittem, már nincs remény. El­kezdtem a nem európai orvos­lással foglalkozó könyveket ol­vasni, megismerkedtem a reiki- vel. Budapesten elvégeztem egy tanfolyamot, ekkor történt meg első beavatásom. ’92-ben Hamburgba utaztam egy elő­adásra, ott ismerkedtem meg egy új rendszerrel, és vissza­térve, létrehoztuk a helyi Pra­nanadi szervezetet.- Mi kell ahhoz, hogy valaki mester legyen?- Hosszú lelki felkészülés. A Prananadiban 3 szint van, a harmadik már mesteri fokozatú, és azon belül is több szint külö­nül el. Én ötös szinten vagyok. Tanítványaim vannak, akiknek átadom a tudásomat, és elvég­zem beavatási szertartásukat. A különböző szinteknek csupán a gyógyításban van jelentősége. Mi egymás közt nem teszünk különbséget, nálunk mindenki egyforma. Jogi joj° / Érvénytelen szerződés Előző Jogi jo-jónkban Feri bácsi történetét meséltük el, aki felesége halála után telje­sen egyedül maradt. Egyetlen lánya egy nyugati társasútról nem tért vissza, ezért az öreg­ember rá sem támaszkodha­tott. Egy ideig még ellátta magát, takarított, mosott, még a főzéssel is megpróbálkozott, de hamarosan ez egyre nehe­zebben ment neki. Az emlé­kezetével is gondok támadtak, jobbnak látta hát, ha gondvi­selő után néz. Endrében, egy régi kedves ismerősében vélte megtalálni a megfelelő ellátót, ezért el­tartási szerződést kötött vele. Eltitkolta a fiatalember elől, hogy vele szemben gondnok­ság alá vonási eljárás van fo­lyamatban. Az eltartási szer­ződést augusztus 4-én kötöt­ték meg, a bíróság pedig szep­tember 14-én helyezte jogerő­sen gondnokság alá Feri bá­csit. Endre az egész dologról csak közel egy év után szer­zett tudomást, amikor levelet kapott a polgármesteri hivatal által kijelölt gondnoktól, aki közölte vele a gondnokságba vétel tényét és azt, hogy a tar­tási szerződés semmis. A gondnokság alá helyezett személy által kötött bármi­nemű szerződés ugyanis csak akkor érvényes, ha azt a gondnok is aláírta. Endre vá­laszában elutasította a felve­tést, arra hivatkozva, hogy már egy éve tartja el Feri bá­csit, jogaitól nem áll el. Azt kérdeztük olvasóinktól? vajon érvényes-e a szerződés? * Szerintem nem érvényes a tartási szerződés, mert Feri bácsi elhallgatta gondnok­ság alá vételét. Endre nem tudhatott róla, de ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy az öregúr aláírása gondnoka kézjegye nélkül érvénytelen. Ezért maga a szerződés is semmisnek te<- kintendő. Geréb Pál nyugdíjas A szerződés biztosan nem érvényes, mert ha valaki gondnokság alatt áll, nem köthet szerződést. Endrét vi­szont kártérítés illeti meg, amiért egy éven át gondját viselte Feri bácsinak. Meg kellene vizsgálni az egész ügyben a polgármesteri hi­vatal felelősségét is, hiszen az ő jóváhagyásuk is kell egy eltartási szerződés meg­kötéséhez. Miért bólintottak rá, ha tudtak a gondnokság alá helyezésről? Gábó Sándorné nyugdíjas Mindenképpen érvényes áz eltartási szerződés, hiszen Endre becsülettel gondozta Feri bácsit. Ilyen dolgok, hogy gondnokság alá vétel, aláírási kételyek kevésbé nyomósak, mint maga az igazság. Az, hogy az öregnek volt és van tisztességes eltar­tója, gondviselője. Járvás János rokkantnyugdíjas Franciaországban a házasság kimegy a divatból Franciaországban a házasság gyorsabban megy ki a divat­ból, mint bármely másik nyu­gat-európai országban - kö­zölte a francia Nemzeti Sta­tisztikai Hivatal. Franciaországban 1993- ban 255 200 pár lépett házas­ságra. Ez hatszázalékos csök­kenést jelent 1992-höz ké­pest, amikor 271 427 házas­ságot kötöttek. A csökkenés Belgiumban 5,7 százalékot, Svédország­ban pedig 5,6 százalékot tett ki. Az 1994. évről egyelőre csak előzetes adatok állnak rendelkezésre, de a statiszti­kai hivatal szerint az irányzat folytatódik. A párok inkább a házasságon kívüli együttélést választják. Ennek oka a nagyarányú munkanélküliség és a gazda­sági pangás, amely 1990 óta tart - állapította meg a Reuter brit hírügynökség. Az első házasságot kötő férfiak életkora átlagosan 28,7, a nőké pedig 26,6 év volt. Felfedezték a „biológiai óra” irányítóját Amerikai tudósok felfedeztek a csirkeagyban egy festék­anyagot, amely a feltételezések szerint az úgynevezett „bioló­giai órát” irányítja. A festékanyag érzékeny a fényre, s valószínűleg ez hatá­rozta meg az ősidők primitív, vak állatainak napi ritmusát is. A felfedezést Joseph Taka- hashi, az illinois-i egyetem professzora és Marinna Max, a Roche Intézet kutatója közölte a Science című szakfolyóirat­ban. A két tudós úgy véli, hogy ebből a fényérzékeny festék­anyagból fejlődött ki a látás - írja a UPI amerikai hírügynök­ség. A csirkék agyában talált fes­tékanyag egy hormon működé­sét ellenőrzi, amely többféle magatartást szabályoz: így például a napszakokhoz és az évszakokhoz történő alkal­mazkodást. Tiltólistán a Huckleberry Finn Mark Twain világhírű ifjúsági regénye, a „Huckleberry Finn kalandjai” egyes amerikai is­kolákban tiltólistán szerepel. A Pennsylvania állambeli Swarthmore főiskolán Johann Sebastian Bach János-passip- jának próbáján az énekesek közül többen megtagadták a közreműködést. Mint a dpa német hírügy­nökség írja, egyes amerikai is­kolákban, egyetemeken és oly­kor hivatalos intézményekben is valóságos cenzúra- és boj­kottőrület tört ki. Néha bizonyos könyveket vagy művészeti alkotásokat „politikailag helytelennek” bé­lyegeznek, mert sértik a ki­sebbségeket, más esetekben a „cenzorok” úgy érzik, hogy a vallási meggyőződés szenved sérelmet. A Huckleberry Finn a legol­vasottabb amerikai ifjúsági re­gény. A National Cathedral School washingtoni leányisko­lában azért tiltották meg olva­sását, mert a „nigger” kifejezés szerepel benne, ahelyett, hogy „afroamerikait” írt volna a szerző. Egyáltalán nem veszik te­kintetbe, hogy Mark Twain idejében mások voltak a néze­tek a fekete bőrűekkel kapcso­latban. A Huckleberry Finn azonban csak ötödik helyen áll az amerikai „cenzúralistán”. Az első helyet John Steinbeck „Egerek és emberek” című írása foglalja el. De vajon mit vétett Johann Sebastian Bach? A Swarthmore főiskola egyes tanárai és diákjai szerint a János-passió antiszemita né­zeteket fejez ki, mert a zsidók Krisztus keresztre feszítését követelik. Az amerikai vezető értelmi­ségiek attól tartanak, hogy ez a téveszméken alapuló cenzúrá- zási düh súlyos károkat okoz­hat az amerikai ifjúság kulturá­lis képzésében. Négy napon át cipelte pénzét a bankba Egy 70 éves amerikai férfi 65 éven át gyűjtötte a pénzt, s négy napra volt szüksége, hogy vagyonát a bankba vigye. A Ohio állambeli Columbus vá­rosban élő Louis Staffilino bár­tulajdonos nyilván bekerül a Guinness Rekordok Könyvébe azzal, hogy pénzét 40 vödör­ben cipelte a bankba. A pénzintézetben több hétig eltartott, amíg a pénzt meg­számolták: a 8 millió egycen- tes 80 ezer dollárt tett ki. Ézt az összeget Staffilino ötéves kora óta gyűjtötte össze. A bártulajdonos eleinte azt kérte a banktól, hogy őrizzék meg inkognitóját. Később azonban beleegyezett egy tévé­interjúba. Ray Amoroso, a columbusi bank igazgatója elmondta az AP amerikai hírügynökség tu­dósítójának, hogy több száz te­lefonhívást kapott Kanadából; Ausztráliából és Japánból is. Mindenki további részleteket akart tudni. Staffi 1 inóró 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom