Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-27 / 304. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1994. december 27., kedd Hol itt az esélyegyenlőség? - Erkölcsi kár Az adósság és a hamis próféták... „A bársonyszék körül” című, december 17-i jegyzetünkben a választás utáni reményeink, illúzióink körül forgatta gondolatait a szerző. Mert „a remény a miénk, az illúzió és a tanulság is olykor. Amit nem mindig sikerül leszűrni” - írja, majd a megyei önkor­mányzat választásának tapasztalatairól szól, s kérdezi: hogyan lehet képviselő az a vállalkozó, aki több millió forinttal tartozik a városnak, az egészségbiztosításnak, az államnak, tulajdonképpen a választópolgároknak? Nevezetesen Nagy Gáborról van szó, aki most listás szavazatokkal jutott a bársonyszékbe __ D énes Pál, a Nyugdíjasok Kul­turális Egyesületének titkára hozzászólásában többek között ezt írta: A gondolatébresztő szombati jegyzetet érdeklődés­sel olvastam, és bizonyára ve­lem együtt mások is úgy vélik, végre akadt újságíró, aki - vál­lalva a demagógok tiltakozását - szóvá tette az MDF, a KDNP, a FKGP közös megyei képvise­lőjének, Nagy Gábornak egy­némely viselt dolgát. Mint „közéleti” személyiséget, vá­rosszerte sokan ismerik, de egyszerűen csak hamis prófétá­nak becézik. A választási eset újabb bizonyítéka annak, egyet­len ember is mily sok erkölcsi kárt okozhat a pártoknak. Az a szomorú, hogy a nyugdíjasok hosszú életük során sok ilyen (hol balról, hol jobbról jött „gyütt-mentet”), ún. politikust ismerhettek meg. Nem csoda hát, ha sokan egymás után csa­lódnak a divatos pártok divatos politikusaiban, a szerepeket cserélő kormánypártokban és ellenzéki pártokban. Jellemző és sok szempontból tanulságos jogi (pontosabban választójogi) esetet említek: a kisebbségi önkormányzatok je­löltjei kétezer forint támogatást kaptak a választási bizottságok­tól. A civil szervezetek egy fil­lért sem! Hol itt az esélyegyen­lőség? Ha valaki venné a fárad­ságot és összeadná a települé­sek, a kisebbségi önkormány­zati jelöltek számát és beszo­rozná kétezerrel, óriási összeg kerekedne ki, holott települé­senként az átlag 30-40-50-90 jelölt helyett csupán néhányat (Szolnokon ötöt) választottak meg. A jogszabály alkotói nem gondoltak arra, hogy a hibás döntésük miatt mily sokan ki­használják majd a joghézagot, s hogy az ügyeskedők megint jót röhögnek a markukban - a tisz­tességes és becsületes többség kárára? Nagyon sok nyugdíjas­nak az a véleménye, ha efféle módon szisztematikusan és fo­lyamatosan rövidítjük, kirabol­juk és fosztogatjuk (állítólag jogszerűen!) az államháztartást, ne csodálkozzunk azon, hogy a végén sose marad pénz a nyug­díjak, a fizetések emelésére! Hiába szidjuk a kormányt, a kormányok jönnek és mennek, a szegénység, a mérhetetlen adósság meg a hamis próféták maradnak! Tudom, hogy „falra hányt borsó” a javaslatom, mégis ide­írom: sürgősen módosítani kel­lene a kifogásolt rendelkezést; csak az a kisebbségi önkor­mányzati jelölt kapjon térítést, akit meg is választanak. És ne csupán a kisebbségi szerveze­tek, de a civil szervezetek je­löltjei is! Látszólag igaza van a jegyzet szerzőjének, amikor azt írja: „A civil szervezetek - finoman szólva - lemosódtak a pályá­ról.” Mivel a mi egyesületünk is indított jelölteket, és mi is próbáltunk közlekedni ezen a „síkos pályán”, az alábbi ta­pasztalatokra tettünk szert: Egyesületünk tagjai (közel háromezer fő) jelentős számban nem nagyon hisznek az ígérge­tésekben, zömük el se ment szavazni. Mások is hasonlóan gondolkodtak, hiszen Szolno­kon a túlnyomó többség - vagyis 70 százalék - egysze­rűen otthon maradt. Ha (Veres Péter szerint) „népben-nemzet- ben”, s nem pártokban gondol­kodunk, akkor az a 30 százalék, amely viszont elment szavazni, bárhogy csűrjük-csavarjuk is a dolgot, a lakosság egészéhez képest a kisebbséget jelenti. A többség tehát joggal gondol­hatja (amikor a különféle pár­tok vezetőinek diadalittas szó­noklatait, finoman szólva, csúsztatásait hallgatja, figyeli), hogy mennyire igaza van Jó­zsef Attilának, amikor ezt gon­dolta: „Fecseg a felszín, hallgat a mély”. A megyei listánkon csupán 14 szavazat hiányzott a „beju­táshoz”. Ha a szolnoki nyugdí­jasok - függetlenül a lakókör­zettől, mint a kisebbségi ön- kormányzatok esetében - is megyei jelöltjeinkre szavazhat­nak, a 14 szavazat százszorosán meglett volna. (Nem mellékes, hogy az elmúlt években egye­sületünk főként a szolnoki nyugdíjasok körében ért el ko­moly sikereket. E tendencia ér­zékeltetéseként említem: az idén mintegy 3 millió forintot takarítottak meg azok a nyugdí­jasok, akik nálunk vették igénybe a kulturális szolgálta­tásokat.) Mellesleg említem meg: személy szerint örülök is, hogy lemosódtunk a pályáról. Nem szívesen lennénk „pálya­társak” a Nagy Gábor-féle „po­litikusokkal”. Az egyik lap munkatársa őszintén meg­mondta: ha fizetünk, akkor köz­ük az egyesület választási prog­ramját. Az Új Néplapnál azt a választ kaptuk: nagyon sok a megyei lista, a megyei jelölt, a lap csupán a polgármestereket népszerűsíti. Az érvelés sántí­tott, mivel a helyi lapok akkori­ban már széltében-hosszában népszerűsítették a helyi jelöltje­iket - a polgármesterekkel együtt. A másik véglet viszont a té­vében folytatott, vég nélküli főpolgármesterjelölt-kampány volt. Mondandóm lényege: amíg a pártok kapnak pénzt a választási propagandára, a civil szervezetek viszont semmit, ta­lán törvényszerű a lemosódás a pályáról! Vég nélkül lehetne sorolni a tanulságokat, a tapasztalatokat. Például azt, hogy még nagyon sok fáradozás, sok év szívós munkája kell ahhoz, hogy a megyebeli nyugdíjasok egysé­gét, összefogását meg tudjuk valósítani; hogy a civil szerve­zetek (a valós és nem a papíron működő egyesületek) hatéko­nyabb együttműködésére is szükség lenne a jövőben; hogy a megyei lapok a megye jövő­jét, sorsát meghatározó ügyek­ben, döntésekben gyakrabban és bátrabban hallassák a szavu­kat. • •• •» * Édesanyánkat ünnepeltük Édesanyánkat, Kövér Péternét (Szőrös Ágnest) 75. születés­napján örökítette meg - gyermekei körében - ez a felvétel. Bal­ról Kövér Gyula, mellettem bátyám, Péter és Ágnes nővérem (Farkas Józsefné). A képet drága édesanyánkra emlékezve küldöm, aki sajnos két évvel ezelőtt, december 30-án elhunyt, örökre itthagyott minket. Kövér Gyula - Szolnok Köszönet a segítségért December 16-án a Tabak Kft. emlékezetes karácsony előtti egész napos rendezvényt szer­vezett a fővárosban - 8 nevelő- otthon részvételével. Közöttük lehettünk mi is. A műsorban fellépett Halász Judit, Görbe Nóra, az Albatrosz Együttes, a Harlekin Színház a Hamupi­pőke című előadásával, és bű­vész-, bohócprodukciók kötték le a közönség figyelmét. A háromszázötven gyerek csillogó szemébe nézve azt hi­szem, soha nem felejtik el ezt a csodálatos napot. Ájándékok- kal megrakodva, este érkezett haza a vidám, lelkes gyerekse­reg. És hogy a karácsonyfa alá még több ajándék kerüljön, ar­ról az abádszalóki Tiszató Ala­pítvány gondoskodott. Az ösz­szegyűjtött 43 ezer forint ado­mányukból lehetőségünk nyílt arra, hogy gyermekeinknek több kirándulást szervezzünk, s felújítsuk a játékkészletünket. Ezúton is köszönetét mon­dunk Szarka Tibornak, a Ti­szató Alapítvány elnökének, Ádám Józsefné alapító tagnak, az abádszalóki Malom fogadó tulajdonosának, a vízügyi vál­lalkozóknak, az Agykontroll Gmk-nak, a Food Invest Rt.-nek, Szabó Istvánnak, a budapesti OTP Bank Rt.-nek és a freiburgi Karitas Szövetség­nek. A szolnoki gyermekotthon kollektívája nevében minden eddigi segítőnknek boldog új évet kíván: Novotny Istvánná kulturális nevelőtanár Ne a lakóházak ajtaján hirdessenek Kék alapon - fehér A szolnoki Thököly út 10—12— 14. számú társasház bejáratain 3 centiméteres betűkkel az áll, hogy az épületre bármilyen plakátot, hirdetést ragasztani ti­los. Ettől függetlenül - a külön­böző szektáktól kezdve a vál­lalkozókig, újságokig, képvise­lőkig - volt, aki kék alapon fe­hér betűkkel, 50x80-as táblán hirdetett a bejárati üvegajtón­kon. Valamennyiüket megke­restem, és kértem, töröltessék le. ígéretet kaptam rá, de ez annyiban is maradt. Ezért a nyilvánosság előtt is kérem az érintetteket: ne alkalmazzanak analfabéta terjesztőket, ne te­gyék velünk ezt, mert a közös­ség pénzéből nem vagyok haj­landó más szemetét eltakarí­tani. Továbbá kérem, szoruljon végre Önökbe annyi megértés, tisztesség, hogy a falragaszokat letakarítják, vagy a saját zse­bükre letakaríttatják. A három háztömb nevében: Kiss Gábor közös képviselő Válasz az óvásra Csajka Gizella olvasónk a Ma­gyar Televízió elnökéhez cí­mezte azt a nyílt levelét, amit „Óvás - a vetélkedő végered­ménye miatt” címmel közöl­tünk október 27-én. A napok­ban jutott el hozzánk a tévé ille­tékesének válasza, aminek ugyancsak helyet adunk: Tisztelt Asszonyom! Meg­kaptam az MTV elnökéhez küldött hivatalos óvását a szol­noki „Ki tud többet Magyaror­szágról?” sorozat fordulójának ügyében. Nagyon sajnálom, hogy ez a játék, amely a szóra­kozást és az ismeretterjesztést szolgálja, levele alapján sérel­met okozott Önnek. Higgye el, sem a zsűri, sem a játékvezetés nem arra törekedett, hogy bár­melyik felet hátrányos hely­zetbe hozza, hogy igazságtala­nul pontozzon. Ä játék jellege eleve nem olyan, amely alapján vesztesekről és győztesekről lehet beszélni, hiszen aki odaül a képernyő elé, vállalva a kihí­vást, eleve győztes, és szolgála­tot teljesít. Ugyanakkor elismerem és mindenki elismeri, hogy a szel­lemi vetélkedőkben lehetséges pontozási tévedés, mint aho­gyan a sportolók pontozása is gyakran hagy kívánnivalót maga után. Ezen a tényen nem tudunk változtatni, s a nemzet­közi szervezetek sem tudnak jobbat kitalálni. Alapszabály, hogy a pályán elért eredmény az érvényes - még akkor is, ha nyilvánvaló a tévedés. Egy igazságtalanul megítélt tizen­egyest például semmiféle fel­sőbb szerv nem érvénytelenít­het, legfeljebb a bíró nem kap feladatot legközelebb. Bármi­féle óvásszokás bevezetése be­láthatatlan következményekkel járna. Annál is inkább, mert a játékban amatőr zsűri vesz részt, amelynek tagjai csak egy fordulóban tevékenykednek. Ä zsűri független a Magyar Tele­víziótól, és független attól a produkciótól, amelyben a játé­kot megszervezik. Sem a szer­kesztőknek, sem a rendezőnek nincs arra lehetősége, hogy be­leszóljon a zsűri munkájába. Ez természetesen azzal a kockázat­tal jár, hogy a zsűri tévedhet, de bármiféle ráhatás a befolyásol­hatóság, az irányítottság veszé­lyét hozná magával. És ez utóbbi súlyosabb. A „pályán el­ért eredményt” nincs módunk­ban megváltoztatni. Kérem, gondoljon arra, hogy közremű­ködése nagyszerű tett volt a magyar kultúra ápolásában - függetlenül attól, hogy milyen eredményt ért el a pontozásban. Magam és munkatársaim ne­vében is elnézést kérek azért, hogy - szándékunk ellenére - rossz perceket okoztunk Ön­nek. Tisztelettel: Szalay Károly főszerkesztő __________Expressz - Ajánlva Egy enlő közterhek A magát név szerint megnevezni nem akaró kisújszállási olvasónk levelében kifogásolja, hogy az önkormányzat az idén helyi adót vetett ki a lakosságra. Mint írja, ezzel is nyomorítják az amúgy is szegény embereket. Nem nagy összegről van szó - ismeri el -, amit egy vezetői fi­zetésből bárki könnyen kifizethet, de nem így a kisnyugdíjasok, a munkanélküliek, az alacsony jövedelműek. Indulatosan teszi fel a kérdést: milyen egyenlő közteherviselés ez? Problémájával megkerestük Kisújszállás polgármesterét, dr. Ducza Lajost, aki elmondta, hogy a kommunális adót már 1992-ben bevezették a településen, ezzel a szemétszállítás in­gyenessé vált. Az állampolgároknak évente kétezer forintot kell fizetniük - két részletben. Kisújszálláson az éves szemétszállí­tás költsége egyébként 14 millió forint. Ehhez a helyi adóból kb. 3 millió forint folyik be, viszont azoknak, akik kommunális fejlesztésbe fogtak, az adott évben és még négy éven át nem kell helyi adót fizetniük. Az önkormányzat ily módon is ösztö­nözni kívánta a lakosságot a közműfejlesztésre. Örömmel szól­hatunk arról, hogy a településen az elmúlt négy évben 10 kilo­méter út épült, ezer lakásba kötötték be a gázt, és 1840 lakásban szólalt meg a telefon. A szennyvízhálózatba 270 lakást kötöttek be. Tulajdonosaik ugyancsak felmentést kaptak a helyi adó befizetése alól éppúgy, mint az egyedül élő 70 éven felüliek, az alacsony jövedelműek - ha benyújtották az erről szóló igazolást. Méltányosságot ér­demlő, nehéz anyagi helyzetükben a jegyzőtől kérhették a 2 ezer forint elengedését. A képviselők szándéka tulajdonképpen az volt, hogy ily módon is segítsék a nehéz körűimének között élő állampolgárokat. A levélválasz kapcsán elmondhatjuk azt is, hogy a város éves 650-680 milliós költségvetéséhez képest az adóból befolyt 3 millió forint nem jelentős, hiszen a szeméttelep működtetésére ennek kétszeresét fordítják évente. A város egy évre szóló köz- tisztasági költsége 14 millió forint. A két szám közti különböze- tet az önkormányzat a város költségvetéséből pótolja. Tájákoz- tatásképpen megemlítjük, hogy az adó alól méltányosságból ebben az évben a jegyző 130 esetben adott felmentést, és alanyi jogon mentesültek még azok, akik az idén közműberuházásba fektettek pénzt, s mindezek figyelembevételével, a város lako­sainak összesen 1,2 millió forint adót engedtek el. Kedves Olvasónk! Azt tanácsoljuk, hogy a család - az egy háztartásban élők - jövedelméről szóló igazolással bátran ke­resse meg a polgármesteri hivatal jegyzőjét, hiszen indokolt esetben, méltányosságból nem kell helyi adót fizetnie. Szíves megértését kérjük. - Üdvözlettel: Amikor a mozdonyok gyomrába lapátolták a szenet. . . Lehet számolni! Vasutascsaládból származom, mégpedig abból az időből, amikor a MÁV területén igen nehéz volt a kétkezi munka. Vasutas volt az édesapám, a nagyapám, a nagybátyáim és azok gyermekei is. De nehogy azt higgyék, nekik a máinál könnyebb volt az életük. Most minden területen modern gépek segítenek az embereken. A szolgálatot teljesítő mozdony- vezető akár fehér ingben, nyak­kendőben is dolgozhat. Édes­apám idejében egy szolgálati idő alatt több mázsa szenet la­pátoltak a mozdony gyomrába. Kormosán, piszkosan, fáradtan szálltak le a kocsiról. Hál’ is­tennek, a gépesítésnek, a vasút minden területén ma tisztább, könnyebb lett a munka. Igaz, sokkal nagyobb hozzáértést, tudást, figyelmet igényel a dol­gozóktól. Azoktól, akiktől azt várjuk: sztrájk, károkozás he­lyett a lehető legpontosabb munkájukkal gyarapítsák a „vasút”, benne a saját jövedel­müket, vagyonukat. Lehet szá­molni, mennyibe került az utóbbi időben bekövetkezett tragédiákból, balesetekből, sztrájkokból származó kár. Eb­ből bőven ki lehetne fizetni né­hány jogos követelést. A sztrájknál maradva, a vasuta­sokhoz hasonló követeléssel sok munkaterületről az utcára vonulhatnának az emberek. Például a bányászok, a kohá­szok, a pedagógusok, az egész­ségügyi dolgozók, és még hosszan sorolhatnám. Hát gon­dolkozzanak egy kicsit. Azt hi­szik, ebben az országban csak a vasútnál dolgozók vannak rossz helyzetben? Mások is szegények, és azt a keveset kell beosztanunk, ami van, és úgy, ahogy tudjuk. Ve­gyék csak el másoktól, hogy maguknak több legyen! A he­lyükben szégyellném magam. Elnézést kérek azoktól, akik megbízhatóan, tiszta fejjel, be­csülettel helytállnak a munka frontján, amiért ezúton is kö­szönet jár. Bárdos Lajosné nyugdíjas - Újszász Meghitt hangulatban Karcagon a Szociális Segítő Szolgálat működteti a helyi idősek klubját, ahol a napokban mindenkinek ajándékcsomaggal kedveskedtek. A szeretet­teljes összejövetelt meghitt hangulatban, vidám műsorral zártuk - adta hírül egyik olvasónk. (Beküldött kép) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom