Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-27 / 22. szám

1994. január 27., csütörtök Szolnoki Extra 7 Óvjuk műemlékeinket! Jó példa: a megyeháza Évente 50 millió forint a közvilágításra A célpont: a lámpa Szolnok egyik legpatinásabb, városképileg is meghatározó, mű­emlék jellegű épülete a megye­háza. Építése 1876-ban, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megalakításakor vált szükségessé. Parázs viták zajlottak akkoriban. Az új megye székhelyére nagy garral jelentette be igényét Jász­berény - hivatkozva arra, hogy ott volt a Jászságot, a Nagykunságot és a Kiskunságot magában foglaló jászkun kerület központja, míg Szolnok a Heves és Külső-Szol- nok törvényesen egyesült várme­gyéknek csupán egyik kisvárosi szerepét töltötte be. A megye- székhely is Egerben volt. A vita eldöntése után, 1878-ban, korai ekletikus stílus­ban, Benkó Károly tervei alapján épült fel a megyeháza, melynek legszebb része a díszes lépcsőház és a nagy tanácskozóterem. Az építési pályázatra beérkezett ti­zenhét terv elbírálásakor ismét heves viták izzottak. Az illetékes minisztérium a nagytermet az ut­cafrontra akarta tetetni. A megye­beliek élénken tiltakoztak ez el­len, mondván, hogy „...ezen épü­let évtizedek hosszú során lesz hivatva megyénk tanácskozási és igazgatási helyiségéül szolgálni... A komoly tanácskozások zavarta­lan folyását a külső zajtól biztosí­tani kell... a homlokzat vonalában pedig éppen a legnagyobb for­galmú fűutca esik, melynek élénkségét a körül tartott heti vá­sárok zsibongása is emeli.” A mi­nisztérium kifogásolta azt is, hogy Benkó Károly főutca felől kocsibejárót nem tervezett. Joggal vétóztak így a megyebeliek: „Erre napjainkban éppen semmi szük­ség nincs, mint nincs például az Országháznál Budapesten; s nem kívánatos megyei széképületünk­nél már csak azért sem, mert a ko­csibejárás az előcsarnok létesíté­sét akadályozza, gyűlés folyamán pedig a zörej zavarólag hatna.” A megyeháza Tiszára néző homlokzatát 1926-ban Zombori Lajos tervei alapján, az eredetinél díszesebb kivitelben alakították át. Ez az épület a megye egészére vonatkozó meghatározó döntések születésének színtere volt évtize­deken át. Országosan viszont csak akkor került a figyelem központ­jába, amikor azt terjesztették róla hivatalos berkekben, hogy falai között alakult meg a Kádár-kor­mány. Sokan vitatják ezt. Szerin­tem nem a vita eldöntése a fontos, hanem annak a tanulságnak a le­szűrése, hogy a műemlékvédelem csak akkor hatásos, ha az ebbe a kategóriába tartozó épületeinket folyamatosan hasznosítjuk. A megyeháza jó példa erre. Simon Béla (Fotó: Mészáros János) Igen szerencsésnek mond­hatja magát az, aki a Tisza-parti vagy a Zagyva-parti sétányon este sétálva fényárban fürödhet. Úgy is mondhatnánk: ilyen sze­rencsés ember nem létezik. S mindez néhány - másutt szóra­kozni nem tudó, nem akaró - vandál miatt. Bálint Endrét, a Városüze­meltetési Iroda főmunkatársát kérdeztem a szolnoki közvilágí­tás helyzetéről, amely - mond­juk ki - a Tisza-parti sétányon katasztrofális.- Ki a felelős a város közvilá­gításáért?- A közvilágítás kiépítése az önkormányzat kötelező felada­tai közé tartozik. Az üzemelte­tést azonban - anyagilag is - az áramszolgáltatónak (Titász) ad­tuk át. A város évente 50 millió fo­rintot költ a közvilágításra. En­nek az összegnek az egyik ré­szét az áramszámla teszi ki. a másik részét pedig a tervszerű Látogatóban a lakásszövetkezeteknél Együttélésünk ára Szolnokon jelenleg öt nagyobb lakásszövetkezet működik. Az ő feladatuk a hozzájuk tartozó la­kóházak zavartalan működésének biztosítása.' Ez a feladat, mely kommunális jellegű - nem nép- ssíérű. Azonosulni kell a szövet­kezeti tagság minden gondjával - mondják szinte mindannyian - másképpen nem lehet ezt a mun­kát végezni. Az ötből négyet tudtunk meg­szólaltatni, s megkérdezni: ho­gyan működnek, milyen gondok­kal küzdenek, majd a legfonto­sabbról - a közös költségről ér­deklődtünk. Tízemeletesek árnyékában A Jubileum Lakásszövetkezet kiterjedése és tevékenysége alap­ján a legnagyobb a városban. Gazdag Jánosné, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy szövetke­zetük 1973-ban jött létre. Tevé­kenységükhöz tartozik az építke­zés, ingatlanforgalmazás. Bizto­sítási és telefonkötvényeket bo­csátottak ki, és egy karbantartó részleget tartottak fenn, a városi lakásszövetkezetek üzembizton­ság-ellátását szolgálva. Egyedül ők rendelkeznek szö­vetkezeti különvagyonnal. Ennek egyik része egy 860 négyzetmé­teres irodahelyiség, melyet bér­beadással értékesítenek. A kü­lönvagyon megléte garanciát nyújt a szövetkezet fennmaradá­sára. A tagság kinyilvánította, hogy eladni nem kívánja, így a bérbeadásból származó bevétellel /■a tagok,által befizetett hozzájáru­lás mértékét csökkentik. 1992-ben, a szövetkezeti tör­vény évében átalakultak, azóta tevékenységük teljesen más ala­pokon nyugszik. A küldöttgyűlés garanciát kért, hogy a változást érezze a hitelt érdemlő költség- gazdálkodást illetően. így az el­nök saját vagyonával felel a gaz­dálkodási terv megvalósításáért, mert amennyiben a tervben rögzí­tett és a tagságra hárítandó költ­ségszintet prezentálni nem tudja, úgy a költségszint-növekedés százalékában csökken havi alap­bére. Külön kockázati alap nincs. Szakmailag elkötelezett munka­társakkal dolgoznak, így lehetsé­ges, hogy ezt a komoly feladatot az elnökkel együtt öten el tudják látni. Az átszervezés óta minden te­vékenységet vállalkozókkal vé­geztetnek. A vállalkozók minden szakmában tagok náluk, 250 fo­rint óradíjért korrekt, minőségi munkájukkal a talpon maradást és a fizetőképességet biztosítani tudják, melyért köszönet illeti őket. Az elnökasszony a pénzügyi stabilitás garanciáját látja még az OTP-vel kezdettől fennálló jó kapcsolatban, melynek köszönhe­tően pl. felújítási hiteleket 12,5 százalékos kamatra vehetnek fel. A közüzemi szolgáltatókkal to­vábbra is szeretnének korrekt kapcsolatban maradni. A Széchenyi A hozzájuk tartozó lakások számát tekintve a másik óriás a Széchenyi István Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet. Germann Sándor elnöktől megtudtuk, hogy az 1977-ben létrejött szövetke­zethez ma mintegy 2500 lakás tartozik. Az egész lakótelepen egyéb­ként mintegy 3100 magántulaj­donú lakás van. A szövetkezeti törvény megszületése után ma­radt 2500, mert egy lépcsőházat nem vettek fel, öt pedig kivált. Legtöbb épületük kamasz­korba lépett, 15 év fölött jár. A munkát tizenegyen végzik, há­rom karbantartóval. A házkeze­lők huszonnyolcán vannak. A lif­tek karbantartására állandó szer­ződésük van, az alkalomszerű munkákat egyedileg végeztetik. Germann úr beszélt a lakókat érintő növekedő terhiekről, ne­hézségekről is. Úgy véli, hogy az állam a lakásszövetkezetekre szociális feladatot ró. Például a távfűtést kiegyenlítik a rászoru­lóknak, de a közös költséget nem fizetik ki senki helyett. Hiányolja a kintlévőségek kezelésére szol­gáló hatékony eljárást. - em ­(Folytatás február 3-án) Mit ér a búra lámpa nélkül? korszerűsítés végrehajtása. A közvilágítási számla áramdíjból és alapdíjból áll. Éppen ezért érdekünk, hogy minél korsze­rűbb, kisebb fogyasztású lám­pákat szereljünk fel - megtartva vagy javítva a megvilágítási szintet. Az új típusú nátrium- lámpa ára mintegy háromszo­rosa a normál higanygőz izzóé­nak. Vagyis minél modernebb - és drágább - izzót szerelünk be, annál többe kerül a Titásznak az Szép magyar beszédért Felhívás a középfokú oktatási intézmények igazgatói, nevelő­testülete és diákifjúsága részére a „Szép magyar beszéd” ver­seny iskolai szintű megrendezé­sére. Az országos döntőben leg­jobban szereplő 15 középisko­lás, 15 szakmunkás-, és szakis­kolai tanuló, valamint 5 diák a határainkon túli magyarság képviselői közül nyeri el évente a Kazincy-érmet és a vele járó pénzjutalmat. Az országos dön­tőre - immár 29. alkalommal ­1994. április 22-23-24-én, Győ­rött kerül sor, a Kazinczy Fe­renc Gimnáziumban. / Es miért luxus élni? Nem tudom. Önök hogy vannak vele, de én nagyon szeretek olvasni. Visszaemlékszem megboldogult gyermekkoromra, ami­kor fizetés után, első útjaink egyike mindig a könyvesboltba ve­zetett. Akkor még megtehettük, hogy ki-ki érdeklődésének meg­felelően rohamozza meg a polcokat, s teli kosárral induljunk a pénztárhoz. Akkor még megtehettük. Akkor még nem számított luxusnak a könyv. Ma már hovatovább pazarlónak s gyanúsan sok pénzűnek nézik azt, aki egy-egy könyvet merészel venni. Ha szétnézünk a Városi Művelődési Központ előtt a könyvárusok­nál: az 50 százalékosan leértékelt könyveknél mindig nagy a to­longás, a teljes árúnál viszont csak néha-néha lézengenek. Az ott ácsorgó emberek is inkább csak nézelődnek: nézelődik, mit nem tudnak megvásárolni. Hány ismerősömtől hallottam: könyves­boltba menni, minek? Hogy fájdítsam a szívemet? Hát igen, ne­künk szívfájdalom. De a mi fájdalmunk, a mi szívünk: miért tö­rődne vele bárki is? De egyvalamit nem értek. Mindenki tisztában van azzal, mennyibe kerülnek a könyvek, s hogy ha választani kell az alap­vető élelmiszerek és a könyvek között, akkor fel sem merül, mire költsük. És még csak nem is arról van szó, hogy békacombot, esetleg homárt vegyünk-e, együnk-e, vagy könyvre költsük a fel­esleges pénzünket. Mert ma tejről és kenyérről van szó, fe­leslegről pedig nincs. Mert nincs felesleg. Nem választhatunk, mire költsük a pénzünket, mert fel sem merülhet a kérdés: étel vagy könyv? Éhen halva ugyanis a legedzettebb fakírok sem tud­nak olvasni. Már csak arra várom a választ, hogy MIÉRT? Miért luxus a könyv? Miért luxus a tanulás? És miért luxus élni? Csáti Réka üzemeltetés. De mindezek elle­nére hangsúlyoznám: nagyon jó a kapcsolatunk az áramszolgál­tatóval, közösen keressük a megoldást a „sötét foltok” el­tüntetésére. A tulajdonjogot tekintve egyetlen kivétel van a városban: a Tisza-parti sétány. Ez ugyanis önkormányzati tulajdon, az ön- kormányzat üzemelteti.- Mi okozza a legnagyobb gondot ezen a területen, s ennek milyen anyagi vonzata van?- A rongálásokra mondanék egy példát: tavaly augusztus 20-ra teljesen rendbe tettük, felújítottuk a Tisza-parti lámpa­sort. 18-ára készre jelentették a munkákat, 19-ére, vagyis más­nap reggelre a 37-ből 19 lámpát vertek ki foglalattal együtt. Nem értem az embereket: mit ér el ezzel az értelmetlen rongálás­sal? Tavaly kétszer újítottuk fel a sétányt a Titásszal közösen, áprilisban és augusztusban. (Ez annyit jelent, hogy két alka­lommal kellett teljesen kicse­rélni és pótolni a hiányzó, tönk­retett lámpákat.) Nemcsak az izzókat, burákat és foglalatokat, hanem a teljes lámpafejeket tönkretették, a lámpaoszlopokat kitörték a lefogó csavarokból. A munka összesen 650 ezer fo­rintba került. Beszélgetésünk idején a 37-ből 5 lámpa műkö­dik.- Az elhangzottak alapján kimondhat]uk-e, hogy a Ti­sza-parti sétány kiemelten rossz helyzetben van a város közvilá­gítását tekintve?- Igen, egyértelműen. Hiszen a diszkókból hazafelé tartó fia­talok - jobb híján - a védeke­zésre képtelen lámpákon töltik ki dühüket(?). Minden lámpa mellé nem állíthatunk őrt. Na­gyon nagy az elvárás velünk szemben: elvárják, hogy rend­ben tartsuk a sétányt, ugyanak­kor senki nem tesz érte semmit. Azt is mondhatnám, Európába tartunk ugyan, de balkáni álla­potok között. Nagyon ritka, amikor rajta tudjuk kapni a ron- gálókat. Egyetlen emlékezetes esetünk van, amikor a vízi rendőrség előtt egy apuka csúz­lizni tanította a fiát: a célpont természetesen a lámpa volt. A rongálások után mindig meg­tesszük a feljelentést a rendőr­ségen, ahol lezárják az ügyet, mondván: a tettes ismeretlen. Bennem is - mint gondolom, mindenki másban - felvetődik a kérdés: érdemes-e milliókat ál­dozni erre a sétányra? Én azt vallom, hogy ami szép, az vala­hol visszatartó erő lehet. Ott van például a színház, a Tisza Szálló. Az ottani formatervezett lámpákat nem törték össze. (De A formatervezett lámpa új alakot öltött (Fotó: Barna) remélem, senkinek nem adok tippeket ezzel.) Furcsa dolog a köztulajdon, nem érzik az em­berek sajátjukénak. Úgy vannak vele, ez közös, ezt verhetik. Cs. Cs. R. Egy baráti kör eredményei A Szolnoki Galéria Baráti Köre Kulturális Egyesület 1977. évi kezdeményezés alap­ján alakult meg. A megalakulás óta végzett tevékenységről rendszeresen az éves közgyűlé­seken, illetve a tisztújító köz­gyűléseken történt beszámolás. Az 1993. év eredményeiről Kukri Béla elnök tartott beszá­molót január 24-én, az éves közgyűlésen. Az egyesület annak érdeké­ben munkálkodik, hogy a mű­vészetek képviselőit, kedvelőit, pártfogóit, a közművelődésért tenni akarókat, a kulturális élet fejlődését szolgálókat össze­fogó társadalmi szervezetként tölthesse be hivatását. Céljuk, hogy a közművelődés gazda­gítsa - a mindennapi tevékeny­ségekhez kötődően - a kulturá­lis igények megismerését, fel­keltését és kielégítését. A társa­dalmi hátteret jelzi, hogy 328 egyéni tag alkotja a művészet­kedvelők táborát az egyesület keretei között. Tevékenységü­ket nagyban elősegíti az, hogy munkájuk támogatását húsz gazdasági társaság, intézmény és vállalkozás végzi közérdekű kötelezettségvállalásként. A Szolnoki Galériában szer­vezett kiállításokon vettek részt, így az Udmurtok népművészete néprajzi, Tenk László festőmű­vész kiállításán. Egyesületük művész-közönség találkozót szervezett a megyei Képzőmű­vészek Társasága és Éazekas Magda festőművész jubileumi kiállításához kapcsolódva. Kiemelt figyelmet fordítottak a nem hivatásos képzőművé­szek alkotói tevékenységének kibontakoztatására, elősegítet­ték bemutatkozásaikat. Kiállítá­sokat szerveztek számukra. művész-közönség találkozókkal egybekötve. Tizenhat képző- művészeti kiállítást szerveztek, részben a Pelikán Galériában (Tárnok László festő, Kaid Na- bil jemeni festőművész, Bihari Csongor, Bihari Levente, Mé­nes Jenő, Szőke Tibor, Végh Endre, Lődi András, Turza Fe­renc festőművészek részére), il­letve az MH Helyőrségi Klub kiállítótermében (Bíró Ferenc festőművész, Váraljai Kiss Jó­zsef grafikus, Károly Éva fes­tőművész, Serge Delaveau francia festőművész, Molnámé Bíró Mária festő részére). To­vábbá kiállítást szerveztek a tö­rökszentmiklósi Művelődési Központban Gimt Vilmos festő részére. Az előzőeken túl sike­rült bemutatkozási lehetőséget teremteniük és kiállítást szer­vezniük (művész-közönség ta­lálkozóval egybekötve) a buda­pesti Stefánia Galériában Móra László és Abonyi Magyar Imre festőknek. A saját kezdeménye­zésű és szervezésű kiállításokon kívül közreműködtek pl. az MH Helyőrségi Klubban rendezett Kardos Tamás fotóművész, Walter Gábor, Katona Bálint képzőművészek kiállításain. A TIT-tel együttműködve szabad- egyetemi előadás-sorozatot szerveztek „Biblia a társművé­szetekben” címmel. Az elmúlt évben a tizenkét előadásból álló sorozat „Gyakorlati kérdések - bibliai válaszok” címmel feje­ződött be, és elkezdődött a szin­tén előadásokból álló „Bibliai élettörténetek” című sorozat. Részt vettek a magyar kultúra napja, a költészet napja és az ünnepi könyvhét létrehozásá­ban és a VII. Magyar Képző- művészeti Filmszemle rendez­vényein. Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom