Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-18 / 39. szám

8 Kultúra — belpolitika 1993. február 18., csütörtök 'Éljen belőle, aki kiszámította" Mennyi a létminimum? Napjaink gyakran szereplő fogalma a - létminimum. Az a tükör, amely a számok szigorú bázisán, a valóságot legjobban megközelítve mutatja be, hogy a társadalom bizonyos csoport­jai miként élhetnek. Úgy is mondhatnánk, hogy milliók helyzetének tükre, amelyben meglátható, hogy a létminimum nagyonis létező vonalán, vagy valamivel fölötte és alatta mennyi pénzből élhetnek meg a társadalom tagjai. E számítások jelzései, tendenciái fontos muta­tói az egész társadalom állapo­tának, kiinduló bázisai a nélkü­lözhetetlen teendők meghatáro­zásának. Mivel sokak számára távolinak, elvontnak tűnnek a létminimum és a vele kapcsola­tos közlések, arra kértük Varga Alajosnét, a Központi Statiszti­kai Hivatal főosztályvezetőjét, avassa be az olvasót az említett fogalom alapismereteibe. Ami napról napra elég Mit kell érteni a létminimum fogalmán?- A szakemberek a létmini­mum fogalmán a társadalomban elfogadható szükségletek kielé­gítéséhez minimálisan felhasz­nálható javak és szolgáltatások összességét értik, számokban kifejezve és a mindenkori fo­gyasztói árakon számolva. Jel­lemzőjeként pedig elmondható, hogy nagyon szerény fogyasz­tási nívót képvisel és keretei csak alapvető szükségletek ki­elégítésére nyújtanak lehetősé­get, csupán a napról napra ele­gendőt. Akkor is csak úgy, ha a család, amelyben az élet zajlik, fegyelmezett, okos beosztással él. Amennyiben váratlan kiadás, vagy jövedelemcsökkenés kö­vetkezne be, még ez a fogyasz­tás is kevesebb lenne. Kiadások három területen- Miből tevődnek össze lét­minimum-számítás tételei és hogyan követhetők ezek válto­zásai?- A kialakult számítási rend­szerben az emberek kiadásait három területre vonjuk össze. A megfigyelt háztartások többez­res száma olyan, hogy minden tekintetben az egész lakosságot reprezentálják. Ezek körében figyeljük az élelmiszerfogyasz­tást, a lakásköltségek, valamint az egyéb szükségletekre fordí­tott kiadások alakulását. Ezeknek a költségeknek az összessége alapján lehet aztán kimutatni az egy főre jutó lét­minimum értéket, amelyet aktív koruakra, gyermekekre és nyugdíjasokra számítunk át, egy háztartásra és egy sze­mélyre, városi, illetve falun élőre kategorizálva. Az élelmi­szerkosarat és normáit, a létmí­­nimumszárhítások egyik fontos fejezetét az Élelmezési és Táp­lálkozástudományi Intézet szakemberei állították össze, a magyar szokásoknak és az előbb említett kategóriáknak megfelelően. Az élelmiszerko­sárban nemcsak több, mint 100 féle élelmiszer szerepel, hanem ezekből a napi átlagfogyasztás mennyisége és tápértéke, vala­mint e termékek ára. A kutatók normaként a mérsékelten aktív életmódot folytató személy 2700-2800 kalórai fogyasztását ajánlották figyelembe venni. A 14 éven aluli gyermekek élel­miszerjegy osztása ennek 78, a nyugdíjasoké 88 Százalékát te­szi ki. Ehhez jönnek még a la­kásfenntartás és az egyéb kiadá­sok tételei és a három fogyasz­tói főcsoport együtt adja az egy főre számított létminimum érté­ket. E modul-értékekből ki­számítható bármilyen háztar­tás-típus létminimuma, legyen az városi, községi, gyermekes, gyermektelen, aktív, inaktív háztartás. Csaknem két és félszer annyi kell- Van-e egységes, a létmi­nimum meghatározására szol­gáló, nemzetközi számítási rendszer?- Nincs, ilyesmi nem alakult még ki, csupán több-kevesebb hasonlóság van egy-egy ország számítási módszere között. Annyi, hogy megközelítő ösz­­szehasonlításokra alkalmasak. De nálunk is vannak a mi mód­szerünktől eltérő létminimum számítási utak. Ilyen például a közismert Újpesti Családsegítő Központé, ahol 20-30 százalé­kos eltérés is előfordul a mi ál­talunk számított értékektől. Ez persze nem azt jelenti, hogy az újpestieké rossz, hanem azt, hogy azok lokális jellegűek, a helyi és nem országos mére­tekre érvényesek, más módszer­rel készülnek.- Nézzünk meg néhány szá­mot, amelyek megmutatják, hogy miként változott a hivata­los létminimum az 1989. év havi átlagához képest 1992. de­cemberére, két átlagkategóriá­ban.- Abban a családban, amely­ben két aktív korú felnőtt és két gyermek szerepel, 1989. havi átlagában városban 4170, köz­ségben 3890 forint nettó jövede­lem kelett egy főre a létmini­mumhoz. Három évvel később, 1992 decemberében már 9770, illetve 9180 forintra emelkedett ez a határ. Mindezeket a számításo­kat a KSH negyedévenként a "Fogyasztói árindex füzetek, Infláció-Létminimum című ki­adványban jelentek meg. Az MTI-Press megkérdezte: Akkumulátor tol vaj ok okozták 11 pörbölyi gyermek halálát? A pörbölyi gyerekek tragédi­ája nagy valószínűséggel elke­rülhető lett volna, ha működik a közút-vasút kereszteződésében a fénysorompó, s megálljt pa­rancsol az iskolásokat szállító busz vezetőjének. De nem mű­ködött, már jónéhány nap óta, mert valakik ellopták a beren­dezés áramforrásául szolgáló akkumulátort.- Könnyen hozzáférhetők ezek az akkuk? Félezer akkumulátornak lába kelt-A tolvajok megtalálják a módját, hogy egyszerűen és gyorsan kiszereljék őket. Meg­felelő szerszámokkal felszerel­kezve, és persze gépkocsival odahajtva nem sok időbe telik, míg tettüket végrehajtják - ál­lítja Galántai Ferenc, a MÁV szóvivője, hozzátéve: - A ko­rábbi híradásokból már ismert tény, hogy tavaly közel félezer akkumulátornak kelt lába, s idén is már a százhoz közelít az ellopott mennyiség. Ilyen nagy tételt nem tudunk azonnal és fo­lyamatosan pótolni, most sincs már a raktáron egyetlen akku­mulátorunk sem. Csak azt teheti a MÁV, hogy az ország 6096 közút-vasút ke­reszteződését - amelynek közel egyharmada, pontosan 1854 egyedül fénysorompóval védett - rangsorolja. Vagyis a veszé­lyesebbnek ítélt helyeken cserél előbb, a többi pedig vár a so­rára.- A Bátaszékhez közeli tra­gikus ütközés milyen átjáróban történt?- Egy majorból vezet át az út a sineken, tehát igencsak kis­forgalmúnak számító kereszte­ződés. Ami természetesen nem mentsége az emberi mulasztá­soknak, amelyek tényszerűen bizonyíthatók e szörnyű eset után.- Nem lehetne csatolt, s így ellopható áramforrás nélkül, há­lózatról működtetni a fényso­rompókat? Az újabb fajta drága- Ezek jelentős része a pusz­tán, lakatlan területeken lévő kereszteződésekben van elhe­lyezve. Oda elvinni az elektro­mos hálózatot, és egyenirányí­­tani az áramot, transzformálni a feszültséget - ez nem szóbajö­­hető megoldás. Sokkal inkább az lehet, ha olyan akkumulátorokkal váltjuk föl a jelenlegieket, amelyek más célra, például gépkocsihoz nem használhatók. Kísérleti "zselés" akkunk - amelyből egyelőre 50-et tudtunk rendelni - már ilyen. Speciális töltőberendezés kell hozzá, ha az autó generáto­rára kapcsolnák, szétrobbanná­nak a cellái. Csakhogy ezek az áramforrá­sok tízszer annyiba kerülnek, így tömeges elterjedésük egye­lőre nem várható.- Mit tehet még azért a MÁV, hogy a fénysorompók működjenek? Betörésbiztos tárolószekrények- Kísérletezünk betörésbiz­tosnak mondott tároló-szekré­nyekkel. De sajnos nemcsak mi, ha­nem a tolvajok is. Mi tagadás, ők látszanak nye­rőnek, mert az első ilyen szek­rényünket éppen a napokban bontották meg a Nyírségben. Több eredményt várhatnánk az ilyen lopások bírósági megítélé­sének szigorításától. Azaz egy olyan törvénymódosítástól, amelynek alapján e lopások nem szimpla ügynek, hanem a közlekedés szándékos veszé­lyeztetése bűntettének minősül­nének, s aszerint is ítélkeznének a tettesek fölött. És amit oly sokszor elmondunk: a gépjár­művezetői kultúra javulása is érezhető eredményre vezet­hetne! Hiszen a tavalyi 132 olyan balesetből, amikor a gépjármű­vek a közút-vasút keresztező­désében ütköztek a vonattal, csak 4 ízben lehetett a MÁV hi­báját kimutatni. Végtelenül fáj­dalmas, hogy a mostani tragédia ez utóbbiak sorába is illik. Hi­szen mind a busz, mind a moz­dony vezetője megszegte a köz­lekedés jól ismert szabályait - a tolvaj csak a baj lehetőségét te­remtette meg. (MTI-Press) schöffer A bőség zavara Tiszafüreden Két értékes tárlat látható egy időben a városban A megyei képző- és iparmű­vészek társaságának kezdemé­nyezése nyomán 1992-ben kez­dődött el egy kiállítássorozat. Ennek célja a megyénkben élő művészek bemutatása, műveik megismertetése egy szélesebb közönség előtt. Az elképzelés megfelelő tá­mogatást kapót a megyei és a kiállítást rendező városok ön­­kormányzataitól. Karcag, Me­zőtúr és Jászberény után így ju­tott el a tárlat Tiszafüredre, ahol február 11-től tekinthető meg. A helyi polgármesteri hivatal 40 ezer forint támogatást nyúj­tott a művelődési háznak, mely kimondva-kimondatlafiul a bő­ség zavarával küzdött, hiszen megfelelő kiállítóterem híján nem tudta az összes rendelkezé­sükre bocsátott anyagot bemu­tatni az érdeklődőknek Javukra válik azonban, hogy a kényszerűségből adódó fel­adatukat jól oldották meg. A megyénket reprezentáló tizen­kilenc művész alkotásai igazi esztétikai élményt nyújtanak a látogatóknak, melyhez - igény szerint - a kultúrház dolgozói szakszerű tárlatvezetést is biz­tosítanak. Aki febrár 24-ig eljön ide, ízelítőt kaphat a népi pa­raszti stílusirányzatokból, az al­földi táj szeretetéből, alapokat szerezhet a modernebb kifeje­zésmód értéséhez, megismer­kedhet egy még újszerűnek ható művészi nyelvezettel. De az a művészi hitvallás a legfonto­sabb talán, melyről Dési Huber István így írt: „Áz élmény, ha az ember hű marad az érzelmei­hez, mindig indulatba megy át, s ez az indulat, ha őszinte, min­dig abba a talajba ereszti gyöke­reit, onnan szívja nedveit, mely­­lyel tudva-tudatlanul egynek érezzük magunkat, s melynek kifejezése ösztönös vágyunk.” A megye művészei - úgy hi­szem - erről adtak most tanúbi­zonyságot Tiszafüreden. A szervezők munkáját dicséri, hogy már nagyon sokan - főleg iskolákból, intézményekből - birtokában vannak ennek az él­ménynek. Sokan elmentek a Kiss Pál Múzeumba is, ahol szinte azo­nos időben nyitottak meg egy másik kiállítást, „Kortárs festé­szet” címmel, melynek anyagát a szolnoki Damjanich János Múzeum gyűjteményéből Zsol­­nay László művészettörténész állított össze. Úgy hiszem, hogy ez a szó legnemesebb értelmé­ben vett „művészi konkurencia” most igazi értékteremtő a vá­rosban, hiszen aki szabad idejé­ből néhány órát erre a kiállításra is szán, az betekintést nyerhet Somos Miklós és Szurcsik János művén keresztül a hódmezővá­sárhelyi iskola szín- és formavi­lágába, megcsodálhatja Holló László expresszív hatású, karak­teres gondolatokat életre keltő, széles ecsetkezelését, Vén Emil és Béres Jenő kompozícióit, Óvári László absztrakciókba hajló képét, Lacza Márta konst­ruktivizmusát, Breznay József dekoratív felfogású szimbólu­mait. Összehasonlíthatjuk a kö­zérthetőbb alföldi iskolát a szentendrei művészek modern­ségével, melyhez Kántor Andor finom színezetű posztimpresz­­szionista alkotása is segítséget nyújt. A kiállítás színvonalának emeléséhez feltétlenül hozzájá­rult Sváby Lajos, abádszalóki születésű festőművész is, a hat­vanas évek végén festett képei­vel, melyeken még a mélyebb tónusú színvilág dominál. Azoknak, akik egy kis vidám­ságra vágynak, nyugodtan ajánlhatom Berki Viola gazdag, naív bájjal fűszerezett, derűs színvilágú festményeit. „Időben, térben minden az enyém, amit élénken el tudok képzelni” - írta Mednyánszky László 1916-ban. Ehhez a gondolathoz a leg­jobb adalék a Kiss Pál Múzeum kiállítása. Március végéig min­denki személyesen is meggyő­ződhet erről. P.M. A múzeumban látható kiállítás képeiből A művelődési házban a megye képzőművészeinek munkái lát­hatók Szakmai támasz parasztembereknek 'Népfőiskola a törökszentmiklósi Székácsban Hogyan lehetne a szövetkeze­tek szétesése,t M agrárágazat válsága miatt tánácstalanná váló parasztembereknek szakmai támaszt nyújtani? A fogas kér­désre a törökszentmiklósi Szé­kács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskola tanárai adtak igen rokonszenves választ. A múlt századi Tessedik Sá­­muel-féle népfőiskolát eszmei elődnek tekintve ez év január 8-án életre hívták a Székács Ag­rár Népfőiskolát. Az alapító ok­iratot nyolcvanketten írták alá, s jórészük péntekenként rendsze­res hallgatója az első, úgyneve­zett újrakezdési kurzusnak. A program magas szintű szakmai tudást, széleslátókörűséget és tiszteletreméltó felelősségtuda­tot árul el összeállítóiról. A vál­lalkozás feltételeivel, adózási szabályokkal, hitelezési, keres­kedelmi formákkal, sőt még a környezetvédelemmel is foglal­kozik a tanfolyam. Résztvevői ősszel szakosodhatnak, asze­rint, hogy az állattenyésztéshez, a biogazdálkodáshoz vagy a mezőgazdasági gépesítéshez vonzódnak-e jobban. A népfőiskola teljesen ingye­nes helyszíne a tapasztalatcse­rének. Áki előadója, az vastap­sot kap. (Köszönetért dolgozik így Kerek Béla igazgató, Kozma Mihály igazgatóhelyet­tes, Varga János szaktanár, Ser­főző István közgazdász, Budai Ferenc gyakorlati oktató, Pilár György igazgatóhelyettes, Tö­rök András tanár.) Áki hallga­tója, az díszes oklevelet vehet át. Néhányukat megkérdeztük, vajon miért ültek be ismét az is­kolapadba, s kisdiákként miért jegyzetelnek oly szorgosan? Karakas Tibor, 60 éves:- Én azért jöttem ide, hogy tanuljak még valamit, mert már vállalkozni nem fogunk, hiszen nyugdíjasok vagyunk. Ózv. Nagy Józsefné, 83 éves:- Van hét holdam, most talán a kárpótlási jegyre kapok még hetet. Kíváncsi vagyok, hogy a mostani politikában mint be­szélnek, hogy beszélnek, nagy­jából mihez tartsuk magunkat. Kardos József, 66 éves:- Az apám is ebbe az isko­lába járt tanácsot kérni még a háború alatt, a fiam itt végzett, most üzemmérnök, az unokám is itt tanul. Hát én is idejöttem, hátha énrám is ragad még va­lami. Visszakaptam 34 holdat, kezdeni kéne valamit. Az embe­rek olyanok, mint a kavics, csi­szoljuk egymást, és minél tanul­tabb emberek közt vagyunk, annál jobban csiszolódunk. Pádár Ferenc, 26 éves:- Akik ide járnak, nálam ko­rosabbak, de ők még jól ismerik a környékbeli földeket, felhasz­nálom az ő tapasztalataikat. Az előadások is nagyon hasznosak. Sajnos, aki most földhöz jut, nemigen rendelkezik a vállal­kozáshoz szükséges ismeretek­kel. Az iskola vezetői az anyagi forrás biztosítására alapítványt kívánnak létrehozni. Távolabbi céljuk az, hogy a Székácsból agrárcentrumot kovácsolnak. Nagyszabású terveiknek csak egy része a népfőiskola. Pályá­zat útján szeretnének kiépíteni egy talaj- és tejvizsgáló, vala­mint egy ökológiai laboratóri­umot, melyek tájékoztató jel­legű szolgáltatást nyújthatnának a környék gazdáinak. Szintén a parasztoknak kedvez majd, ha a gépparkot - méltányos áron - használatba vehetik. Vállalko­zik az iskola arra is, hogy össze­fogja a mezőgazdasági szakem­bereket. Ebben nagy előrejutást jelent majd az áprilisi Székács­­gazdanapok. Kerékgyártó Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom