Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-22 / 146. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. JÚNIUS 22. Sikerült összehangolni A jobb gyógyszerellátásért len a „társadalom”, semmiképpen nem állja meg a helyét, nem tudom, milyen társadalomra gondol, kikre általánosít, id. Kanta Gyula - bármiféle felhatalmazás nélkül, illetve milyen szervekre hivatkozik? Ezekben a kérdésekben ugyanis - miként a törvény is kimondja - a karcagi képviselő-testület az illetékes. Dr. Fazekas Sándor polgármester Ide jutottunk a korszerűsítésekkel? - Összhangra lenne szükség! címmel adtuk közre egyik mezőtúri, mint írta, „beteges olvasónk” levelét május 4-én, melyben kifogásolta a város gyógyszertárainak nyitvatartási, ügyeleti rendjét. Megjegyezte, hogy a századfordulón négy, a harmincas években pedig öt patikája volt a városnak, és szombaton is nyitva tartottak! Olvasónk észrevételére dr. Németh Pál, Mezőtúr jegyzője válaszolt, s a fénymásolatban csatolt levelek alapján a következőkről tájékoztat: A panaszos által jelzett problémát az önkormányzat már korábban észlelte, és a képviselő-testület egészségügyi és szociális bizottságának elnöke, Csorna Mihály ez év március 16-án kelt, a megyei tiszti főgyógyszerészhez címzett levelében a gyógyszertárak nyitvatartási rendjének módosítását kérte. Indoklás: a gyógyszertárak 17 órakor zárnak, az ügyeletes 18 órától nyújt szolgáltatást, és ha az orvos nem jelezi a vényen a sürgősséget, 80 Ft pótdíjat kell fizetniük a betegeknek - noha a városban van olyan körzeti orvos, aki délután 5 órakor fejezi be a rendelést, továbbá a magánrendelések is ekkortájt zárulnak. Indokolt, hogy legalább egy gyógyszertár tovább tartson nyitva, és a betegek pótdíj nélkül kaphassák meg a gyógyszerüket. A bizottság - miután elképzelését egyeztette a helyi három gyógyszertár vezetőjével - javasolta, hogy az ügyeletet adó gyógyszertár délben zárjon, majd 15-től 18 óráig tartson ismét nyitva; pótdíjat csak indokolat esetben és az ügyeletes gyógyszertárban számolhassanak fel... Dr. Kicsi Jenő megyei tiszti főorvos május 12-én - a gyógyszertári központ megbízottjával és a város polgármesterével közösen - a helyszínen alakította ki Mezőtúr gyógyszertárainak új nyitvatartási, ügyeleti rendjét (az orvosi rendelőkben kifüggesztve!), mely szerint: a nyitvatartási idő után a gyógyszertárak ügyeleti szolgálatot lámák el; ügyeleti napokon este 6 óráig állnak a lakosság rendelkezésére. A késői időpontban befejeződött, körzeti rendelésekről érkező vényekre pedig pótdíj nélkül adják ki a gyógyszert - kivéve, ha a szombat-vasárnapi ügyeletén nem a rendeletben megjelölt feltételekkel váltják ki a vényt. A tisztánlátás végett Az elrabolt tanyaközpont című, május 28-i olvasói levélre, mely id. Kanta Gyula berekfürdői lakos tollából származik, az alábbiakat válaszolom: Csupán a tisztánlátás végett szeretnék arra utalni, hogy a levélben említett major és Berekfürdő is egységesen Karcag határába tartozott megépítésekor, létesítésekor. Tehát nem a berekfürdői határban volt, és nem Berekfürdő lakossága, hanem Karcag lakossága építette. A határkijelöléshez fűzött megjegyzés semmiképpen sem tartalmazza azt a tényt, hogy az ott lakók nem szavaztak a berekfürdői leválásról, így a fejük fölött történő döntés lenne az, ha őket a város egy másik településhez csatolná, mely most van kialakulóban. Alevél végénid. Kanta Gyula a karcagi képviselő-testület szemére vet egy olyan érdek-képviseleti tevékenységet, melyet ő maga saját településével szemben jogosnak és elvárhatónak tart. Miért nem tartja logikusnak, hogyha mások - önnön településük érdekét védve - ugyanúgy közelítenek ezekhez a vitás kérdésekhez? Az, hogy Karcaggal szemben tehetetKámán István az ország egyetlen ragadozómadár-kórházának fenntartója, Kőszegen fejti ki egyedülálló tevékenységét. Gyerekcsoportokat, felnőtteket egyaránt szívesen fogad, mert azt vallja, hogy aki az állatokat nem szereti, az az emberi kapcsolatait sem tudja szeretetre építeni. Kámán úr egyébként mentős (láthattuk a tévében, hallhattuk a rádióban), és országszerte előadásokat tart kedvenceiről. Felvételünkön azt a pillanatot örökítettük meg, amikor a jászjákóhalmi gyerekeknek a műtéthez szükséges eszközök használati fogásait magyarázza. (Fotó: Fodor István) Kálvária Panaszom az OTP-ügyek túlbonyolítása körül forog. Ugyanis tavaly február 28-án - élve a lehetőséggel - befizettem lakásunk még fennálló tartozását, 65.883 Ft-ot. így csupán havi 53 Ft vállalati kölcsön maradt, amit a férjem a Tisza- menti Vegyiművektől kapott. Mivel anyagi lehetőségeim megengedték, ugyanekkor rendeztem az 1991. évre szóló vállalati kölcsönt, azaz kifizettem a még hátralévő meg, mellyel a gyilkosságot elkövették, nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a lakásban dugták el. Holnapután úgyis bejön, akkor valószínűleg visszakaphatja a kulcsokat. Kopogtak, Osváth nyitott be, megállt az ajtóban:- Kérek engedélyt...- Vigye ki Martin utat Kelenföldre, ó majd megmondja a címet. Osváth előreengedte Martint és a kijárathoz kísérte:- Parancsoljon - mutatott egy kocsira. Már Budán jártak, mikor a százados Martin felé fordult:- Őszinte részvétem, Martin úr.- Köszönöm.- Mondhatok valamit? Bár, gondolom, magát nem nagyon érdekli egy szürke zsaru véleménye.- De, csak nyugodtan.- Nem vagyok nagy irodalmár, de az anyja halálában, mintha a „Bűn és bűnhődés" című regényt látnám megelevenedni, Raszkolnyikov és a zálogosnő esetét. Nem akarom megbántani ezzel az összehasonlítással. Martin elgondolkodott:- Lehet, hogy van valami hasonlóság.- Csak azt nem tudom, hogy a mi történetünkben ki játszotta Raszkolnyikov szerepét. Martin megütközve nézett fel:- Ezt nem értem. Tudnia kell, hogy Borsos volt a gyilkos. A szomszédok látták péntek délután.- Ez legfeljebb csak azt bizonyítja, hogy akkor és ott jelen volt, magát a cselekmény elkövetését nem. De most nem is az ügy büntetőjogi oldalára gondolok.- Hanem mire?- Szigorúan a magánvéleményemet mondom, de azt hiszem: az anyja még ma is élne, ha maguk annak idején nem adják le a „Szabad Európa” rádióban azt a felhívást, hogy jelentkezzenek azok, akik a verseikkel, vagy más írásaikkal le akarják leplezni a rendszer bűneit.- Mi itt az összefüggés?- Nem jött volna létre az alaphelyzet, az anyja soha nem találkozott volna Borsossal. Ez a maga felelőssége.- Most provokálni akar?- Nem, nincs szándékomban. Csak annyit szeretnék megjegyezni: törvényszerűen ide kellett vezetni annak a felfogásnak, hogy maguk bárkivel hajlandók voltak szövetkezni, bárkit felhasználni, hogy a céljaikat elérjék.- Szeretném, ha befejezné. Nem vagyok köteles a maga fejtegetéseit hallgatni.- Ez így van. 168 636 Ft-ot. Igen ám, csakhogy 1991. május 10-én, túlfizetés címen, visszapostáztak 477 Ft-ot - a ráeső kamattal együtt. Személyes, hosszas magyarázkodás után az ügyintéző újra befizettette velem ugyanezt. Közben az OTP közölte: mivel kiegyenlítettük a lakástartozásunkat, nincs részletünk, a havi biztosítást már nem ők intézik. Október 14-én, a biztosítótól kapott 3 csekken befizettem az ok- tóber-november-december havi lakásbiztosítást - előre. Mégis hátralékként mutatták ki ugyanezen összeget, majd újabb magyarázkodás, bizonygatás, mire tisztázhattam azt, ami rendben volt. Sajnos nem tanultam belőle, megint vettem a bátorságot, és 1992. január 18-án 4 x 53 Ft-ot, majd május 7-én 2 x 53 Ft vállalati kölcsöntartozásunkat - előre, 1992. június 30-ig rendeztem. A hála most sem maradt el. Május 29-i dátummal letiltó levelet juttattak el a TVM bérosztályára, melyben 309 Ft-ot, plusz a még fennálló összes vállalati tartozást férjemtől kívánják letiltani. És nem az OTP előzetes tájékoztatásából, hanem a munkahelyre postázott letiltásból értesülhettünk az újabb fatális tévedésről. Nagyon kellemetlen, mi több, megalázó volt, hogy ismét bizonygatni kellett az igazunkat, ami a munkahelyről való távolmaradást is jelentette. Ezek után, június 11-én szerettem volna, ha az ügyintéző rendezi és elismeri az OTP tévedését, de ilyen jellegű, néhány soros feljegyzést, igazolást nem tudott adni, csupán egy formanyomtatványt, mely szerint rendeztem a tartozásomat. Holott nem is volt tartozásom! A becsületes, kötelességtudó állampolgárok nem ezt várják az OTP- től, hanem a körültekintő, pontos ügyintézést. Balogh Sándorné Szolnok „Ne tiltsák az abortuszt” Nemrég olvastam az Új Néplapban az Ember vagy abortum? című írást, és az abban foglaltak is megerősítették bennem a gondolatot, hogy nem szabad megtiltani az abortuszt. Az anya dönthesse el, hogy meg akarja-e szülni magzatát vagy sem. Noha a magam részéről nem tudnék elképzelni olyan helyzetet, hogy elvetessem, megértem azokat, akik valami oknál fogva nem vállalhatják. S ha a leendő anya számára - mert olyanok a körülményei - nem öröm, hogy kisbabát vár, nagy a valószínűsége annak, hogy a kényszerkihordás, a szülés után sem változik meg a ( ‘Ébressz — ajáníva Kiskirályok a kölcsön kezesei? Az alattyáni Új Élet Termelőszövetkezet több tagja az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is háztáji burgonyatermesztésre vállalkozott. Mivel a téesznek nem volt pénze a vetőgumóra, így azt a tagok által felvett hitelből vásárolta meg a lajoskomáromi termelőszövetkezettől, 26 forintos kilónkénti áron. Ebből lett aztán a „botrány”, legalábbis egyik alattyáni olvasónk szerint. De mi is történt tulajdonképpen? Idézünk olvasónk leveléből, kérésére nevét nem közöljük. , A téesz dolgozóinak tudomására jutott, hogy az elnök és kebelbarátai el akarták titkolni a tagság elöl - akik háztájiban burgonya termesztésére vállalkoztak -, hogy az általuk befizetett pénzből jelentős összeg maradt. A vetőburgonya árát sokadmagammal kölcsönből fedeztük, mely magas kamattal jár, A burgonya árából maradt elég szép összeg, melyet „elfelejtettek’ ’ közölni az érintett tagokkal. Titokként volt kezelve, de ez a titok valahogy kiszivárgott. Páran vették a bátorságot, és kérték vissza a pénzüket az elnöktől. Természetesen elutasította, mondván: kell a művelési költségre. Ezek után levélben kértük vissza a pénzt, melyet 25 tag aláírt. Kérdezem: meddig lehet még visszaélni a beosztással, és meddig lesznek még kiskirályok a régi rendszer kegyeltjei?” Nos, megkerestem a téesz vezérkarát, hogy megtudjam, hogyan zajlottak le az események.- Február 17-én felmértük a tagok között - mondta Oláh Mátyás, a téesz első embere -, hogy ki mit akar a háztáji földjével kezdeni. Aki a burgonyát választotta, azt értesítettük: hektáronként 79.500 forint művelési költségelőleget kell befizetni, hogy a vetőgumót meg tudjuk vásárolni. Persze, sok tagnak nem volt pénze, ezért a Jászalsószent- györgyi Takarékszövetkezettől vettek fel erre a célra kölcsönt úgy, hogy a téesz vállalta a kezességet. Összesen 2 millió 262 ezer forint gyűlt össze, s ebből 1 millió 985 ezret költöttünk a vetőburgonyára. Valóban maradt vissza tehát a tagok által befizetett pénzből, de ezt is ráköltöttük a művelésre. Május 5-én összehívtunk egy egyeztető megbeszélést, s közöltük az érintett tagokkal, hogy eddig 82.800 forintra rúg egy hektár burgonya termesztésének költsége. Az elnök kimutatásokat húzott elő az asztalfiókból, majd átadta nekem. A költségek tételes felsorolása alatt ott szerepelt a végösszeg. Ezek szerint június elsejéig egy hektár burgonya termesztésére 105.748 forintot kellett fordítani, tehát a téesz 26.748 forintot hitelezett a háztáji burgonyát termelőknek. Itt jegyezném meg, hogy az elnöknek szintén van háztáji burgonyája. Azt hiszem, a fenti adatok aligha szorulnak magyarázatra. Néhány dolgot azonban mégis érdemes „tisztába” tenni. A háztáji területével minden tag azt csinál, amit akar, a téesz „csak’ ’ koordinálja a termelést, s szűkített önköltséggel számolja el a művelést. A tagok saját maguk takarítják be a termést, és a krumplit annak adják el, akinek akarják, illetve akinek tudják. Kíváncsi lennék viszont arra, ha a téesz nem kezeskedik a vetőburgonya árának, valamint a művelési költség töredékének fedezésére fordított kölcsön felvételénél, és nem művelné a háztájit, akkor most hányán mondhatnák el büszkén magukról, hogy nagybani burgonyatermelők? De létezik más lehetőség is, mégpedig az egyéni gazdálkodás, a szinte teljes kiszolgáltatottság. helyzete, lesz más az érzelemvilága. Sajnos a nem várt gyerekek a megszületés pillanatától vesztesek. Ha a szülőnél marad, azért, ha állami gondozásba kerül, azért. Az emberi jogok hangoztatása közepette nem lehet az a cél, hogy olyan anyák is szüljenek, akik nem akarják világra hozni magzatjukat, hogy anyai szeretet nélkül, hátrányos, veszélyeztetett körülmények között nőjenek fel gyerekek. Talán könnyítene a helyzeten, ha az örökbefogadást egyszerűbbé tennék, nem járna még manapság is óriási hercehurcával. Miszoriné Horváth Mariann Szolnok Szúnyogok között - védtelenül Van egy kis kertünk a Holt-Ti- sza-parton, ahol a háztartáshoz szükséges zöldséget, gyümölcsöt megtermeljük, hogy a nem túl magas nyugdíjunkból ne kelljen erre költeni. Szinte naponta dolgozunk a kertben, a levegő kellemes, de a szúnyog - minden irtás ellenére - rengeteg. Ha meleg időben fürdőruhára vetkőzünk, szúnyogcsípésekkel teli lábakkal, karokkal térhetünk haza. Csak olyan riasztószerek segíthetnének, mint a Szuku vagy a Moszkitó, amit a testre lehetne kenni, de sajnos hosszú ideje egyiket sem lehet kapni. Kérem a tisztelt szerkesztőséget, szíveskedjenek utánanézni: mi az oka? Dr. Nagy János * * * Utánanéztünk, s örömmel értesítjük olvasóinkat, hogy az elmúlt héttől már nem hiányzik a nagyobb ABC-k, illatszerboltok, a háztartási, vegyiáru-boltok polcairól a Szuku (pumpás és krém változatban is kapható), amit zömmel a Körösladányi Metakémiai Kft. „terített” a megyeszékhelyen. A Moszkitóra még várni kell, de mint megtudtuk, a szúnyog kiváló ellenszere változatlanul a Szuku. (A szerk.) Levelekből - sorokban A közlekedés jobbítását várjuk című június 8-i olvasói észrevétellel kapcsolatban Szabó István, a Jászkun Volán igazgatója válaszában arról tájékoztat, hogy a levélíró Nagy Tiborral személyesen beszélték meg a problémát, és megegyezésre jutottak. Álláspontjukat, mely szerint most már csak az első ajtón lehet felszállni a buszra, valamint a nyári menetrendet, elfogadta. * Szabados Margit és szülei, kunszentmártoni olvasóink ezúton is köszönetét mondanak dr. Gránicz János körzeti orvosnak, valamint Kurucz Jánosné asszisztensnőnek azért a lelkiismeretes, emberséges és gyors segítségért, amit a közelmúltban a családnak nyújtottak. * N. M. szolnoki olvasónkban a legutóbbi, Abonyba utazásakor az a gyanú támadt, hogy többet fizetett a kelleténél. Mint írja, helyi bérlettel rendelkezik, ezt mondta is a buszvezetőnek, mégis 36 Ft-ot kért tőle. - Máris megnyugtatjuk, nem csapták be. A megyeszékhely és Abony városközpontja ugyanis 15,6 km távolságra van egymástól, a viteldíj 48 Ft. Mivel Ön csaknem a megyehatárnál (a benzinkútnál) lévő megállóban szállt föl, 11,9 km távolságra szóló jegyet kapott. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
