Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-05 / 207. szám

4 1991. SZEPTEMBER 5. A szerkesztőség postájából A segélyezésnél körültekintően döntöttek A Szépséghiba című, au­gusztus 26-i levélben a tiszate- nyői önkormányzat döntését, se­gélyelosztását fontolgatta az egyik olvasó. Eire az alábbiakat válaszolom - előrebocsájtva, hogy nem fogok részt venni egy esetleges, a sajtóban folytatott oda-vissza levelezésben. A levélíró helyesen ismertet­te az önkormányzat döntését, mely meghozatalának alapgon­dolatai a következők voltak: te­kintve, hogy a lakosságot egy­formán sújtja a kialakult gazda­sági helyzet, a segélyezésre szánt összeget a falu gyermekei között egyformán kell szétoszta­ni úgy, hogy akik ebben az év­ben már részesültek belőle, se­gélyezettnek számítanak. Lako­saink között ugyanis vannak olyanok, akik rosszabb körül­mények között élnek, mint akik segélyért fordulnak az önkor­mányzathoz, de ők akkor senj kémek, ha éheznek. így tehát rajtuk, illetve gyermekeiken is segítenünk kell. A segélyezésre szánt összeg elosztásakor igen sok tényezőt vett figyelembe a bizottság. Döntésüket megfontoltnak, he­lyesnek tartom. Természetesen bírálni a legkönnyebb, főképp úgy, ha az illető a nyilvánosság­hoz nem adja a nevét. Pedig a mai társadalmi rendszerben már nem előny és nem hátrány a név elhallgatása. Pinczi Imre polgármester Tiszatenyö Örményesen megosztották a játszóteret Főképp a fiatal korosztályhoz tartozók panaszolják Örményes­ről, hogy augusztus 22-vel elvet­ték tőlük a község egyetlen ját­szóterét, ahol szabadidejük je­lentős részét töltötték, ahol spor­tolhattak, focizhattak. Sérelmük­kel Zsolczai Lajos polgármestert kerestük meg, aki a következők­ről tájékoztat. A szóban forgó területen még 1970-ben építési telkeket alakí­tottak ki. Az úgynevezett újtelepi részen 1974-75-ben - amikor la­kásépítés céljára megosztották -, az akkori tanácsi vezetés úgy döntött, hogy két építési telken (2314 négyzetméteren) játszóte­ret létesítenek. A Viola és a Tu­lipán utcákat érintette, s az utób­bi utca oldalán létesítettek ját­szóteret: játékokat szereltek föl, fásítottak, parkosítottak, és az utcafrontra nézve kerítést építet­tek. A Viola utca felőli rész üre­sen maradt, ezt használták fut- ballpályának, ami aztán sok-sok konfliktusforrása lett. Az érintett lakóingatlan-tulajdonosok és a futballozók között olykor csak­nem a tettlegességigfajultavita. Sajnos gyakran okoztak kárt a veteményeskertben, a játszótér facsemetéit, élősövényét vandál módon letördelték, kitaposták. Mindezt a több alkalommal tar­tott helyszíni szemlén is megálla­pították. Az önkormányzat - műszaki emberek bevonásával - az idén felmérte annak a lehetőségét, hogy védőkerítéssel miképp óv­hatnák meg a lakóingatlanokat, hogyan lehetne e területen egy kisméretű labdarúgópályát ki­alakítani. A kerítés építése 80- 100 ezer forintba került volna, amit nem vállalhattak, hiszen jó, ha intézményeik működését az elvárt szinten tudják tartani. A képviselő-testület - a 1811991. (V. 23.) sz. határozatában - úgy döntött, hogy a játszóteret mű­szakilag megosztja és a Viola ut­ca felőli oldalon 1178 négyzet- métert lakásépítésre értékesít. Továbbra is játszótér maradt 1136 négyzetméter, ami viszont nem futballpálya. Végezetül megemlíti, hogy községükben van labdarúgópálya, ezenkívül kialakítás alatt az iskola udva­rán egy tornapálya, ahol focizni is lehet. Tekintve, hogy falun élő emberekről, gyerekekről van szó, úgy véli, nyugodtan mond­hatja, hogy náluk a játszótér ki­mondottan a kisgyerekek szóra­kozását szolgálja. Kapcsolat a világ körüli hajóssal A jászjákóhalmi honismereti szakkör a Szent Jupát föld körüli útja óta kapcsolatban áll Gál Jó­zseffel, akivel rendszeresen ta­lálkoztunk - hol Jászjákóhal- mán, hol Székesfehérvárott, az épülő új hajón. Mindenki Gál Jóskája ugyanis nem adta fel a hajózást; nem sokkal visszaérke­zésük után elkezdte építeni az új hajót; az Equatort (Egyenlítő), mellyel hamarosan nagy családi vállalkozásba kezd. A gépész­mérnökből lett tengeri hajós fe­leségével: Jutka asszonnyal és ötödik évében lévő kisfiával kö­zel ötéves világ körüli útra indul szeptemberben. A BNV-n mu­tatták be a hajót, és onnét néhány nap múlva mentek is Pulába, a horvát kikötőbe. Az indulás előt­ti utolsó napon, a pesti Balkán utcai parkolónál értük el magyar földön utoljára a kamionra rakott hajót és a Gál családot. E június eleji felvételen, a hajó fedélzetén a család látható - a jászjákóhalmi honismereti szakkör ifjú tagjai­nak társaságában. Akkor köl­csönösen megállapodtunk ab­ban, hogy a jászjákóhalmi helyi rádiósklub segítségével, telefo­non rendszeres kapcsolatban ál­lunk egymással a világtengere­ken is, és öt év múlva nálunk tartják az első élménybeszámo­lót. Terveik szerint Pula kikötőjé­ből fumak ki ebben a hónapban, mielőtt a Földközi-tengeren több próbautat tettek. Az elsőt megismerve a hajó esetleges hi- Triesztben, majd - egy hosszabb báit, hogy azokat kijavítva indul­ót során - Máltán kötöttek ki - hassanak a nagy útra. Felejthetetlen napok Kőtelken Köszönetünket fejezzük ki a Vöröskereszt megyei szervezeté­nek, Kőtelek önkormányzatának azért a meleg fogadtatásért, gondoskodásért, szerétéiért, amellyel bennünket, - az erdélyi Székelyszentistvánról és Maros- vásárhelyről ott-tartózkodó ta­nulókat, tanáraikat - körülvet­tek. A községben működő Szabad­idős Társaság másodszor hívott meg bennünket sátortáborozás­ra, a Tisza partjára. Tavaly és az idén nyáron is felejthetetlen na­pokat töltöttünk itt. A gyerekek egészségügyi ellátásáról, táplá­lásáról, szórakoztatásáról és művelődéséről kitünően gondos­kodtak e társaság nagylelkű és önfeláldozó tagjai, személy sze­rint: Varga Zoltán, a társaság elnöke, akit a gyerekek Zoli ta­nár bácsinak neveztek - gondol­ván, hogy aki ennyire szívén vi­seli sorsukat, nem is lehet más, mint tanító vagy tanár -, továbbá Varga Teréz, Tóth János, Tóth Eszter, Vóna Margit, Végh Ti­bor, Végh Erzsébet és sokan má­sok. Az augusztus eleji esőzés megzavarta ugyan a táborozást, de rögtön segítségünkre sietett az önkormányzat, a helyi iskola igazgatója, Boros Imre tanár úr, aki felejthetetlen ismeretekkel is bővítette a tanulók tudását. Magunk erejéből talán soha­sem járhattuk volna végig azokat a gyönyörű útvonalakat, ame­lyeket a már említett közreműkö­dők segítségével sikerült meglá­togatnunk: így Budapest, Eger és Kecskemét nevezetes emlék­műveit, a templomokat, múzeu­mokat. Nagyszerű embereket ismer­tünk meg, s talán azt mondha­tom, hogy sokáig tartó őszinte barátság szövődött közöttünk. Köszönet érte Kőteleknek, a Ti- sza-parti nagyon szép falu sok­sok meleg lelkű lakosának. Kuszturov Ildikó Marosvásárhely Még egyszer: Patyolat A Patyolat kedvezményes ak­cióját kifogásoló leveleimre az Új Néplap augusztus 26-i számá­ban válaszolt Öllé Csaba igazga­tó úr. Bár megfogadtam, hogy e témában többször nem ragadok tollat, mégis azt teszem - azért, hogy minden érdeklődő olvasó tisztán lásson ebben az ügyben. Pro primo: ami a dolog anyagi oldalát illeti, egy egyszerű zseb- számológép segítségével a kö­vetkezőbe jöttem rá. Ha az álta­lam fizetett 135 Ft tisztítási díjat 90 %-nak veszem, akkor a Patyo­lat elengedett nekem 15Ft-ot(10 % kedvezmény), ami a gyors­tisztító szalonokban alkalmazott ár 40 %-ának felel meg. Ezek szerint a szalonban jóval rövi- debbb idő alatt és minden ked­vezmény nélkül 37,50Ft-ért tisz­tították volnaki ugyanazt ameny- nyiségű ruhaneműt. (Ez az ár ugyan hihetetlenül hangzik - nem az én feladatom, hogy való­diságának utánajárjak.) Kérdem én: ha ez így igaz, minek akart reklámot csinálni a Patyolat? Sa­ját magának, vagy a gyorstisztító szalonoknak? (Persze ez utóbbi is érthető lenne, hiszen a szalo­nok szerződésük szerint bizo­nyára jócskán „tejelnek” az üz­leteket számukra bérbe adó Pa­tyolatnak.) Pro secundo: Elzarándokol­tam a szalonokhoz, ahol az ajtón valóban olvasható, hogy szerző­déses üzlet, a boltok homlokza­tán viszont nagy betűkkel, hogy Patyolat. De arra mérget mernék venni, hogy velem együtt Szol­nokon mindeddig nagyon sokan azt hitték: ez is Patyolat, az is Patyolat. Magam részéről a vitát ezzel befejezettnek tekintem. Dr. Murayné Szathmáry Judit A Vosztok út neve maradt Levelemet És a Városmajor úton? címmel adták közre augusztus 29-én, azonban én nem a volt Vörös Csillag, jelenleg Városmajor úti, hanem a Vosztok út 1-6. számú házak közötti területet gondozom. A címbeli tévedésüket az okozhatta, hogy a Vosztok úti XII-es lakóházat - a lakótelep álszámozásakor - a Vörös Csillag úthoz csatolták. Ezen a területen nem kertészkedtem, nem festettem padot - írta többek között Németh Mihályné olvasónk. Észrevételét köszönjük, s a tévedésért elné­zést kérünk. Hasonló rendezvényeket kívánok Egy szegény ország miért hív­ta meg a pápát! ? - ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket hallhat­tunk az esemény során, és ez alól a családi köröm se kivétel. Ha erre röviden kellene válaszol­nom, azt mondanám, egy fillérrel sem került többe, mint Farkas Bertalan űrhajósunk. S hogy mit hasznosíthatunk a pápa látogatá­sából? Többek között azt, ami pénzzel nem mérhető, ez pedig az erkölcsi útmutatás. Mind­emellett megemlítem, hogy Má- riapócsot eddig egy útról lehetett megközelíteni, most épült még egy a helységben, és több tele­fonvonalat kapott; a fővárosban, a Hősök terén felállított sátort árverezik, kikiáltási ára 5 millió. Tudomásom szerint a pápaláto­gatáskor akadt olyan hely, ahol egy vásári sátor egynapi hely­pénze 20 ezer forint volt. Persze nehéz lenne megmondani, hogy mennyi erkölcsi és anyagi hasz­na lett e szegény országnak a több százezer hívő és nem hívő zarándoklatából. Engem jó ér­zéssel töltött el az a látvány, ami­kor a pápa a Népstadionban talál­kozott a fiatalokkal. És az is, amikor a hírekből nemrég arról értesülhettünk, hogy a pápa több millió forintot küldött a jugo­szláv menekültek megsegítésé­re. Kívánom, hogy minél több hasonló rendezvény legyen Ma­gyarországon - közte autóver­seny és világkiállítás is. Az ese­mények utáni mérleg érdekel ugyan bennünket, de a mérlegké­szítés nem az olvasó dolga. Id. Sándor János Szolnok Figyelmet, gondoskodást kíván a nyúltenyésztés A jászkiséri termelőszövetke­zet mérnöke, Szabó Ferenc ba­rátjával, aki ugyancsak mező- gazdasági mérnök, nyúltenyész- tésre vállalkozott. Indulásként tíz anyanyulat és két bakot vásá­rolt a Bikali Állami Gazdaságtól, a ketreceket maguk készítették. (Egy-egy anyanyúl három­százba, a bakok darabja pedig A tárgyalóteremből Száz szál rózsát a művészet oltárára Eleinte csak találgatni lehe­tett, hogy a jókora virágoskerttel felérő „rózsarengeteget” kik szedték vagy vették, és hogy mire vagy kire szánták. Azt is, hogy milyen mélysége lehetett a mű­vészet iránt érzett hódolatnak, ha nem sajnáltak 15 ezer forintot egy „bokrétáért” és nem számí­tott, hogy tél van-e, vagy nyár, vagyis hogy a kertben nyílik a rózsa, vagy ott, ahol szála is egy vagyonba kerül. A vádlottak pad­ján aztán kiderült: a bőkezű ga­vallérok valójában szánalmas fi­gurák. Lehet, hogy fülükbe fész­kelte magát egy dal, hogy titkos imádói lettek egy táncdalénekes- nőnek. A teljes igazság mégis­csak az, hogy nem tudtak mit kez­deni az összelopott pénzzel. A rózsalovagok nyolcán vol­tak, fiatalemberekből álló banda. Közülük négyen, mert fiatalkorú­ak, még nevüket sem adták a kró­nika megírásához. Nem maradt viszont titokban Káplár Fehér Ist­ván, Jászberény, Zerge út 16., Horváth Csaba, Rákóczi út 106., Urbán Gábor, Horváth P. út 14. és az ugyancsak jászberényi Sza­bó Zoltán, Bercsényi út 68. szám alatti lakosok neve. A bűnszövet­kezet fiatalkorú tagjai: G.J., P.Zs, R.B. jászfény szarui lakosok és V.R. jászberényi lakos. Becsületesen dolgozó, vi­szonylag jómódú emberek gyere­kei. (A fiatalkorúak még iskolába járnak, szakmát tanulnak.) A szü­lők elfoglaltsága - vagy közönye - tette lehetővé, hogy a fiatalok, akik közül a legfiatalabb 16, a legidősebb is csak 20 éves, ban­dába verődjenek és néhány hó­nap leforgása alatt tizenhét bűn- cselekményt kövessenek el. Va­jon melyik szülő „kíváncsisko­dott”, hogy 16-17 vagy 18 éves fia hol volt azon az éjszakán, amikor a saját településükön egy­más után három helyen törtek be? A banda tehát nyugodtan, szinte senkitől se zavarva hatolt be műszaki áruházakba, élelmi­szerboltokba, iskolákba és lakó­telepek lezárt pincéibe. Előre el­készített „forgatókönyv” szerint dolgoztak. Az ügyeletes zajcsi­náló addig túráztatta a motort a helyszínen, amíg a társa be nem zúzta a kirakat üvegét, hogy ki­emelje a kiszemelt zsákmányt Ügyeletes fuvarosuk is volt, aki a kölcsönvett gépkocsival a közel­ben várakozott, hogy elszállítsa a lopott holmit. Loptak színes tele­víziót, márkás magnót, video­magnót, mikrohullámú sütőt, és nem vetették meg a tévékompu­tert, a mérőműszereket, az elekt­romos láncfűrészt is elvitték, ha éppen ott volt a kirakatban. Nem kímélték a lakótelepek pincéjé­ben lezárt kerékpárokat sem, és rossz fogásnak tekintették, ha csak 7 ezer forintos kempingke­rékpárt találtak. Az élelmi­szerboltokból márkás italt, ciga­rettát, szalámit és konzervféléket loptak. Azt is figyelembe vették, hogy a bandának fiatalkorú tagjai is vannak, ezért a zsákmányból sosem hiányzott a csokoládé, a cukorka, a gyümölcslé. Ügyükből a Jászberényi Vá­rosi Bíróság dr. Gondos Imre ta­nácsa hozott ítéletet. Bűnszövet­ségben elkövetett lopás miatt Káplár Fehér Istvánt 2 év, Hor­váth Csabát 1 év, Urbán Gábort pedig 8 hónap börtönbüntetésre ítélte. A fiatalkorú vádlottak 5 hónaptól 1 év 6 hónapig terjedő fogházbüntetést kaptak. Szabó Zoltánt orgazdaság miatt pénz- büntetésre ítélték. Az ítélet nem jogerős.-ésal ­kétszáz forintba került.) Sajnos néhány anyanyúl a fialtatásban nem jól vizsgázott, kicsinyeit nem nevelte. A bevált anyák sza­porulata viszont nagyon szép. A nyúltenyésztés sok figyel­met, gondoskodást kíván a gaz­dától, s mint a fiatal vállalkozók mondják, ők kivárják, amíg a tö­rődésük megtérül. Ettől teszik függővé, hogy az állományukat tovább fejlesztik-e, vagy felszá­molják. (Az ölben tartott nyúl bi­kali hibrid fajtájú.) - E kisvállal­kozásról szóló életképet Tánczos Alajostól kaptuk. Szerkesztői üzenet Horváth Sándomé, Martfű: Az orvosi bizottság azt a csök­kent munkaképességű beteg dol­gozót nyilvánítja rokkanttá, aki munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette. (Ez a Hl., a legenyhébb fokozat.) A ü. rokkantsági csoportba az az em­ber tartozik, aki munkaképtelen ugyan, de még valahogy elbol­dogul, és a teljesen munkaképte­len kerül az I-be, akinél oly mér­vű az egészségromlás, hogy már mások gondozására szorul. F. Antal, Túrkeve: Szolgálati időként veszik figyelembe az át­képzési támogatás, a munkanél­küli-segély és az átmeneti mun­kanélküli-járadék folyósításának idejét. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom