Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-11 / 108. szám
4 Nézőpontok 1991. MÁJUS 11. c Szombati jegyzet « Kérdezzen velünk! Kárvallottak, hiénák és a petyegtetés Mért van szükség erre a törvényre? Csak olvassák el az alábbi levelet, nem nehéz elképzelni az íróját, ahogyan elszántan ütögeti egy újjal a billentyűket. Betű szerint adom közre eme írásművet, mintegy bizonyíték gyanánt arra, hogy mindegy, mekkora a jogtalanság, picinyke vagy egy országot érő, az akkor is jogtalanság. Ez a levél az első volt, mondhatjuk úgy is, a rekvirálás előtti. A címzés Rákóczifalvára szólt, a címzett egy özvegyasszony volt, a levél keltezése 1952., hivatkozási száma 23., aláíró a tanács vb-elnöke. "A szocializmus építésében mindég nagy ob gondot fordítunk azokra akik a dolgozónép vérét sziták és azok akik kulákokezért önt is kuláknak minősítjük. A kuláknak való minősítése a heji tanács végrehajtobizotsága a Járási Tanács vb valamint a Miniszter elvtársai együt értésben önt is a kizsákmányolok közé soroltuk be mint a falu kizsákmányoló ja. A kivizsgálás során meg^ álapi- totam hogy a fel szabadulás élőt állandó cselédet tartót igy nyúzta a szegény dolgozonép vérét és sancolták és végtelen elnyomás alá süjeszteték a dolgozot. A kivizsgálásorán meg állapitotam hogy önök még ma is cselédet tartót állandóan szita a dolgozo nép vérét. Tudomásomra jutót hogy elég szigorúan nyúzta a dolgozot és szen- vedtete és meg vonta volán tőle az életet is. Tehát ha ezt a kulák minősítését meg kapja atolkezdve mint kulák fog szerpeln és úgy is fogjuk kezelni. Ezen kézhezvételét meg kapja felebezésnek heje nincsen mert igen alapos kivizsgálást hajtotunk ön felet végre és azt álapiotuk meg hogy falu kizsákmányoloja volt. A fent emliteteket tarcsa be mert elenkezö esetben a legszigoruban fogom elenörzni és felelőségre fogom voni és ha valami elenkezöt eleneészlelek a legszigoruban fogok elene eljárni.Rákóczifalva 1952. dec. 22-én." Azután mentek a bútorok, ment előbb a telek, azután az állatok, és ment a föld. A kárpótlási törvény értelmezése szerint, minthogy az eljárás az igénylő érdekében folyik, neki kell úgy előterjesztenie kérelmét, hogy a jogosultság elbírálható legyen. Az özvegyasszony örököseinek nem lesz nehéz dolguk. Nem tudom, élnek-e ilyenek egyáltalán, s ha igen, él- nek-e kárpótlási jogukkal. Tulajdonképpen még az sem biztos, hogy egyáltalán élhetnek-e, hiszen köztudomású: a köztársaság elnöke dönt arról, hogy ő él-e jogával és kéri-e az Alkotmánybíróság felülvizsgálatát. A politikai csatározásokon már túl vagyunk, s ahogyan lapunk szerdai számában megírtuk, . "felállóban" megyénkben is a kárpótlási hivatal, és megindul minden bizonnyal a dokumentumáradat. A kártalanítás jogosságát egy jogállamban aligha vitatja bárki is. Nincs az a pénz, amivel az elszenvedett sérelmeket, a kitelepítést, a rabtáborokat kárpótolni lehetne. Az elvett vagyon visszaadása helyett itt ez a mód, amely azonban túlmutat az egyszeri kárpótláson. Érdemes tehát előrenézni, várva a köztársaságelnöki döntést, és egy kicsit oldalra is. Előre azért, hogy az érintettek számára átgondolandó legyen, vajon az ügyintézésben közreműködő közintézmények - mint például a földhivatal vajon képesek-e a jelenlegi tecnikai és személyi apparátussal, és a kiutalandó gyorssegélyekkel állni az ügyfelek rohamát. Nehezen. Másik kérdés, hogy a kárpótlási jegy és a mögötte álló pénz vajon bekerül-e a gazdaság vérkeringésébe? Természetesen ez lenne a kívánatos. Az a mozzanat, hogy a jegy három évig kamatozik és a kamat mértéke jegybankinak csak 75 százaléka, tehát ez a korlát, arra biztat, hogy ne a szalmazsákokba bevarrva áporodjék a pénz, hanem forogjon. A privatizációs folyamatban - amit ugye az új demokráciával, rendszerváltással mindannyian elfogadtunk -, újabb szakasz következik a törvény elfogadásával, paragrafusainak érvényre juttatásával. Hiszen a kárpótlásra szánt pénz, illetve a jegy módot ad vállalkozásokra, a visszaadott föld pedig kötelezően megművelendő. Kérdés persze, hogy élnek-e, hiszen igen sok idős emberről van szó - az érintettek a lehetőségekkel. Figyelmeztető jel - s ezért kell, úgymond, oldalra is figyelni -, megjelentek az érdeklődők, akiknél, finoman szólva, a kárpótlási jegy átruházhatósága a fő szempont. Mondhatjuk, hogy a pénzt illetően eme tény abszolút lényegtelen, azt, mindegy, ki forgatja.'Való igaz, tudván azonban, hogy nem a felső tízezer jut ezekhez a jegyekhez, illetve a kis földhöz, és tudván, hogy nem Csekély hányaduk megélhetési gondokkal küzd, nem mindegy, hogy mennyiért jutnak a kárpótlási jegyekhez az újkori hiénák. Mert minden kornak megvannak a hiénái, akik olykor egy írógép mögött ülnek, eltökélten, és petyegtetnek. S ahogyan szokták mondani, egy adott helyzetben az diktál, ciki petyegtet. j Fogj egy fél méter hosszú, tömör acélaidat, némi faszenet, olvass szakkönyveket, látogass múzeumokat, tanulmányozd a japán harcművészetet és ha megvan a tudásod, az ügyességed, valamint egy jól felszerelt műhelyed, te is készíthetsz olyan szamurájkardokat (daitót és waki- zashit) mint Berényi Sándor tizenhét éves rákóczifalvi fiatalember, akihez kameránkkal látogattunk el. Fotó: Korányi É. Daitó és wakizashi Aki válaszol: Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós Május 26-án lesz 1 Léve, hogy az első magyar űrhajós eljutott a világűrbe. A Kérdezzen velünk! rovatunk vendége: Farkas Bertalan.- Sokan nem tudják, hogy ön most mivel foglalkozik. Kérem, mondjon néhány szót magáról.- Az űrrepülés után elvégeztem a műszaki egyetemet. Az egyetemen egy kutatócsoport alakult a Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsának szervezésében, és ennek a kutatócsoportnak vagyok kutatómérnökként a tágja. Eléggé összetett, amivel foglalkozunk, de azt hiszem, nagyon fontos dolog, hisz az emberiség jövőjét nagymértékben érinti. Ha azt mondom például, hogy: környezetvédelem, akkor ez önmagában nagyon nagy falat. Ezenkívül világűrből, repülőgépekről és más egyéb repülő eszközökről készített felvételeket dolgozunk fel. Egy űrfelvételen minden rajta van, amit lenn, a Föld felületén, a levegőben, vízen lehet látni. Ez többek között a település- fejlesztés, az utak, vasutak megtervezésében is segítséget nyújt.- Mi a véleménye az ufókról?- Ezt nagyon sokan meg- kérdezik, bárhová megyek, gondolván, hogy aki a világűrben járt, hátha találkozott ufókkal. Én a lehetőségét nem zárom ki. Nem létezik, hogy a világegyetemben mi lennénk a legértelmeseb- bek, legokosabbak. Miért mondjam azt, hogy az ufók nem léteznek? Létezhetnek. Én nem találkoztam velük, és olyan emberrel sem, aki tisztán, képletesen le tudta volna írni, hogy valójában mit is látott. Abban nem hiszek, amit itt- ott elmondanak emberek a találkozásokról. Biztos, hogy a természetben nagyon sok jelenség van - legyen az például fényjelenség - .amely olyan dolgokat képes produkálni, hogy egy nem szakember azt mondja rá: repülő tányért láttam.- Amikor visszajött a világűrből, nagyon népszerű volt, talán túlságosan is. Sztár lett, pólókon, tollakon szerepelt a képe. Ezt utólag hogy látja?- Nem azért mentem a világűrbe, hogy utána népszerű legyek, én legyek a kis kedvenc, a mosolygós. Minden ország megünnepelte a maga űrhajósát - azt hiszem, nincs ebben semmi kivetnivaló. Ha azt mondanám, hogy a népszerűség rossz, nem kellemes; akkor biztos hazudnék. Ez szép dolog volt, és ha a második magyar űrhajós megszületik majd, és visszajön a Földre, biztos, hogy ugyanolyan szeretettel fogadják. Annak örülök, hogy az elmúlt 11 évem nem azzal telt el, hogy csak a népszerűséget élvezem. Rengeteg emberrel találkoztam, nagyszerű kapcsolataim alakultak ki. Sok nemzetközi fórumon voltam, olyan emberekkel ismerkedtem meg, akik az űrkutatásban dolgoznak, megmérettek és tekintélyük van.- Egyik olvasónk írja: a Riport című hetilapban megkérdőjelezték, hogy Kubaszov és ön együtt voltak az űrben.- Nem vagyok híve a pletykáknak, a rágalmaknak. Olyan szakmát választottam, ahol a korrektség, a fegyelmezettség volt mindig a legfontosabb. Az egymásrautaltság, nem pedig egymás piszkálása. Én ezzel a kérdéssel nem is foglalkozom. Az is megjelent valahol, hogy nemcsak hogy nem ismertük egymást Kubaszovval, de nem is voltunk a világűrben. Én ezt leveszem a napirendről, mert erre nem is tudok mit válaszolni. Hogy valaki fölmegy az űrbe, abban több tízezer, százezer ember munkája van. Az ő munkájuk kérdőjelező- dik meg a mi munkákon keresztül. És ők nagyon sokat letettek az asztalra, ami átértékelhetetlen, ami történelmi tény, ami a műszaki tudományhoz tartozik. Ez átmeneti időszak, amelyet most élünk, mindenkibe beleszórnak, belepiszkálnak.- Úgy ismertük meg, hogy ön mindig mosolyog, kedves, diplomatikus, udvarias. Valóban ilyen?- Nem nagyon láttam még mogorva, zord űrhajóst. Alaptermé- szeterú a vidámság, a jóindulat, a jó hangulat, nyílt vagyok. Olyan közegben nevelkedtem, és olyan szakmát választottam, ahol a komoly dolgokat is vidáman kellett megoldani. Nagyon komoly munkát kell végezni, és ezt csak úgy lehet, ha az ember pszichésen fölszabadult, nem görcsösen, nem sokkos állapotban dolgozik.- Gyerekolvasónk kérdezi: milyen érzés a súlytalanság állapotában lenni?- A legcsodálatosabb dolog az egész űrrepülésben, mert az ember, kiszakadva a Föld gravitációjából, olyan állapotba kerül, amelyet eddig nem tudott kipróbálni. A súlytalanságra a Földön igazából nem lehet fölkészülni. Képzelje el, hogy az ember lebeg, úszkál valahol a nagy semmiben, mint hal a vízben. A testhelyzete, a fogalmak megjelenítése; balra, jobbra, fönt,' lent - teljesen más... Elengedem a ceruzát, ott lebeg mellettem. A súlytalansággal általában rossz közérzet, hányinger párosul. Nekem szerencsére semmi bajom nem volt, hamar megszoktam. Talán ahhoz lehetne hasonlítani a súlytalanság állapotát, amikor az ember víz alatt, elrugaszkodva a medence falától, különböző manővereket csinál. Lent, a Földön fölemelem a kezeiít oldalra, elengedem, lecsapódik a testemhez. Fent, a világűrben elengedem a kezem, és ott lebeg, mintha nem is az enyém volna. Megváltoznak a fogalmak. Az egyik szituációban az ember lenéz a Földre föntről. Ha az űrhajó ugyanolyan helyzetben marad, és közben elkerül a Föld másik oldalára, tehát megtesz egy félfordulatot, akkor meg a világűrbe néz az ember. Tehát a „fönt lenni” teljesen elveszíti az értelmét.- Az űrrepülés után beszélték, hogy ön elvált, más családban él...- Nem váltam el. Egyébként, ha elváltam volna, attól én ugyanaz az ember lennék, és ugyanúgy dolgoznék. Az első feleségemmel élek együtt, három gyerekünk van, egy kislányunk és két kisfiúnk. A kislány az űrrepülés előtt született, a két fiú utána.- És közülük lesz olyan...-... aki fölmegy a világűrbe? Azt hiszem, hogy a feleségemnek igaza van. Azt mondta: egy családban elég egy űrhajós. Nem nagyon veszem észre, hogy bármelyik gyerek annyira vonzódna, kötődne a szakmához. Talán bátortalanok, talán félnek a világűrtől. Bár repülni nagyon szeretnek, mindegyik csodálatosan alkalmazkodik ehhez a szituációhoz.- Nem vágyik arra,Jiogy még egyszer felszálljon? Egyáltalán van erről szó most?- Közelgő repülés nem került szóba. Az, hogy vágyom, az sajnos más dolog. Az ember szeretne sokat fönt lenni a világűrben, de úgy tűnik, erre egyelőre nincs lehetőség. Pedig biztos, hogy ki lehet találni olyan értelmes programokat, amelyeket magyar űrhajós végez el a világűrben. De most magyar személyes űrrepülésről nincs szó, sem a szovjetekkel, sem az amerikaiakkal. Ez nekem is rossz, mert nem így képzeltem tizenegy évvel ezelőtt, hanem úgy, hogy ez a kezdet... Azt reméltem, ha én nem is kerülök a világűrbe, más magyar űrhajósok igen... Sajnos nem így van.- Vissza-visszagondol arra, ami volt? Látja újra és újra maga előtti mint egy filmet?- Igen, főleg akkor, amikor azokkal vagyok, akikkel együtt repültünk, együtt készültünk. Nemrégen Bajkonurban jártam, az űrrepülőtéren, azon a kilövőhelyen, amelyikről indultunk. Bizony az ember beleborzong így, kívülről látva azt a hatalmas monstrumot. Mert más dolog most átélni újból és más dolog volt egy eufórikus hangulatban, amikor nem azzal foglalkoztunk, hogy szétéghet a rakéta. Egy dologra gondoltunk csak: fölmegyünk, és biztos, hogy vissza is jövünk. Akkor valahogy kisebbnek tűnt, most meg: álltunk alatta és néztem: nem létezik, hogy én ilyennel repültem. Most félelmetesebbnek láttam, hatalmasabbnak. De ezzel a többi űrhajós kolléga is így van.-Az eufórikus Imngulat után milyenek a hétköznapok?- Nagyon sok nemzetközi szövetség munkájában veszek részt, itthon is dolgozom, és ez leköt. Nem panaszkodhatott!, hogy nincs mit csinálni.- Végül is a feladat fontos, nem a feladat nagysága?- Igen. Én azokhoz az emberekhez tartozom, akik, ha tudják, mi a cél, mi a feladat, lelkesednek érte, és maximális erőbedobással csinálnak mindent. Örülök neki, hogy mindig értelmes munka és értelmes célok vettek körül. Paulina Éva Továbbra is kérdezzen velünk! Vátjuk az ismert személyiségekhez címzett kérdéseiket. Az eddig beérkezett levelek feldolgozását végezzük. Az Ideál Kereskedelmi Kft. által felajánlott tárgyjutalmat Veres Mihályné (Tiszaföldvár, D. Nagy Gábor u. 49./ nyerte. Gratulálunk!
