Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-18 / 164. szám

10 1990. OKTÓBER 18 A TUDOMÁNY VILÁGA Repülhet-e még? Beszélgetés Magyari Béla kiképzett űrhajóssal Magzatvíz-diagnosztika Régebben a szülésznek csak a szülés alatt volt módja a magzatvíz vizsgálatára. Ma már azonban a magzat állapotát, fejlődését, esetleg rendellenességeit sok vonatkozásban jól tükröző környezetét - a magzatvizet - terhesség alatt is, akár többször is megvizsgálhatják. A peteűr funkciójának gondolata nem új, hiszen már a XVIII. szá­zadban végeztek - a sok magzatvizet elvezetendő - szúrcsapolást a hasfalon át. A peteűrbe való behatolás történhet a hasfalon vagy a hüvelybol­tozaton át. Ezt az utat elsősorban a korai terhességben, az előzőt pedig szinte kizárólag az előrehaladott terhességben választják. A terhes­ség második felében nyert magzatvíz-mintavétel célja: genetikai tájékozódás, esetleg örökletes vagy más betegségek felderítése. A beavatkozásnak csak igen ritkán fordulhat elő anyai, magzati szö­vődménye. A LEGIDŐSEBB LEPKE 1980. május 26-án Farkas Bertalan a Szojuz-36 űrhajó fe­délzetén elindult a világűrbe. Az első magyar űrhajós tartaléka - Magyari Béla kiképzett űrhajós - pedig a Földön maradt. Mi tör­tént az elmúlt tíz év alatt Magya­ri Bélával?- Hogyan látja mai szemmel a tíz évvel ezelőtti űrrepülést, és mit jelentett ez Önnek, hiszen nem Ön, hanem Farkas Bertalan repült akkor?- Tíz év után is azt tudom mon­dani, hogy nagyszerű élmény volt részt venni azon a kiképzé­sen. Jó volt látni azt, ahogyan az alatt a nyolc nap alatt Berci min­den feladatot végrehajtott. Ez a repülés sokat hozott a magyar tudomány "konyhájára". Az űr­repülés előtt két év állt rendelke- zésre a különböző tudo­mányágaknak arra, hogy a kísér­leti műszereket megtervezzék és elkészítsék. így fejlesztették ki az orvosbiológiai kísérletekhez a "Balaton" műszert. Szintén ebbe a sorozatba tartozott a később világhírűvé vált "Pille" dózismé­rő. Ez azóta is fenn van a világűr­ben a Mir űrállomáson, sőt Sally Ride, amerikai űrhajósnő elvitte az űrrepülőgépre is. Az űrrepü­lés során anyagtechnológiai kí­sérletek is szerepeltek. Azt vizs­gálták, hogy különböző fémek hogyan olvadnak be, és különbö­ző kétalkotós rendszerek hogyan kristályosodnak mikrogravitáci- ós környezetben. A kísérletek másik része a félvezető gyártás­sal volt kapcsolatos. Voltak erő­forráskutatási programok is. Úgy érzem, hogy nagyon hasznos volt ez a program, és sajnálom, hogy nem volt még egy, és most sincs. Sajnos egy ilyen űrrepülés meglehetősen drága mulatság. Ettől függetle­nül Magyarország továbbra is részt vesz az űrkutatási progra­mok előkészítésében. Egy szép példa erre az, hogy a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen fejlesztenek egy olyan űrkály­hát, amely 1500 C-fokot fog el­viselni, 50 centiméter lesz az át­mérője és 30 centiméter hosszú kísérleti anyagokkal (úgyneve­zett próbatestekkel) lehet majd kísérleteket végezni.- Jelentett-e valaha is hátrányt az, hogy nem Ön, hanem Farkas Bertalan repült?- Nem, soha nem volt ebből hátrányom. Például, amikor visszaérkeztünk Magyarország­ra, mindketten megkaptuk azt a lehetőséget, hogy nappali tago­zaton elvégezzük a Budapesti Műszaki Egyetemet. Mind a ket­ten becsületesen végigjártuk az öt évet, és gépészmérnöki diplo­mát szereztünk. Semmivel sem kezeltek bennünket másképpen, mint bármelyik egyetemi hallga­tót. A közlekedési karon kezd­tünk. Itt három évet tanultunk, majd ezután szakosodtunk. Én az anyagtechnológia felé, Berci pedig a fotogrammetria irányába tanult tovább. Itt a képzés már sokkal speciálisabb lett. A tan­anyag is olyan volt, amelyre egy további kutatási tevékenységet lehetett alapozni. így lettem én anyagtechnológus. Végül is gé­pészmérnöki diplomám van, de az utolsó két évben elsősorban az anyagtechnológiával foglalkoz­tam.- Itt kanyarodjunk vissza az előző kérdéshez: mi történt még Önnel az elmúlt tíz év alatt?- Elmondom dióhéjban. Ami­kor 1980-ban megjöttünk, akkor - természetesen - az emberek na­gyon kíváncsiak voltak ránk. Hét-nyolc hónapot azzal töltöt­tünk, hogy jártuk az országot. Ez nagyon nehéz időszak volt, de mégis jó, mivel sok érdekes em­berrel ismerkedtünk meg, 1981- től 1986-ig elvégeztük a műsza­ki egyetemet. Ezután lehetősé­get kaptunk a tudományos kuta­tásra. És itt térek vissza az anyagtechnológiához. Ezért rendszeresen járok a Miskolci Nehézipari Égyetemre, ahol most fejezem be a kandidátusi értekezésemet.- Mi ennek a lényege?- Kétalkotós, tehát alumíni­um-réz ötvözet kristályosodása mikrogravitációs környezetben. Itt felhasználtam azokat a kísér­leteket, amelyeket Farkas Berta­lan végzett el világűrben.- A polgári életben eltelt tíz éve. De mi történt önnel a hon­védség kötelékében?- Századosból azóta alezre­dessé léptem elő. Farkas Berta­lannal együtt egy különleges ál­lománykeretbe kerültünk, ami azt jelenti, hogy mi már parancs­noki vagy egyéb komolyabb ka­tonai beosztásba nem kerülünk.- Repül-e még vadászgépen?- Én mindig nagyon szerettem repülni. Három éve volt egy szívizom-gyulladásom, ami mi­att teljesen eltiltottak a repülés­től. Van viszont jó hírem is, hogy a legutóbbi orvosi vizsgálatok szerint a szívem már teljesen egészséges.- Akkor ismét repülhet?- Nagyon szeretnék, de ... Utoljára a betegségem előtt ül­tem vadászgépen.- Bertalan is rendszeresen re­pült?- Bertalan nem. Őt hatalmi szóval eltiltoták.- Ezzel az intézkedéssel sze­retnék megelőzni a Gagarinéhoz hasonló balesetet?- Igen, ez valószínűleg így van. Bertalan már nagyon sok fórumon kérte "rehabilitálását", de nem kapta meg.- Van-e azért valamilyen más kapcsolata a repüléssel, például a sportrepüléssel?- Kacérkodtam a gondolattal. 1980-87 között minden évben egy hónapot repülhettem harci repülőgépen, MIG-21-esen. Ez 25-30 órát jelentett. Edzésben akartam maradni, hogy ha lett volna újabb magyar űrrepülés, akkor jelentkezhessek. Ahogy látom: az elkövetkező években nem valószínű, hogy újból ma­gyar ember legyen a kozmosz­ban.- Lát-e valós esélyt arra, hogy az évezred hátralevő éveiben is­mét lesz magyar űrhajós?- Talán 1995 után lesz rá lehe­tőség. De ha ma valakinek van mondjuk 10 millió dollárja, ak­kor maszek alapon is repülhet. (Persze ezt csak a tréfa kedvéért mondtam.) Ennél egy kicsit ma­gasabb összegért már az ameri­kai űrrepülőgéppel is utazni le­het.- Tehát a GLAVKOZMOSZ ennyire üzleti alapokra helyezte az űrrepüléseket?- Igen. De én remélem, hogy az INTERKOZMOSZ megma­rad azokon az alapokon, hogy ha én azt mondom: itt van egy prog­ram, a hozzá való műszer és az űrhajós, akkor - kölcsönösségi alapon - repülésért nekem nem kell majd fizetni. Például a fran­ciák így repültek. Az osztrákok viszont nem tudták ezt nyújtani, így nekik fizetni kell az űrutazá­sért.- Mik a jövőbeni tervei?- Most ősszel fejezem be a kandidatúrát. Úgy érzem, hogy nekem is váltanom kell... Orha Zoltán A tűzijátékok eredete A tűzijáték valószínűleg a kína­iaktól származik, akik a fekete lő­port (a faszén, salétrom és kén ke­verékét) már a VIII-IX. században ismerték és ünnepi alkalmakkor hangos petárdákat durrogtattak. Európában a fekete lőpor haszná­lata a XIV. század elejétől kezdett elteijedni. Londonban 1487-ben például egy sárkány okádott tüzet a Temzén, Erzsébet koronázási napján. Négyszáz éven keresztül a fekete lőpor volt a petárdák legfon­tosabb alapanyaga. A XIX. szá­zadban azonban kilépett a kisipari állapotból. A világkiállításokon épp úgy kezdték bemutatni, mint más termékeket. A kémia, a robba­nóanyagok gyors fejlődésnek in­dultak, megjelent a piacon a nitro- glicerin, nitrocellulóz, és növeke­dett a színezőanyagok tárháza is. Az angliai Durham egyetemé­nek fizikusai a képen látható gammasugár-teleszkópokat te­lepítenek a Föld több helyén. Ezekkel a laboratóriumokkal kí­vánnak a kozmikus sugárzás ere­detének megfejtéséhez közelebb jutni. A kozmikus sugárzás min­den irányból éri a kozmoszból Földünket, ezt már az évszázad eleje óta tudjuk. A kozmikus su­gárzás összetételét illetően az a hitünk igazolódott be, hogy min­denféle elemi és atomi részek ér­keznek benne, ezt mutatják a műholdra, űrszondára és a Hold­ra telepített detektorok. A föld- felszíni észlelést az bonyolítja, hogy a Föld légkörét elérő koz­mikus részecskék a légkör atom­A világ eddig ismert legősibb lepkéjének maradványára Lon­donban bukkantak rá, magában a természettudományi múzeum­ban. A 180 millió évvel ezelőtt élt lepkének a szárnyára egy ro­varkutató talált rá, amikor a mú­zeum kőzetgyűjteményének jaival ütközve másodlagos (sze* kundér) részecskesokaságot kel­tenek, annál inkább, minél na­gyobb az eredeti (primér) kozmi­kus részecske energiája. Ez az energia egyes esetekben akkora is lehet, mint egy teniszlabda mozgási energiája 100 km/óra sebesség esetén. Ez az energia a teniszlabda esetében is óriási, hát még mekkora, ha egy pará­nyi, mindössze százmilliomod centiméter méretű atomi ré­szecskére koncentrálódik. Az ilyen nagy energiájú koz­mikus részek a légkörben má­sodlagos részecskék záporát idé­zik elő. Az első reakciókban, üt­közésekben még mindig igen nagy energiájú szekundér ré­egyik mésztartalmú agyagpalá­ját kettétörte. Az addigi "csúcs­tartó" az a 40 millió éves lepke­maradvány volt, amelyet annak idején a Szovjetunióban találtak. Az alaki jegyek alapján a két ro­var egymásnak közeli rokona le­hetett. szecskák keletkeznek, melyek még maguk is elég nagy energi- ájúak - szóval lavina-folyamat­ról van szó, mely a földfelszínen kiterjedt légizápomak nevezett Jelenséget hozza létre. Ezt a nagy energiával indított záport rendszerint olyan csillagászati képződmények, mint például a Centaurus-A jelű rádióforrás, a Rák, illetve a Vitorla csillagkép­ben lévő pulzár, a Herculesben lévő röntgenforrás felől érkező elsődleges részek váltják ki, bi­zonyos időközönként. A felszínen ezek a gammaki­törések egy harminc négyzetmé­teres felületen is mindössze 30- 50 részecskét jelentenek évente! Ezért nincs is kilátás e jelenség egyszerű műholdas vizsgálatá­ra! Durhamiak ötlete: akiterjedt zápor másodlagos gammaré­szecskéinek gyűjtése és regiszt­rálása gömbhéj mentén elhelye­zett kis gömbtükrökkel a gömb­középponti detektorhoz fóku­szálva. A számlálóberendezés lelke a kis konténer-házikó, amely automatikusan működik. A méréshez sok derült, hold- fénymentes éjszaka kell, hogy a részecskék forrásának irányát 7,vnagy biztonsággal meg lehessen állapítani. Ezért nem Angliában, hanem kevésbé ködös-felhős te­rületekre telepítik a gammasu- gár-teleszkópot (Afrika, Dél- Amerika, Közép-Amerika, Kö­zel-kelet). AJ. Kozmikus sugárzást vizsgáló teleszkóp Gammasugár-teleszkóp Képes technikatörténet (3.) Tojásóra Az első zsebórák a XVII. szá­zadban jelentek meg, és ezek pi­ciny szerkezetükkel készítőiktől rendkívüli precizitást követeltek meg. Előbb "tojásóráknak" nevez­ték ezeket, mert alakjuk tojáshoz hasonlított. Az itt közölt képünk Jean-Baptiste Duboule zsebórá­ját ábrázolja, amelyet "Nürnber­gi tojás"-nak is neveztek. Érde­kessége, hogy a középen látható, fedéllel védett számlapja telje­sen megegyezik a korunkbeli zsebórákéval. K.A. A "Nürnbergi tojás” nevű zsebóra, melyet a drezdai Staatlicher Mathe- matikalisch-Physikalischer Salon gyűjteményében őriznek Pszichiátriai esetek? Képrombolások századunkban 1990. április 8-án délelőtt gya­nús látogató érkezett az amszter­dami Rijk Múzeumba, aki nem akarta letenni felöltőjét a ruha­tárban és ennek ellenére a tö­megben felsurrant az egyik te­rembe. Itt van kiállítva Remb­randt világhírű festménye, az "Éjjeli őrjárat". A harminc év körüli férfi meg­állt a kép előtt és spraykészülé- kével hirtelen vöröses folyadé­kot spriccelt a képre. Szerencsé­re gyorsan kiderült, hogy kénsav a támadófolyadék, két teremőr lefogta a betolakodót, egy har­madik pedig vegyi anyaggal fél percen belül semlegesítette a képre spriccelt kénsavat. így zaj­lott le a legutóbbi támadás az "Éjjeli őijárat" ellen, pontosab­ban a harmadik ebben az évszá­zadban. Az első világháború alatt egy cipész hasogatta meg ezt a képet elkeseredésében, mert nem talált munkát. 1975-ben pedig egy holland egyetemista "isteni su­gallatra" egy tucat késszúrást ej­tett a képen. A késsel történő hasogatáso- kat, karcolásokat viszonylag könnyebb helyreállítani, a kén­sav azonban teljesen elpusztít­hatja a képet. Szerencsére gyor­san közbeavatkoztak, így sike­rült a képet megmenteni. A képzőművészeti alkotások pusztításának, rongálásának na­gyon hosszú a története. 1972- ben Michelangelo Pietáját kala­páccsal támadta meg egy férfi, a Szűzanyára mérte az ütése­ket. "Jézusnak nem lehetett anyja" - magya­rázkodott a fa­natikus támadó a kihallgatás során. 1914- ben a "Vénusz a tükör előtt" című gyönyörű fest­mény kapott zsebkéses szúráso­kat egy prűd feminista részéről. 1979-ben a müncheni képtárban egy látogtó Dürer alkotásait ron­gálta meg; 70 százalékos kárt okozva a "Mater Dolorosa" és 50 százalékos kárt okozva a "Krisz­tus elsiratása" című képekben. A francia Didier Chattier pszi­chiáter és pszihoanalitikus tíz Az "Éjjeli őrjárat" restaurálása éve foglalkozik a képrombolás­sal kapcsolatos orvosi, pszichi­kai és elmegyógyászati kérdé­sekkel. Chartier szerint pszichi- átriailag nehezen magyarázha­tók az elkövetők indítékai. A motivációk változatosak, és a képrombolókat a legtöbb eset­ben nem lehet elmegyógyászati esetként felfogni. E.I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom