Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-06 / 154. szám
1990. OKTÓBER 6. 3 A hír igaz: olcsóbb lett a tej - de egyelőre csak Zalaegerszegen, ott is csak a kertvárosi Csemege ABC-ben. A helybeliek nagy örömére ugyanis itt állítottak üzembe egy német gyártmányú adagoló automatát, amely 18 forint 20 fillér helyett három forinttal olcsóbban “méri” a tej literjét A kisméretű adagoló automata az előre megvásárolt üvegbe (amit csak egyszer kell megvenni!) pontosan 1 liter 2,8 százalékos zsírtartalmú tejet tölt. (MTI-fotó: Czika László) Vetnek a kuncsorbai határban Mindannyiunk kenyeréről Még ha csak fényesednének, de ki is egyenesednek az ekék van szó Mást se lehetett olvasni, látni, hallani újságban, rádióban és televízióban a nyár derekán, aratáskor: lehet, hogy elmunkálatla- nok, vetetlenek maradnak idén az árpa- és a búzatarlók. Merthogy a szövetkezeti és a földtörvény körüli huzavona, egyes kisgazdapárti vezetők, és az őket szajkózó helyi politikusok szélsőséges megnyilvánulásai, valamint a pénzügyi ellehetetlenülés fenyegető árnyéka miatt elbizonytalanodtak a téesztagok, az állami gazdasági dolgozók. Nem lehetnek biztosak abban - hallottuk -, hogy nekik terem-e majd jövőre is az a föld, amit idén, a soha nem látott ütemben növekvő költségekkel megművelnek, műtrágyáznak, bevetnek. Nos, jelenleg is tart - és jó lenne tudni, meddig még - a huzavona az ágazati jogszabályok körül, várat még magára a kis- közép- és nagyüzemeknek egyformán biztonságot jelentő agrárprogram, de a jóslatokra rácáfolni látszik a határ képe megyeszerte. Kuncsorbán is. Gazdag szüret paprikából Mire elérkezett az ősziek vetésének ideje, jószerivel már csak azok a táblák maradtak el- munkálatlanok a csorbái határban, amelyeken “lábon” még a takarmánykukorica, meg amelyekben javában tart a fűszerpaprika-szüret. Ahogy Paszternák Ferenctől, a Búzakalász Tsz fő- agronómusától megtudom, nem is akármilyen szüret.- Csodát tett a paprikaföldeken is, ebben a rendkívüli szárazságban a talajt és a növényt egyaránt kímélő lineár öntöző- berendezés. Már az első szedéskor annyi gyűlik a necczsákok- ba, rekeszekbe a fűszernövényből, mint amennyi a teljes termés szokott lenni más években. Hektáronként legalább 17 tonna paprikát érleltek a tövek, és éppen a szárazság, a sok helyütt nagy mértékű terméskiesések miatt most az átvételi ára is elfogadható. Rá is fér a tagjainkra egy valamirevaló háztáji bevétel, mert falun is egyre szélesebbre kell nyitni a pénztárcát a boltban és a piacon. Többek között azért is igyekeztek a nyári talajmunkákkal a téeszbeliek, hogy minél kevésbé “zavarjon be” a háztáji szüret a közös munkákba. Mert igaz, hogy a 15 hektárnyi fűszerpaprika csak negyvenöt téesztag háztájiját jelenti, de jó termés esetén a szedésnél elkel a sógor, a koma meg a jóbarát segítsége is. Az őszi búza vetésére kijelölt egyik határrész felé menet Simon Ferenc növénytermesztési főága- zatvezető embert, gépet próbáló magágykészítésről beszél.- Tudja, ha esőt régen látott tábla szántásához kezdenek a gazdák, azt mondják: na, ebben a földben aztán kifényesedik az eke. Hát, ezen a nyárvégén nem csak kifényesedett, hanem ki is egyenesedett sokszor. Kétnaponként kellett cserélni a vasat az ekéken, gondolhatja, hogy a mai alkatrészárak mellett mennyire megdrágítja ez a talajelőkészítést. Az még inkább, hogy szinte nincs is olyan határ- részünk, ahol a szokásos műveletszámmal vetésre kész talajt tudnának maguk mögött hagyni a traktorosaink. A tápanyagot sem tudjuk sajnos úgy visszapótolni, mint más esztendőkben. Az öntözetlen területeken búzából, kukoricából és napraforgóból 25 millió terméskiesést okozott az aszály. így aztán a tervezett 16 millió forintnak csak a felét tudjuk műtrágyavásárlásra fordítani, a tavalyi hatóanyag-mennyiségnek csak a fele kerül ősszel a talajba. Nem csak vásárolni, készletezni is drága Az alkatrészellátásról azt mondja a főágazatvezető, hogy nem jobb, nem rosszabb mint más esztendőkben. A nagyobb baj az, hogy nem lehet kéznél, nem állhat a raktárban mindaz, amire ilyenkor, kampánymunkák idején szükség lehet. A mostani hitelkamat-feltételek mellett ötmilliós raktárkészlet fenntartása kétmilliós többletköltséget jelentene a téesznek. Jól jön ilyenkor a jó szomszédság: hiánycikknek számító alkatrészek, fődarabok sürgős cseréje esetén számíthatnak a kölcsönös segítségre az egymással határos szövetkezetek.- A falu alatt, ahová igyekszünk - mondja Simon Ferenc - a hét derekán kezdtük vetni az őszi búzát. Már tavaly is jóval kisebb területen került földbe nálunk a kenyérnek való, mint korábban. Nem csak azérrt, mert most már nem kell betartani a különböző, központilag elrendelt arányokat a vetésszerkezetben. Azért is, mert idejében felismertük, hogy a búzatermesztés egyre hátrább szorul a jövedelmezőségi listán. Nagy területen, öntözve termesztett csemegekukorica meg különböző konzervnövények nagyobb hasznot hoznak. A határban pedig rendnek kell lenni Ezerkétszáz hektárról csökkent 800 hektárra az őszi búza vetésterülete a kuncsorbai téesz- ben. Három géppel kétheti munkát ad a vetés - ha eső miatt kényszerpihenőt nem kell tartaniuk - Veres Sándor, Demeter István és Ullár János traktorosoknak. Az utóbbi fiatalemberrel tudunk kicsit beszélgetni, amíg feltöltik a vetőgépe magtartályait. Majdhogynem megsértődik: - még- hogy a politika miatt vetetlen maradna a csorbái határ?!- Jól néznénk ki,, ha tétlenül várnánk, hogy majd csak eldöntik a kormányban vagy a minisztériumban, hogy kinek a kezében lesz jövő nyáron a kasza. Nem a kisgazdák, nem is a téesztagok kenyeréről van szó, hanem az országéról, a mindannyiunk mindennapi betevőjéről. Attól még, hogy a törvények körül, az agrár- politikában nincs rend, a határban rendnek kell lennie. És itt az az örök érvényű törvény, hogy csak az arat, aki vet, és ki mint vet, úgy arat. A törvényalkotás a törvényhozók dolga, és ezt teszik, úgy ahogy, de a mi dolgunk, hogy idejében, jó földbe kerüljön a mag, hogy legyen mindig takarmány a jószágok előtt. Fordul rá a fiatalember az MTZ vontatta, újra maggal teli vetőgépével a táblára, porzik utána a csoroszlyák csíkozta talaj. Kelesztő eső kellene nagyon ott, ahol már födíben a jövő évi kenyérnek való. És a földtulajdont reálisan, igazságosan tisztázó törvények, a termeléshez, értékesítéshez biztonságot teremtő agrárprogram mielőbb. Hej, ha az égiek is, meg a törvénykezők is úgy állnának a mezőgazdasághoz mint az ahhoz értők, az abból élők odakint, a földeken! T.F. Milyen áron hullanak a fejek? Igazgatók jönnek, igazgatók mennek És vannak, akik maradnak. Megértük, hogy napjainkban egy munkahelyen az igazgató a legkiszolgáltatottabb ember. Ha egy villanyszerelő fordítva köti be a villanyórát, legfeljebb fegyelmit kap. Egy igazgatót ilyenkor elbocsájtanak. A vállalati tanács ösz- szeül, titkos szavazás során tagjai papírgalacsino- kat gyúrnak, és a főnököt kigolyózzák, mint annak idején a botlábú focistát szokták a grundon. Azt mondják, ezt hozta a demokrácia. Aki elolvasta az eddig írottakat, azt gondolhatja, egy vaskalapos, bigott, balos újságíró védi az elvtársait. Erről szó sincs, éppen ezért elmondom, miként vélekedem én egy vállalat első emberéről, és miként képzelem el a vezetőváltást ott, ahol arra feltétlenül szükség van. Ugyebár jól tudjuk valamennyien, hogy a letűnt rendszerben közel sem a szakmai hozzáértés, a szervezőkészség, a bölcs előrelátás, az üzleti érzék és a stratégiai készség emelt valakit az igazgatói székbe. Az első számú kritérium a kiválasztásnál a politikai megbízhatóság volt, olyan ember jutott irányítói posztra, akiről nem tételezték fel a káderesek, hogy valaha is szembeszegül a központi döntésekkel. Azon kívül elvárták, hogy az “igét” a leghangosabban hirdesse maga körül, és ha a környezetében olyan megnyilvánulást észlel, ami sérti “nagy közös ügyünk”, a szocializmus építésének magasztos eszméjét, akkor tudnia kell, mi a dolga. Valamikor egy ilyen poszthoz elég volt a hat elemi, később a nyolc általános, még később a szakérettségi, majd pedig diploma is került, ha máshol nem, hát ilyen-amolyan politikai kurzuson. Vezetni tulajdonképpen alig kellett, hiszen azért volt a pártbizottság és a tanács: már e kettős irányítás is sok volt, hátha még az igazgató is rángatta volna a volánt... Azt a metódust, ahogyan e vezetőket kiválasztották, szellemesen és nagyon találóan kontraszelekciónak hívják. Az idő ezeket a “kontrán szelektált” vezetőket elkoptatta, legtöbbjük nyugdíjban van, de legalább annyian rokkantak bele az erejüket meghaladó feladatba. Ha még van is valahol ilyen “suk-sükölő” direktor, az mára ritka, mint a fehér holló. Jó lenne azt hinni, hogy utánuk már az a generáció következett, akiket ma szeretnénk professzionista menedzserként látni egy-egy vállalat élén. Nem ők jöttek: a Kádár-korszak három évtizedes konszolidációja elég hosszú idő volt ahhoz, hogy felnőjön egy pártorientált, ám szakmailag már kétségtelenül képzettebb vezetői garnitúra. És ezek kivárták sorukat. Emlékszem, jó tíz évvel ezelőtt egy akkori igazgatóhelyettes minden találkozásunkkor reménykedve kérdezte, hogy ugye, én is úgy látom, a főnöke már megint rosszabbul néz ki. Valóban így volt, ez az igazgatóhelyettes azóta a vezér megüresedett székébe ült, és éppen a közelmúltban választották újjá. Ahol nem volt ilyen hosszú életű egy vezető pályafutása, ott jöttek a harmadik generációs igazgatók, akikkel szemben már megemelkedtek a szakmai követelmények, ők külkapcsolatokat is létesítettek, jobbára keletre, de nyugatra is, és napjainkra azt is megértük, hogy egy-egy vezetőt valósággal kivet magából a vezetettek közössége, ha az megbukik a mindennapok vizsgáján. A kiválasztás intézményes eszköze mára az újjáalakult vállalati tanácsok kezébe került. A borotvaéles pallost forgatják is kiszámíthatatlan vehemenciával, és hullanak a fejek, ám nem mindig ott, ahol arra éppen a legnagyobb szükség lenne. A Szolnoki Cukorgyárban az igazgatónak nem szavazott bizalmat a vállalati tanács - aztán a dolgozók a vállukon vitték vissza a direktort. Az ember elgondolkodik: a tanácstagokat a dolgozók voksával ülve képzelem én egy asztal körül. Egyenként né- hányszáz dolgozót képviselnek, hát akkor miként hozhatnak olyan döntést, ami a nagyközösség akaratával ellenkezik? A választók felelőssége hallatlanul nagy. Egy igazgató az információk legtöbbjét a birtokában tartja, ugyancsak ő a letéteményese a hazai és külföldi partnerkapcsolatoknak, és ha csak középszerű vezetői is, akkor is évekre szóló programot hordoz a szürkeállományában, így egy “fejátültetést” aligha úszik meg áldozatok nélkül egy vállalat. A Figyelő szeptember 27-i számában egy külföldi üzletember, Leslie /. Rupf\ a Zarex Corporation elnöke írt egy levelet. “A menedzsment minden vállalat sikerének a kulcsa. Nyugaton senki, aki pénzügyek intézésével foglalkozik, soha nem fektetne be pénzt egy olyan vállalatba, vagy nyújtana neki kölcsönt, ahol nem talál elkötelezett, motivált és képzett menedzsmentet. .. Hogyan lehet elvárni egy szakmabeli pénzembertől, hogy befektessen Magyarországon, ahol a vállalati vezetőket összességében véve állandóan bírálják, megróják és lealacsonyítják a politikusok és a médiák." Megszívlelendő sorok. Valóban szükség van magasan kvalifikált, pénzügyileg elkötelezett és a szó jó értelemében vett professzionális menedzserekre. Csakhogy a vállalati tanácsok tevékenysége nem mindig ebben az irányban hat. A kiválasztással megbízott tanácstagok nem tudták teljesíteni a tőlük elvárt rendszerváltást a munkahelyeken. Döntéseikkel csalódást okoztak a közvéleménynek - de ténykedésükkel nem elégedettek az igazgatók sem, akik azt kérdezik, meddig kell még egy vezetői csoport kénye-kedvének kiszolgáltatottan irányítani a gazdasági munkát? Mi lett volna a teendő? Alighanem a vállalati tanácsoktól azt várta a gazdaság legfőbb irányítása, hogy igazi tisztújítást hajtanak végre, s olyan igazgatókat ültetnek a vezetői székekbe, akik nem régi politikai érdemek okán kerültek oda, és akiknek aztán pénzt, paripát, fegyvert biztosíthatnak ahhoz, hogy eredményesen vitézkedjenek mind a hazai, mind a külhoni piacokon. Hogy ez a rendszerváltás vérveszteséggel járt volna? Alighanem ez is be volt kalkulálva. Csak hát ez a felemás félmegújulás aligha hoz jót akárkinek is. Az újonnan megválasztott, valóban új vezetők és az újraválasztott régi emberek köré mindenesetre olyan szakembergárdát kell biztosítani, amely segít a lehetséges döntések közül mindig az optimálisát választani. Hogy rendelkezünk-e ennyi jól képzett, szakmáját magas szinten művelő szakemberrel? A válaszon alighanem a jövőnk múlik. Palágyi Béla Ahány szövetkezet - annyiféle vásár és akció (Folytatás az 1. oldalról) A nagyobb értékű iparcikkek vásárai ott voltak legnépszerűbbek - a tiszafüredi és a tiszaföld- vári áfészek működési területén például -, ahol a hét egy-egy napján értékhatártól és áruféléktől függetlenül tíz-, illetve húszszázalékos kedvezményben részesültek a szövetkezeti tagok. Az áfész-napok történetében egyébként még egy alkalommal sem különböztették meg olyan mértékben a szövetkezeti tagokat, mint ezúttal: a kizárólag a tagság részére rendezett kedvezményes vásárokon a 14 áfésznél összesen 8 és félmillió forintot spórolhattak meg. Három szövetkezetnél - a kunszentmártoni, a mezőtúri és kunhegyesi áfésznél - a tagok megtakarítása meghaladta az egymillió forintot, a Szolnok és Vidéke Áfésznél pedig megközelítette a kétmilliót. Azon túl, hogy a tagok és általában a vásárlók romló anyagi helyzete miatt is nagyon jól jönnek az ilyen kedvezményes akciók, az értéküket növeli, hogy a megye csaknem százezres áfész- tagságának negyven százaléka kis keresetű, illetve kisnyugdíjas. Már nemcsak az “egyet fizet, kettőt” kap akciók voltak a jellemzőek az idei áfész-napok programjában. Szinte ahány szövetkezet, ahány település, annyiféle volt a módszer, amivel közelebb igyekeztek kerülni tagjaihoz az áfészek. A tiszaföldvári például - amelyik egyébként a rendezvénysorozatot megnyitó megyei ünnepség igazán jó házigazdájának bizonyult - az egy hét során a szövetkezeti tagok újszülöttjeit ezer forintos ajándékutalvánnyal, házasságot kötő tagjait pedig ajándékkosárral köszöntötte. Mint fentebb említettük, csak hivatalosan ér véget ezen a hétvégén a rendezvénysorozat, mert a Szolnok és Vidéke Áfész- nál az ezüstvasárnapon sorsolják majd ki azokat a sorsjegyeket, amelyeket december 9-ig kapnak az ezer forintnál nagyobb értékben vásárlók. Törökszentmik- lóson, ahol a január 7-i sorsolás főnyereménye egy Dacia gépkocsi lesz, még jobban a tagok pénztárcájához igazították ezt az akciót, mert már 500 forint feletti vásárlásnál is jár a szerencsét kísértő sorsjegy. Az őszi áfész napok még egy újszerűsége figyelmet érdemel. Megszoktuk korábban, évtizedeken át, hogy egy-egy településen az új létesítmények átadását - esetenként még a minőség rovására is - politikai ünnepekhez időzítették. Nos, két áfész a megyében a saját, hagyományos és a programjaik ismeretében ünnepinek is méltán mondható rendezvényeihez kapcsolta új üzletének megnyitását: Jászberényben és Tiszaföldváron korábban ellátatlan településrészeken adtak át új ABC-ket a jubileumi őszi áfész-napok alkalmával. T.F. Újra CÓKMÓK-vásár a Széchenyi lakótelepen, a zöld iskolában október 6-án és 7-én. Nyitva: szombat 8.00-18.00 vasárnap 8.00-16.00 Bundák, bőráru, síruhák, konfekció, divatáru nagy választékban. JÖVŐ DIVATJA - TAVASZI ÁRON *36722/1* t ll
