Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 2. Lehetőség a szabadabb gazdálkodásra Csábító előnyök, nem lebecsülendő kockázattal Számítások bérklubtagság kapcsán Didergóstavaszon, Jászárokszálláson A Jó nyereség „titka ” az export állandó növelése Idén még több vetőmag terem a Kossuth Tsz-ben — A lehetőség, hogy megszabadultunk a bérszabályozás kötöttségeitől, annyira csábító, hogy a kétségtelenül meglévő kockázatok ellenére is vállaltuk a bér- klub-tagságot — magyarázta a Tiszamenti Vegyiművek vezetőségének indítékait Vécsey Zoltán kereskedelmi vezérigazgató-helyettes. — Különben reményünk sem lenne, hogy a tavalyi keresettömegnél 2,5 Ismeretlen A TVM — pályázata után — felvételt nyert a bérklub tagjai sorába. Vállalta, hogy az idei esztendőben legalább 13 százalékos eszközarányos nyereséget ér el, hogy tőkés exportját 17 százalékkal növeli. A klubtagságnak persze vannak egyéb feltételei is: egyetlen, az Árhivatal által kifogásolt béremelés máris kizárást hozhat magával, a vállalat nem vehet igénybe úgynevezett nem normatáv támogatást, fizetőképességét rendszeresen meg kell őriznie, a költség- vetéssel szembeni befizetési kötelezettségeknek mindig időben eleget kell tennie. Kétségtelen azonban, hogy az elsőként említett két feltétel teljesítése a legkritikusabb. — Az idén érvényes szabályok szerint kiszámolva a tavalyi vagyonarányos nyereséget 1987-ben ilyen mutatót még nem használtak a gazdálkodók megméretésére, ráadásul az idei szabályozó változások után a vállalati nyereségtömege is jelentősen csökkent — a szerk.) bizakodók lehetünk, hiszen már akkor a 13 százalék közelében jártunk. Ügy látjuk, költségcsökkentéssel ezek az eredményeink javíthatók: ezért is mertünk a bérklubba jelentkezni — vélekedett Vécsey Zoltán. — A kockázat azonban egyáltalán nemcsak annyi, hogy sike- rül-e a kedvezőbb keresetek lehetőségével jól sáfárkodva tényleg megnyerni dolgoPénz csak — Mint ahogy az sem, hogy az eredetileg kínálkozó 2,5-nál végül is mennyivel növelhetjük gyorsabban 1988-ban a kereseteket — mondta el Pető György, a TVM munkaügyi osztályvezetője. — De dolgozóink pontosan tudják, ma még egyetlen százaléknyi többlet bért sem lehet készpénznek venni. Csak a lehetőség adott... Számításokat végeztünk. a két és fél százalék fölötti, újabb egy százaléknyi keresetnövekedés feltétele, a nyereség 3,1 millió forintos gyarapodása. Ekkor sikerül megőrizni a vagyonarányos nyereség 13 százalékos szintjét. Hogy mennyi „plusz nyereség” jön össze, az csak köizvetlenül az év vége előtt derül ki. Csak akkor tudjuk megmondani, mekkora keresetnövekedésre is vállalkozhatunk. Vagyis a „bérfejlesztést” egy ösz- szegben, az év végén osztjuk ki, és így elkerülhetjük az „indokolatlanul” kifizetett keresetekért fizetendő óriási, büntető adót... Persze, nem év végi jutalmat osztunk. A mozgóbér-felté- íeleket már most „kiírjuk”, úgy igyekszünk meghatározni őket. hogy a munkaterület sajátosságainak megfelelően ösztönözzenek a nyereség illetve az exportot szolgáló termelés növelésére, a kereskedelmi munka javítására. ., Ez a módszer nemcsak a „büntető adó” elkerülését szolgálja. Az ösztönző erő is nagyobb, ha csak év végén bíráljuk el. ki mennyit tett a kitűzött célokért és az erőfeszítésekkel arányos pénzt is csak a „végelszámoláskor” osztjuk szét. A bérklub-tagság kockászázalékkal több bért fizessünk ki dolgozóinknak. Ez nemcsak azért kevés, mert az árak az előrejelzések szerint is legalább 15 százalékkal növekednek az idén... Vállalatunk szerintünk az eddigieknél jobb teljesítményre is képes, de a keresetek növelése nélkül nemigen várhatjuk el senkitől, hogy többet „kihozzon" magából ,a rábízott berendezésekből. szabályok zóinkat a költségcsökkentésnek, hogy elég hatékony megoldásokat találunk-e? Sajnos, jó néhány, a vállalati nyereség végleges nagyságát jelentősen befolyásoló állami rendelkezést még nem ismerünk pontosan. Egy-egy jogszabály — ilyenre a műtrágyaár megállapításának esetében az idén már volt példa — áthúzhatja eddigi, a pályázatunk alapjául szo'gáló számításainkat. Az igazi bizonytalansági tényező azonban a külföldi piac... A TVM-et a konvertibilis kivitel 17 százalékos növelése nélkül kizárják a klubból. Márpedig ahhoz, hogy a nátriumtripolifoszfát-üzem termékeiből (főként ezek exportját kívánja növelni a vállalat) többet gyártsanak, több alapanyag, sárgafoszfor kell. A szovjet foszforszállítások növelése érdekében folytatott tárgyalásokról azonban ma még csak annyi mondható el, hogy biztatóak. Szerződés még nincs, így aztán a késztermék külföldi eladást lekötni még nem lehetett. A TVM azonban elég régen van a határokon túli piacon, hogy vezetői megalapozottan bízzanak benne: ha lesz miből előállítani a nátriumtripoli- foszfátot, vevőt is találhatnak még. Kínálkozó lehetőségek vannak tehát egyelőre — „és ezekre feltétlenül alapozni kell”, — de még semmi sem biztos. év végén zatai a Szolnok Megyei Sütőipari Vállalatnál a Vegyiművekéhez hasonlóak. A dologba azonban feltétlenül bele kellett vágniuk — mondta el Szepesi János gazdasági igazgatóhelyettes —, hiszen a „szakma” évek óta munkaerőgondokkal küzd, szakképzett pékek helyett nagyon gyakran betanított munkásokat kell foglalkoztatni: — Ha nem lépünk be a klubba, ezek a gondjaink az idén csak szaporodtak volna, hiszen a várható inflációval összevetve, a nálunk eredetileg megengedhető 3,5 százalékos kereseti színvonal növelés elenyésző. Most pedig kedvező esetben akár 10 százalékos (ennél nagyobb semmiképpen) keresetnövekedésre is számíthatunk. Mire alapozzuk bizakodásunkat? A 13 százalékos vagyonarányos nyereséget eddig is elértük, az árhivatali vétótól sem tartunk, hiszen az elmúlt 12 évben saját kezdeményezésre egyszer sem emeltük a termékeink árát. Ilyen lépést április elseje után sem tervezünk. 1987. június 21. óta pedig a sütőipari termékeken semmiféle ártámogatás nincs. Mindez persze, nem azt jelenti, hogy a Sütőiparnál minden plusz erőfeszítés nélkül növelhetik majd — ha a feltételeknek tényleg eleget tesz — az átlagosnál gyorsabban a kereseteket. A Sízolnok megyei vállalat — éppen a bérklub-tagság érdekében — az idén értékesíti először termékeit külföldön. konvertibilis valutáért: az előírások szerint árbevételének két. százalékát kell a határokon túli piacokon realizálni. Hogy mit akarnak eladni, arról csak annyit voltak hajlandók elárulni a cég vezetői, hogy legalább 90 napig eltartható sütőipari termékeket. Többet mondani nem szabad, mert ötleteket adnának az igen sok, a külföldi vevőért harcoló magyar versenytársnak” — magyarázták, amiből kiderül, exportszerződést a vállalat még nem kötött, a kínálkozó vevők közül még nem választott, illetve őt sem választotta senki. Maguk dönthetnek — Szóval ebben a pillanatban nem tudunk még a klubtagság minden kritériumának eleget tenni — ösz- szegezte a realitásokat Szepesi János —. úgyhogy meglehetősen óvatosak leszünk és a 3,5 százalék fölötti plusz béreket csak az év második felében osztjuk ki, amikor már sok mindent tisztán látunk. Az egész vállalat nyeresége kevés lenne, ha a bérklubtagság feltételeit nem teljesítve akárcsak 1—2 százalékos többlettel emelnénk a béreket. — A veszélyeket sem feledve, persze — kapcsolódott a beszélgetésbe Kóródi István bér- és munkaügyi osztályvezető — inkább már most is azt számolgatjuk, hogy költségmegtakarítással és az export révén 25 millió forintos nyereségtöbbletet elérve 15—16 millió forintot fizethetünk ki bérekre és közterheikre. Ha sikerül — mint tervezzük — a nem termelő dolgozók számát nyolcvannal csökkenteni, végül is majdnem tízszázalékos keresettömegnövekedést érhetünk el. A Sütőipari Vállalatnál úgy vélik, ha a bérklubtagságot évekig sikerül megőrizni, fokozatosan felszámolhatják a szakmában kínálkozó kereseti lehetőségek viszonylagos — forintban számolva úgy tűnhet nem is keresnek rosszul a „pékek”, ám ha a pénzt összevetjük az állandó éjszakázással, a kemencék melletti meleggel, a fizikai megterheléssel, más szakmák sokkal vonzóbbak — elmaradottságát. A két „bérklub ügyben” megkeresett vállalatnál azonban általánosabb érvényű előnyeit, is erősen hangsúlyozták az újszerű keresetgazdálkodásra kapott mostani lehetőségnek. Ha nyereségüket bármilyen forrásból növelni tudják az üzemek, maguk dönthetik el mennyit érdemes bérre költeniük, menynyit fordítanak pénzükből a teljesítmények növelését szolgáló ösztönzésre. Valóban gazdálkodhatnak tehát forintjaikkal. V. Szász József Fúj, süvölt a Mátra szele — jutott eszembe a valamikor, valahol hallott strófa, miközben fázósan összehúzzuk magunkon a dzsekit, a kabátot. Derűs időben oda is látszik a hegy arra a határrészre, ahol Szabó Béla elnökkel álltunk. Megyénk legészakibb fekvésű közös gazdasága ugyanis a Jászárokszállási Kossuth Tsz, amely 10 ezer 376 hektáron hét és félezer helybeli és jászágói téesztagnak, alkalmazottnak ad munkát, és ugyanannyi nyugdíjasról, járadékosról gondoskodik. Bizony nagyon elkelne a nyárias tél után didergősre váltott tavaszon néhány derűs nap, hogy felgyorsíthassák az időszerű munkák ütemét a szövetkezetiek. Mi is vitt tulajdonképpen a böjti szelek járta árokszállási határba? A jó példát közreadni hivatott krónikást már maga az a tény is kíváncsivá teszi, hogy egy mezőgazdasági nagyüzem a terveit túlteljesítve jó nyereséggel zárta a tavalyi fagyos, belvizes, aszályos esztendőt. A Kossuth Tsz esetében ennél többről van szó: a felsőjászsági nagyüzem sok év óta, tartósan eredményesen gazdálkodik. Az önmagához mért fejlődés 12 százalékos volt 1987-ben, ennyivel növekedett az árbevétel is, a nyereség is az előző évihez képest. Emeli ennek az értékét, hogy a gazdálkodás színvonalának további javulását biztosító eredményt csak 4,7 százalékos többlet- ráfordítással érte el a szövetkezet. Fénymag, mustár és a többiek A számok — elsősorban a 65 és félmilliós nyereség — mögött rejlő munkáról .faggattam Szabó Bélát, aki néhány hónapja elnöke csak a szövetkezetnek. Igaz, ennek a téesznek az ösztöndíjasaként tanulta annak idején az elméleti mezőgazdálkodást, a gyakorlatit pedig olyan elnök előd mellett, aki egyvégté- ben háBom évtizeden át élvezte a jászárokszállási és a jászágói szövetkezeti gazdák bizalmát. A megye mezőgazdaságának tavalyi helyzetét, a termelési feltételeket ismerve, mindjárt az első közlése meglep: a nyolcezer hektárt művelő növénytermesztők tevékenysége is nyereséges volt 1987-ben. Köszönhető ez annak, mint megtudom, hogy a főágazat 112 milliós árbevételének csaknem a negyven százaléka exportból származott. A Héki Állami Gazdaság földjein is megkezdődött a tavaszi munka. Martfű határában 170 hektár területen vetnek cukorrépát. Felvételünk a talajeiőkészítésről készült Fotó: T. K. L, A szántóföldi növénytermesztés szakosodása jellemző mindinkább megyeszerte, a Kossuth Tsz-ben viszont meglehetősen sokrétű termelési szerkezetről hallottam. A közös szántóterületen ti- zenkétféle növényt termesztenek, ezek felének a termése szabadpiacon, exportra jól értékesíthető. Pattogatni való kukorica, madáreleségnek szánt fénymag és napraforgó, vetőmagként eladásra kerülő mustár és olajretek szerepel például idén is a téesz vetéstervében. Fénymaggal például nem kevesebb, mint ezer hektárnak a bevetéséhez láttak hozzá a héten. Miután ezek az exportnövények foglalják el a szántóterületnek mintegy a negyedét, bizony nem irigylésre méltó a növénytermesztési szakemberek munkája. Az igényes növények vetés váltásához, növényvédelméhez és a tápanyagellátáshoz nagyobb szakértelemre van szükség, ugyanakkor rendkívüli rugalmasságot, éberséget követel meg a közismerten változékony világpiaci helyzetben a termés biztonságos értékesítése is. Háztájiban érdemes répázni Miért ezt az utat járják mégis a jászárokszállásiak? Mondja az elnök, nem dicsérték meg őket, amikor a gabonaprogram — azóta már kezdjük felismerni, hogy esetenként erőltetett — térségi feladtainak megvalósításakor, ellentétben a gazdaságok többségével, nem növelték, inkább csökkentették a kalászosgabona és a kukorica vetésterületét. Nem a gabonaprogram ellen voltak, csupán nem vállalták az üzemi érdekeknek az olyan mértékű alárendelését az országos céloknak, ami az egyébként jónak mondható — átlagosan 25 aranykorona értékű földjeik — nem kellő kihasználását jelentené. Egy esztendőben fordult elő a szövetkezet életében, hogy a búza a jövedelmezőségét illetően versenyképes volt az említett exportnövényekkel, öntözési lehetőségek híján, az esőfelhők által júliusban, augusztusban még átlagos időjárás esetén is messze elkerült térségben kukoricát termelni sem gazdaságos. Nem jobbak a termesztési feltételek az árokszállási és a jászágói határban a cukorrépához sem, ez a növény mégis megmaradt a hagyományos vetésszerkezetből. Egyrészt, mert népgazdasági szempontból is vétek lenne nem kihasználni a Hatvani Cukorgyár közelségét, másrészt mert a téesz állattenyésztése nem nélkülözheti az olcsó tömegtakarmányt, a répaszeletet. Nyolc évvel ezelőtt gondolt egy nagyot a vezetőség: ahelyett, hogy megtermeljék, vagy gyenge termés esetén megvásárolják a tagoknak a háztáji után járó évi 100 vagonnyi kukoricát és ugyanannyi búzát, inkább „átteszik” a cukorrépa termesztését a háztájiba. Akkor kilenc hektáron termett az ipari növény háztáji szántóterületen, tavaly már 554 hektáron. Jól számítottak: a tagok szabadidejében végzett gondosabb növényápolást minden évben jó terméssel hálálja meg a répa, aminek a közös értékesítése a téesznek jó árbevételt, a tagoknak tisztes kiegészítő jövedelmet biztosít. A gazdálkodás több éves jó színvonalának megőrzéséhez az előző évit meghaladó eredménnyel, az árbevételének nyolc és félszázalékos növelésével járult hozzá a Kossuth Tsz-ben az állattenyésztési főágazat. A szarvasmarha-gondozók tavaly először fejtek tehenenként ötezer liter feletti éves tej- mennyiséget, és az előző évinél öt százalékkal több alapanyagot szállítottak a feldolgozó iparnak. Vágómarhából 14 százalékkal értékesítettek többet. A juhászoknál is meg lett az eredménye, hogy éltek az anyaállomány növeléséhez, fiatalításához biztosított állami támogatással: az ágazat 3,2 milliós tavalyi nyeresége 10 százalékkal meghaladta az előző évit. A szövetkezet „iparosai” sem maradtak el teljesítményben az alaptevékenységet folytatóktól, ugyanis 40 milliós — az 1986-osnál öt százalékkal nagyobb — árbevételt ért el a hatvan dolgozót foglalkoztató faipari ágazat. Nagyüzem lesz negyedikén is A nagyüzem tartósan eredményes gazdálkodását ele- knezve persze, hogy szóba került: hogyan boldogulnak a tagok? Amíg el nem magyarázta, furcsállottam, hogy ráncba szaladt az elnök homloka, amikor sorolta a személyes jövedelmek alakulását. Persze, hogy meglátszik a fizetési borítékon is, hogy tavaly például 10 ezer forinttal több bruttó jövedelmet termelt minden egyes tag, mint az előző évben, és hétezer forinttal több tiszta nyereséget. A megyei termelőszövetkezeti átlagot amúgy is jóval meghaladó 98 ezerről 102 ezer forintra nőtt tavaly az egy tagra jutó éves jövedelem. Ettől gondterhelt az elnök, és mint mondja a többi vezető is, merthogy a bérbruttósítás és a társadalom- biztosítási járulék növekedése miatt idén nem számíthatnak a tavaljú nagyságrendű nyereségre, összesen hu- szonkétmillió forint esik ki ugyanis emiatt a most még nem tudni hogyan alakuló 1988. évi jövedelmükből. Megtesznek persze mindent, bizonygatja az idei fejlesztési elképzelések sorolásával az elnök, hogy ellensúlyozzák az objektív jövedelemkiesést. Két új istálló, fejő- és tejház építésével javítják például a jószágtartás és a jobb minőségű tej előállításának a feltételeit. Felújítják a sertéstelep technológiai berendezéseit, és a külpiac egyre szigorodó feltételeihez alkalmazkodva tovább bővítik, korszerűsítik az exporttermékek tárolására, tisztítására és csomagolására kialakított telepet. A tavalyinál 400 hektárral nagyobb területre szerződtek egyébként exportra szánt növényekből. és félezer hektáron vetőmagnak termelik az őszi búzát is. Az őszi kalászosokkal bevetett határrészek egyébként kedvező képet mutatnak: a háromezer hektárnak több mint a felén jónak, a harmadán közepesnek minősítették a napokban a szakemberek az áttelelt búzát. Az időjáráson ezek szerint eddig nem múlt, hogy idén is jó évet zárjon a Kossuth Tsz. A szövetkezeti gazdákon sem, hiszen ottjártam- kor, a didergős húsvét előtti napokban is nagyüzem volt a határban. Nyolc vetőgép és tucatnyi munkagép dolgozott a földeken, és mondták, ha a húsvét hétfői locsolko- dásról nem is mondanak le, április negyedikét is munkával ünneplik a felső-jászsági szántóvetők. T, F.
