Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

I« Kulturális kilátó 1988. JANUÁR 16. A népi kultúra emlékeinek háza flz első civilizációk és a 18. század A szerkesztő műhelyében Készülőben két irodalmi lexikon Bemutatjuk a Magyar Néprajzi Múzeumot Beszélgetés Péter Lászlóval, Szegeden Az 1891—96 között épült Néprajzi Múzeum főhomlok­zata (Fotó: K. S.) „Kiállításunk a gyarmato­sítás előtti világ tizenkilenc életformáját mutatja be a kezdetleges zsákmányoló hordáktól az öntözéses föld­művelést folytató régi állam- alakulatokig. Dokumentu­maink egy része régészeti lelet, többsége pedig kutatók, utazóki által az elmúlt száz év­ben gyűjtött néprajzi tárgy. Példáink jó része ugyanis azt jelzi, hogy az életformá­kat a sajátos természeti kö­rülményekhez való alkal­mazkodás hozta létre, vagy tartotta fenn... A példa­ként kiválasztott népek élet­módjának és társadalmi szerkezetének bemutatásá­val felvázolhatjuk az embe­riség fejlődésének fő állo­másait az őskortól az archa­ikus civilizációk kialakulá­sáig.’' Egy kívül — bár éppen most tatarozzák — és belül egyaránt lenyűgözően szép épületben, Budapesten a Kossuth téren, a Parlament­tel szemben található a Ma­gyar Néprajzi Múzeum. A millennium idején Hauszman Alajos tervei szerint épült műemléképületben szinte észrevétlenül múlnak el egy­más után a látogatók szá­mára az órák. Nem véletle­nül, hisz az emberiség és a magyarság néprajzának ál­landó és időszaki kiállításo­kon itt bemutatott tárgyai, emlékei között sétáló embe­rek számára valóban megáll az idő. Itt van mindjárt Az ős­társadalmaktól a civilizáció­kig című, a bevezetőben idé­zett állandó gyűjtemény, amely az ausztráliai, afri­kai őslakóktól a mexikói, pe­rui Kolombusz előtti indián társadalmak életmódjáig ki­séri végig az emberiség leg­korábbi történelmét. Hozzá kell rögtön tennünk, sehol másutt nem látható szemlé­letességgel, mondhatni illú­ziókeltéssel és maximális A Budapesti Tavaszi Fesz­tivál felkérésére a Magyar Zeneművészek Szövetsége a Zeneműkiadóval és az In- terkoncerttel közösen 1981 óta eddig hat alkalommal hirdetett meg nemzetközi zeneszerző versenyt. Az el­múlt évben a zsűri a 27 or­szágból érkezett 143 vonós­négyesre írt pályamű közül második díjjal jutalmazta Oleg Gotskosik svéd, harma­dik díjjal Corrado Vitale olasz zeneszerző pályaművét, melyet hanglemezen jelentet meg ebben az évben a Zene­műkiadó, s melyet a Pesti Vigadó kamaratermében március 26-án ad elő az Éder vonósnégyes. A nemrégiben megnyílt új múzeumok, kiállítótermek közül figyelmet érdemel a Pácini Kastélymúzeum, ahol a Bodrogköz néprajzából mutatnak be reprezentatív válogatást. Kópházán horvát nemzetiségi néprajzi kiállí­tás nyílt, Zircen az agrár- műszaki emlékek gyűjtemé­nyét tekinthetik meg a lá­togatók. A magyar népi kerámiák legszebb darabjai között ott vannak a karcagi, tiszafüre­di és mezőtúri fazekasok munkái is. Képünkön egy túri könyvbutella 1878-ból Januárban is több bemu­tató előadás lesz a budapes­ti színházakban. Az Opera­házban Purcell Dido és Aeneas, valamint Vajda Mario és a varázsló című operáját tűzik műsorra, a Várszínházban Illyés Gyula Lélekbúvár, a Tháliában Dióhéjban Moliére Gömböc úr, Rad­nóti Miklós Színpadon Kár- Páti Péter Szingapúr, vég­állomás című darabját mu­tatják be. A könyvújdonságok kö­zött találhatjuk Zoltai Dénes Az esztétika rövid története című kötetét, amely az esz­tétikai gondolkodás fejlődé­sének történetét összegzi a kezdetektől a jelenkorig. Ugyancsak a Kossuth kiadó­nál jelent meg Benke Jó­zsef Az arabok története, valamint Kazimir Károly Es mi lesz a színházzal? cí­mű könyvé. muzeológusi, tudományos korrektséggel, hűséggel. (Az sem véletlen tehát, hogy lá­togatásunk idején két kö­zépiskolás osztály is mun­kálkodott itt lelkesen, egy- egv igazi, mondhatni kor­hű történelem órán). Az első emeleten sütő-, fő­zőedényeket, kancsókat, kor­sókat, tányérokat, kályha­csempéket mutat be a Ma­gyar népi kerámiák című kiállítás, ahol szűkebb pát­riánk, Szolnok megye népi fazekasságának legszebb ré­gi és mai darabjait is őrzik. A múzeum restaurátorainak aprólékos precizitással és nagy szakmai hozzáértéssel legutóbb elkészült munkáit — a két múlt századi ládát — mutatja be az egyik lép­csőfordulóban látható tárló, amely mellett a múzeum könyvtárának nemzetközi kapcsolatait reprezentáló összeállítás jelzi az intéz­mény széles körű nyitottsá­gát. A 18. századdal találkozik, aki mostanság ellátogat a Néprajzi Múzeumba. Ebből az időből valók az önálló tárlaton bemutatott magyar- országi parasztábrázolá­sok; a felvilágosodáskori Magyarország kultúráját, társadalmát, és az akkor élő emberek életmódját ismer­hetik meg egy másik, méltán nagy sikert aratott kiállítá­son. S ugyanezt a kort idé­zik a földszinti tárlóban el­helyezett, még a télhez, a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó népies képek és szobrok, gyermek Jézusok. B. J. A játék és az ünnep cím­mel a tervek szerint ezév májusában nyílik meg a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum új állandó ki­állítása. Ugyancsak Bács- Kiskun megyei hír, hogy az ott élő művészek szokásos év eleji kiállítását a kecske­méti Erdei Ferenc Művelő­dési Központban tekinthetik meg az érdeklődők február 4-ig. Gidon Kremer hegedűmű­vész és Martha Argerich zongoraművész koncertezik január 16-án, kedden este a Budapesti Kongresszusi Központban. A hónap zenei életének kiemelkedő esemé­nye lesz az MRTV Szimfo­nikus Zenekarának 22-i és 24-i zeneakadémiai koncert­je, illetve ugyanitt, 29-én az olasz Andrea Lucchesini zongoraestje. A Bethlen Gábor Alapít­vány támogatására felaján­lott képzőművészeti alkotá­sokból nyílt kiállítás a gö­döllői galériában'. Kétnaponként jár be Sző- regről Szegedre, a Somogyi Könyvtárba a postájáért Péter László, ö az, aki ma az egész magyar írótársada­lommal levelez, hiszen két irodalmi lexikont is szer­keszt. A Ki kicsoda a hazai irodalmi életben? című kor­társ lexikont a Magvető Ki­adó jelentgti meg, előrelát­hatóan 1988 végén, az Üj magyar irodalmi lexikont pedig az Akadémiai Kiadó adja az olvasók kezébe va­lamikor a kilencvenes évek elején. — Kérem, szóljon a készü­lő két lexikon előzményei­ről! — A Ki kicsoda? megje­lenését az írószövetség kez­deményezte néhány évvel ezelőtt. Elkészítését Tóth Béla József Attila-díjas író, a Somogyi Könyvtár igazga­tója vállalta, a szerkesztés­sel engem bízott meg. — Ezek szerint ezt egye­dül készíti? — Igen. Tapasztalatom, hogy nálunk nem tudnak lexikont csinálni. Bőbeszédű­ek, fölösleges dolgokat kö­zölnek, lényegeseket elhall­gatnak, oktalanul nagybetűs szedésűek, és így tovább. Szeretném megmutatni, mi­képp kell lexikális tömörség­gel, praktikus rövidítésekkel, lényeges és pontos adatok­kal lexikont szerkeszteni. — Gondolom, gondok akadnak bőven. — Vitám van többek kö­zött a kiadóval. Azt szeret­nék, ha az 1959 óta elhunyt „jelesebb” írók, költők is bekerülnének. Ezt nem vál­lalom. Ellene szól jónéhány érv. A Who’ s who? (Ki ki­csoda?) műfaji követelmé­nye, hogy csak élőkről szól. Támadási felületet nyújta­nék, hogy ki „jeles” író, költő. Az elhunytak adatai­nak megszerzése, ellenőrzése leküzdhetetlen feladat elé állítana. Különben is fölös­leges, hiszen készül az Oj magyar irodalmi lexikon, ott helyet kapnak élők és már eltávozottak. — Az utóbbi hónavokban számos jelentős alkotónk Neves iskolája révén — melyet 1531-ben alapítottak — a reformkorban a „ Du­nántúl Athénjeként” emle­gették Pápát: ez idő tájt koptatta az ősi kollégium padjait Petőfi Sándor és Jókai Mór is. Rajtuk kívül itt diákoskodott Ballagi Mór nyelvész, Beöthy László író, Thaly Kálmán, a kuruckor neves kutatója, a kortársak közül Tatay Sándor, Lőrin- cze Lajos, Csoóri Sándor és Nagy László. 1952-ben szűnt meg az egyházi tulajdon és irányí­tás, de a hajdani reformá­tus kollégium épületében ma hunyt el. Velük mi lesz? — Megdöbbentő élmé­nyeim is vannak. Csontos Sándor októberben még reszketeg betűkkel aláírta a róla szóló cikket, s pár nap­ra rá eldobta magától az életet. Elhunyt közben Ba- ránszky Jób László, Bajomi Lázár Endre, Garai Gábor, hogy csak néhány jelentős alkotót említsek. Ők már csak az Új magyar irodalmi lexikonban kapnak helyet. — Hogy halad a munka? Visszaérkeznek-e a korrigá­lásra küldött szócikkek? — Most a H betűnél tar­tok. A megírt szócikkeket azonnal elküldöm az érde­keltnek, kérve, hogy korrek- túraszerűen javítsa, pótolja. Sajnos nem mindig értik meg kérésemet. Volt, aki el­tette emlékül a küldött kéz­iratot, volt, aki átgépelte a maga kénye-kedve szerint, nem törődve a helyesírással, rövidítéseimmel vagy a lexikon következetességéhez, egységéhez szükséges szigorú szerkezettel. — Egyéb bonyodalmak? — Egy író törölte az 1953- ban kapott József Attila- díját, mert annak idején Tito-ellenes művéért kapta, s ezt megtagadja. Ehhez jo­ga van ám József Attila- -díja tagadhatatlan iroda­lomtörténeti tény, el nem hagyható a lexikonból. Azok óhaját sem tudom méltá­nyolni, akik visszautasítot­ták szerepeltetésüket. Ahhoz joguk van, hogy ne válaszol­janak irodalmi munkássá­guk azonban „közügy”, így ki nem hagyható. Akadnak, akiknek kevés művük van. őkl azt kérik, soroljam föl a műveiket közlő antológiá­kat, folyóiratokat. Ez terje­delmes és semmitmondó volna, csak a jelentősebb szerkesztett és fordított mű­vek kapnak helyet. A lexi­konban szereplés feltétele az önálló mű, akkor is, ha ma­gánkiadásban jelent meg. — Ügy tudom, a korszerű technikának nagy szerepe van a lexikonkészítésben .. . — Igen, a számítógépes adattárolás után a József is működik a dunántúli re­formátus egyházkerület pá­pai gyűjteménye, amely könyvtár, levéltár, múzeum is egyben, s amelynek anya­ga az iskola alapításától nap­jainkig folyamatoson gya­rapszik. Az 1848—49-es sza­badságharcig mindenekelőtt hagyatékok, adományok gya­rapították, a kiegyezés után már tudatos volt a könyvtár fejlesztése: a teológiai, csil­lagászati, szépirodalmi, ma­tematikai, természettudomá­nyi, illetve jogtudományi művek kaptak helyet a gyor­san bővülő gyűjteményben. A könyvtár és a levéltár Attila Tudományegyetem ki­bernetikai laboratóriumának gazdasági munkaközössége közvetlenül nyomdai szedést készít az én lemezeimről, erről a nyomda a kívánt példányszámban állíthatja elő a kiadványt Ezzel jelen­tősen meggyorsítható a ki­adás. — Hol tart az Üj magyar irodalmi lexikon szerkeszté­se? — Ennek kiadását az MTA Irodalomtudományi Intézet, illetve Klaniczay Tibor aka­démikus kezdeményezte. A munkát az Országos Tudo­mányos Kutatási Alap fede­zi. Ezzel sajnos elkéstünk, kevesebb pénzt kaptunk, és nagysokára. Az előkészületek is több időt igényeltek, mint ahogy terveztük. Az alapos előkészítés viszont a gyor­sabb haladás föltétele. — Kikkel tart kapcsolatot és milyen szempontok alap­ján készülnek a kéziratok? — Mindenekelőtt a szer­kesztőkkel dolgozom, akik egy-egy irodalmi korszak felelősei: Vízkelety András­sal, Kovács Sándor Ivánnal, Németh S. Katalinnal, Csűrös Miklóssal, Pomogáts Bélá­val ; Kecskemétről Orosz Lászlóval; Szegedről Vörös Lászlóval. A címszavakat előre láthatólag 100—150 munkatárs írja, egységes szempontok alapján. — Milyenek az ellenőrzési lehetőségek? — A szócikkszerzők nem elégedhetnek meg a korábbi lexikonokkal. Kötelességük a forrásig visszanyomozni, földeríteni az adatokat. Ki­váltképpen a névírást, a szü­letési és halálozási adatokat kell ellenőrizniük. A lexi­konból lexikonba vándorló hibákat ki akarom küszö­bölni. Minden címszónak lektora lesz. aki a nem meg­felelő kéziratot visszaad­hatja a szerzőnek, de ugyan­ezt megteheti természetesen a korszak szerkesztője és a főszerkesztője is. A megszer­kesztett. nyomdakész kéz­iratot 1989 végén kell az Akadémiai Kiadónak be­nyújtanom. P. Z. legrégebbi dokumentumai, kincsei nagyobbrészt Tóth Ferenc református püspök adományaként kerültek az archívumba: az oklevéltár egyebek mellett az 1269— 1525 közötti időkből IV. Bé­la, IV. László, III. András, Zsigmond, Hunyadi Mátyás és Szapolyai János okleveleit őrzi. Nagyértékű kincsük Vergilius 1401-ből való Ge- orgiconja, s egy 15. század eleji gótikus pergamen kó­dex. A régi magyar könyv­tár állománya csaknem hat­száz kötet. A 18. századi anyagból kiemelkedik Bőd Péternek Kolozsvárott 1749- ben írott Szépen fénylő ko­rona című halotti beszéde. Megtalálható itt az 1848—49- es forradalom idejéből a pápai nemzetőrök névsora, és öt Kossuth-levél. A 17. századi jegyző- és anyakönyvekből megis­merhetjük a régi várost, a végvári életet, a református gyülekezet hányatott sorsát, száműzetését Mária Terézia idején. A fentieken kívül egy 1176 darabos magyar éremkollekciót — I. István dénárjától Ferenc József ér­méig — is magáénak mond­hat a gyűjtemény; emellett görög—római éremgyűjte­mény is van. Említésre mél­tó a plakát és fényképkol­lekció, melynek különösen gazdag része az I. világhá­borús anyag. A múzeum — amely az ótemplomban ta­lálható — régi térítőkét, edé­nyeket, kancsókat, tálakat, templomi berendezéseket és a népi festészet remekeit mutatja be. ________________- b. j. ­ö sszeállította: Bálint Judit Jókai Mór bírálata egy ön képzőkön dolgozaton, 1846­ból -..................................................— ■ Egy eredeti Jurta. Részlet az egyik állandó kiállításból Könyvtár, levéltár is egyben A pápai gyűjtemény kincsei

Next

/
Oldalképek
Tartalom