Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-09 / 264. szám

1987. NOVEMBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből 0 halott Ember levelei Az épület bővítésre vár Iskola a város peremén — A kollégáim azt mond­ták, hogy miért nem egy esős nap dél idejére hívtam. Akkor láthatta volna a kö­zel 600 gyereket a szűk fo­lyosón, s az ebédre várako­zók -hosszú sorát — fogad Káplár József, a Szolnoki Újvárosi Általános Iskola igazgatója. A zsúfoltság nyomasztó Lehet, hogy a zsúfoltság különösen az ebédidő alatt a legnyomasztóbb, de hogy szűkös az épület ennyi gye­reknek, az alkalmi háztüzné- zőnkön is jól látható. Az épületben a huszonnégy ta­nulócsoport tizenkét terem­ben tanul, természetesen vál­tott műszakban. A tizenket­tőből három szükségtante­rem. A napközi a Lomb ut­cai épületben van, ahol az ötből egy ugyancsak szük­ségtanterem. Minden helyi­séget reggeltől estig hasz­nálnak, így is számítástech­nikai bravúr volt, ahogy az iskola vezetői kisakkozták a tanév elején az osztályok órarendjét. A város bármelyik intéz­ményében kényelmesebb kö­rülmények között — leg­alábbis annyira, hogy nem kellene „váltott műszakba” járni — tanulhatnának a diákok, hiszen az új oktatási törvény lehetővé teszi a sza­bad iskolaválasztást. A gye­rekek, de talán méginkább a szüleik azonban ragasz­kodnak az újvárosi iskolá­hoz. Sokan egykor maguk is ugyanannak az intézmény­nek a padjait koptatták, ahova most a gyermekeik járnak. Nyilván sokat számít a döntésben az is, hogy az Segítő vállalatok Remélhetőleg már nem sokáig. A tantestület, s per­sze a környék lakói is azt vallják, hogy a peremkerü­let csak akkor peremkerület, ha akként is kezelik. Osztja ezt a véleményt Sziráki András, a Mezőgép vezér­igazgatója, a választókerü­let országgyűlési képviselője is. Mi több, tesznek is érte, hogy kedvezően változzon a „gyárnegyed” képe. Egyre- másra épülnek az új csalá­di házak, a térségből elköl­tözőiteket visszahívják a gyerek-, fiatalkori emlékek, a környékhez való kötődés, a gyökerek. Javul az infra­Tál Gizella Könyvespolc Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban Mit mondjak? Láttam a gyerekeket az úton, mitöbb, velük együtt igyekeztem én is sikeresen átjutni az egy­mást érő autók között, az iskola felőli oldalra. A fo­lyosó? Szerencsére a diákok udvariasak, kedvesen utat engednek a vendégnek. iskola szép eredményekkel büszkélkedhetne, ha nem a szerénység jellemezné az egész tantestületet. Az is­kola nemhiába testnevelés tagozatos, a tanulók egyre- másra szerzik az érmeket, díjakat a különböző szintű versenyeken, de nem kevés­bé jeleskednek a humán tárgyakból is. A ragaszkodás természete­sen a tantestületre is jel­lemző. A pedagógusok dön­tő többsége a nehéz körül­mények ellenére sem változ­tat munkahelyet. Miközben a megyeszékhelyen harminc körüli az idén a képesítés nélküliek száma, az újvárosi iskolában képzett nevelők dolgoznak, így a szakos órák aránya 100 százalékos. A nehéz körülmények per­sze nemcsak a szűkös épüle­tet jelentik. Az iskolába százhárom (!) veszélyeztetett tanuló jár. Majdnem min­den ötödik kisdiák csak nagy-nagy erőfeszítések árán, tanítói, tanárai segít­ségével képes arra, hogy el­végezze az általános isko­lát, s utána szakmát tanul­jon. A peremkerület összes létező hátrányával kell nap mint nap megküzdeniük a nevelőknek. struktúra, s ezen belül bő­vül az iskola is. A bővítés legfőbb szorgalmazója, Szi­ráki András, a tenni akarók érthető türelmetlenségével természtesen azt szeretné, ha már elkezdődött volna az építkezés. — 1985 kora tavaszán a jelölőgyűlések előtt kezdtem el foglalkozni a gyárnegyed gondjaival — emlékezik vissza. — Akkor jártam az iskolában is, s azóta szor­galmazom a bővítést. A környék gyáraival, üzemei­vel, vállalataival közösen el­vállaltuk a nyolc tanterem­ből négynek a költségeit. Először is néhány hozzá­fűzni való a film címéhez. Emberek természetesen a film szereplői is, s köztük egy Ember, így, nagy betű­vel, aki Ember maradt az embertelenségben, egy tu­dós, Larsen a neve. A Konsztantyin Lopu- sanszkij rendezte film félel­metes játék. Maga a cselek­mény is az. A Földet elpusz­tította — egy számítógép hi­bájából —, a nukleáris há­ború. Azok a túlélők, akik a város romjai alatt keres­tek menedéket, várhatják a megváltó halált. Ez eddig — bármilyen em­bertelen ezt leírni, mégis így van — egy egyszerű kataszt­rófa film. Lopusanszkij azonban Tarkovszkij tanít­vány, ennél sokkal többet vállal filmjével. A nukleáris háború erkölcsi következmé­nyeit feszegeti. A képzeletbeli városban ugyanis a katonai közigaz­gatás különös kategóriákat állít föl. Csak azoknak a be­tegeknek adnak gyógyszert, akiknek van valami esélyük a túlélésre, a menthetetle­nek nem kapnak orvosi ke­zelést. A film nagy részének hely­színe egy régi múzeum pin­ce-labirintusa. Főleg értel­miségiek, tudósok, művészek menekültek ide. Képtelenek elfogadni, megérteni, hogy ebben a helyzetben a régi erkölcsi értékrend használ­hatatlan, s abban a bizonyos „központi bunkerbe” amely valamelyest talán biztosítja valakik számára a túlélést, csak erős szervezetű felnőt­tek kerülhetnek be, — a gyermekek nem, őket sor­sukra kell hagyni. A film főhőse, Larsen, mi­vel neves tudós, bekerülhet­ne a kiválasztottak közé, akik a bunkerbe mennek, ne nem él a lehetőséggel. Leveleket ír eltűnt fiának, képtelen elfogadni a prak- tieista antihumánus mecha­nizmust. Fiát nem találja meg, közben felesége ismeg­Nemrég a Budapesti Sza­badtéri Játékok keretében hallottuk őket, augusztus 22- én a Margitszigeten, most pedig október 16-án' — a Bu­daipest Kongresszusi Köz­pontban muzsikáltak a Bu­dapesti Művészeti Hetek egyik műsoraként. Novem­ber 14-én Győrben zenéltek, december 13-án Cegléden, 19-én Pécsett. Az októberi estjüket rögzítette a rádió, és karácsony este, december 25-én sugározza. A száztagú 'budapesti ci­gányzenekar 1985 telén ala­kult, országos kulturális hal. A film főhőse a sorsuk­ra hagyott, tehát halálra ítélt gyermekek megmenté­sével próbálkozik. Cseleke­deteivel azt bizonyítja, hogy a legszörnyűbb termonukleá­ris katasztrófa után is meg­maradnak a humanista érté­kek. Larsen halála pillanatá­ig is abban reménykedik, hogy pártfogoltjai közül ta­lán túlélik a pusztulást, s megmentik az emberi fajt, az évezredes erkölcsi érté­keket. Megrázó, olykor már-már nehezen elviselhető fájdal­masan gyönyörű film Kon­sztantyin Lapusanszkij alko­tása. Szakmailag is ritka bravúr a film, hiszen hét­köznapi értelemben itt nincs látvány, nincsenek szép nők, csodálatos naplementék, fen­séges hegyek, végtelen vi­zek, virágok, nincsenek táv­latok. Csak a pince odújá­ban mozoghat a kamera, szinte csak az emberi ar­cok hordozzák a cselek­ményt. A mozgás csak any- nyi, amennyi okvetlenül szükséges. A rendező ehhez megteremti a lehetőséget: az áramszolgáltatást a kerék­pár generátorok biztosítják a pincében, — lábtaposás­sal. A fények változása így pontosan kifejezi a helyet, helyzetet. Larsen halála előtt még látja a csillagokat: Míg úton van az ember, remél, mond­ja. Ebben a reményvesztett helyzetben ez a sovány vi­gasz is biztatóan hangzik Larsen szájából. A tudóst Rolan Bikov alakítja, az a nagyszerű színész, aki né­hány évvel ezelőtt Szolnokon azt mondta e sorok írójá­nak: most egy olyan film­ben vállaltam szerepet, amely azt hiszem szétzúzza a közömbösök gondolati acélpalástját, s elűzi a ci­nizmust is. Minden bizonnyal így tör­tént, így lesz, hiszen ez a film-vízió senkit sem hagy érintetlenül. egyesületként, százharminc taggal. Jelenleg 70—80 állandó tagja van, a legfiatalabb 12, a legöregebb 62 éves. Vezető­ik: az ország tizenöt legprí­mább prímása, élükön a ci­gányprímás-királynak meg­választott Baross Lajossal. Módosult újabban a műsor- profiljuk. Ezzel is összefüg­gésben fellépnek velük nagy nevű szólisták: Melis György, Mészöly Katalin, és Szenthelyi Miklós hegedű- művész, aki nemcsak egyes műsoraik szólistája, hanem a művészeti elnökhelyette­sük is lett. Kollektiv kiállítás a Csontváry teremben Kortárs rajz ’87 Huszonkilenc grafikusmű­vész — köztük Ágotha Mar­git, Gyulai Liviusz, Lacza Márta, Raszler Károly, Sza­bó Vladimir és Würtz Ádám — válogatott munkáiból nyí­lik kollektív 'kiállítás a na­pokban Budapesten, a Kép­csarnok Vörösmarty téri ki­állítótermében. A kortárs grafika sokféle törekvését az összegzés igényével felvonul­tató tárlatot B. Supka Mag­dolna művészettörténész nyitja meg, az alkotásokat az érdeklődők november 21-ig tekinthetik meg a Csont- váry-teremben. Fizikusnapok ’88 Középiskolás pályázat A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Atom­magkutató Intézete az 1988 március elején megrendezen­dő fizikusnapok alkalmából pályázatot hirdet középisko­lások számára a következő témákban: 1) Fizikai módszerek alkal­mazása az élettani kísérle­tekben. A pályázóktól olyan fizikai módszereken alapuló kísérletek elvégzését, megfi­gyeléseit értelmezését, esetleg számítógépes modellezését várják, amelyek élettani (fi­ziológiai) folyamatokkal (pl. érzékelés; az emberi hang« látás, hőérzet és élő szerve­zetek fizikai hatásokra (be­következő változásai stb.) foglalkoznak. v 2) A fizika szerepe az or­vostudományban és az orvo­si gyakorlatban. (Hogyan se­gít a fizika a (betegségek le­küzdésében ?) A pályázóktól a (kérdés tanulmányszerű fel­dolgozását várják, melyben olvasmányaik és tapasztala­taik alapján lehetőleg saját véleményüket fejtik ki. A 10—15 gépelt oldal ter­jedelmű pályamunkákat 1988. január 31-dg az MTA ATOMKl Igazgatód Titkársá­gának címére, Debrecen 1, Pf.: 4091. kérjük beküldeni. A pályamunka tartalmazza a pályázóik) személyi adatait (név, lakcím, személyi szám, osztály) iskolája nevét és címét, szaktanára(i) nevét, valamint a felhasznált for­rásmunkák adatait. Pályadü- jak témánként: első díj 2000 Ft, második díj 1500 forint, harmadik díj 1000 forint. A legkiemelkedőbb pályamun­ka az ATOMKl 3000 forin­tos Hatvani-díját kapja. A pályázat nyilvános ered­ményhirdetésére a Fizdikus- napok ’88 keretében kerül A Magvető Kiadó Gyorsu­ló idő című sorozatának új kötete megjelenése után né­hány nappal már alig kap­ható. Pomogáts Béla leg­újabb könyvének sikere ki­számítható volt, hiszen ma­napság széles rétegeket fog­lalkoztat az erdélyi magyar­ság sorsa, következésképpen kultúrájának helyzete is. A kötet borítójának fotó­montázsán az erdélyi ma­gyar irodalom kiadványai láthatók „zöld mezőben”, a háttérben pedig a kolozsvá­ri Mátyás-szobor. Ez a szel­lemes megoldás a könyvben tárgyalt kérdéskör lényegi jegyére utal: a jelenidőt nem lehet a múlt tudása nélkül tárgyalni, s a mai erdélyi (vagy tágabban: romániai) magyar kultúra nemcsak természetes létezési terep­nek tekinti saját hagyomá­nyait, hanem annak is tu­datában van, hogy számára létszükséglet, hogy jelene ezer gyökérrel kapaszkodjon a múltba is. Ezt a helyzetet adottság­nak tekintette Pomogáts Bé­la, amikor könyvének szer­kezeti felépítését, tárgyalás- módját kialakította. Mert bár a mű tárgya az elmúlt másfél évtized, a hetvenes­nyolcvanas évek irodalma, a bevezető fejezetek egészen 1919-ig nyúlnak vissza, s át­tekintést kapunk egyrészt a két világháború közötti kor­szak, másrészt a felszabadu­lás utáni negyedszázad iro­dalmáról is. Erdély mindig is „híd” volt Közép-Európa különbö­ző nemzetségei között, s ezen a szerepen nem változtatott az sem, hogy e hidat sok­szor kellett újraépíteni. Ez a híd-szerep éppen a két vi­lágháború közötti korszak­ban állandósulhatott és tu­datosodhatott. Ezt az irodalmi virágkort állítja munkája középpont­jába Pomogáts Béla, aki már számos más művében foglalkozott az erdélyi iro­dalommal. Könyvének fel­építése időrendi, azon belül műfaji tagolású. Nemcsak a szűkebben szépirodalmi mű­fajokat veszi figyelembe, hanem általában a humán tudományokat, amelyeknek a nemzetiségi viszonyok kö­zött eleve nagyobb, megőrző szerepük van. A könyvsoro­zat jellege nem teszi lehető­vé a részletes tárgyalást, így a könyv „kistükörnek” te­kintendő, amely összefogla­lón adja a legfontosabb is­mereteket. V. G. Eddig 12 millió 800 ezer fo­rint gyűlt össze. — Ügy hírlik, jövőre emelkednek' az építési anyagárak. Ez azt is jelenti, hogy valószínűleg többe ke­rül majd a négy tanterem. — Ez valóban sajnálatos tény, de ezen természetesen nem múlhat az iskola sorsa. Kommunista műszakból, s egyéb forrásokból kipótoljuk a hiányzó összeget. Emellett társadalmi mun­kát is felajánlottak a maj­dani építkezéshez a vállala­tok, üzemek dolgozói, sőt még a tantestület és a diá­kok is. A tanári kar emel­lett egy igazán humánus gesztussal odaadta a bőví­tésre a megyei tanácstól ta­valy kapott pedagógiai dí­jért járó jutalmát is. Hogy mikor kezdődik a bővítés? Erre a kérdésre Kéri Józseftől, a városi ta­nács vb. pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának ve­zetőjétől kaptunk választ: — Az iskola bővítésének ügye terv szerint halad — mondja. — Elkészült, enge­délyezett a tervrajz, éppen a napokban hirdettünk ver­senytárgyalást a kivitelezés­re. Az ajánlatokat 1988. feb­ruár 8-ig kell eljuttatni a Slzolnoktervhez. Majd a tár­gyalást követően, február 11-én lesz eredményhirde­tés, s ezután elkezdődhet az iskolabővítés, amelynek át­adási határideje 1989. július 31-e. A tervek elkészültek Vagyis a mostanival együtt még összesen két tanévet kell eltölteni az is­kolában mostoha körülmé­nyek között. Két év múlva szeptember l-jén 1840 négy­zetméterrel nagyobb iskola várja majd a diákokat. S hogy mi lesz ekkora terüle­ten? Nos, a tervrajz szerint egy háromszintes, tetőtér- beépítéses épületszárnnyal bővül az iskola, és egy új kazánház is létesül. Az épü­letben nyolc tanterem, ki­szolgáló és közösségi helyi­ségek, szertárak kapnak majd helyet. A bővítés el­készülte után megszűnik az iskolában a váltott tanítás, javulnak, s a megyeszékhely többi oktatási intézményé­hez hasonlóak lesznek az ok­tatás feltételei. Épül az áj levéltár A Fővárosi Levéltár 1686 óta összegyűjtött pótolhatat­lan értékű iratanyagát a má­sodik világháború éveibep nagyrészt a budapesti Bazi­lika biztonságos pincédben helyezték el. Miután, a mind- mádig itt tárolt forrósérté­kű, történelmi dokumentu­mokat a pincében gombák támadták meg, mind halaszt­hatatlanabbá vált az iratok részére az új otthon megte­remtése. Az új levéltár építése a Leonardo da Vinci utcában, a Bútoripari Vállalat egy fe­leslegessé vált raktárának helyén tavaly kezdődött meg. A munkálatok befejezéshez közelednek. Az új épületben 15 ezer méter hosszúságú polcokon, a legkorszerűbb technika al­kalmazásával biztosítják majd1 az értékes anyag meg­őrzését. Az egyes helyiségek­be korszerű klímaberendezé­sek biztosítják a levegő meg­felelő hőmérsékletét és pára­tartalmát. Legmodernebb izotópos füstjelző gondosko­dik majd a tűzvédelemről A tudományos adatgyűjtés — jelenleg nagyon hiányolt — lehetőségét, minden ké­nyelmet szolgáló olvasó-, ku­tatószobákban teremtik meg. A Leonardo da Vinci ut­cai épületben jelenleg a be­rendezéseket szerelik. sor. Tovább folytatódik a ttszavárkonyi alkotóház építése. A főépület mellett nyári ét­kezdét, konyhát készítenek, később pedig fttrdőházat is emelnek (Fotó: T. Katona L.) —ti— K száztagú cigányzenekar Kétszázéves hagyomány! folytat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom