Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-29 / 229. szám

1987. SZEPTEMBER 29. SZOLNOK MEGYJEI NÉPLAP 3 Kitüntetési ünnepség a megyei honvédelmi bizottságnál Gondolatok a fegyveres erők napján írta: Gyurloza László, az Orazággytfíóa Honvódalml Bizottságának elnőka (Folytatás az 1. oldalról). Minisztériumban hétfőn megtartott ünnepségen Mó- rocz Lajos altábornagy, hon­védelmi minisztériumi ál­lamtitkár adta át. A fegyveres erők napja al­kalmából ünnepségeket tar­tottak tegnap megyeszerte is. A megyei honvédelmi bizott­ság tegnap délután kitünte­tési ünnepséget rendezett Szolnokon, a megyei pártbi­zottság épületében. Szűcs Jánosnak, a megyei pártbi­zottság titkárának megnyitó szavai után Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke tartott ünnepi beszédet. Többek kö­zött utalt arra, hogy néphad­seregünk egyidős a néphata­lommal. Hangsúlyozta, hogy hazánk védelmi képessége összhangban van a követel­ményekkel, pártunk és kor­mányunk mindent megtesz ezért. Kifejezte a tartós bé­kébe vetett bizalmát, majd befejezésül a kibontakozási programról beszélt. A részt­vevőknek azt kívánta, hogy a kitüntetési ünnepség le­gyen ösztönző erő a program valóraváltásában való rész­vételhez. Az ünnepi beszéd után Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára, a megyei honvédelmi bizottság elnöke a honvédelmi mi­niszter megbízásából kitün­tetéseket adott át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Barta Mihály, a nagyrévi Tiszazug Tsz nyugállományú elnöke. Ugyanennek a kitüntetésnek ezüst fokozatát Varga Sán- dorné, a szolnoki városi pártbizottság első titkára. (Folytatás az 1. oldalról) Európa újkőkorával és an­nak közelkeleti kapcsolatai­val foglalkozik. Erős meggyőződésem, hangsúlyozta Láng István, hogy bár egy tudományos konferencia elsődleges célja az eredmények bemutatása és megvitatása, azaz a ta­pasztalatok cseréje, de szin­te ugyanilyen súllyal esik a latba a személyes kapcso­latok, barátságok ügye, ame­lyekre a mai, veszélyekkel terhes világunkban nagy szükség van. S bár a régé­szeti terület a világ egészé­nek csupán kis mozaikkoc­kája, az itteni egyetértés és barátság okvetlenül részét képezheti és kell is, hogy képezze annak a népek kö­zötti barátságnak és egyet­értésnek, mely valamennyi­ünk közös létérdeke. A tanácskozás délelőttjén — Bökönyi Sándor, az MTA Régészeti Intézetének igaz­gatója elnökölt — négy elő­adás hangzott el. Először a távollévő R. H. Braidwood amerikai régészprofesszor Délnyugat Ázsia egy új ku­tató fókusz: negyven évvel később című tanulmányát olvasták fel; L. B. Kircho leningrádi régész Az anyag­pecsétek a korai mezőgaz­dasági társadalmakban cím- fnel értekezett; R. Hach- mann, a müncheni egyetem nyugalmazott professzora Jerikó korai erődítéséről, M. özdogan, az isztambuli egyetem régészeti intézeté­nek tanára pedig Az észak­nyugat törökországi neoliti- kum fejlődéséről és kapcso­latairól tartott előadást. Délután — Makkay János, az MTA Régészeti Intézeté­nek tudományos munkatár­sa, a történettudományok doktora volt a konferencia elnöke — J. K. Kozlowski, a krakkói egyetem profasz- szora Délkelet- Eu rópa neo­bronz fokozatát pedig Váczi István, a törökszentmiklósi városi pártbizottság titkára vette át. Többen kaptak Honvédelmi Érdemérmet és jutalmat. Nevükben Varga Sándorné mondott köszöne­tét. A megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancs­nokságon tegnap délelőtt olyan édesanyákat tüntettek ki, akiknek több fia teljesí­tett szolgálatot a néphadse­regben. A Haza Szolgálatá­ért Érdemérem arany foko­zatát kapta Kosa Sándorné homoki, özv. Balázs József- né jászjákóhalmi, özv. Laczi Sándorné karcagi; Kara Sándorné mezőhéki; László Péterné jászjákóhalmi és Varga Lajosné karcagi édes­anya. Ugyanennél a parancs­nokságnál sor került a tarta­lékos tiszthelyettesek előlép­tetésére, amit a parancsnok­ság állománygyűlése köve­tett. Ünnepi beszédet Bokor József alezredes tartott. A személyi állományból a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki Pocsaji Sándor századost és Göcző Gábor tartalékos hadnagyot. Ugyanennek a kitüntetésnek ezüst fokoza­tát Kovács József tartalékos főhadnagy és Varga Imre tartalékos főhadnagy vette át. A kitüntetés bronz foko­zatát ketten kapták meg. Ki­váló Munkáért kitüntetésben részesült Kar asz Mihály né kinevezett polgári alkalma­zott. A Magyar Úttörők Or­szágos Tanácsa Kiváló Űt- törővezető kitüntetésben ré­szesítette Szolnoki lstvánné kinevezett polgári alkalma­zottat. Többen részesültek litikumának új megközelíté­séről, I. Aslanis görög kuta­tó pedig a közép macedonai neolitikum kulturális fejlő­déséről tartott előadást; Trogmayer Ottó, a Csongrád megyei múzeumok igazgató^ ja Néhány kis-ázsiai edény­típus az alföldön témakör­ben értekezett. A délutáni előadássorozat végeztével a Szolnoki Galé­riában Köpeczi Béla akadé­mikus, művelődési miniszter — az országos múzeumi, mű­emléki és honismereti hónap első vidéki eseményeként — a régészeti konferencia kül­földi és hazai résztvevőinek, a megye és a város párt-, állami, és társadalmi veze­tőinek, szépszámú érdeklődő jelenlétében — nyitotta meg A Tiszavidék késői neoliti- kuma című kiállítást. Az egyetemes és nemzeti kulturális értékeink, törté­nelmi hagyományaink meg­őrzése, továbbörökítése mű­velődéspolitikánk kötelessé­ge, — kezdte beszédét Kö­peczi Béla, majd a magyar múzeumi hálózat fejlődésé­ről szólott, megállapította, hogy a múzeumok társadal­milag nyitott intézményekké váltak, rendezvényeik sok­színűén gazdagodtak, köz- művelődési munkájuk haté­konysága megsokszorozódott. Látogatottságuk erőteljesen növekedett, s az elmúlt év­ben már közel 20 millió ér­deklődő fordult meg a kiál­lításokon. Elmondta a miniszter azt is. hogy a jelentős eredmé­nyek mellett a múzeumügy­ben jó néhány megoldásra váró probléma halmozódott fel. A múzeumok gyarapodá­sával együtt járt a raktárak zsúfoltsága, a feldolgozásra és restaurálásra váró tár­gyak tömege. Meggyőződé­sünk, hangoztatta Köpeczi Béla, hogy a magyar múze­umok fejlesztésében a mi­egyéb kitüntetésben, dicsé­retben, jutalomban. A Magyar Vöröskereszt szolnoki küldöttértekezletén Dénesné Zvolenszki Margit­nak, a 633. számú Szakmun­kásképző Intézet igazgató­nőjének a Haza Szolgálatá­ért Érdemérem ezüst foko­zatát adták át a hazafias honvédelmi nevelésben ki­fejtett érdemeiért. A Killián György Repülő Műszaki Főiskola ünnepi állománygyűlésén a honvé­delmi miniszter parancsá­nak felolvasása után Szilá­gyi Gyula, a Tiszamenti Ve­gyiművek üzemi pártbizott­ságának titkára köszöntötte a főiskola állományát. Ezek után kitüntetések átadására került sor. A Haza Szolgála­táért Érdemérem arany fo­kozatával tüntették ki Kiss Géza mérnök alezredest; ezüst fokozatával pedig Bán­völgyi Zoltán alhadnagyot és Szilágyi Sándor kineve­zett polgári alkalmazottat. Ugyanennek a kitüntetésnek bronz fokozatát négyen vet­ték át. A megyei tűzoltóparancs­nokság épületében tegnap reggel az ünnepi megemlé­kezést követően Hodosi Mi­hály százados, megyei pa­rancsnokhelyettes a munká­ban élenjáró dolgozóknak nyújtott át elismeréseket. A Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozata kitün­tetésben részesült Bódi Ba­lázs törzszászlós. A Tűzbiz­tonsági Érem arany foko­zatát kapta Farkas lstvánné gyors- és gépíró, a kitünte­tés ezüst fokozatát hárman, a bronzot hatan vehették át. nőségi követelményeket kell előtérbe állítani. A régészeti konferenciára utalva megjegyezte, hogy a nemzetközi tanácskozás ide­jén és a nemzetközi megmé­retésre szánt kiállítás meg­nyitásakor paradoxonnak tűnhet a haza eszményéről beszélni. Mégis ezt teszem, mondotta, mert kormányza­tunk törekvéseit múzeum­ügyben leginkább Pulszky Ferencnek, a Nemzeti Mú­zeum egykori igazgatójának száz évvel ezelőtt megfogal­mazott gondolatával jelle­mezhetjük: „Ha a haza esz­méjét vizsgáljuk, ha nézzük mi az, mi magyarhoz szoro­sabban kapcsol, mint idegen­hez bennünket... találni fog­juk. .. a múlt az ami a je­lenben összeköti az ivadékot, a közös emlékezetek, a kö­zös história... Nemzetünk, és országunk egymástól el nem választható, s mi az or­szág régisége, egyszersmind a nemzet emléke.” A hazához hozzátartozik a régmúlt felfedezése is és nemcsak ezeréves törté­netünk. Ebben a szélesebb eszmei összefüggésben a mú­zeumi közművelődés és ku­tatás egyaránt megtalálja tárgyát, s el tudja végezni azt a munkát, amely az is­meretek gyarapítását, az egyes ember szellemi gyara­podását és a közösség, a nemzet kohézióját szolgálja. A miniszter nagy tetszés­sel fogadott beszéde után a szépszámú jelenlévők élénk érdeklődéssel nézték végig a Bándi Gábor és Raczky Pál rendezte, méreteiben is impozáns kiállítást. Ma a régészeti konferen­cia további előadásokkal folytatja munkáját. Az ebéd­szünetben — a Technika Háza pince galériájában — megnyitják Lacza Márta és Dékány Ágoston grafikus- művészek kiállítását. Tiszai Lajos Bókéban köszönthetjük hazánkban a fegyveres erők napját. A bé­ke azonban nem világmére­tű, a földgolyó legkülönbö­zőbb pontjain folyik a fegy­veres hairc, jelezve azt hogy a politika céljai kifejezésé­hez, eléréséihez ezt a „más” eszközt is felhasználja. Bár­hogy is vesszük, korunk rea­litása ez. Valóság az is. hogy a világban egymással szem­ben álló nagy politikai . és katonai szövetségek jöttek létre. Hazánk is tagja a szo­cializmus védelmi erejének, a Varsói Szerződésnek. Eb­ből adódóan feladataink és kötelezettségeink vannak. Olyan nemzetközi viszonyok között élünk tehát, ami in­dokolttá teszi a honvédelem figyelmes ápolását és fej­lesztését nemzeti keretek kö­zött is. A szocializmus építéséhez béke kell, mégpedig időben is tartós béke. Ez az igény adja meg számunkra a kul­csot a nukleáris-kozmikus korszak biztonsági filozófiá­jához. Ebből vezethetők le napi és hosszú távú honvé­delmi teendőink, társadalmi, szervezeti és egyéni meg­nyilvánulásaink. ha a haza védelméről esik szó. Az ag­resszív erőktől eltérően mi a jelenlegi állapotot nem te­kintjük valamiféle fegyve­res-fegyverszünetnek. mert hisszük és valljuk, katona- politikánkban pedig érvé­nyesítjük azt a felismerést, hogy a rendszerek közötti háború, ami biztosra vehető­en atomháború, nem lehet a politikai célok elérésének eszköze, hogy az erőn alapu­ló szembeszegülés nem alter­natíva a biztonsághoz. Ezzel egyidejűleg viszont a védelemhez szükséges és elégséges szintű katonai erő­ről sem mondhatunk le. s azt is. hozzátehetjük, hogy ezt a szintet kívülről befo­lyásolják. mintegy ránk kényszerítik, mert mi na­gyobb biztonságot nem- kí­vánunk annál, ami minden nemzetet megillet, de kiseb­bet sem fogadunk el. Azt is tudjuk, a honvédelem a nép­gazdaság erőire támaszko­dik. Az erők elosztása a szükségletekhez mért korlá­tozottságból adódóan napja­inkban igen élesen vetődik fel, így tehát olyan katonai dofctrdnális kérdések megfo­galmazása. kimondása, mi­szerint az erőegyensúly szintjének emelése sem ad nagyobb 'biztonságot, szá­munkra nagyon is gyakorla­tias jelentőséggel bír. Ezért is figyeljük élénk és megkü­lönböztetett érdeklődéssel mindazokat a próbálkozáso­kat és erőfeszítéseket, ame­lyeket a Szovjetunió a le­szerelés. az erőszakmentes világ megteremtése érdeké­ben kezdeményez, és tesz egyre nagyobb nyíltsággal és következetességgel. Ebben az általános hely­zetben. továbbá a hadvise­lés felfogásában végbement változások ismeretében kell vizsgálnunk saját fegyveres erőink helyét szerepét és súlyát szocialista államunk életében. Hazánkban a hon­védelmi politika szilárd elvi alapokon nyugszik. Az elvi alapok nemzeti és nemzetkö­zi érdekeket hordoznak, töb­bek között ilyen a független­ség biztosítása, a szocializ­mus építésének védelme, és a béke fennmaradásában, megtartásában való egyete­mes érdekeltség. Ezek az ala­pok tudják biztosítani a mély azonosulást azzal a gondolattal és feladatkörrel, hogy a haza védelme és biz­tonsága az egész nép ügye. Erre épül. ebbe illeszkedik bele hazánkban a hadsereg szervezése, fenntartása, mű­ködése. beleértve az általá­nos hadkötelezettség tör­vény által előírt elvét is. Az emhtattan kívül fegyveres erők szerve­zésének van más módja is. ilyen és általánosan ismert a zsoldos forma, de éppen nemzeti történelmünk hon­védelmi vonatkozásai és ha­gyományai. nagy küzdelme­ink a szabadságért, a nem­zeti felemelkedésért és he­lyünkért a világban, teszik lehetővé, tudatosan elfoga­dottá az általános hadköte­lezettséget. még akkor is. ha a sor- és hivatásos katonai szolgálat különleges, és sajá­tos körülményeinél fogva je­lentős terheléssel, fizikai és szellemi igénybevétellel jár együtt. A katonaság fegyverrel bánás, de más is. A katonai szolgálat nálunk egyben az ifjúság nevelésének fontos eszköze, ez egy olyan .Jiozar dék”. ami békében társadal­mi méretekben is nagyje­lentőségű. A tudatos rend és fegyelem elsajátítása. az egymásrautaltság kénysze­rének és örömének nehéz helyzetekben való megisme­rése. átélése jó emberi kva­litásokat fejleszt, gerjeszt Tudjuk és közismert, a le­szerelő fiatalok érettebbek, edzettebbek, és felkészülteb­ben folytathatják a munkát a népgazdaság különböző te­rületein. Nem véletlen a katonakor élményeinek mély beépülése az egyéni élet tör­ténéseinek világába. A „hadrafoghatóság” kor­szerű tartalma más irányok­ban is hasznosul. Az „építő- katona”. munkás társadal­munk része. Nagyberuházá­saink mind magukon viselik kezük nyomát, elég. ha csak a paksi atomerőműről, a bu­dapesti metróról, a vasúti és közúti építkezésekről te­szünk említést. Rendszeresen részt vesz­nek a hadsereg erői a mező- gazdasági munkákban. Kü­lön is szólni kell a gyors és megbízható segítségnyújtás óriási jelentőségéről a rend­kívüli helyzetekben és a ka­tasztrófa-elhárítási mun­kákról. A béke védőinek ezek a nagyon is békés ren­deltetésű tevékenységei ön­magukban is tiszteletet és elismerést érdemelnek. A hadsereg élete békében nem csak anyagi erőt .fogyasztó hadi gyakorlás és hadi ké­szenlét, hanem mindenna­pos alkotó munka is. A ne­velési és munkás hasznos­ság. a haza védelmének ma­gas szakmai és emberi fel- készültséget igénylő szintje, a jelentős anyagi, emberi és technikai erők feletti értő és elkötelezett rendelkezés ad tartást, önérzetet katonáink­nak. tisztjeinknek, akik tisz­tában vannak a bennük lé­vő értékekkel. Jó közérze­tükhöz viszont az is szüksé­ges, hogy a társadalom ér­tékítélete mindezt vissza is igazolja, tudja tevékenysé­gük értelmét, súlyát, nehéz­ségeit. és egyáltalán miben­létét. Voltak és vannak ebben gondjaink. Csökkent, vissza­esett a katonai hivatás és szolgálat társadalmi rangja. Éppen ezért szükséges annak bemutatása és konkrét bizo­nyítása. hogy a hadsereg is a tiszta és tisztességes em­beri hajtóerőket használja fel feladatai megoldásához, hogy az egészséges becsvágy kiélésének lehetősége, a tel- jesitménynyújtás felemelő öröme, a bonyolult technika és berendezés-együttesek uraló kezelése megfelel a mai ember életérzését meg­határozó. alakító követelmé­nyeknek hogy érdemes ka» tanának lenni, hogy a haza fegyveres szolgálata ma is életeszménnyé tehető, és az­zá válhat. Tudjuk, a haza védelme nem csak külső védelmet je­lent. tágabb értelemben ma­gában foglalja a nyugodt építő munka belső feltételei­nek létrehozását, fenntartá­sát és biztosítását is. Ezt lát­ják el, teljesítik fegyelme­zetten fegyveres testülete- ink a rendőrség, és a mun­kásőrség mindegyik a maga rendeltetése szerint. Munká­juk jellege az előbbiekből adódóan eltérő, de közös vo­nás a magasfokú hivatástu­dat. a haza és társadalmi rendszerünk iránti mély el­kötelezettség. a szakmai hoz­záértés állandó emelésének szükségessége. KOszőnt/Uk őket is, fegyveres testülete- inket. Kísérje megbecsülés és figyelem munkájukat, mert értünk és velünk dol­goznak mert a nép államá­ban élünk és itt az úgyne­vezett elnyomó funkciók melyek tevékenységük egy részének tényleges jegyei, az építő munkát zavaró káros jelenségek leküzdésére irá­nyulnak és közérdeket szol­gálnak A fegyveres erők napja egyaránt hordoz hagyományt és jelent. Mindkét elem szükséges jövőbeni céljaink eléréséhez, ami nem más. mint a nemzeti boldogulás és a béke. A Tiszaőrsi Petőfi Tsz nagyiváni tűüzemében bérmunkában a Medicor részére hagyományos és különleges orvosi tűket készítenek. Az előbbiből 18 millió, még aa utóbbiból 50 ezer tű készül évente Fotó; T. Z. >?✓ Nemzetközi régészeti konferencia

Next

/
Oldalképek
Tartalom