Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
10 FhtfliMcrúI 1987. AUGUSZTUS 1. Aranyérmes ültté Milliókat hozott a vállalatnak Munkába állása után a harmadik napon már újításon törte a fejét, és azóta se lankadt a kedve. Volt olyan időszak, hogy évenként 30— 40 újítást is beadott. Az. utóbbi években ugyan már csak 8—10 javaslattal állt elő. de nem a lendülete fogyott el. hanem a rangja nőtt meg — önmaga előtt is és a gyárban is. A néhány 100 ezer forint megtakarítást eredményező javaslatokkal már nem érdemes foglalkozni, mondja, legalább milliós ötleteken töri a fejét. Nem túlzott önteltség ez Kovács Zoltántól a Hűtőgépgyár technológiai osztályának csoportvezetőiétől, ezt tudják jól a környezetében. a gyárban, de szélesebb szakmai körökben is. Újításai révén eddig, gyors ösz- szeszámolás után. legalább 10 milliót takarított, meg a vállalat. Eredményes munkájáért idén egymás után immár negyedszer kanta meg a Kiváló Újító elismerés arany fokozatát. A gazdaságossági mutatók alapján, úgy érzi ez az év se lesz gyengébb a korábbiaknál. — Szinte a véletlen hozott erre a pályára, mert műszaki érdeklődés és véna nélkül a barátaim hatására jelentkeztem a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára. Középiskolásán kacérkodtam a hangszerekkel. zenész szerettem volna lenni, de ma nagyon jól érzem magam ebben a szakmában. Kezdetben a főiskola sem érdekelt, maid mikor megjelentek a szaktárgyak váltam közepesből évfolyam elsővé. Azután vállalati ösztöndíjasként, kerültem a hűtőszekrény üzembe. Friss "diplomával, nyitott szemmel és természetesen tapasztalatok nélkül kezdtem a munkámhoz, ami azért jó volt. arra. hogy sok olyat észrevettem, ami a régieknél fel se tűnt. így azután önkéntelenül, meg magától értetődően kerültem az újító mozgalomba. — ötletem volt mindig is bőven, de az első években, hogy úgy mondjam, az újításaimnak jóval kisebb volt a hatékonysága, mint manapság. Talán a javaslataimnak csak az 5—10 százaléka valósult meg. ma pedig a 60 százaléka. Meg kellett ismerni a termelési környezetet. a gvár igényeit lehetőségeit. azután a partnereket is. Volt úgy. nem is kevésszer. hogy az újítást elfogadták. mégsem volt rá szükség. Ma már átlátom a termelési folyamatokat, tisztában vagyok a megvalósítás lehetőségeivel, a húzó és gátló tényezőkkel. Kovács Zoltánt a jobbat ^teremtés lehetőségei moz- '*®'gatiók: Azért nem fogy ki az ötletekből, mert a szakterületen. a műanyag szakmában. de máshol is. mindig talál ésszerűsíteni. javítani valót Az újítás egv szenvedély. amit a gyár még jól meg is fizet. Igen a pénz nem lebecsülendő, ha megszámítjuk. hogy a havi fizetését mintegy kiegészítésként kapja az újítási díjak mellé, mégis az alkotás öröme legalább olyan fontos számára. Rengeteg álásajánlata volt már. pénzben, beosztásban is vonzóak, de nem kívánkozik el a gyárból. A hűtőszekrénynek nincs olyan darabja. alkatrésze, amelyekben napi munkája, vagy újításai révén ne lenne benne ötleteivel. Hasznos embere a gyárnak, szükség van rá és ő se tudja magát elképzelni a gyár és a folytonos megújulás nélkül. L. P. Ketten együtt negyvenévesek Ifjú tanyalakók a tlaxaböi földút mailéit Az ifjú pár efyik büszkesége a birkanyáj, és Olga, a kétéves gyönyörű kanca Almikor Gönczi János — aki korábban Kunhegyesen a Vízgépészeti Vállalat lakatos szakmunkása volt — azzal az indoklással kérte ki a munkakönyvét, hogy a tanult szakmája helyett juhász, jószágokkal bíbelődő tanyasi ember lesz, többen a kánikulával indokolták döntését. ö csak mosolygott csendesen a bajsza alatt: beszéljetek csak, tudom én mit csinálok. Időközben házasságot kötött Mester Edinával. és mivel az ifjú asz- szonynak a szülei korábban a lányuknak puskalövésnyi- re a tiszagyendai kövesúttól vásároltak egy tanyát, az ifjú pár odaköltözött. Azóta a végtelen határ a szomszédjuk. távolabb délibábot remegtet a kánikula. Nyugodtan lehet gyönyörködni a messzeségben: zaj, lárma nem zavarja a párt, hiszen tücsökciripelés ringatja álomba őket, és hajnalonként kakas kukorékolásra ébrednek. — Imádjuk ezt az életet, de azért a csere nem ment, és ma sem megy zökkenő- mentesen. Átalakítjuk, lakhatóvá tesszük a tanyát. Még csak a szobát festettük ki, ahol jelenleg az összes berendezési tárgyat a kemence, a két padlón heverő matrac, meg a sarokban árválkodó akkumulátoros televízió jelenti, amelyet hetekig se nyitunk ki, hiszen rendszerint tizengy körüli jár az idő, mire ágyba kerülünk — sorolja János. — Nekem, mint háziasz- szonynak is más az életem, mint a komfortban — veszi át a szót Edina, a feleség. — Például már fürdőszobánk van, de csak úgy bírunk mosakodni, ha a gázon vizet melegítek és beletöltögetem a kádba. Ami a tennivalókat illeti, az ifjú emberpárnak sajátosan alakul a programja. János fél öt körül pattan ki az ágyból, és ha az apósa meg nem előzi, enni ad a száztíz szemtelenül hangos kacsának, a csirkeseregnek, a hat fülig sáros malacnak, s Olgának, a kétéves mutatós kancának. Ezután megfeji a tehenet: dicséretére Csodák, csodája, a tanya vize ízletes, iható, amit felvételünkön János apósa, Mester János is bizonyít, aki sokat segít a fiataloknak váljék, ezt a nem könnyű műveletet két hét alatt tanulta meg. A tejet a felesége viszi be Kunhegyesre, a csarnokba, ezután János kiengedi a birkafalkát. Az igénytelen gyapjasok hálás bégeiéssel köszönik a lehetőséget, és iszonyatos sebességgel pusztítják az árokpart zöldjét. Kilenc körül itat, visszatereli a csapatot, miközben azok békésen delelnek a karámban. _ Ezután csinosítja a tanyát, ebédel, a jószágok helyét tisztítja ki, és este hat körül ismét kitereli a birkákat, akiket majd csak az éjszakai sötétség vet haza kilenc után. Ellátja a temérdek jószágot, megmosakodik és a vacsorához lát. — Még most össze kell húznunk magunkat, mert szűkén csordogál a forint. Várjuk a pénzt a leadott kisborjúért, de úgy tűnik, csak a jószág volt fontos, mert azóta már három hét is eltelt, s krajcár még sehol. A tejért kapott összeget „feléljük”, nem beszélve arról, hogy a tanyán akad még kőműves- és festési munka is. Úgy tervezzük, őszelőre, szeptemberre minden a helyére kerül — mutat körbe az asszonyka. János csak bólogat, és mindehhez annyit fűz hozzá, hogy noha itt soha nincs vége a tennivalónak, ráadásul nem is nyolcórás a műszak, valahogy mégsem ideges, nem fáradt. Más az etetés, az itatás, a legeltetés, az almozás. Este, lefekvés előtt még egyszer körbejárja az ólakat: az istállóban leifújja a lámpát, megsimo- gatja a kutyák üstökét. Odabenn néhány szót vált a feleségével : majd lassan csend borul a tiszabői út melletti akácos, gyümölcsfás tanyára. Olykor félálomban még hallják: keményen fognak a kutyák valakit. Megbízható házőrzők őkelmék, nem beszélve arról, hogy az egyik akkora akár egy borjú, szóval nem kimondott életbiztosítás ilyentájt a tanyaudvaron kóborolni. Igaz. a csaholásukból kitetszik, valószínű egy gombóccá zsugorodott, eltévedt sündisznónak szól az ebkoncert... D. Szabó Miklós A művészi érték számítsonl FAK-tagok kiállítása Lengyelországban Már öt éve, hogy a KISZ Szolnok Megyei Bizottsága minden nyáron képzőművészeti alkotótábort szervez u megye középiskolásai számára. Az idén résztvevő harmincegy diák augusztus 3-án indul a lengyelországi Grudziadzba, ahol két héten keresztül előadások és gyakorlati foglalkozások segítségével igyekeznek majd elmélyíteni . grafikai, "illetve festészeti ismereteiket. A hagyományok szerint a táTóth Lajos: Feszülő formák bor végén értékelik az elkészült műveket, és ködilüs a legjobbakat kiállításon fogják bemutatni. A külföldi vendégeskedésen kívül még egy — ennél jóval nagyobb — érdekessége is lesz az idei tábornak: a grudziadzi sajtóházban a középiskolások munkáját irányító szaktanárok alkotásaiból nyílik majd kiállítás, ök négyen — Sebők Margit, Ligárt Márta. Tóth Lajos, Bészabó András — szolnoki, illetve kisújszállási rajztanárok, mindnyájan a Szolnok Megyei Fiatal Alkotók Klubjának tagjai. Kis társulásuknak, melyet a KATART — Középiskolás Alkotó Tábor — ART — névre kereszteltek, ez lesz az első közös tárlata. Magában a FÁK életéhen is ez az első külföldi kiállítás. A KATART művészeti csoport tagjaival a KISZ- bizottságon találkoztunk. Némi izgalom érezhető rajtuk — éppen képeik zsűrizése, árazása folyik. Ez az esemény egy-egy kiállítás elengedhetetlen feltétele. A teremben körben elrendezett padokon festmények, grafikák. Az Országos Köz- művelődési Központ felkérésére alakult zsűri tagjai — Fabók Gyula, Somogyi János, Puskás István —• munkájuk vége felé járnak, az utolsó értékelj szavak hShg-, zanak H. Az alkotókba*®-* Ián egy kicsit már oldódik a feszültség. — Mennyire egyezik a véleményük a zsűriével egy- egy kép esetében; egyáltalán hogyan fogadták a kritikát? — Én azt hiszem — kezdi Tóth Lajos —, mindenki tisztában van azzal. hogy melyik képe sikerült jobban, illetve melyik nem tökéletes. Kilencven százalékban azokat a képeimet emelték ki, amelyeket én is választottam volna. — Nekem nagy meglepetés volt az egész — veszi át a szót Ligárt Márta. — Kicsit úgy érzem, felülértékeltek. — Magával a bizottsággal és az értékeléssel nem volt baj, nagyon rendesek, kedvesek voltak — magyarázza Sebők Márta —, csak a megállapított árak nagyon alacsonyak. — Mi ennek az oka? — Bármilyen jó egy mű, — szólal meg Bészabó András — azt nem lehet kiiktatni a zsűri fejéből, hogy rajztanárok, amatőrök vagyunk. Pedig az kellene, hogy számítson, milyen művészi értéke van a képnek, nem pedig, hogy profi-e vagy amatőr az alkotó. — A közelmúltban Kecskeméten volt az Országos Amatőr Képző- és Iparművészeti Kiállítás ... — Persze, mind a négyünknek voltak ott képei. Ezek hiányozni is fognak a lengyelországi tárlatról. — Milyennek találták a kiállítást? — Anyagát tekintve nagyon erős volt a mezőny, a hely viszont egyáltalán nem volt megfelelő. Labirintusokban, likekben-lukakbain állították ki a műveket. — Az egyéniséget — a rendezés szempontjából — abszolút elnyomták — fűzi hozzá Bészabó András. — összevissza keverve helyezték el az egyes alkotók képeit. — Hol lett volna megfelelő helye a tárlatnak? — Például a Műcsarnokban. — Es erre a jövőben nincs ^ehetőség? — Nem tudom, erre nem kaptunk egyenes választ — mondja Sebők Margit, aki küldött volt az értékelő tanácskozáson. — Pedig három napig csak arról beszéltek a profik, hogy milyen szép a tárlat. — Érthető, a hivatásos alkotók féltékenyen őrzik pozícióikat. És a helyzet ennél csak rosszabb lesz, mert egyre inkább a megélhetésért folyik a harc. Ennek az lesz az eredménye, hogy még inkább külön fog válni Sebők Margit: ,Á túsz” (Fotó: H. L.) piacművészet és az úgynevezett „tiszta művészet”. — Végül még egy kérdés. Mi lesz az anyag sorsa a váci Madách Imre Művelődési Házban lesz látható. Tárgyalunk egy-egy kiállításról a tiszaörei és jászapáti új művelődési házakkal, s a budapesti Fiatal Művészek Stúdiójával. Természetesen Szolnokon is szeretnénk majd bemutatni kiállításunkat. Gőz Gabriella Megint agy ú/ hóbort Itt a bicaj-break! Lemezfigyelö Gitárosok a ringbon Az elektromos gitármuzsika kedvelőit a közelmúltban kellemes meglepetés érte; a boltokba került a régóta beharangozott magyar élvonalbeli gitárosok között megrendezett Gitárpárbaj című lemez. A vállalkozás példa nélkül áll a hazai könnyűzenei hanglemezkiadás történetében. ugyanis eleddig nem készült olyan album, amelyen egyszerre hat — a maga nemében rangos — gitáros ..tekerte” volna a hangszerét. Korábban Benkő László, Presser Gábor. Balázs Ferenc szólólemezei, majd Faragó “..Judy” István Shadows-hasonmás felvételei — az énekes előadók hosszú egyeduralma után — végre megtörték a jeget a kizárólag szólóhangszeres interpretációk ..“tartományában”,. Felkai Miklós — népszerűbb nevén F, F. Miki — gondolt egyet, s egy napon összehívta a gitáros szakma általa krémnek vélt vékonyka rétegét. A nevek hellyel-közzel csakugyan sziporkázóak. bár lehetett volna még tippet adni. hogy kinek a neve hiányzik a listáról. de akkor már nem párbaj, hanem ..tömegverekedés” lett volna a lemez címe . . . A korong első számát. Az Arénában címűt hallgatva kiderül, hogy a fiúk óriási vehemenciával fogtak a húrok pengetésébe: bőgnek, fújtatnak sziszegnek a gitárok — éreztetvén azt a tüzes hangulatot amely a koncert felvételt kísérte. Aztán hulllá- mok követik egymást. attól függően, hogy kinek-kinek milyen az egyénisége, s természetesen a felkészültsége. A keményebb rockzenét játszó gitárosok fémesebb hangzást produkálnak. míg mások lágyabbat. dallamosabbat. Tátrai Tibor sem bújik ki a bőréből miközben andalító bluest játszik. A koncerten bizonyára élvezetes volt hallani és látni a produkciót. lemezen azonban rendkívül nehéz megállapítani (talán csak az igen vájtfülűek tudják) hogy mikor ki improvizál éppen egy-egy szám közben. Úgyhogy a többség számára a gitáros Anonymusok vetélkedője csendül fel a lemezről. Azért persze az sem semmi . . . Eleinte, a hatvanas évek „hőskorában” volt a go-kart. Aztán, ahogyan az évek teltek, jött a görkorcsolya, letűnt, majd megint reneszánszát élte (akárcsak korábban a hulla-hop karika), később megjelent a nyaktörő mutatványokra alkalmas gördeszka. Majd tavaly — nem kis részben persze a mozikban nagy sikerrel játszott BMX-banditák című filmnek köszönhetően — hazánk ifjúságát is a BMX- bicajok hozták lázba. Nem állt meg határainknál a break-tánc őrület sem — most pedig, figyelem, terjedőben e legújabb hóbort! Amint a mellékelt kép mutatja, megkezdte hódító útját a legfrissebb agyszüle- mény, a — nevezzük talán így — bicikli-break. Szülőhazája e bohóságnak is természetesen az Egyesült Államok, de hírmondóként már a nyugat-európai fővárosokban is feltűntek első hódolói, így várhatóan rövid idő kérdése csupán, hogy a magyar tereken is találkozunk híveivel. A szabályok, feltételek roppant egyszerűek: mindent lehet és mindent szabad csinálni, amit a bicaj elvisel, s amit persze a „kerékpártáncos” egyensúlyozó képessége megenged ... E. É.
