Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
1987. ÁPRILIS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T 7 Szenetek a nyírfák hazájából Műfordító műhely a Gábor Áron gimnáziumban „... mikor a tatárok feldúlták Kunországot, Kuthen király negyvenezer családból álló népével Magyarországra menekült, s IV. Béla királyunk letelepítette őket az Alföld termékeny rónaságára, ahol ezen kunok ivadékai a Nagy- és Kiskunságon ma is élnek” — idézi többek között az egykori történetírást Syörffy István Nagykunsági krónikájában a század elején. A kötet a régi nagykunok mindennapi életének, a „rétes embereknek”, a szilaj pásztoroknak állít emléket, miközben a tanulmányok egész sora ad ízelítőt a hitvilágukról. Syörffy Istvánon kívül Németh Gyula, világhírű tur- kológus, Gaál László, a klasszika-filológia professzora, Mándoky Kongur István, az ELTE tudósa, Koós Péter diplomata foglalkozott illetve foglalkozik a kunok történetével. A névsor persze korántsem teljes, csak azokat említettük meg, akik a karcagi gimnáziumban tanítottak vagy tanultak, és az alma materben érintette meg őket „a keleti orientáció”. Nem akármilyen előzmények után vállalta fel tehát a gimnázium műfordító műhelye — Kuthen még későbbi „ivadékai” — azt a nem csekély feladatot, hogy bemutatják a kunok rokon népeinek irodalmát. A műhely mindössze két évvel ezelőtt alakult meg Körmendi Lajos író, a gimnázium tanárának kezdeményezésére, amelyhez egy találkozás adta az ötletet. Megismerkedett Ravil Buharajev tatár költővel, s az első találkozásból barátság, munkakapcsolat alakult ki. Az immár lassacskán nyolcszáz éve egymástól elszakadt népek utódai egymásra találtak. Buharajev jelenleg magyarul tanul Budapesten, a karcagi műhelyben pedig a hófehér nyírfák hazájából tadzsik, kazah, kirgiz, tatár, avar, balkár, kumuk, azerbajdzsán, orosz nép- és műköltészeti alkotásokat fordít harminc diák és négy tanár dr. Varga László- né Vízkeleti Erzsébet, Varga Gyöngyi, Szalai István és Körmendi Lajos. A verseket, novellákat a „közvetítő” orosz nyelvből fordítják. Am így sem sokkal könnyebb, hiszen lépten- nyomon találkoznak bennük egy-egy eredeti kirgiz, vagy tatár szóval, amit hiába is keresnének Hadrovics—Sál- di vaskos szótárában. Ilyenkor Magyarországon élő, orosz anyanyelvű tanároktól kérnek segítséget, vagy levelet írnak az őshazába a kirgiz, kazah írószövetségbe, s postafordultával érkezik az alkalmi szótár, s elkészülhet előbb a „nyers” fordítás. Ami ezután következik, az sokszor nehezebb, mint a szótározás, a szöveg megértése, elemzése. Ügy kell újraírni a verset, hogy az magyarul is vers maradjon. Hetekig, néha hónapokig is eltart, amíg gondolkodnak, gyötrődnek rajta a diákok, 6 a szigorú „lektorok”, a tanárok elfogadják. A fordításokat az iskola Jancsó Miklós filmjeit vetítik csütörtöktől — kétnapos váltásokkal — a szolnoki Tisza moziban. Az életműsorozat — amely reméljük az elkövetkezendő évtizedekben számos új alkotással .bővül majd — a világhírű rendező első játékfilmjével — A harangok Rómába mentek cíművel — kezdődött. Az 1958-as filmnek Szilvást Lajos a forgatókönyvírója, így néhány szolnoki vonatkozása is van. Ma és holnap az 1963-ban készült Oldás és kötés lesz műsoron a két főszereplő Dómján Edit és Latinovits Zoltán. Ez a film volt Jancsó első nagy sikere. Az Így jöttem (1965). a Szegénylegények (1966) és a Csillagosok katonák (1967) szerepelnek a jövő heti vetítési rendben. Ez utóbbi két film fogadtatásának érdekessége, hogy a Szegénylegények nemcsak a magyar, de az angol filmkritikusok nagydíját is megkapta, a Csillagosok, katonákat pedig a francia szakmai közönség minősítette az év legjobb külföldi irodalmi színpada, a Yorick Kedélyes Hangulatú Társaság — arany minősítéssel szerepelt az idei diáknapok megyei bemutatóján — adja elő a gimnáziumban, a városban, a rádióban: legközelebb például a szolnoki stúdió április í-i ünnepi megemlékezésében hallhatjuk a versmondók egyórás műsorát. Március végén Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában A hófehér nyírfák címmel tatár irodalmi esttel vendégszerepeitek, igen nagy sikerrel. Az ifjú műfordítókra kíváncsi volt többek között Rab Zsuzsa, Veress Miklós, Pardi Anna, Kon- czek József is. S mindan.v- nyian dicsérték, biztatták őket, hiszen hiánytpótló munkát végeznek. Még az irodalombarát közönségnek sem ismerősek teljességükben az avar, balkár, kumuk nép- vagy műköltészeti alkotások. A fordításhoz használt kötetek nagy részét ugyanis a Szovjetunióban vásárolták a műhely tanárai. Hogy eljutnak-e a magyar olvasóhoz végül is a lefordított versek illetve novellák, egyelőre még nyitott kérdés. A műhelyben mindenesetre kiadóra vár a két év alatt összegyűlt kötetnyi műfordítás. S a jövőben tovább sokasodik a kézirat, hiszen a sikerek láttán — meghívták a karcagi diákokat a Pen Clubba is — egyre több fiatal kap kedvet a fordításhoz. S persze az alkotás keserves gyünyörűsé- gén túl, anélkül, hogy tudnák vagy észrevennék, tanulnak, bővül az ismeretük, formálódik a jellemük, személyiségük is. A fordító diákok megismerkednek más népek életével, gondolkodásával, megtanulják becsülni értékeiket, közelebb kerülnek a gyökerekhez; bővüi idegen nyelvtudásuk, de egyben anyanyelvi szókincsük is, más szemmel nézik az irodalmi alkotásokat. A szófilmjének. A Fényes szelek annyiban is kötődik az előző Jancsó filmek képi világához, hogy az operatőre ennek a műnek is még Somló Tamás volt. A Jancsó-fil- mekre jellemző, úgynevezett hosszú beállításokat kísérő gépmozgásokat először Somló Tamással alkalmazta a rendező, majd a további alkotásaiban Kende Jánossal közösen fejlesztette tovább. A Csend és kiáltás (1968). a Sirokkó (1969) az Égi bárány (1971) után következett Jancsó életművében a Még kér a nép című film (1972). amely számos nemzetközi elismerést kapott, így Cannes- ban a rendezői díjat is megnyerte. Cserhalmi György ekkor (íébütált főszereplőként Jancsó filmjében. A május elsejéig tartó filmsorozat — a Szerelmem Elektra, a Magyar rapszódia. Allegro Barbaro — természetesen bővül a legújabb Jancsó-filmmel, a Szörnyek évadjával. Ezt az alkotást előreláthatóan április közepén játsszák a szolnoki moziban. tározás, fordítás emellett pontosságra, precízségre, a gondolat egyértelmű megfogalmazására neveli őket. A műhely a szó eredeti értelmében önképző kör: valami hasonlóba járt annak idején Csokonai, s Arany János is. A mai pedagógia szóhasználatával pedig talán a tehetséggondozás vagy magas fokú művészeti nevelés illetne a legjobban rá. Bár ez utóbbi már nemcsak a műhely diákjait érinti, hiszen a műfordítás csak része a munkának. Az elkészült alkotásokat ugyanis — amint már utaltunk rá — az irodalmi színpad igyekszik közkinccsé tenni. A Yorick KHT-n kívül egyébként majdnem ugyanannyi irodalmi színpad van az iskolában, ahány osztály — a diáknapokon négy együttes is sikeresen szerepelt. A műsorokat zene teszi színesebbé, egésszé, s hogy komplex legyen a művészeti nevelés az iskolában, számos kiállítást láthatnak a tanulók. A jelenlegi tanévben idősb. Ká- tai Mihály festőművész, a karcagi gimnázium egykori diákja, Fejér Csaba festőművész, a város szülötte, illetve dr. Kovács Tibor karcagi orvos képeiből nyílt tárlat, de ifjabb Szabó Mihály kerámiái is „vendégeskedtek” az iskolában. A tanév végéig többek között Győrfi Lajos grafikáiból, Papi Lajos szobraiból, Gácsi Mihály festményeiből, grafikáiból, Komor Vilma batikjaiból, s ifjabb Papi Lajos néprajzi témájú fotóiból nyílik kiállítás. Egyébként Győrfi Lajos készítette az iskola számára a Németh Gyula emlékplakettet is, amelyet az a diák nyer el, aki az idegen nyelv tanulásban a legjobb eredményeket éri el. Az érmet évente adják ki, s a díjakkal járó összeget pedig a Déryné Művelődési Központ és a városi könyvtár biztosítja. Természetesen a két közművelődési intézmény nemcsak ebben segíti az iskolát, hanem a kiállítások, az előadóestek rendezésében is. Bizonyára sokan észrevették a kiállítók nevének felsorolásakor, hogy csupa olyan alkotó műveiből rendeznek tárlatot, akik valamilyen módon kötődnek a városhoz, a Kunsághoz. A gimnázium így amellett, hogy a hagyományok ápolásából az értékek népszerűsítéséből jelesre vizsgázik, elősegíti a diákok körében is az, alma materhez, a városhoz való kötődést. • Tál Gizella Újdonságok a rádióban Jónéhány változást, műsorszerkezeti újdonságot ve- • zet be a Magyar Rádió az április 6-án kezdődő héttől. Szombaton esténként 21.03 órakor a Petőfi rádióban megismétlik a 168 óra című politikai magazint, valamint havonta egyszer, hétfőn, a 3. műsorban hatvanperces válogatást adnak a Gondolatjel című kulturális magazin előző adásaiból. Üjdonság továbbá, hogy szombat este a 3. műsorban megismétlik a Mindennapi irodalmunk című műsor beszélgetéseit, értékeléseit is. Bővül a péntek kora éjszakai választék: Mérleg címmel „társ” csatlakozik a Bagoly című adáshoz — a program szerint kéthetenként felváltva jelentkeznek 22 órakor a Petőfi műsorban. A Gondolat, a rádió irodalmi lapja' ezentúl — kedd helyett — péntek délelőttönként 11.10 órakor a Kossuth adón adja közre friss számát. Változik a közkívánatra szombati jelentkezési ideje is: mostantól kéthetenként, szerdán 21.05 órakor a Petőfi rádióban hangzik el. Szolnokon, a Tisza moziban lancsé-filmsorozat kezdődött Kesernyés komédia Szép Ernő Vőlegényének premierjéről Szép Ernő a badeni magyar szanatórium tudós gazdájának „parancsára” — ő ösztönözte beteg vendégét szorgalmasabb munkára — meghatóan mulatságos darabot írt 1922-ben; mulatságosat egy csúnya világról, amely elrútíthatja még a legszebb szerelmet, megkeserítheti még a legédesebb érzelmeket is. Arról az első nagyháború előtti úri világról, amelyben a fenn az ernyő, nincsen kas nevetséges bölcsessége járta; amely úrinak kívánt látszani — ezért el is követett mindent —, de egyáltalán nem volt meg hozzá az anyagi tehetsége. Bájosan szatirikus komédiát írt arról a valóságról, amelyet a pénz kegyetlen törvényei irányítanak, és fájdalom; torzítanak el ostobán érzést, erkölcsöt, jellemet. Közelebbről: a Vőlegény, amelyet Ács János szép rendezésében mutat be színházunk (szép nem a kifejezés köznapi, hanem esztétikai értelmében) egyrészt egy lecsúszott család komédiába illő küzdelme, hogy eladólányuk szerencsés, azaz gazdag férjhez menesztésével hozzák rendbe a família „rendezetlen” anyagi szénáját, másrészt egy link. köny- nyelmű fiatalember (mellesleg fogorvos, de még a doktori vizsgája sincs meg) kísérlete arra, hogy nyomasztó materiális gondjain egy busás hozománnyal járó, jó házassággal könnyítsen. Ilyen „reményekkel” találkozik össze két valójában nincstelen fiatal, s furcsa, érdekes, mulatságos, olykor szomorkás játék kezdődik: eltitkolni a másik elől a sovány valóságot, s megteremteni mindenáron a jómód, a vagyonosság hamis látszatát. A pénz komédiája ez. Annak a kegyetlen küzdelemnek gyengéden szatirikus, Szép Ernő-s ábrázolata, amelyről Ady is „tudósít” a disznófejű nagyúrral vívott gyilkos csatájáról szóló versében. Csak épp az övé véres küzdelem, ez meg kesernyés komédia. Itt a pénz nem sör- téstestű, undok szörnyeteg, hanem élő metafóraként ci- 1 inderes, frakkos, fehér se- lyemsálas, elegáns, pénzes öreg gavallér képében jelenik meg. Igaz. ez is legalább annyira taszító, mint Ady szimbolikus „szörnyetege”. Szép Ernő fordulatokban bővelkedő színművet írt, amelyben végül is azért győzedelmeskedik a tiszta szerelem, azaz a valóságot kritikusan szemlélő szerzőből előbújik az érzelmek bájos szószólója, a poéta; a játék a nincstelen fogorvos és a hozomány nélküli Kornélka édes frigyével ér véget. A költő Szép Ernő mintha megszánná szereplőit, mondván, ha csúnya is ez a világ, azért a szerelem még szegényen is szép lehet benne. A heppi- enddel záruló, raffinált, soksok ötlettel teli játék, amelyben bohókásabbnál, bohóká- sabb helyzetek, formás replikák kergetik egymást, gördülékeny, kitűnően megtervezett és megszervezett hangulatos előadásában — igen kellemes és tartalmas szórakozás. Ács János komolyan veszi Szép Ernőt, s nem a szerző fáradt sóhajai, hanem a kegyetlen valóság szülte helyzet humorát kívánja erőteljes hangsúlyokkal megszólaltatni. És meg is szólaltatja. Nem egy bánatos történet lírai borongását, nem az olvadó költészet édesebb hangjait véli kihallani a Vőlegényből, hanem a szerző keserűbb, fanyarabb véleményét kora úgynevezett úri osztályáról. Jól érezteti meg az előadás keményebb tónusával a lényegében kispolgári sorsuk ketrecében vergődő emberek feszültségeit, de azt is, hogy még ebből a világból sem hiányzik a boldogság utáni igazi vágy. Kornél, a szerelmes lány egy- egy keserű kifakadásában különösképp, de az előadás egészében érezhető ennek a mélyebb emberi tartalomnak a megbúvó, előbukkanó jelenléte. A komédia ezért is nem válik felszínes, csak bo- hókás színpadi mulatsággá. Tartása van a játéknak. Az életképszerű első felvonás pontos kidolgozottsága (remek', ahogy az apró részek szerves egésszé szerveződnek egy modern összképben), a groteszk helyzetek pompás kiaknázása a második részben, s a harmadikban pedig a befejezés finom iróniája arról tanúskodik, hogy Ács János nem egyszerűen színre vitte a Vőlegényt, hanem nagyfokú igényességgel színpadra alkotta a szerzőnek ezt a talán nem is a legjobb színművét. Ha nem is a legjobb, de kitűnő szerepeket, hálás színészi feladatokat kínál a Vőlegény. Nem is maradnak el az emlékezetes, remek teljesítmények. Kezdve a Kornélt alakító Sztarek Andreával, aki érdes egyénisége ellenére is tud, ha kell érzékenyen lágy lenni, de úgy, hogy semmiféle engedményt nem tesz a hamis érzelgősség irányába. Kornélia összetett, titokzatos, mély-erős alakítás. Nemcsak szenvedő áldozat ez a lány, buzog benne a szerelemre jogosult nő öntudata is. Szóval izgalmas figura. Lubickol a szerep adta lehetőségekben a svihák fogorvost megformáló Szerémi Zoltán — egy bohém, köny- nyelmű, az életet csupán kellemes sétának felfogó alakot hoz a színpadra, egy kicsit a Csárdáskirálynő Bónijábói is kölcsönözve. Megvillantja szerencsére e „hozományvadász” emberi arcát is. Tün- dérien mulatságos Koós Olga; minden megmozdulása derűt fakaszt, az érett művész parádéja, aki ragyogóan használja eszközeit. Ebben a „tálalásban” az. anya a képmutató, úriasszonyi magatartás, a kispolgáriság élettel teli karikatúrája. Kátay Endre a lecsúszott, hazugságaiból élő, közhelyekkel do- bálódzó apát játsza nagy kedvvel, a tőle megszokott bővérű humorizálással. Baj- csay Mária és Roczkó Zsuzsa a filléreskedő takarékosság és a testvéri mártíromság megtestesítői — jól megrajzolt alakok. Bajcsay „jellegtelen” szürkeségében is jelentős; Mariskájának nemcsak megjelenése, sorsa is van, melyet méltóságos megadással hordoz. Élénk szín Tóth József kamasz gimnazistája, Szendrei Ilona (kerítő) mozi zongoristája; Kertész Kata szolgáló lánya tűzről pattant, Balogh Judit és Császár Gyöngyi villogóan csintalankodó orfeumi táncosnők. Tehetséggel vesz részt a jókedvű játékban Fekete András (Fater). Horváth Gábor (Zoli). Tardy Balázs (Pimoi). Czakó Jenő (Édes Baba). Az egységes színpadi vízió megszületéséhez hangulatosan járulnak hozzá Menczel Róbert stílusosan kopottas díszletei és Tordai Hajnal kort és jellemet festő ruhái. Hála a víg kedvű társulatnak: ezen az estén is varázslat születik; amiről a szerző is álmodott, és épp a szolnoki kőszínház megnyitójára írott lelkes prológjá- ban: a könnyes kacagás varázslata. Ennek rrjost 75. esztendeje: ideje volt tehát, hogy a költő Szép Ernő színpadi szerzőként is bebocsá- tassék Thá-lia ama hajlékába, amelynek megszületését maga is lelkesen üdvözölte. • Valkó Mihály A Jászkiséri Általános Iskola úttörőtanácsa különleges ötlettel állt elő, amikor az, űttörőszövétség jubileumi riadóparancsában megszabott feladatról értesültek. Miután már a községben egyszer megrendezték a hagyományos kulturális seregszemlét, amelyen az iskola rajai népi és dramatikus játékokat, színdarabokat mutattak be; kézenfekvőnek bizonyult az elgondolás. hogy a „Gyermekek a gyermekekért” akció bankszámlájára a helyi művelődési házban megrendezendő „gálaest” bevételét ajánlják fel. A szereplők szülei örömmel fogadták a rendezvény hírét, és a telt háznak számító kétszáz jegy már szinte elővételben elkelt. Az előadásból mintegy kétezer forint gyűlt össze. Képünkön Benedek Elek Egerek gyűlése című meséjének egyik jelenete látható az 5. b osztály előadásában. (Fotó; Mészáros)
