Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
10 Barangolás a megyében 1987. MÁRCIUS 14. Glória mítosz nélkül A két világháború idején a szandai, a cáibaiki, a derzsi, a túri határiban még élt néhány varjúleső öregember, aki nagyapáiktól hallott történetekkel ámátgatta a szájtóti tanyasiakat. — Nagyapám evezett át Damjanichcsal a cibaki Ti- sza-hajlatban. .. Nagyanyám mutatta á szandai utat !VéJárt-e Petőfi Sándor Szolnokon? Igen, többször is, de annak mindezidáig nem találták nyomát a kutatók, hogy hosszabb ideig, de akár néhány napig is a városban tartózkodott volna. Petőfi idejében a Zöldfa vendégfogadó és a Fehér Ló vendéglő volt Szolnok két legforgalmasabb helye, „.. .melyeknek jó híre a vándort megállítván elemózsiá- zásra és éji nyugovásra hívta. .. ” A Zöldfa vendéglő már 1767-iben is nyitva volt, „kortsomároltatási” joggal bírt. A mai megyei tanács háza helyén lévő vendéglő az alföldi színiművészet történetében is jeles hely, hiszen Szilágyi Pál 1822 telén — miután hathétig feküdt tüdőgyulladással a fogadóban — a Zöldfában mutatta be a Tündérlak Magyarhon- ban című játékot. Ez volt Szolnokon a első színházi előadás. A Fehér Ló fogadó a mai Kossuth téren volt, középiskolai kollégium áll a helyén. A jelesebb vendégeket itt is megjegyezték, a személyzet szájról, szájra adta, hogy kik, milyen hírességek jártak a hajlékban. Széchenyi István többször volt a Fehér Ló vendége, így 1845. október 11-én és október 12-én is. (Emléktábla kívánkoznék az épületre.) A Zöldfánál és a Fehér Lónál sokkal szerényebb fogadók, kiskocsmák is sokat adtak jó hírükre, főnyeremény volt számukra ha az országos hírességek közül valaki a vendégük volt. Az egykori történetek, események persze később legendává váltak. Tény, hogy a Téglaháznál — ami Dohánybeváltó—Papírgyár—V á- góhíd közötti terület — volt egy, a századfordulón lebontott kocsma, amelyikbe a szájhagyomány szerint Damjanich tábornok is betért 1849. március 5-én reggel, amikor a szolnoki csatába vezette vörÖ66ipkósait. Nem valószínű, de az bizonyon, hogy a tábornok megmegkínálta csata köziben kulacsából „jobb vitézeit”. Komlóssy Lajos őrnagy, a szolnoki csata egyik tisztje leírta naplójában, hogy parancsot kapott a tábornoktól, bizonyos két üteg ágyút az ő írásos utasítása nélkül ki ne adjon a kezéből. Megkezdődött a csata, Damjanich futár útján kérte az ágyúkat. Komlóssy csey (huszárjainak!. . Olyan öreg varjút fogtam, hogy az még Kossuth apánk lova után eszegetett a derzsi határba .. . Petőfi még a Beke Pál halmára is felment olyan otthonos volt mifelénk. Mi az igazság, hol kereshetjük 1848—1849 fényes csillagainak emlékeit? tartotta magát az írásos parancshoz: hozzatok írást a tábornoktól. Nem sokkal később maga Damjanich jött nagy dühösen az ágyúkért: „Mit tintásseggüsködsz Komlóssy, nincs itt se penna, se papír!” Az őrnagy erre elővette az írásos parancsot, „... s nagyot ittunk aztán az ő mindig feltöltött 10 itZés csikóbőrös kulacsából.” Az is bizonyos, hogy a régi Klein vendéglő őse — az ó- szolnoká pályaudvar mellett volt — a Debrecenibe áttelepülő Kossuthot és kormányát vendégül látta, s hogy Jókai Mór lelkesen és jó szívvel beszélt a későbbi Gályakocsmáról, ahol „... jó alföldi vinkót mértek... ” A szabadságharc leverését követő évtizedekben, amikor teli volt az ország Petőfi legendákkal, nagyon valószínű, hogy Szolnokon is született volna valamilyen szóbeszéd, ha a költő akár egyetlen éjszakát is eltöltött volna a város valamelyik fogadójában. S ez biztos ránik maradt volna. Petőfi 1847. június 11-én a mezőtúri Zsindelye« fogadóban szállt meg és ott írta az Utazás az Alföldön című költeményét. A sokáig méltatlanul mellőzött, nagyértékű szellemi hagyatékát ránk hagyó kutató, Bodoki Fodor Zoltán feljegyzéseiből tudjuk, hogy mennyire meggyűlt a költő baja a túri sárral. Szekerese, bizonyos Illyés Jankó nevű szalontai fuvaros (a mai Rákóczi és Dózsa út sarkán) Péteri András háza előtt belehajtott az árokba. A költő nagyon megmérgesedett, elcsapta a szekerest és egy mezőtúri embert fogadott föl, hogy kocslztas- sa őt Pestre. Két barátja Szőnyi Pál és Kovács János látta is a Pestre zötyögő költőt, írják: subájába taka- ródzva juhászként hevert a szekéren. Az Űtilevelekből tudjuk, a szolnoki piacon cseresznyét vásárolt Petőfi Sándor, majd az abomyi fogadóban éjszakázott. Néhány hónappal később újra átutazott Petőfi Szolnokon is, Mezőtúron is, de akkor már a feleségével, Szendrey Júliával. Nagyszalontáról, Arany Jánostól jövet 1847. november elsején este ért szekere Mezőtúrira, s megint elakadt a sárban. A költő a tanácsháza melletti „Dobogó” nevű kocsmából kért segítséget és továbbindult. Valószínűsíthető, hogy a Szolnokról éjjeli fél kettő körül induló vonathoz igyekeztek, mert ha a másnap délutáni szerelvénnyel akartak volna tovább utazni, akkor újra megszállt volna a Zsindelyes csárdában. Petőfi első nagyszalontai útjakor még nem közlekedett vonat Pest—Szolnok között, de feleségével már vonaton utazhatott, hiszen a „vaspályát” 1847. szeptember 1-én megnyitották. Mi történt a Liposey kúriában A délibábnak nálunk igen nagy kultusza, irodalma volt. A Hortobágy időnként a délibábbal is „beüzent” ide, oda. Emléktábla — anno 1902 — a tiszafüredi LLpcsey kúrián. „E házban lakott Kossuth iLajos 1849. március 4-én és 5-én. iItt tanácskozott hadseregünk főtisztjeivel szabadságharcunk haditer- veiről... A mai múzeum épületében történtek könyvtárnyi irodalma van. A kortársak, szemtanúk, résztvevők közül az utókorra hagyta emlékiratait Görgey Artur, aki éppen a Lipcsey kúriában, meglehetősen furcsa körülmények között lett fővezér, valamint Szemere Bertalan, a Honvédelmi Bizottság tagja, kormánybiztos, Mészáros Lázár hadügyiminiszter és másak. Forrásértékű, nagy fontosságú munka a szomorú tiszafüredi események megértéséhez Borús József Dembinski tanulmánya, amely először a Századok 1961 2. száméiban jelent meg, majd egy rövidebb, összefoglaló munkájában a Jászkunság című folyóiratban értekezik a szerző a Lipcsey kúria eseményeiről. Történt 1849 telén, hogy a magyar honvédsereg két hadtestparancsnoka, Görgey Artúr és Klapka György megtagadta gróf Dembinski Henrik altábornagy, fővezér parancsainak teljesítését. Március 3-án délelőtt Szemere Bertalan, a hadseregnél lévő kormánybiztos levelet írt Kossuth Lajosnak, Tiszafüredre hívta. Kossuth a levélben foglaltak miatt mór másnap, márAz első szolnoki pályaudvar. A metszetet előszóra Leipziger Illustrirte Zeitung közölte 1851-ben. A csata nyitóütközete ebben a térségben zajlott. A Zsindelyen csárda vendége A mezőtúri volt Zsindelyes csárda, amelyet a főiákola dicséretes módon felújított Az 1848-as mezőtúri honvédek egy csoportja, 1904-ben Damjanich híres 3. zászlóaljának zászlaját Sz. Bállá Mihály (képünkön balról jobbra a második) mentette meg a világosi fegyverletétel után, s őrizte meg az utókor számára. Háttérben a túri „Kossuth ház” (A ma] kórház udvarán) ei.us 4-én, vasárnap kora reggel elindult Debreceniből Tiszafüredre. Indulása előtt ikijelentette Görgeyt főbelö- veti. , 1 De köziben a helyzet Tiszafüreden jócskán változott. Görgey a főtisztek összejövetelén kijelentette, hogy Dembinskinek sem a tehetségében, sem a jó szándékában nem bízik. Súlyos és sértő vád volt ez az európai hírű szabadságharcos hadvezér, Dembánsiki ellen. Szemere Bertalan a hadseregen belüli teljes szakadástól tartván Görgey Artúrt kinevezte ideiglenes fő- p>aran csínoknak. Március 4-én, délután érkezett meg Kossuth Lajos a Lipcsey kúriáiba, s rögtön megbeszélést hívott össze. A helyzetet súlyosnak ítélhette, mert a lázadó tábornokoknak a legkisebb szemrehányást sem tette... ” Dembinski a következőket jeA pesti, március 15-i események hírét — ha nem Is teljességében — még aznap megtudhatták a szolnokiak, hiszen reggeli, 6 óra 30 perckor induló vonatot követően délután két órakor is indult egy személyszállító szerelvény a Tisza partjára. S ezt szó szerint kell érteni, mert az első szolnoki indóháztól karnyújtásnyira van a Tisza. A szolnokiak — korabeli leírásokból tudjuk — nem idegenkedtek a vonattól, sőt... A megnyitás utáni nap>on hat kocsi telt meg a Pestre utazó Tisza-partiakkal. 1848 tavaszán is élhetett még az újdonság varázsa, sok szolnoki, és környékbeli gyezte föl erről a megbeszélésről: „Az a tábornok, aki ply sok katonai bűnt követett el, Görgey tábornok, volt a vádló, és ön, elnök úr a bíró, és nekem védelmeznem kellett magamat, máig sem tudom, mitől... " Dembinski lemondott, Kossuth megerősítette Görgey kinevezését, azzal, hogy kéri majd ehhez a képviselőház jóváhagyását. Dembinski keserűen írta Kossuthnak: „... ön mindent elrendezett, egyszer sem kérve ki tanácsomat, és a Magyarország ügyére legveszélyesebb embert hatalom Iés prö tisztségébe emelte. Adja .Isten, hogy ezért ne bűnhődjék súlyosan sem ön, sem a haza... ” A Lipcsey kúriában történtek és a következmények megítéléséről egyébként a történészek véleménye megoszlik. utazhatott március 15-én is a vaspályáin. A forradalom híre tehát gyorsan terjedt. Március 21-én a kunhegyest tanács tagjai ünnepélyesen kijelentették, hogy tisztségüket a népjogok ellenére tovább nem viselik. Szabaddá tétetvén a föld, szabad lett a nép, amely azt megműveli! — mondta Halasy Kázmér március 24- én Szolnokon a tanácsháza udvarán tartott népgyűlésen. Ugyanezen a napon Jászberény város lakossága elfogadta a 12 pontot. Kunmadaras, Kunszentmárton tanácsa a nemzetőrség felállításáról intézkedett. 1849. január 2-án elesett Pest és Buda. 1849. január 11., Debrecen: Kossuth Lajos a nemzet nevében elrendelte a Jászkunságban az általános népfelkelést. Szolnok a császáriak kezére került. Az első szolnoki csata — január 22-én — Perczei Mór tábornok csapatainak fényes győzelmével végződött, Ottinger osztrák generális Cegléden túlra vonult vissza. De nem sokkal később újra feketesárga zászlót tűztek ki a Ti- szamenti városban. A honvédsereg Mezőtúr környékén táborozó csapatai Damjanich János tábornok vezényletével március első napjaiban újra Szolnok visszavételére készültek. Egy 1896-iban állított emléktábla szerint Damjanich, Klapka és Vécsey tábornok egy tiszaföldvári, Partéli —« Kossuth Lajos utca — házban beszélték meg a város visszafoglalásának tervét. Kétséges, hogy március 3-án Klapka is ott lett volna ezen a haditanácson. A terv megszületett: Vécsey Szanda felől színlelt támadással vonja magára a Szolnokot védő császáriak figyelmét, ezalatt Damjanich hadosztálya Cibakháza tájékán átkel a Tiszán és Vezseny—Várkonyon keresztül a reggeli szürkületben lopva megközelíti a városit A csata eseménytörténete ismert. A szemtanúk, leírásai, Kaposvári Gyula tanulmányai alapján szinte percről percre követhetjük az ütközet mozzanatait A már említett Komlóssy őrnagyot humora sem hagyta cserben: „Furcsa volt itt a szolnoki franciskánusok tornyát szemlélni, valahányszor rosszabbul folyt a csata menete, a szegény páterek mindig a fekete-sárga zászlót dugták ki, ha a mi részünkre hajlott a szerencse, rögtön felhúzták a magyar trikolort, és ez Isoícszor változott kora reggeltől a csata végéig, míg aztán triumphálva maradt a torony ormóján nemzeti lobogónk." Damjanich a csata befejező szakaszát a Wéber ház — a mai Kossuth Lajos utcai söröző — elől irányította. — Fiúk — szólt az ütközet után a tábornok a III. zászlóaljbéli szegedi, mezőtúri katonákhoz — büszke vagyok rátok. Ti Uz ördögöt is megveritek. Megérdemelnétek, hogy mindnyájan tisztek legyetek. De hol volna akkor az én zászlóaljam? Tiszai Lajos Szabaddá tétetván a föld Az 1849-es szolnoki csaták emlékét számos irodalmi, képző- művészeti alkotás őrzi. Jókai Mór a Csataképek című könyvében közli A két menyasszony című elbeszélését Ebben korhű leírását adja a március 5-i eseményeknek. Neves festőművészek is felidézték vásznaikon, metszeteiken ezt a napot. Pettenkofen — ekkor még hadifestő — az első szolnoki csatáról készített metszetet, Charles de Fér a másodikról, Heinrich Gerhart pedig Damjanich a szolnoki csatában címmel. A szolnoki festők közül Pólya Tibor, Chiovini Ferenc is megfestette az ütközetet, Patay Mihály pedig Damjanich- ról készített fametszetet, illetve rajzot. Képünkön Than Mór vízfestménye a szolnoki csatáról.
