Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-20 / 67. szám
A földről szóló törvényjavaslat áz Országgyűlés napirendjén (Folytatás az 1. oldalról) gai és terhelik a tulajdonos kötelezettségei. Szólt a miniszter a kezelő szervek jogait bővítő rendelkezésekről. A továbbiakban dr. Markója Imre elmondta, hogy a szövetkezeteink által jelenleg hasznosított 5 millió 690 ezer hektár földből 3 millió 293 ezer hektár szövetkezeti tulajdon, 2 millió 175 ezer hektár úgynevezett tagi föld — a szövetkezeti tagok és más személyek tulajdona —, 222 ezer hektár pedig állami tulajdon. A törvényjavaslat — a bevált szabályokat fenntartva — korszerűsíti a szövetkezetek gazdasági tevékenységének alapjául szolgáló földekre vonatkozó rendelkezéseket is. — Jelenleg gazdasági bizonytalanságot okoz. hogy a mezőgazdasági szövetkezetek nem szerezhetik meg az általuk ingyenesen és határidő nélkül használt állami föld tulajdonjogát. A szövetkezet földhasználati joga most — közérdekű célra — térítés nélkül megvonható. Ez a szövetkezeteket visszatartja attól is, hogy a helyi tanácsoktól további állami földeket vegyenek át használatra, s így akadályozza a mezőgazdasági földek maradéktalan megművelését. A szövetkezetek termelési biztonságának növelése, a szövetkezeti földtulajdon és földhasználat egységének következetes megvalósítása és az ésszerű földhasznosítás elősegítése érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek megváltás útján — méltányos ellenérték fejében — megszerezhessék ezeknek az állami földeknek a tulajdonjogát. Ugyanakkor a település- fejlesztési célok megvalósítása és a későbbi kisajátítások elkerülése érdekében a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a megváltás nem vonatkozik a szövetkezet ingyenes, határidő nélküli használatában levő olyan belterületi földre, amelyet a helyi településrendezési terv, illetőleg ilyen terv hiányában a helyi tanács végrehajtó bizottságának határozata alapján tíz éven belül közérdekű célra kívánnak felhasználni. A használati jog háttere A törvényjavaslat fenntartja azokat a jelenlegi rendelkezéseket, amelyek szerint a mezőgazdasági szövetkezet használatában levő, a szövetkezeten kívüli magán- személyek tulajdonában álló földek ellenérték fejében megválthatók. Jelenleg azonban az ilyen föld a belterületen nem a földet használó szövetkezet tulajdonába, hanem állami tulajdonba kerül, s a szövetkezetét csak az ingyenes, határidő nélküli használat joga illeti meg. A javaslat — a szövetkezeti földtulajdon és földhasználat egységének megvalósítása érdekébeh — kimondja, hogy a jövőben a szövetkezeten kívül álló magánszemélyek belterületi földjének tulajdonjogát is a szövetkezet szerzi meg. A megváltás — miként a miniszter hangsúlyozta — továbbra is csak a szövetkezeten kívül álló magánszemélyek szövetkezeti használatban levő földjére vonatkozik. A szövetkezeti tagok és a velük azonos jogállású más személyek tulajdona — jól bevált szövetkezeti politikánknak megfelelően — változatlanul fennmarad. A javaslat átveszi azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a magánszemély a tulajdonában levő földet — ingyenesen vagy térítés ellenében — felajánlhassa az államnak vagy szövetkezetnek. Változás viszont, hogy míg a belterületi földet csak az állam javára lehet felajánlani, a javaslat lehetővé teszi az ilyen föld felajánlását szövetkezét részére is. Ebben is kifejezésre jut az a jól bevált, a szabályozásban azonban eddig következetesen nem érvényesült elvünk, hogy az állami és a szövetkezeti tulajdon: azonos jellegű szocialista tulajdon. Felidézte dr. Markója Imre, hogy a jelenleg hatályos rendelkezések — a spekulációs törekvések és a munka nélküli jövedelemszerzés megakadályozása érdekében — korlátozzák a magánszemélyek által megszerezhető telek-, lakás- és üdülő-, valamint termőföldtulajdon mértékét. Elmondta: a törvényjavaslat előkészítése során különös gondossággal vizsgálták meg, hogy ebben az állampolgárokat közvetlenül érintő, társadalmunk közvéleményét is foglalkoztató kérdésben milyen szabályozás kialakítása indokolt. A törvényjavaslatnak és a végrehajtására vonatkozó minisztertanácsi rendeletnek ezzel kapcsolatos rendelkezéseiről részletesebben beszélt: — Változatlanul szükséges — hangsúlyozta — annak a szabálynak a fenntartása, amely szerint egy család tagjai — a házastársak és kiskorú gyermekeik — tulajdont általában csak olyan mértékig szerezhetnek, hogy egy lakás vagy lakótelek és egy üdülő vagy üdülőtelek legyen a tulajdonukban. Ugyanakkor továbbra is lehetőséget kell adni arra, hogy a 14. életévét betöltött — kiskorú — gyermek egy lakótelket, a 16. életévét betöltött — kiskorú — gyermek pedig egy lakást önállóan szerezhessen. Az ingatlanok korlátozott száma nem teszi lehetővé, hogy a család valamennyi tagja számára külön-külön is megengedjük a lakás (lakótelek) és üdülő (üdülőtelek) vásárlását, mert ez fokozná az ingatlanok iránti keresletet, s tovább emelné az egyébként is magas ingatlanárakat. Emellett a család minden tagjának önálló tulajdonszerzési lehetősége jelenlegi társadalmi viszonyaink között indokolatlan vagyonfelhalmozás- hoz, illetve jövedelemszerzéshez vezetne. Új lehetőségek a tulajdonszerzésben — A tulajdon családi alapon való összeszámítása a termőföldeknél is indokolt, itt azonban a szabályozás korszerűsítését javasoljuk. A magánszemély által megszerezhető termőföld mértéke ugyanis eddig a föld művelési ágától és attól függött, hogy élethivatásszerűen fog- lalkozik-e a mezőgazdasággal, vagy más foglalkozást folytat. Ennek a megkülönböztetésnek ma már nincs elvi alapja. A termőföld tulajdonszerzésének felső határát ezért a törvényjavaslat — a föld művelési ágától és a magánszemély foglalkozásától függetlenül — hatezer négyzetméterben állapítja meg. Ugyanakkor felhatalmazást ad arra, hogy a Minisztertanács az átlagostól eltérő minőségű termőföldre más mértéket állapítson meg Ennek alapján a minisztertanácsi rendelet a megszerezhető termőföld nagyságát egyes területeken ezerötszáz négyzetméterben, háromezer négyzetméterben, illetőleg három hektárban határozza meg. Ez a szabályozás kellőképpen figyelembe veszi, hogy az ország egyes részein levő termőföldek használatai, forgalmi értéke nagymértékben eltérő. A 14. életévét betöltött kiskorú gyermek termőföldtulajdont is önállóan szerezhet. Megszűnik a javaslat értelmében a termőföldtulajdon és a lakó-, üdülőtelektulajdon összeszámítása. Az ilyen összeszámítás ugyanis indokolatlan, mert a területek különböző rendeltetésű- ek, azokat a magánszemélyek eltérő célokra használják fel. A tulajdonszerzési korlátozások — a törvényjavaslat szerint — nem vonatkoznak az örökléssel és az elbirtoklással történő tulajdonszerzésre. Az öröklési jogot ugyanis Alkotmányunk garantálja; az elbirtoklással való tulajdonszerzés korlátozása pedig azzal a következménnyel járna, hogy egyes ingatlanok „gazda” nélkül maradnának: nem lenne tulajdonosuk. Ezen kívül házasságkötéssel vagy örökbefogadással is létrejöhet „családi többlettulajdon’', ha már mindkét házastársnak, illetőleg az örök- befogadott személynek is van tulajdona. Ezekben az esetekben a tulajdonszerzés jogszerűen, nem a korlátozó rendelkezések megsértésével történik. Ennek ellenére a jelenlegi szabályozás szerint az ilyen többlettulajdont is el kell idegeníteni, s ha ez nem történik meg, az ingatlan értékesítéséről a tanács gondoskodik. A törvényjavaslati felhatalmazás alapján a minisztertanácsi rendelet az eddigiektől eltérő, sajátos szabályokat állapít meg az említett módon szerzett többlettulajdonra. Öröklés, elbirtoklás, házasságkötés és örökbefogadás esetén a jövőben a többlettulajdont csak akkor kell elidegeníteni, ha a lakások (a lakótelkek), illetve az üdülők (az üdülőtelkek) száma meghaladja a család tagjainak számát, a termőföldtulajdon pedig a tizenöt hektárt. Egy kétgyermekes családnál például csak az ötödik lakótelek, illetőleg lakás elidegenítése kötelező. Az új szabályozás figyelembe veszi, hogy az elidegenítési kötelezettség és az ingatlan tanácsi értékesítése olyan adminisztratív jellegű intézkedés, amelynek alkalmazása jogszerűen szerzett tulajdon esetében csak kivételesen indokolt. E rendelkezés családvédelmi célokat is szolgál: megszünteti azt a jelenlegi helyzetet, amely házasságkötés helyett élettársi viszony létesítésére késztet olyanokat, akik külön-külön ingatlannal rendelkeznek, sőt nemegyszer — különösen ingatlan öröklése esetén — a házasság felbontását eredményezi. Tartós használat Az új szabályozást a törvény hatályba lépése — a javaslat szerint: 1987. szeptember 1. napja — előtt jogellenesen külföldön tartózkodóvá vált személyek ingatlanára is alkalmazni kell, ha az ingatlan állami tulajdonba vételét jogerősen még nem rendelték el. Mivel ilyenkor az eljárás mindig a belföldi jogosultak kérelmére indul — a közjegyző tehát hivatalból nem keresi meg a hozzátartozókat —, ennek előterjesztésére hosszabb határidő megállapítása indokolt. A törvényjavaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a kérelmet a jogosultak 1989. szeptember hó 1. napjáig terjeszthetik elő. A továbbiakban eljárási kérdésekről szólt a miniszter, majd a tartós földhasználat jogintézményéről, illetve annak megszüntetéséről elmondta : A törvényjavaslatot — előzetesen — az Országgyűlés négy bizottsága tárgyalta és vitatta meg. Kivétel nél-* kül valamennyi bizottságban Más témára térve, az igazságügyi tárca vezetője elmondta: — A jelenlegi szabályozás szerint a tanácsi szervek kártalanítás nélkül állami tulajdonba veszik a jogellenesen külföldön tartózkodó személy tulajdonában álló telket, lakást, és üdülőt, ha a bíróság nem rendelte el annak elkobzását. Ilyen szabály a termőföldekre nincs. Ezek a rendelkezések valójában nem a jogellenesen külföldön tartózkodót sújtják, hanem itthon maradt hozzátartozóit. Ha például a házastársak egyike vált jogellenesen külföldön tartózkodóvá, akkor — egyebek között — a korábban közös társasház-öröklakás, családi ház reá eső tulajdoni hányada állami tulajdonba kerül, s azt a hozzátartozóknak az államtól újra meg kell vásárolniuk. A törvényjavaslat most úgy rendelkezik, hogy a jogellenesen külföldön tartózkodó személy ingatlan-tulajdona belföldi hozzátartozójára száll át, ha ezt a hozzátartozó kéri. A kérelem előterjesztésére azok jogosultak, akik a törvényes öröklés szabályai szerint a tulajdonos halála esetén örökölnék az ingatlan tulajdonjogát. A jogosult a kérelmet a közjegyző előtti eljárás során terjesztheti elő; ha pedig ilyen eljárás nem indult, a jogellenesen külföldön tartózkodás kezdetétől számított egy éven belül kérheti a közjegyzőtől az eljárás megindítását. Ameny- nyiben viszont ilyen kérelmet — a határidő lejárta előtt — nem terjesztettek elő, a földhivatal kártalanítás nélkül állami tulajdoniba veszi az - ingatlant. Ezek a szabályok — a javaslat értelmében — nem vonatkoznak azokra az esetekre, amikor a bíróság az ingatlan elkobzását rendelte * el, egyébként ilyen elkobzásra csak kivételesen kerül sor. helyett tulajdonjog az a többségi álláspont alakult ki, hogy ezt a jogintézményt meg kell szüntetni és a földet nem tartós használatba, hanem tulajdonba kell adni. Az elhangzott érvek közül az első: a lakosság idegenkedik ettől az intézménytől, nem fogadta el. A második: tartalmát illetően a tartós földhasználat alig különbözik a tulajdontól. Ügy gondolom — fejtette ki a miniszter —, hogy állampolgáraink szubjektív indíttatású állásfoglalásával nehezen lehetne vitatkozni. A második érvet pedig aligha lehet cáfolni, miután az érvényben levő szabályozás már kezdetben is valóban erőteljes rokonvonásokat mutatott a tulajdonnal. A későbbi módosítások pedig egyreinkább a tulajdonhoz közelítették ezt az intézményt. Nem szabad arról sem elfeledkezni: a tartós földhasználat bevezetése eredetileg főként arra irányult, hogy a kispénzű állampolgároknak adjon lehetőséget lakásgondjaik kedvefl termőföld főbb hasznosítása országos érdek A vitában felszólalt Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A mezőgazdasági művelésre alkalmas terület összes földjeink több mint 70 százalékát, vagyis igen tekintélyes hányadát adja. Nagyarányú termőterületünkkel olyan kincs birtokában vagyunk, amelynek minél jobb hasznosítása országos érdek, a mezőgazdaság elengedhetetlen kötelessége — hangsúlyozta elöljáróban. Majd arról szólt, hogy a föld tulajdonviszonyainak, használatának fejlesztése fontos eleme, része volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének. A miniszter a termelés adataival érzékeltette, hogy miként sáfárkodtunk a mezőgazdasági termelés alapvető termelőeszközével. Az elmúlt csaknem három évtized során, miközben a mezőgazdaságban dolgozók száma a korábbinak a felét sem éri el, gabonából 6,5 millió tonnáról 15 millió tonnára, vágóállatból 1,1 millió tonnáról 2,3 millió tonnára nőtt a termelés. A mezőgazdasági termelés növekvő eredményei mellett még az 1970-es években is csaknem 250 ezerre, évente átlagosan 24 800 hektárral csökkent a mezőgazdaságilag hasznosított terület. Igazán érdemi változást az 1981-es évtől, a törvényi szigor és vele párhuzamosan a lendületesebb, bár még mindig elég szerény ütemű rekultivációs munkák hoztak. Azóta jelentősen, a korábbinak mintegy a felére mérséklődött a mezőgazdaságilag hasznosítható terület csökkenési üteme. — A helyzettel még így sem lehetünk elégedettek, ezért a jövőben is mindent meg kell tenni — s erre a mostani törvénytervezet szigora lehetőséget is teremt —, hogy a mezőgazdaságilag hasznosítható terület csökkenését tovább mérsékeljük, hogy a semmivel sem pótolható termőföldet megóvjuk a jövő számára. A mezőgazdasági terület több mint kétharmadán különböző kedvezőtlen természeti és más hatások gátolják a talaj termőképességének kihasználását. A tervszerű talajjavító munka az utóbbi másfél évtizedben gyorsult fel. Ennek során napjainkig csaknem másfél millió hektár területen mint-. zőbb megoldásához, viszonylag olcsón megkapható földterülettel. Az élet nem igazolta ezt az elképzelést; az ingatlanok vételára és a tartós használatért fizetett ellenérték között jelenleg már szinte alig van különbség. Ügy vélem, lényeges változtatást nem jelentene a tulajdonba adás: továbbra is csak olyan földeket lehetne eladni, mint amelyek jelenleg tartós használatba adhatók. Az új szabályozással is megoldható, hogy ne legyen mód spekulációs törekvésekre, munka nélküli jövedelemszerzésekre. Mindezek alapján a tartós földhasználat jogintézményével kapcsolatban az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága által előterjesztendő javaslatot — figyelemmel arra, hogy ez alkotmányos elveinket nem sérti és a tulajdonviszonyokban is csak jelentéktelen változásokat idéz elő — a Minisztertanács nevében elfogadásra ajánlom. Egyben, egyetértésemet fejezem ki — a Kormány megbízásából — a bizottság előterjesztésében szereplő többi javaslat elfogadásával is. Dr. Markója Imre végezetül kérte az Országgyűlést, hogy a földről szóló törvény- javaslatot fogadja el és iktassa törvényei közé. II törvényjavaslat vitája Bölcsey György (Budapest, 63. vk.), a XXI. kerületi tanács elnöke, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója mindenekelőtt ismertette, hogy a törvénytervezet előkészítő szakaszában a képviselők csoportonként, valamint az Országgyűlés négy bizottságában átfogóan és részleteiben is megvitatták a napirenden szereplő témát. — Az előterjesztett törvénytervezet egyik fontos és nélkülözhetetlen gondolata a szocialista vonások erősítése, az állami földtulajdon és a földminőség védelme — hangsúlyozta. A föld jó hasznosítása és a termőföld védelme a törvény központi része. Ezt követően a bizottsági előadó a föld tartós használatba adása intézményének megszüntetéséről szólt. Felelevenítette, hogy az előzetes vitákban nagyon sokan és sok szempontból bírálták a tartós földhasználat intézményét. Bölcsey György tájékoztatott arról, hogy bizottságuk — a többi bizottság véleményének figyelembe vételével is — csak szótöbbséggel fogadta el a törvénytervezetet. Ezzel kapcsolatosan rámutatott, hogy a testület valamennyi tagja a törvény- tervezettel alapvetően egyetértett. Krémemé Michelisz Teréz (Baranya m., 10. vk.), a Hí- mesházi Petőfi MGTSZ elnökhelyettese a fölvédelemmel kapcsolatban rámutatott, hogy az napjainkban még nem vált magától értetődő gyakorlattá, esetenként csupán a szankcióktól való félelem irányítja a gazdálkodókat. Cselőtei László (Pest m., 2. vk.), a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára hozzászólásában támogatta, hogy a törvényjavaslat a föld hasznosításának módjára, a művelési ág megválasztására vonatkozó döntést az üzemek hatáskörébe utalja. A hazai és külpiaci igények nagyon gyorsan változnak, s e téren az alkalmazkodás felelőssége a gazdálkodókat terheli. Indokolt tehát, hogy ehhez a feltételeket a törvény biztosítsa. Bánfalvi András (Sza- bolcs-Szatmár m., 4. vk.), az Űjfehértói Lenin Termelő- szövetkezet elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy össztársadalmi érdek a művelésre alkalmas terület hasznosítása, ám a törvény i„hasznosításra alkalmatlan” kategóriát is elismer. Ennek elbírálása egy sor gazdaságossági kérdéist vet fel. Példaként említette, hogy megyéjében sok helyen a 6—7 aranykorona értékű földet is kénytelenek művelésben tartani, mert csak olyan van. Az ülésteremben Kádár János, Losonczi Pál, Lázár György és Németh Károly (Telefotó — KS) {Folytatás a 8. oldatom)
