Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-25 / 47. szám

1987. FEBRUÁR 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Ifjú népművészek kerestetnek Egy kiállítás képei, szobrai Amatőr képző- és iparművészeti tárlat Szolnokon Egy magazint szeretnék nézőtársaink figyelmébe ajánlani, egy emberi hang­vételű, meleg és barátságos programot, a Családi vasár­napot. Családi vasárnap Számos jele van, hogy manapság a család a maga problémáival, feszültségei­vel, válságos helyzetével az érdeklődés középpontjába került. Cikkek. könyvek, filmek beszélnek róla — szép számban. Köznapi fó­rumok vitáinak is gyakori tárgya. Ebbe a sorba illesz­kedik a '"televízió néhány programja is, közöttük kü­lönösképpen is a Családi kör és annak ünnepi ma­gazinja, mondhatni mellék - lete, a Családi vasárnap. Legutóbb épp most vasár­nap jelentkezett a családi életre nevelésnek ez a szí­nes programja, méghozzá azt kutatván, vajon mi is lehet a jó házasság titka. Mindenekelőtt a módszer­ről, amelyet jó érzékkel vá­lasztottak a magazin készí­tői; kiemelt családok tagjai szólalnak meg rendre, ma­guk beszélnek családi életük tapasztalatairól, gyakorla­táról, tehát nem fikciót lát­hatunk a képernyőn, hanem maga a valóság jelenik meg, még ha televíziós formájá­ban bizonyos kozmetikázás­sal történik is mindez, hisz a szereplő alanyok még sem jelennek meg otthoni negli- zsében, bizonyos szobatitkai­kat természetszerűleg nem árulják el a nagy nyilvá­nosságnak. Mégis jó mód­szer ez, mert az élet oldalá­ról lehet közelíteni egyes> erkölcsi problémákhoz, s az elmondottak jó alkalmat adnak a stúdióban helyet foglaló szakembereknek, hogy magyarázatukkal ki­egészítsék, elmélyítsék a lá­tottakat és hallottakat, a felvetődő gondolatokat. Vasárnap délután Iványi-. ékhoz és Sajámosiékhoz lá­togathattunk el, s a két rokonszenves házaspár sza­vaiból a családi együttélés boldogságát ismerhettük meg. Titkokat nem fedett fel a Kelemen Endre és Kudlik Júlia vezette műsor, de ta­nulságokkal bőven szolgált. Vagy épp csak megerősített bennünk . olyan érzéseket, gondolatokat, amelyeket va­lójában mi is úgy érzünk, mint ők, csak még nem fo­galmaztuk meg magunknak. Egyértelműen szólt ez a ma­gazin arról, hogy az együtt­élés boldogságához egysze­rűen szeretet kell: először, másodszor és akár harmad­szor is. Bármily ósdinak, romantikusnak is tarthatják sokan ezt az álláspontot, vagy egyszerűen csak res­tellik bevallani, bár lelkűk legmélyén ők is így érzik. Szeretet, amely átsegítheti a házasfeleket a menet köz­ben felbukkanó akadályo­kon, segítheti őket a tör­vényszerűen jelentkező ki- sebb-nagyobb ellentétek feloldásában. Mert a családi boldogság nem jelenti a konfliktusmentességet. Sőt még gyanús is lehet, ha né­ha „nem zörren össze a ka­nál”. Megszólaltak egyéb­ként a műsorban a Szabó család, a rádió elnyűhetetlen családjának tagjai is, kilép­ve szerepükből, Gobbi Hilda és a többiek, akik ugyancsak a már említett „titok” mel­lett tették le szavukat, ők is hangsúlyozván: két ember tartós együttéléséhez, a há­zassághoz sok-sok türelem és emberség kelletik. A magazin jól tette, hogy a családi életnek ezzel az érzelmi oldalával is szem­benézett, bátran vállalva ta­lán még a szentimentaliz- mus vádját is, hisz manap­ság könnyen megkapja az elmarasztaló bélyeget még a tisztán, egészségesen és em­berségesen érzelmes is. Vol­tak idillikus, ellágyult pil­lanatai is e magazinnak, két­ségtelen, a zenélgető, éne­kelgető férj és az őt csendes áhítattal hallgató asszony jelenete a magazin legvégén. Amely talán több édességei kínált, mint amit a mai ember kíván, s a rendkívül kiegyensúlyozottan és har­monikusan élő Sajáinosi család is túlságosan a jó házasság képét mutatta, mintha csak mintának ké­szült volna, egy azonban biztos: mindenképp bőség­gel tanulhatunk belőle. Fon­tos kérdésről szólt és szól általában vasárnaponként a családi élet magazinja. Épp ezért érthetetlen, hogy a képernyőn miért csak a legkevésbé „fontos" időben kap helyet, vasárnap délután három órakor, amikor alig­hanem csak a legelszántabb nézők ülnek a készülékek előtt. (És a magamfajta kri­tikus.) Pedig millióknak kellene 'látniuk e színes tar­talmú műsorokat, hogy ez­által is növekedjék társa­dalmunk családi kultúrája, amely — tapasztalhatjuk, — milyen hiányos és mennyire homályos. Röviden Űj játék jelentkezett a kép­ernyőn, mely azonban csak itt a televízióban újdonság, a szellemi árverés ugyanis évek óta sikerrel megy a rádióban. Most nyilván nép­szerűségére való tekintettel a tévében is megpróbálják. Ahogy hallottuk szerda este a premieren, egyik hónap­ban a rádió, a másikban pe­dig a televízió ad teret Szi­lágyi János műsorának. Ta- alán meglepő, hogy más já­tékokkal ellentétben, ame­lyek a délutáni vagy kora esti órákba utaltatnak — Kapcsoltam, Elmebajnok­ság, Legyen szerencsénk — a Senki többet? Harmad­szor! főműsoridőben, este nyolckor jelentkezett. Bizo­nyára általánosan szórakoz­tató volta miatt, azaz mert olyan játék, amely nem kö­vetel különösebb szellemi erőfeszítést sem a játéko­soktól, sem a nézőktől, s ta­lán mert nem is hat az ér­deme a szellemi igénytelen­ség irányában. A bemutat­kozás: ígéretes és biztató. Játszani kell — ezzel a címmel láttuk Makk Ká­roly 1985-ben készült film­jét, amelyben a kitűnő ma­gyar rendező bebizonyította: ő is képes filmet csinálni amerikai módra, könnyeden szórakoztató, felszínes gon- dolatiságú játékfilmet, sztá­rokkal felvezetve. A ma­gyar—amerikai együttmű­ködéssel megszületett film finom unalmával azt igazol­ta, ismételten, hogy igazi társadalmi mondanivaló hí­ján a film is csak holmi bű­vészkedés, elkábító mutat­vány. V. M. Munkásskanzent terveznek Pécsett Munkásskanzen felállítá­sát tervezik Pécsett. A népi műemlék skanzenjének mintájára egy hajdani lakó­épületet kívánnak helyreál­lítani és az egykori munkás életmód eredeti tárgyaival berendezni. Erre a célra a derfli- vagy dörfli-házként emlegetett épületet szemel­ték ki a helytörténészek. Az 1860-as években épült L-alakú, emeletes ház jel­legzetes régi proletár bér­kaszárnya, fából ácsolt kör­folyosójáról körülbelül harminc szoba-konyhás la­kás nyílik, közös használa­tú árnyékszékekkel. Lakói — új otthonhoz jutván — elköltöztek, és a dörfli-ház ma már belvárosinak szá­mít, és múzeumi felhaszná­lása mellett szól az is, hogy a mellette levő XVIII. szá­zadi tímárház fogadta be a Várostörténeti és Munkás­mozgalmi Múzeumot. A KISZ Központi Bizott­sága a Művelődési Minisz­tériummal, a Népművelési Intézettel és a Népi Ipar- művészeti Tanáccsal közö­sen pályázatot hirdet g Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerésére. A pályá­zat célja, hogy elősegítse az ifjúság körében a népművé­szeti alkotó és előadói tevé­kenységet, a nemzeti ha­gyományok ápolását és to­vábbfejlesztését. A feltéte­lek: minden kategóriában pályázhatnak egyének és alkotó csoportok (maximum hat fő). A pályázatra 30 éves korig lehet nevezni az előadóművész kategóriá­ban, s 35 éves korig a tár­gyi alkotóművészet kategó­riában. Beküldési határidő: a nagyméretű tárgyak, tárgyegyüttesek kategóriá­ban április 15., az előadó­művészeti és a tárgyi nép- művészeti kategóriában má­jus 5—9. Cím: KISZ Köz­ponti Művészegyüttes szék­háza. VII. Rottenbiller utca 16—22. Az érdeklődők a részletes pályázati kiírást a megyei művelődési közpon­toktól, valamint a megyei KISZ-bizottságoktól kap­hatják meg. A hazai egyetemeken és főiskolákon az idei felvételi vizsgák május 13—19-én kez­dődnek. Ekkor írják meg a matematikából, fizikából, biológiából és kémiából fel­vételizők az érettségivel kö­zös írásbeli felvételi dolgo­zatukat: a többi tárgy írás­belijét, illetve a szóbeli vizs­gákat június 22. és július 3. között tartják meg. A felső- oktatási intézmények 15 nap­pal a felvételi előtt írásban értesítik a jelentkezőket a vizsga pontos időpontjáról., helyéről. A felvételi kérel­meket — mint minden évben — idén is március elsejéig fogadják el. Mint azt a Művelődési Mi­nisztériumiban elmondták: az idei felvételi vizsgák módjá­ra az 1987-es Felvételi tájé­koztatóban közölt általános tudnivalók érvényesek. A felvételi eljárásban újdon­ság, hogy a szóbelin minden felvételiző megkapja a kija­A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ adott haj­lékot a Jászság, a Kunság, a Tisza mente és a Tiszazug amatőr képző- és iparművé­szei munkáinak. A bőség za­vara kísérti a nézőt, króni­kás gyorsan lekopogja: hát ezt is megértük, a jókora üvegcsarnokot „kinőtte” a szépmívesek alkotókedve. És hogy nem a zsűri engedé­kenységéről, a szelekció hiá­nyáról van szó, azt maga a látvány egésze bizonyítja. Évtizedek távlatában sem emlékszem ilyen erős kiállí­tásra. A válogatás mellett szól az a tény, hogy százti­zén küldték be pályázatai­kat, de végű) is nyolcvan as­piráns 210 munkája — jóné- hány pályamunkára jogos lenne az alkotás szót hasz­nálni — került a közönség elé. örvendetes, hogy a me­gye huszonkét különböző te­lepüléséről érkeztek festmé­nyek, szobrok, rajzok és igen sok a tágabb körökben eddig ismeretlen új pályázó. Számszerűségében a festé­szeti, grafikai anyag a leg­gazdagabb, viszont igen ke­vés az iparművészeti pálya­munka. Szépészeti megközelítés­ből a szobrászati, kisplaszti­kái anyagot véljük legéret­tebbnek, legegyenletesebb színvonalúnak. Ebből külön klasszist képvisel a két túr- kevei szobrász, Iván Sándor és Talamasz Lajos, de a kis­vított dolgozatát, amellyel kapcsolatban észrevételt te­het. Ugyancsak új vonás, hogy a szóbeli eredményét a vizsga után közük, s a fel- vettek-elutasítottak névso­rát nyilvánosságra hozzák. A felvételi rendszer nyitott­ságának és demokratizmusá- na!k- növelése részét képezi a felsőoktatás korszerűsítését célzó törekvéseknek, s az ez­zel kapcsolatosan már meg­kezdett, de még korántsem lezárt kutatásoknak. Mint ismeretes, a most ér­vényes felvételi rendszer táv­lati továbbfejlesztésének munkálatai több fórumon megkezdődtek. Egyesek kö­zött az Országos Pedagógiai Intézetten, valamint az or­szágos Középtávú Kutatási­fejlesztési Terv egyik útprog­ramjaként is foglalkoznak a szakemberek a felvételi el­járásnak, illetve a felsőokta­tásba bekerülő hallgatók k»­újszállási Tóth Kálmán famunkáit — különösen a Pásztort és a Sírhúzót — Szabó Imre fia Béla plakett­jeit — köztük a Déli harang­szót és Czobor Sándor — ő is kisújszállási — Korpuszát az egész tárlat íegfigyelem- ' reméltóbb alkotásainak tart­juk. Nagyon megkapó és ere­deti Szokolai Jánosné né­hány faminlatürje. A festészeti anyagból Né­meth Zoltán akvarelljei emelkednek magasan a tisz­tes átlag fölé, különösen a Nagyanyám szobája áraszt eredeti hangulatot. A nehe­zen fölismerhető technikával készült akvairell szinte te­nyérnyi helyen mondja el a gyermek boldogságát, rácso- dálkozását nagyanyó befőtt­finomságaira, és a felnőtt ember visszakívánkozó nosz­talgiáját a megszépült idők­ben. Velkeiné Pócz Ilona pasztelljei közül a Barátok temploma több mint figye­lemre méltó munka, örven­detes a kisújszállási Szabó András fejlődése, magárata- lálása. amelyet ezen a tárla­ton három képe is bizonyít, de különösen a Tavaszvárás forma- é6 képvilága megka­pó. Sebők Margit tusrajzai — Hatalom, Közöny, Gyász — érett alkotások, úgy tűnik szemünknek, hogy ezekhez a lapokhoz kár lenne hozzá­tenni egyetlen vonalat is, de választási rendszerének a korszerűsítésével. Egyebek között azt vizsgálják; ho­gyan lehetne a felvételi vizs­gáról, vagyis az előzetes vá­logatásról áttérni olyan rendszerre, amikor a tanul­mányok során nyújtott telje­sítmény dönti el, hogy ki tanulhat tovább. Az egyetemeken és főisko­lákon az új tanévben várha­tó intézményi illetve kép­zésbeli újdonságokkal kap­csolatban egyébként elmond­ták: az egyik jelentős válto­zás, hogy a tanítóképzésben — Budapest kivételével. — megszűntek a körzethatárok. Ugyancsak új vonás, hogy néhány tanítóképző főisko­lán ősztől óvodapedagógusi szak, a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Ne­velőintézetében pedig a Bu­dapesti Tanítóképző Főis­kolával közösen konduktor- tanítói képzés indul. elvenni se lehetne róluk egy pontot sem. Vágvölgyi Ist­vánná (Kisújszállás) Kövek címmel jelzett tusrajzkettő- sét föltétlenül a legsikerül­tebb munkái közé soroljuk, de igen eredeti jó színvona­lú a Torzója is. Lászlóffy Béla a tárlat egyik nagy meglepetése, a cserkeszőlői fiatalember a Paranoá elne­vezésű tollrajzával ritkán látható autonóm világot te­remtett. Fekete Júlia Vadá­szat című két lapja — linó és réz — több mint egyszerű tanumány, karakteres, jó technikájú munka. Terék Zoltán ceruzarajzai az Élni akarok és a Kompozíció a grafikai anyag leg izgalma­sabb ja i közé számítanák, egészen nagyvonalú rajz­készséggel komponált témák. Az iparművészek közül el­sősorban Hegedűs József ere­zetre esztergált famunkál ér­demelitek nagy megbecsü­lést; Tóth István kovácsolt­vas használati tárgyai igen eredetiek, Sindely Mihály tűzzománcai a jó színvonalú munkák között is feltűnnek. A zsűri — nem lehetett könnyű dolga — huszonöt nívódíjat adott ki. a kiállí­tás legjobb munkáira. A közeljövőben Kecskeméten megrendezésre kerülő orszá­gos kiállításon szűkebb ha­zánkat félszáznyi alkotás képviseli. T. L. Pályázati felhiyás Anyanyelvi őrjárat A Győri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépis­kola és Szakmunkásképző nevelői és tanulói, a Haza­fias Népfront beszéd- és magatartáskultúra bizottsága több minisztérium, illetve állami szerv támogatásával Anyanyelvi őrjárat címmel pályázatot 'hirdet az ország hasonló tanintézeteinek kö­rében. A pályázat célja a keres­kedelemiben és a vendéglá­tásban használatos nyelvi, magatartásbeli visszásságok és a követésre méltó példák bemutatása. A pályázaton az iskolák tanulói egyénileg, vagy 3—5 diákból álló csapiatokkal ve­hetnek részt. A dokumentu­mokat április 15-ig kell el­juttatni a Győri Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Szak­középiskola és Szakmunkás^ képző címére (9023 Győr, Nagy István utca 34—36). Május 18-tól Július 3-lg Egyetemi, főiskolai felvételik (Jj rendezésben és szereposztásban felújítják az Erkel Szín­házban Kacsóh: János vitéz című daljátékát. Ebből az alka­lomból emlékezünk egy híres régi János Vitézre, Jávor Pálra. (MTI-fotó: Fényes Tamás) L emez újdonságok A Grand Canyon szvit és A dzsungel könyve Oj komoly-, könnyű- és népzenei lemezekkel, a gye­rekeknek szóló hangos me­sekönyvekkel jelentkezik ebben a hónapban a Ma­gyar * Hanglemezgyáró Vál­lalat. Februárban kerül a boltokba Händel Szonáták hegedűre és basso continuo- ra című művének több ko­rongból álló albuma, melyet Pauk György hegedű-, Se­bestyén János csembaló- és Frank Mária gordonkamű­vész közreműködésével ké­szítettek el. Enrique Bátiz vezényli a Royal Filharmo­nikus Zenekart azon a le­mezen, melyen Sorfé Grand Canyon és Missisipi szvitje szólal meg. Egy másik ko­rongon Hegedűs Endre zon­goraművész adja elő a Négy átirat a Tannhäuser cimű operából, valamint a Fantázia a Rienzi témáira című Wagner—Liszt mű­veket. A kortárs zeneszerzők al­kotása közül Farkas Ferenc Rákóczi-kantátáját, 17. zsol­tárát és az oboára, vonósze­nekarra írt IV. concertinoját szólaltatja meg a Magyar Rádió és Televízió Szimfóni- kus Zenekara az Ifjú Zene­barátok kórusának közre­működésével. Hangfelvétel készült mai magyar szerzők — többek között — Kurtág György, Balassa Sándor és Szokolay Sándor cimbalom­ra írt műveiből is. A könnyedebb zenei élmé­nyek kedvelőinek ajánlhat­juk a Nádas Gábor dalait tartalmazó korongot, mely­nek szomorú aktualitása, hogy a nemrégiben elhunyt művész utolsó nagylemeze­ként kerül a közönséghez. A Hungária prímása címmel készített LP-n Púka Károly és cigányzenekara játszik, egy másik felvételen Solti Károly énekel. Itt és a könyvesboltokban juthatnak hozzá a gyerekek és szüleik a Süsü sárkány legújabb kalandjait elbeszéF lő lemezhez, amelyet önálló kazettán is meg lehet vásá­rolni. Kipling A dzsungel könyve című regényének hangosított változatát is e két formában jelenteti meg a Hungaroton. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom