Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 4. szám

1987. JANUÁR 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kameraközeiben Új év—megújult műsorok A televíziónak számos olyan közkedvelt műsora van, amelyet sokan megszok­tak, megszerettek, rendsze­resen néznek — de talán szívesen vennék, ha kissé megújulnának. Nos, a televí­zió az új esztendőben nem­csak több új műsort indít, hanem a régiek közül is fel­frissít formájában, tartalmá­ban néhányat. Elsőként említsük a Ka­lendáriumot, amely legköze­lebb január 6-án 17 óra 55 perckor jelentkezik, megíújul- va. A Kalendárium hat éve ad hasznos tanácsokat nézői­nek egészségügyi, lelki prob­lémákban, a szabadidő hasz­nos és kellemes eltöltésében stb. Az évek során megszüle­tett az egészségvédelemmel foglalkozó Diagnózis, a gya­korlati tanácsokat adó ötle­tek, a Kapcsolatok című adás. Az új esztendőben e műsorokat összefogva, kibő­vített. témakörrel jelentke­zik kéthetente a Kalendá­rium. A január 6-i első adás fel­teszi a kérdést: Űj év — új élet! — de hogyan kezdjünk hozzá? Ehhez kapunk taná­csokat orvostól, pszicholó­gustól és a szabadidő „spe­cialistáitól”. Speciális dié­tákról, sílécekről, síkötésről, a hasznos időtöltésről beszél Csurgai Judit, Papp Ferenc, Juhász Árpád rovata. A műsor szerkesztője Ju­hász Árpád, műsorvezetője Radványi Dorottya és Döm- södi Gábor, rendezője Csányi Miklós. Mind a Kalendárium, mind az Álljunk meg egy szóra! című új műsor a Művelődési Főszerkesztőség „gyermeke”. Az utóbbi hetente tíz perc­ben jelentkező nyelvművelő műsor, amelynek vezetője Vágó István lesz, és amelyet ugyancsak januárban látha­tunk először. Címéből és a műsorvezető személyéből ar­ra lehet következtetni, hogy ezekben a tíz percekben szel­lemesen, szórakoztatóan „művelik” majd nyelvünket. Január elején üdvözölhet­jük a Hármas csatornát — ami nem azt jelenti, hogy harmadik műsora is lesz a magyar televíziónak. Nem, ezt a műsort napköziseknek, _a kulcsos gyerekeknek szán­ták — és az egymillió ifjú nézőt jelent. Kelemen Endre, a műsor szerkesztője szerint a szívre, az észre és a kéz­re akarnak hatni, vagyis a személyiség fejlődésének há­rom alappillérére, az érte­lemre, az érzelemre és a ma­nuális készségre. Januárban előreláthatóan megismétel­nek korábbi, sikeres műso­rokat, tudományos-fantasz­tikus sorozatokat, velük kap­csolatban megvitatják a re­pülés, témakörét, beleértve a madarak repülését. A tervek szerint a „kezdő" műsort kezdők vezetik, közülük vá­lasztják ki a későbbi állan­dó műsorvezetőket. Először Janicsák Istvánnal, a Z’Z La­bor népszerű vezetőjével, szólóénekesével találkozhat­nak e minőségben az ifjú nézők. Január 8-án 18 óra 50 per­ces kezdettel láthatják a legifjabbak Süsü, a sárkány kalandjait. És az eddigiektől eltérően ezentúl csütörtökön és vasárnap 30 perces mese­blokkot nézhetnek a gyere­kek. Később esetleg sűrűbben jelentkezik majd a blokk. Változás áll be a Nyugdí­jasok műsorába is. Pénteken délutánonként, az Ablak előtt láthatjuk majd — először ja­nuár 9-én. Újdonság az is, hogy „élő vonalon” lehet te­lefonálni, így állandó, eleven lesz a kapcsolat a nézők és műsor között. Bár nem sorozat, de meg kell említeni a több héten át tartó Rácz Aladár cimbalom- versenyt; első középdöntőjé­nek első részét január 11-én láthatjuk. A versenyműsor szerkesztő-műsorvezetője Al­földi Boruss István. Természetesen az év folya­mán előreláthatóan más új és megújult műsorral is ta­lálkozhatunk majd a televí­zióban. Most, január elején ezt a nem kicsi csokrot nyújtják át a nézőknek. E. M. Kétnapos tanácskozás Történelem­tanítási konferencia Országos történelemtanítá­si konferencia kezdődött teg­nap Budapesten a Veres Pé­ter Gimnáziumban. Az Or­szágos Pedagógiai Intézet ál­tal rendezett tanácskozáson mintegy kétszáz szakember — általános és középiskolai történelem tanár, valamint történész — vett részt, hogy megvitassa a tantárgy taní­tásával összefüggő idősze­rű tartalmi és módszertani kérdéseket, a tananyag fej­lesztésének tennivalóit. A kétnapos tanácskozást Szabolcsi Miklós az OPI fő­igazgatója nyitotta meg, majd Glatz Ferenc, az MTA Történettudományi Intéze­tének igazgatóhelyettese tar­tott bevezető előadást a történelemtudomány és az oktatás kapcsolatáról. A hét­fői eszmecserén szó volt a történelem tantárgynak az iskolai oktatásban-nevelés- ben betöltött sajátos szere­péről, a komplex történelem- tanítás gyakorlatáról, arról, hogy a történelmi ismeretek miként hasznosíthatók más tantárgyak oktatásában. Az eszmecsere mai prog­ramjának középpontjában a történelemtanítás jelenlegi gyakorlata áll. Családi kör klub \ Nemcsak a mamáknak, a papáknak is Mintegy 3,5 millió forintos költséggel tanműhely épült a Titász mezőtúri kirendeltségén, ahol korszerű mérőpadok, oktatási eszközök, televízió és számítógép segítik a tanuló- képzést. Az oktatóterem mellett műhely, gépterem és minden igényt kielégítő öltöző-fürdő szolgálja a szakember-utánpót­lást (Fotó: Jäger) A titok körülírása Aligha van olyan iskola, -amelynek tantestülete ne büszkélkedhetne azzal, hogy tanítványaik szülei segítet­tek a jobb tárgyi feltételek megteremtésében, az intéz­mény szépítésében. A tartal­mi munkában azonban már korántsem ilyen egységes a kép. Annak ellenére sem, hogy az utóbbi években a család és az iskola kapcsola­tában a nevelésben való együttműködés került előtér­be. Az együttműködés egyik új formája az úgynevezett csa­ládi kör klub, amely már- már mozgalommá válik or­szágszerte. A Szolnoki K. Bozsó Károly Úti Általános Iskolában az előző tanévben alakult meg a klub azzal a céllal, hogy segítsen a szü­lőknek a nevelés mindenna­pos gondjainak, -konfliktusai­nak megoldásában; s hogy a gyerekek személyiségének formálásában az ösztönössé- get a tudatosan alkalmazott módszerek váltsák fel, illet­ve egészítsék ki. A klub programját a szü­lőkkel közösen alakították ki a pedagógusok. Így az elmúlt tanévben hét nevelési terüle­tet, problémát dolgoztak fel a havonkénti összejövetele­ken. Megvitatták az első osz- táilyosok iskolakezdésének, A nagymúltú Karcagi Gá­bor Áron Gimnáziumban és Egészségügyi Szakközépisko­lában, ahol hatvan, évvel ez­előtt, 1926-ban kezdték meg az első idegen nyelv, az an­gol oktatását, széles körű ala­pokra helyezték a mai nyelv- oktatást. Az intézet 476 gim­náziumi diákja tanul vala­milyen idegen nyelvet. A kötelező orosz nyelven kívül fakultatív alapon angol és német nyelvet is oktatnak. A diákok az elmélyültebb ismeretek megszerzése érde­kében tanórán kívüli foglal­kozásokon is részt vehetnek, számukra a Gorkij Nyelvis­kola keretében érettségi, il­letve nyelvvizsga előkészítő­ket tartanak orosz, valamint angol és német nyelvekből. beilleszkedésének tapaszta­latait; gondjait, a jutalma­zás, büntetés kérdéseit a csa­ládban, szó volt arról, ho­gyan segíthetnek a szülők a tanulásban, elemezték a ser­dülőkor problémáit, a testvé­rek kapcsolatának konfliktu­sait, számba vették a család veszélyhelyzeteit, végül a harmonikus szülő-gyermek viszony kialakításának mód­szereit. A foglalkozásokon a témáról szóló előadásokat őszinte beszélgetés, vita kö­vette. A résztvevő szülők bi­zalommal kértek tanácsokat nevelési gondjaik megoldá­sára, A kedvező tapasztalatok után természetesen az idén is megnyitották a családi kör klubot. A tantestület pedagó­gusai, s a klub vezetői azt szeretnék, ha ezután már nemcsak az anyák vennének részt a foglalkozásokon, ha­nem az apák és a nagyszü­lők is, noha a családok több­ségében változatlanul az édesanyákra hárul a gyer­meknevelés legtöbb gondja, ezzel együtt öröme is. Ez per­sze így nincs rendjén. Ezért is szorgalmazzák a klub ve­zetői az apák, nagyszülők meghívását az összejövete­lekre. — tg — A nyelvi versenyek előtt mi­nőségi korrepetálásokat tar­tanak a tanulóknak. Orszá­gosan is csaknem példa nél­küli, hogy az iskola diákjai a Déryné Művelődési Köz­ponttal műfordítói műhelyt hoztak létre, orosz, angol és német nyelvű irodalmi mű­veket, verseket, novellákat fordítanak magyarra. A szov­jet költők verseiből összeál­lított fordításaikat a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója is műsorára tűzte. A nyelvta­nulás ösztönzésére a gimná­zium, a Déryné Művelődési Központ és a városi Csoko­nai Könyvtár Német Gyula­díjat alapított, az idegen nyelvet legjobban elsajátító tanulók évenkénti érem-, il­letve pénzdíjazására. Az elém tett üres papír­lapra felkúszik az első mon­dat: Sebők Margitnak hív­ják. A Szolnoki Beloian­nisz Üti Általános Iskola ta­nára — 25 éve van a pályán. „Háta mögött” generációk sorjáznak. A legkorábban megismertek már a felnőttek életét élik. Van közöttük /festő, rajztanár, dekoratőr. És sok-sok tárlatlátogató, ki­ket még ma is vonzanak a képek, szobrok. Egy néhány évvel ezelőtti szituáció jut az eszembe. Két OPI munkatárssal ültem be órájára. Zsírkrétával, víz­festékkel, temperával dolgoz­tak a tanulók, tehát színe­ket „raktak fel” a papírra. Azaz hogy mégsem. A tan­órán szinkronizálás folyt. Az érzelmek képekké szinkroni­zálása a színek nyelvén. A kisdiákok keze alól ki­került munkák néma vallo­mások voltak. önvallomá-. sok. A láthatatlan, a meg­foghatatlan formák öltözte­tései. Gyermeki módon; őszintén, hitelesen, kevés át­tétellel. Az emlékképeket hadd folytassam egy költői kér­déssel: Mi a jó rajztanítás titka? Az egyértelmű defini­álásnak itt nem sok helye van. A titok megnevezése helyett be kell érnem töre­dékes körülírással. Sebők Margit nem is any- nyira tudja, mint inkább ér­zi a lényeget. Nem rajzos is­meretekben, szabályokban, szempontokban gondolkodik. Az ő kiindulási pontja a gyermek. Tud gyermekül. Is­meri a gyermeki lélek el­mozdulásait, szokásait, rea­gálási módjait az önkifeje­zés helyzeteiben. Tehát az érzelem, a gondolat felől kö­zelednek a formák, a szí­nek, a kifejezési eszkö­zök felé. A következő sorok is a titok körülírásához kap­csolódnak. Sebők Margit — tehetségének beméréseivel — az elérhető lehetőségeket cé­Szakkörök, versenyek, díjak Diák műfordítók Karcagon Idegen dallamok A belvárosi téren néhány idős ember sétál a késő, őszi napsütésben. A tér sarkában gyerekek lab­dáznak, két 16—17 év körüli fiatal a magnóját bömbölteti. A harsány zenének egyszer csak végeszakad, s egy hal­kabb, de baljós dallam tör elő a magnetofonból. A lab­dázó gyerekek oda sem fi­gyelnek, ám az idősebbek ijedten kapják fel a fejü­ket. Mintha jeges szél söpör­ne végig a téren. Ez a dal annak idején a gátlástalanul törtető, náci hordák nyomá­ban hangzott fel Európa- szerte. Hatvan év körüli férfi tör magának utat a két magnó­zó felé, és felháborodva kér­dezi tőlük, vajon tudják-e miféle dal ez, és kik énekel­ték annak idején. A magnó­tulajdonos előbb értetlenül, majd méltatlankodva mére­geti az izgatott öreget, és til­takozik: „Mi nem tetszik rajta? Hiszen bombajó dal­lam!” A férfi döbbenten hallgat, ki tudja milyen emlékek éb­redeznek benne a bombajó dallam hallatán. Valamit mondani készül, csak éppen nehezen gyűri le indulatait. S mire összeszed­né magát, a két fiatalember már odébbáll. Az öregúr mostmár törheti a fejét: va­jon sejti-e egyáltalán ez a két zenekedvelő, hogy a múlt milyen gyűlöletes szellemét szabadította ki lármás dobo­zából? Tudják-e, milyen bajt hozott ez a szellem annak idején a világra? Valakinek a sugallatára vették-e mag­nószalagra a gyűlölt meló­diát, vagy fogalmuk sincs, mit képviselt ez a dal annak idején? Talán csak éppen megtetszett lármás, erősza­kos dallamokhoz szokott fü­lüknek. Nincs okunk feltételezni, hogy valamiféle tudatos vál­lalkozásnak szánták volna ezt a muzsikálást. Értetlen tekintetük, méltatlankodásuk is arról tanúskodott, hogy gyanútlanul vállaltak ma­gukra valamit, amihez sem­mi közük sincsen. De azt már nehéz elhinni, hogy senki sem tudott arról, ho­gyan került ez a dal a fiúk magnószalagjára. Hogy ott­hon, vagy az iskolában, a szomszédban, vagy az utcán ne hallotta volna valaki, mit hurcol magával a két fiatal. Bárhogyan áll is a dolog, mulasztás történt. Bizonyára erélyesebb lomtalanításra lett volna szükség, s talán lenne még ma is. S ha vala­mi igazán nagy mulasztás terheli az idősebb nemzedé­ket, az elsősorban az, hogy nem tudta á következő ge­nerációk emlékezetébe hat­hatósan belevésni, a fiatalok számára is eleven élmény- nyé tenni a közelmúltat. Azt a sok küzdelmet és szenve­lozza meg. Csak olyasmit kö­vetel tanítványaitól, amire képesek, amit tudnak. Amit csak ők tudnak. Ami csak az ő anyanyelvűk; míg el nem felejtik, ki nem hull vagy ki nem lúgozódik tudatuk­ból. Ülök az elém tett papírlap előtt, és eszembe jutnak a három napja látott grafikái, festményei, textil kompozí­ciói. Magam előtt látom sze­cessziósán örvénylő vonalait, indázó színfoltjait. Keresem az egymásba kapaszkodó, kulcsolódó színek igazságát. Firtatások nélkül szemlélem a képek lecsupaszított őszin­teségét, a lúdbőrős kékeket, ;a kiszolgáltatott pirosakat, a bocsánatkérően félrehúzó­dó szürkéket. Jól látom-e, hogy műveiben heves szóvál­tásba keveredett egymással a disszonancia és a harmó­nia? Vajon melyikőjüké lesz az utolsó szó? Ülök az elém tett papírlap szaporodó sorai előtt, és fü­lembe csengenek Sebők Mar­git kérdéseimre adott vála­szai: dést, a jónak és a rossznak azt a keserves élet-halál har­cát, amelynek cselekvő és szenvedő részese volt. Igaz, hogy ma már „más" a világ. A fiatalok nem az öreg, úgymond múltbéli si­rámaira kíváncsiak, hanem rádió, a televízió friss műso­rára, a magnó és a nagyle­mezek muzsikájára. Ma már — tisztelet a kivételnek — alig akadnak egy-egy család­ban „üres” esték, amikor a nagyapa az unokával, az apa a fiával órákon át eltársa­log. A szülők a munka, a fiatalok a tanulás fáradal­maival érkeznek haza, és legfeljebb a különféle forrá­sokból előzúduló műsorok érdeklik őket, nem a nagy­apó múltba merengései. De vajon a rádió és a te­levízió egyértelműen tisztáz­ta-e már, hogy minek a he­lyébe lépett? Hogy kitől'vet­te át a szót? Felkészült-e igazán meghitt beszélgeté­sekre, közvetítésre a nemze­dékek között? Betölti-e, és jól tölti-e be a múlt és je­len között átívelő híd szere­pét? Egy iskolaigazgató mond­ta el a minap, hogy ő is raj­takapott fiatalokat, akik a Horty-időkből való bántó nacionalista dalokat vettek fel magnójukra. Nem ült statáriumot a tapasztalatlan gyerekek fölött, inkább be­szélgetésre hívta többnyire fiatal szüleiket, korban hoz­zájuk illő tanárok társaságá­ban. A meglehetősen viha­rosan kanyargó vita során valaki megpendítette a ha- zafiság dolgát, és ebből újabb vita kerekedett. Szü­lők és tanárok végül úgy vélekedtek, hogy nálunk mintha még ma is valami érthetetlen szemérem tilta­ná ennek a nélkülözhetetlen nemes érzésnek a kibonta­koztatását. Pedig eleve ben­ne él minden emberben, s okosan nem egyengetjük úgy, hogy igaz hazafiság vál­jon belőle, könnyen tévútra siklik. Megpendítették azt is, hogy az iskolai reformok, a boldogulásért mind többet lótó-futó, este fáradtan a tv elé zuhanó szülők, a nem mindig kellően felkészített, ^s nem is eléggé megbecsült pedagógusok lassan és ne­hézkesen találnak egymásra, hogy ezt a sürgető feladatot közösen megoldják. Pedig a múltat, jelent ismerő, és okosan mérlegelő szemlélet, a jele­nünkből, vívmányainkból táplálkozó egészséges önér­zet és jogos büszkeség ren­det teremthetne a dallamok világában is. Az úton-útfélen harsogó melódiák közül ki­szűrhetné a tőlünk idegen dallamokat. Főként, amelyek nemcsak a fület bántják, de a lelket is megmérgezik. K. Qy. „Már főiskolás tanárom, Jakuba János is észrevette képeimen a szürrealista be­ütéseket. Ezt akkor mondta, mikor még semmit sem tud­tam ennek a stílusnak elvi alapjairól... Igen is, zavar ez az elanya- giasodott világ. Éppen a leg­drágább: a lélek, az érzelem értékelődött le. Ha ez nem így lenne, özön szorongás­tól, konfliktustól szabadul­hatnának meg az emberek. Engemet tehát legjobban az emberi viszonyok torzulásai, elszalasztott, vagy felemásan megvalósított lehetőségei foglalkoztatnak... Nem ta­gadom, képeim nem köny- nyen érthetők. De akik is­mernek, azok meglepő gyor­sasággal és teljességgel han­golódnak rá képeim érzelem és gondolatvilágára. Jó pél­da volt erre a tavasszal ren­dezett szolnoki • kiállításom. Leginkább volt növendékeim értették meg a kitett képe­ket. Öröm volt hallanom értő mondataikat, kérdései­ket. Szenti Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom