Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-29 / 305. szám

1986. DEOEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Am egyiknek sikerül, a másiknak nem Előfordul, hogy néha az embert — ugyanúgy mint a vadászkutyát — az orra ve­zeti nyomra. Hiszen Szolno­kon, ott ahol a Keskeny Já­nos út a szélesebb Ady End­re útba torkollik, régi disz­nótorok illatát, meg tömény füstszagot hoz felénk a szél. Így aztán nekünk sem kell sokat keresgélnünk, gyorsan rátalálunk az alacsony meny- nyezetű házra. A kiskapu nyikorogva adja meg magát, s nyújt bebocsátást szá­munkra. Hangos jónapottal köszönünk, de válasz nem érkezik. Csak az előszobá­ban ugrándozó kutyák vad csaholása hallatszik. Kis idő múlva idősebb férfi lép be a kapun, hóna alatt jókora fo­nott kas gömbölyödik, telve különféle finomságokkal. Látszik rajta, hogy nem elő­ször jár itt. — Biztos az udvar végé­ben van a házigazda — iga­zít útba a bennfentesek biz­tonságával a jövevény. Be­kecsbe öltözött asszony jön elénk. — Ne haragudjanak, hogy megvárakoztattam magukat — tessékel beljebb az elő­szobába Pintér Sándorné — de ilyenkor a két ünnep kö­zött tengernyi a munka. Így nincs sok időm a beszélge­tésre — teszi hozzá a mihez­tartás végett, s a kapu felé bólint, amelyen éppen ak­kor lép be egy újabb kun­csaft. Unszolásunkra azon­ban mégis kötélnek áll. — Már huszonöt éve foglalko­zom húsfüstöléssel. Édes­apám hentesként dolgozott, s itt Szolnokon a Fehérkereszt patika mellett lévő húsbolt volt az övé. Tőle tanultam a szakmát, mert mesterség ez a javából — bizonygatja és sorolja a tennivalókat. — Például egyáltalán nem mindegy, hogy milyen áru alá, milyen fából és mekko­ra tij^et rakunk. Mert bi­zony a fát is meg kell válo­gatni, legjobb a tölgy, a bükk meg az akác. S az sem lényegtelen, hogy meddig tartjuk füstön a szalámit, a kolbászt, a sonkát, vagy a szalonnát. Innen elmozdulni sem lehet, mert ha berak­tuk a füstölőbe az árukat egy teljes napig benn kell hagyni azokat, s éjjel is meg nappal is rá­juk kell nézni. Szóval nagy figyelmet kívánó fel­adat ez, mert könnyen eltol­hatjuk a ránkbízott finom­ságokat... és kilónként hét forintba kerül a tartósítás... Beszélgetésünk közben sű­rűn nyílik a kapu, s mikor az udvarra lépünk már tö­mör emberkaréj fogad ben­nünket. Lenn az udvar vé­gében máris indul az átvétel, s az egyik helyiségben gyor­san szaporodnak a füstölés­re váró hófehér szalonnák, a pirosán gömbölyödő sonkák, a katonás rendben sorakozó kolbász kilométerek. Ugyanezt nem mondhatja el Baráth István, akinek húsfüstölője ugyancsak Szol­nokon, a Tulipán út végén található. — Tavaly februárban épí­tettem fel ezt a két épületet — bosszankodik a tulajdo­nos, de már megbántam, mert nincs munkám. Az idén eddig jó, ha tizenöten keres­tek meg, s mindössze 7—8 mázsa árut füstöltem fel. S hogy szavainak nyoma- tékot adjon, sorra nyitogat- ja a füstölők ajtaját. Ez is üres... Az is üres... — Hát ez van — tárja szét a karját — pedig tavaly még a Néplapban is hirdettem. Ez a beruházás nekem 376 ezer forintomba került, és nem tudom hogy megtérül-e valaha? Ezért jobban örül­nék — teszi hozzá mosolyog­va — ha nem híre, hanem szaga menne annak, hogy itt is lehet húst füstölni! Nagy Tibor (Fotó: Hargitai Lajos) Jobb vételt tévén, rádión Beszélgetés a Magyar Posta elnökhelyettesével Nemzetközi összehasonlításokat is figyelembe véve a hazai postai szolgáltatások közül a rádió- és televízió­műsorszórás minősége — mint szolgáltatásé — megelőzi a telefonét és a hagyományos postáét. így vélekedik erről a lakosság is, legalábbis az a része, amelyik részesülhet ezek­ből a szolgáltatásokból. Mert mindenki, sajnos, ma még nem. A várható fejlesztésekről beszélgettünk dr. Valter Ferenccel, a Magyar Posta elnökhelyettesével. — Napjainkban természe­tes szolgáltatás, hogy az em­ber bekapcsolja a rádióké­szülékét, a televízióját, s jó minőségben veheti az adást. Hány százalékán érvényes ez a „természetesség” az or­szágnak? — Ez idő tájt középhullá­mon és URH-sávban együtt a Rádió Kossuth-műsora az ország területének 93 száza­lékán vehető kifogástalanul. A Petőfi kilencvenen, a 3. műsor pedig — csak URH-n — szintén az ország 93 szá­zalékán. Senki se képzeljen azonban egy éles határvona­lat, amelytől innen jó a vé­tel, s amelyen túl nem hall­ható semmi. Olykor, egészen kivételesen kialakuló jó vé­teli viszonyok mellett ha­zánktól távol is hallgathat­ják turistáskodó honfitársa­ink középhullámon a hazai híreket A dolog azonban elég bizonytalan, mert a domborzati és időjárási vi­szonyokon túl a helyi adók is korlátozó hatásúak. Az „éteri zűrzavar” pedig egyre nagyobb. A prognózisok sze­rint számítani kell rá, hogy a középhullámú frekvencia- sáv telítettsége a különféle ipari zavarok, továbbá az idegen adóállomások telje­sítményének növekedése folytán az évtized végén leg­feljebb ha az ország három­negyedén lehet majd elfo­gadhatóan hallani a Soltról sugárzott Kossuth-műsort. — És mi a helyzet a tele­vízió-műsorokkal? — Az 1. műsort az ország területének 93, a 2-at 82 szá­zalékán lehet látni kitűnő minőségben, már persze, ha nemcsak a készülék jó, ha­nem az antennája is. Külö­nösen a 2. műsor továbbí­tásában sikerült az utóbbi néhány évben fejlődést elér­ni, hiszen 1970-ben az imén­ti arány mindössze 3 száza­lék volt, 1975-ben 33, 1980- ban 54 százalék. — Milyen fejlesztések vár­hatók az évtized végéig? — A tv 1-es műsorához felépül a tervek szerinti utolsó, vagyis tizenkettedik gerincadó Vasvár térségé­ben. A 2. műsort jelenleg tíz gerincadó továbbítja. Eh­hez további hat épül a mos­tani tervidőszakban Vasvá­ron, Nagykanizsán, Sopron­ban, Békéscsabán, Gerecsén és Csengődön. Épül rajtuk kívül a két műsorhoz körül­belül negyven átjátszóadó is. elsősorban a Dunántúlon és Észak-Magyarországon. A körzeti rádióműsorok, a külföldi turistáknak szer­kesztett programok, és a Kossuth-műsor sztereosu- gárzására hat adóállomás kezd működni az elkövetke­zendő években, méghozzá az egész Európában használa­tos CCIR normában. Ilyen adó már kettő működik ha­zánkban, az egyik Kabhe- gyen, ez sugározza az ide­genforgalmi szezonban a Da­nubius műsorát németül, a másik Budapesten van. Érdekesség, hogy az URH adóhálózat többszörös ki­használása módot nyújt egy közlekedési információs mű­sor létrehozásiára. Mind­azok, akiknek erre alkalmas autórádiójuk lesz, akár gyá­rilag, akár mert adaptert szerelnek bele, a hallgatott műsor automatikus megsza­kításával esedékes közleke­dési híreket vehetnek. A tervidőszak végére befejező­dik a Petőfi-műsor közép- hulllámú adóhálózatának rekonstrukciója. Mindjárt az idén meglesz Marcaliban a kétszer ötszáz kilowattos új adóállomás, decemberben megkezdődik a berendezés próbaüzeme. Néhány év múlva pedig Szolnokon kezd majd működni (új adóberen­dezés. — A felsoroltak mennyi­ségi fejlődésre utalnak. Szá­míthatunk-e valami techni­kai újdonságra? — Megkezdődik a műhol­das műsorszórás előkészíté­se: a KGST-országok várha­tóan a kilencvenes évek ele­jén kezdik meg közös szol­gáltatásukat. Hozzálátunk egy személyhívó rendszer ki­építéséhez is, ami az URH adóhálózat segítségével fog működni. Speciális jelek to­vábbításával az URH adók vételkörzetében mindenki elérhető lesz, ha rádiója olyan, hogy fogja a jeleket. V. Gy. OITR — oukorrópamórleg Jelentős különbségek a megyék között A Gabona és Iparnövények Termelési Rendszerénél nemrégiben értékelték a GITR keretében folytatott cukorrépatermesztés 1981 és 1985 közötti tapasztalatait. Az öt esztendő során a rend­szer répatermesztési tech­nológiáját az ország (beta­karított) cukorrépa-termő­területének 8,3—14,4 száza­lékán alkalmazták, a hektá­ronkénti bruttó cukorhozam — mert az aranykoronaér­tékben mért földminőség 8—17 százalékkal gyengébb az átlagosnál — 10—18 szá­zalékkal volt alacsonyabb az országos átlagnál. Rontotta a terméseredményeket, hogy a partnergazdaságok répa- termő-területének jelentős részét sújtotta az aszály. Ez és a termelési költsé­gek állandó emelkedésére öt év alatt jelentősen leron­totta az ágazat jövedelme­zőségét. A legnagyobb terü­leten termelők egy része ezért kevesebb répát vetett, volt ahol fel is számolták az ágazatot. Az 1985 óta érvé­nyes tonnánként 100 forin-. tos répaár hozott csak for­dulatot: a jövedelmezőség javult és megfelelő szinten termelve és gazdálkodva az ágazat versenyképes lehet a többi szántóföldi kultúra kö­zött. A SITR-partnerei általá­ban elégedettek voltak a ve­tőmagvak választékával; a fajták genetikai képességeit azonban korántsem sikerült teljesen kihasználniuk, az államilag minősített fajták a GITR-partnereknél ta­pasztaltnál jóval nagyobb és jobb minőségű termésre ké­pesek. A cukorrépa termésátlaga 1982-ben volt a legnagyobb, az ötéves „rendszerátlag” hektáronként 33,95 tonna volt. A terméseredmények évenként és megyénként je­lentősen ingadoztak, a Csongrád megyei átlag pél­dául 23,5 százalékkal maga­sabb, a Heves megyei pedig 22,5 százalékkal alacsonyabb volt a rendszerénél. Az ada­tok jól mutatják az időjárás hatását is: 1984-ben a vizs­gált terület 72,9 százalékán értek el az üzemek 30 tonna feletti hektáronkénti hoza­mot, amíg 1985-ben csak 62 százalékon. Tavaly a répatermelés egy hektárra jutó költsége 23 százalékkal haladta meg az 1981-eset, a ráfordítások a leglátványosabban (12,8 szá­zalékkal) 1982-ről 1983-ra növekedtek. A költségfel­használás megyénként igen különböző volt, tavaly az anyagköltség a legjobb ho­zamokat produkáló Csong­rád megyében hektáronként 14 ezer 890 forint, a legki­sebb termésátlagot magáé­nak mondható Hevesben vi­szont csak 9 ezer 220 forint volt. Az értékesített cukorrépa ötévi átlagos hektáronkénti árbevétele 35 ezer 225 forint, az értékesített mennyiség hektáronkénti szűkített ön­költsége pedig 25 ezer 995 forint, így a hektáronkénti nyereség 10 ezer 230 forint volt. A rendszer átlaga eb­ben az esetben is területen­ként igen eltérő eredménye­ket takar: a hektáronkénti árbevétel megyénként jelen­tősen szóródik, egyenletes növekedés sehol sem volt tapasztalható, és a nyereség ingadozása is roppant nagy. I lakisik világítására Energiatakarékos izzók Szeged környékén Újabb olaj- és gáztelepek A Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemének olajbá­nyászai az idén a tervezett 41 helyett eddig 43 olaj- és gázkutat készítettek. Ezek egy része az algyői, kiskun­dorozsmai és Ullési mezők kitermelését szolgálja, több kúttal viszont új olaj- és gáztelepeket tártak fel. Az idén fúrt kutakkal be­fejezés előtt áll a rúzsai olajmező kutatása. Hamaro­san elkészítik a készletbecs­lést, s az erre vonatkozó kü­lön terv alapján megkezdik a terület legjelentősebb kis- mezőjének kitermelését. Olajnyomokra bukkantak Mórahalom, illetve Ásottha­lom határában is. Megálla­pították továbbá, hogy a már termelő kiskundorozs­mai olajmező területe és készlete is nagyobb, mint eddig feltételezték. Reményekre jogosítanak a dél-alföldi mélyfúrások is. Makó határában 4050 méter­nél, Szentes térségében már 2800 méternél sokat ígérő földgáznyomokra bukkan­tak. Rövidesen folytatják a munkát a fábiánsebestyéni mélyfúrású kútnál is, ahol az év elején az emlékezetes gőzkitörés történt. A Tungsram RT-ben új­fajta izzólámpák és fény­csövek sorozatgyártását kezdték meg, amelyek keve­sebb áramot fogyasztanak mint a korábbi típusok. A lakások világítására két új fényforráscsaláddal je­lent meg a vállalat. Az egyik az úgynevezett kompakt fénycső, amelyiknek fény­hasznosítása ötször nagyobb mint a hagyományos fény­csöveké. A másik új lámpa a halogén, hidegtükrös izzó, amely kétszeres fényerőt ad a régebbi izzókhoz képest. Ezt a lámpát speciális kivi­telű tükör veszi körül, a fényt egyirányba sugározza és a keletkező hőt a légtér­be kiengedve, csökkenti a hőértéket. Az irodahelyiségek megvi­lágítására új, 26 milliméter átmérőjű fénycsöveket ké­szítenek a Tungsramban, ezek 10 százalékkal kevesebb elektromos energiát fogyasz­tanak mint elődeik. Folyamatosan bővítik a közvilágításnál alkalmazott, hosszú élettartamú sárgafé­nyű nátriumlámpák gyártá­sát. Az említett legkorszerűbb lámpatípusok ma még nem képviselnek nagy arányt a gyár termelésében. A kom­pakt fénycsövekből még ke­vés készül, mert a hozzáva­ló lámpatestekből alig gyár­tanak a társvállalatok. Ezért nemrég összehívták 10 part­nerüket, mintákat adtak át számukra, s egyeztették a jövő évi igényeket és a gyártási lehetőségeket is. Az irodavilágítási eszközöknek körülbelül egy harmada az új fénycsövekből kerül ki. A közvilágítást szolgáló izzók­nak ugyancsak körülbelül harmada nátriumlámpa, a többi még a hagyományos higanygőz izzó. A hazai pia­con kívül a Tungsram a vi­lág 100 országába exportál­ja a korszerű fényforráso­kat. Összecsukható étkezőasztalokat valamint dohányzógarnltúrákat gyártott az Idén nagy tétel ben a Tiszadrsi Petőfi Tsz tiszai gari asztalos üzeme. Eddig mintegy tíz­millió forint értékben ss&llitottak termékeikből a Bubiv egri gyárának (Fotó: T. K. L.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom