Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-14 / 242. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. OKTÓBER 14. Hazánkba érkezett az NSZK szövetségi elnöke (Folytatás az 1. oldalról) magyar és az NSZK-lx'': személyiségek kölcsönösen üdvözölték egymást. Dr. Richard von Weizsäcker és Losonca PáJ fogadta a dísz- zászlóalj menetét, majd a vendégeik magyar vezetők kíséretében szállásukra indultak. Délután az NSZK államfője megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Ezt követően Dr. Richard von Weizsäcker és Losonczi Pál vezetésével plenáris tanácskozás kezdődött a Parlament delegációs termében. A plenáris tárgyalásokon Losonczi Pál méltatta annak jelentőségét, hogy dr. Richard von Weizsäcker személyében először látogatott NSZK államfő az elmúlt 40 esztendőben Magyarországra. A két ország közötti kapcsolatokról szólva kiemelte: a kontaktusok problémamentesek, a kölcsönös tiszteleten és egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön alapulnak. Bár a két ország eltérő társadalmi berendezkedésű és más szövetségi rendszerhez tartozik, egymás közötti viszonyukat mégis a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítása jellemzi. Meggyőződésünk — mondotta a magyar államfő —. hogy ez a látogatás tovább fogja mélyíteni a két állam jól fejlődő kapcsolatait. Dr. Richard von Weizsäcker hangsúlyozta, hogy látogatása kifejezője annak a pozitív fejlődésnek, amely országaink és népeink között az elmúlt évékben végbement. A Magyar Népköztársaság iránti érdeklődés igen élénk a Német Szövetségi Köztársaságban, s örömteli, hogy a politikai érintkezések a legmagasabb szinteken is intenzívek. Mindkét ország részére nagy jelentőségűek a gazdasági ijapcsolatok, s a két állam lakosai is érdekeltek a személyes kontaktusok bővülésében, hiszen kölcsönösen sok a látogató egymás országaiban. Mindkét fél rámutatott arra, hogy a keleti—nyugati kapcsolatok időnkénti hullámzása ellenére feltétlenül szükség van a párbeszéd megőrzésére. o plenáris tárgyalásokat kővetően Losonczi Pál és dr. Hiénáid von Weizsäcker szűk korú megbeszeiest tartott a magyar aliamtö dolgozószobájában. Az Mii él'tes ülései szerint Losonczi Pál es dr. Richard von Weizsäcker szűk korú megbeszélésén kölcsönösen tájékoztatta egymást a set ország helyzetéről. Megalapítottak, hogy a társadalmi -gazdasági rendszer kúlönibozösege ellenére hasonlóságok is mutatkoznak a gazdasági gondokat illetően. Mindkét részről pozitívan ertfclkeitók a kétoldalú kapcsolatokat, s káüejeztek érdekeltségüket azok továbbfejlesztésében politikai, gazdasági, kulturális, tudományos és idegenforgalmi területen egyaránt. A nemzetközi helyzetről szólva különösen nagy hangsúlyt kapott a kelet—nyugati .viszony és a helsinki folyamat továbbviteléinek fontossága. A szűk körű megbeszélést követően dr. Richard von Weizsäcker es felesége rövid városnézésre indult. Az NSZK államfőjét elkísérte Szépvölgyi Zoltán a Fővárosi Tanács elnöke és Horváth István. A vendégek előszói- a Magyar Nemzeti Múzeumba látogattak, ahol Fodor István, az intézmény főigazgatója kalauzolásával megtekintették a koronázási jelvényeket. Ezután az NSZK államfő a Várba hajtatott, s a Halászibástyáról figyelte a főváros lüktető életét, majd megtekintette a Mátyás templom, nevezetességeit. A magas rangú vendéget és feleségét a bejáratnál Fábián János őrkanonok, főegyházmegyei kormányzó fogadta, s ismertette a templom történetét, bemutatva az értékes relikviáikat, freskókat. Ezt követően az NSZK államfő megtekintette a Hilton Szálló dominikánus udvarát, majd végigsétált a régi várnegyed utcáin. Délután a Parlamentben a két tárgyalócsoport egyes tagjai külön is megbeszélést folytattak: Bognár József az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottságának elnöke, valamint Rudi Walther Kari Deres ült tárgyalóasztalhoz. • * » A délutáni órákban Budapestre érkezett Hans Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, aki csatlakozott az NSZK államfő kíséretéhez. Az NSZK politikust a Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter külügyminiszter fogadta. A két ország diplomáciájának vezetője rövid megbeszélést tartott a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel a szovjet— amerikai viszony alakulására. Lázár Gyöngy, a Miniszter- tanács elnöke a késő délutáni órákban a szállásán kereste ft,!, dr. Richard von Wei- zsäckert. A - megbeszélésen jelen volt Kovács László és Horváth István, valamint Bans-Dietrich Genscher és Ernst-Friedrich Jung. A két politikus a nemzetközi helyzetről és a kétoldalú kapcsolatokról folytatott véleménycsere során egyetértett. abban, hogy a különibö- ző szövetségi rendszerhez tartozás, a szövetséges! hűség nincs ellentétben az egész kontinensért érzett felelősséggel, s közös erőfeszítéseket kell tenni a helsinki folyamat eredményeinek megvédése érdekében. Megállapították, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai a két nép érd ékein túlmenően jól szolgálják az összeurópai együttműködés, a nemzetközi biztonság ügyét is. • * * Este Losonczi Pál és felesége a Parlament Vadiászter- mében díszvacsorát adott dr. Richard von Weizsäcker és felesége tiszteletére. A vacsorán a két államfő pohárköszöntőt mondott. Lengyel-szovjet kormányfői megbeszélések Lengyel—szovjet kormányfői tárgyalások kezdődtek tegnap Varsóban. Nylkolaj Rizskov szovjet miniszterelnök — aki a LEMP KB és lengyel kormány meghívására a délelőtti órákban érkezett Varsóba — félórás megbeszélést folytatott lengyel kollégájával, Zbigniew Mess- merrel. Ezt követően a tárgyalóküldöttségek részvételével teljes tárgyalási ülést tartot- ezen kölcsönösen tájékoztatta egymást a LEMP X. illetve az SZKP XXVII. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásáról. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatok problémáit az élet minden területén, és megelégedéssel nyugtázták az szovjet—lengyel gazdasági és m űszaki- tudományos együttműködésben bekövetkezett fejlődést. A teljes ülésen megtárgyalták a nemzetközi élet időszerű kérdéseit is. tak. A két miniszterelnök Bajorországi választások Győzött a CSU Nyugatnémet politikai hírmagyarázók a bonni kormánykoalícióra nézve kedvező jelnek tartják a vasárnap megtartott bajorországi tartományi választások kimenetelét, amelyek során a Keresztényszociális Unió (CSU) a szavazatok több mint 56 százalékával megszilárdította kényelmes abszolút többségét a müncheni parlamentben, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) ellenben 27,7 százalékával a háború óta legrosszabb eredményét érte el e tartományban. BUDAPEST A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Haádar Abu-Bakr Attaszt, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Tanácsa Elnökségének elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Jaszin Szaid Nu- mának, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság mi- iniszt eretnekének fejezte ki jókívánságait. MOSZKVA Tegnap hivatalos látogatásra, Moszkvába érkezett Raul Alfonsin, az Argentin Köztársaság elnöke. Az argentin államfő a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a meghívására tesz látogatást a Szovjetunióban. A repülőtéren a köztársasági elnököt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és több más hivatalos személyiség fogadta. BERLIN NÍ)K—iráni kormányfői tárgyalások kezdődtek tegnap Berlinben. Mir Hoszein Muszavi, akinek személyében első ízben látogat iráni miniszterelnök az NDK-ba, hétfőn délelőtt érkezett kétnapos hivatalos látogatásra Berlinbe. BELGRAD Az (új-belgrádi „Száva” kongresszusi központban tegnap délután befejeződött az Interpol 55. közgyűlése, amely egyhetes tanácskozásait elsősorban a nemzetközi kábítószerkereskedelem és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem időszerű kérdései megvitatásának szentelte. BONN Az NSZK továbbra is szüneteltetni fogja a Lengyelországnak való hitelnyújtást, s ennek értelmében Lengyelország nem hívhat le úfebb összegeket a bonni kormánygaranciával korábban kapott 100 millió márkás exporthitel keretből, amelyből eddig 13 millió márkát vett igénybe. Ezt Peter von Würzen nyugatnémet gazdasági minisztériumi államtitkár jelentette be. Szovjet — amerikai viszony Soha ilyen közel egymáshoz A hűvös Izland fővárosában — immár tudjuk — karnyújtásnyira volt az a lehetőség, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok történelmi jelentőségű megállapodást érjen el a fegyverzetkorlátozás dolgában. Ml újságíró tolla talán könnyen rájár erre a szóra: „történelmi jelentőségű”, ám ezúttal valóban erről volt szó. Ha összehasonlítjuk a szovjet tárgyalási csomag tartalmát mindazzal, amit a fegyverzetkorlátozás eddigi folyamatában elérni sikerült, beleértve a SALT—1-et és a SALT—2-t is, akkor nyilvánvaló: mindkettőt messze túlhaladó, valóban nagyformátumú, egyezmény megvalósításának küszöbéhez érkeztek el a felek. Hogy ezen mégsem jutottak túl, az az Egyesült Államok hibája. 41 A szovjet fél, szemben az amerikaival, nem ment üres kézzel Reykjavíkba. A hadászati fegyverek terén a Szovjetunió az összes hadászati támadóeszköz számának 50 százalékos csökkentését indítványozta. Ez olyan folyamat kezdetét jelentette volna, amely a század végéig elvezet e fegyverek teljes felszámolásához. A közép-hatótávolságú rakéták ügyében — a megegyezést előmozdítandó — a szovjet fél gyakorlatilag elfogadta a korábban Washingtonból indítványozott „nulla-megoldást”, amely valamennyi ilyen szovjet és amerikai európai telepítésű fegyver leszerelését igényli: tehát a szovjet SS 20-asokét éppúgy, mint az amerikai Pershing 2-ekét és a robotrepülőgépekét. A Szovjetunió e kérdésben különösen messze ment e a másik fél biztonsági érdekeit figyelembevételekor, az engedmények dolgában: beleegyezett abba is. hogy az angol és a francia arzenál ilyen típusú erői érintetlenek maradjanak. Hozzájárult ahhoz is, hogy az amerikai aggályokat figyelembe véve — kölcsönösségi alapon — Ázsiában is csökkentsék a közép-hatótávolságú eszközöket. Nem zárkózott el attól sem, hogy külön tárgyalások kezdődjenek az 1000 kilométernél kisebb hatótávolságú (tehát közepes hatótávolságúnak nem minősíthető) rakétákról, s kész volt arra, hogy a jelenlegi szinten befagyasz- sza saját ilyen eszközeit. (Mint ismeretes, az amerikai Pershing 2-k és robotrepülőgépek telepítése után a Szovjetunió, Berlin és Prága beleegyezésével, az NDK-ba és Csehszlovákiában telepített ilyen fegyvereket.) Végül a harmadik nagy kérdéscsoportnál a Szovjetunió beleegyezett a mindenre kiterjedő ellenőrzésbe és megértést mutatott ama amerikai álláspont iránt, amely az atomkísérletek teljes moratóriuma helyett egyelőre csupán a tárgyalási készségre, a kísérleti robbantások számának és robbanó erejének limitálására korlátozódott. Valószínűleg nincs példa arra, hogy egy nagyhatalom valaha is ilyen mélységű engedményeket tett volna a biztonsága alapjait érintő kérdésekben, nem félútig, hanem talán háromnegyed útig menve el. o A megállapodást, mely szinte készen volt, végeredményben az futtatta zátonyra, hogy az Egyesült Államok elutasította a Szovjetunió elemi biztonsági igényét. Nevezetesen azt, hogy ha megkezdik a gyakorlati végrehajtást, akkor ebben a periódusban, amely tíz esztendeig tartana, egyik fél se törekszik katonai fölényre. Ez pedig annyit jelent, hogy a rakétaelhárító rendszerekről érvényben levő 1972-es ABM-szerződést nem megsérteni, hanem megerősíteni kell. Vagyis a felek teljes kötelezettséget vállalnak arra, hogy a következő tíz évben szigorúan megtartják azt, s megtiltják a kozmikus fegyverek laboratóriumokon kívüli fejlesztését, próbálását (Korábban a Szovjetunió e szerződés 15—20 évre való kiterjesztését javasolta, szemben az amerikai hét és féllel.) Ez volt az, amit az amerikai delegáció meghiúsított. Az amerikai elnök és külügyminisztere az utolsó tárgyalási pillanatban egy tetszetős — ám már az első látásra is elfogadhatatlan — ellen javaslattal válaszolt: az Egyesült Államok tízéves halasztást ígért a kozmikus fegyverek handrendbe állítására, cserébe a két ország támadóhadászati fegyverzetének teljes felszámolásáért. Ez a javaslat azonban nem jelentett engedményt, hiszen tíz év alatt az űrfegyverek semmiképpen sem állíthatók hadrendbe. Viszont az Egyesült Államok szabadkezet kapott volna a világűrben folytatandó kísérletekhez, amelyeknek eredményeképpen fölényre tehetett volna szert. Más szóval — noha már csak a pont kellett volna az i-re — a tárgyalásokat Reyk- javíkban az Egyesült Államok ama meggyőződése futtatta zátonyra, hogy továbbra is joga, lehetősége van, vélt technológiai fölényének birtokában, előnyre törekedni. Amikor a találkozó másnapján a „hogyan tovább?” kérdését tesszük fel, csak azt mondhatjuk, hogy a dosszié nem zárult le. A dolgok újra- átgondolására van szükség, mindenekelőtt Washingtonban, ahol egy valódi újra- átgondolásnak természetesen ügyütt kellene járnia a hadiipari komplexum szélsőségeinek visszaszorításával is. Így lehetne elérni, hogy ne menjen veszendőbe az, ami Hirosima óta a legnagyobb lépést jelentené afelé, hogy az emberiség feje felől tűnjék el a gombafelhő fenyegetése. A csalódottság a reykjavíki várakozások után jogos, ám még semmi sincs veszve. A szovjet javaslatokat nem vonták vissza. Az ■‘út nincs végkép eltorlaszolva, az új erőfeszítések meghozhatják a sikert. Vajda Péter Nemzetközi visszhang II tárgyalás kapui nyitva maradtak Az amerikai televíziós adásokban tegnap reggel megszólaltatott vezető szovjet szakértők egyöntetűen az amerikai álláspontot hibáztatták a siker elmaradásáért. Gennagyij Geraszimov, a Szovjetunió külügyminisztériumának szóvivője azonban rámutatott: bár szovjet részről kiábrándítónak tartják az Egyesült Államok álláspontját, nem adják fel a reményt. „Nincs más kivezető út ebből a dilemmából, mint megoldani a fennmaradt kérdést” — hangoztatta a szovjet szóvivő. Geraszimov leszögezte: az amerikai álláspont ellentétes azzal, amit egy évvel korábban Genfben a szovjet és az amerikai fél közösen jelölt meg feladatul: megakadályozni azt, hogy a fegyverkezési verseny kiterjedjen a világűrre. „A Szovjetunió nem attól tart elsősorban, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés révén az Egyesült Államok jelentős katonai fölényre tesz szert, bár ez is reális veszély. Sokkalta inkább az foglalkoztat bennünket, hogy az SDI megvalósítása teljesen új szakaszt nyit a fegyverkezési versenyben. Véleményünk az volt, hogy itt kell megállanunk s ezért kívánunk megoldást az űrfegyverek kérdésére” — mondotta a szovjet szóvivő. Georgij Arbatov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Egyesült Államok és Kanada Intézetének igazgatója aláhúzta: Reykjavíkban „lehetőség nyílt arra, hogy a második világháború befejezése óta a legnagyobb eredményt érjék el” a leszerelési kérdések megoldásában. Az amerikai kommetárok egy része elsősorban azt az aggodalmat juttatja kifejezésre, hogy a megállapodások elmaradása veszélyes helyzetet teremthet a szovjet— amerikai viszonyban. A The New York Times, utalva Shultz kijelentésére, amely szerint „igen széles körű potenciális megállapodások” lehetősége merült fel Reykjavíkban, azt írja, hogy „a potenciális szerződések nem tüntetik el a rakétákat”. „Az oroszok készek voltak arra, hogy igen nagyszabású engedményeket tegyenek” — állapítja meg a lap cikke. A NATO brüsszeli központjában tegnap reggel összeült az Észak-Atlanti Tanács, a NATO-tagországok állandó képviselőinek testületé, amelynek soron kivüli tanácskozására ezúttal több tagország (az NSZK, Belgium. Olaszország, Izland, Norvégia) külügyminisztere is Brüsszelbe érkezett. Az Észak-Atlanti Tanács meghallgatta a Reykjavíkból ideérkezett George Shultz beszámolóját, illetve — ahogyan a belga rádió kommentátora fogalmazott — „magyarázatát arról, miért hiúsult meg a megállapodás.” Sajtóértekezletét Shultz amerikai külügyminiszter azzal kezdte, hogy idézte Reagan elnök szavait, amely szerint „sok kérdésben lényeges haladás történt”. Kifejezte reményét, hogy ennek alapján Genfben és más fórumokon minden téren előre lehet lépni, mert ha nincs is konkrét megállapodás a washingtoni csúcsértekezletre, a dialógus — s ezt a sajtóértekezlet folyamán többször is hangsúlyozta — folytatódik. Az olasz napilapok nem rejtik véka alá, hogy a várakozáshoz képest csalódást okozott a megegyezés nélkül végződött reykjavíki találkozó. Ezt tükrözik a cimek: „Az űrpajzs eltorlaszolta a megegyezés útját” — írja a Corriere della Sera, de az olasz komunisták lapja, a L’Unitá is sajnálattal állapítja meg: hideg zuhany volt a tárgyalások eredménytelensége. A borús hangulat azonban nem párosul a reménytelenség érzésével, sőt az ANSA olasz hírügynökség hétfői elemző anyagában leszögezi: igaz, hogy a felek még a találkozó jellegének minősítésében sem tudtak megegyezni, de nem következett betörés a két nagyhatalom párbeszédében. Vagyis, mindkét fél nyitva hagyta az ajtót a megegyezés előtt. A francia sajtó nem egyöntetűen értékeli a Reykjavíkban történteket. Egyedül a nagy jobboldali lap, a Le Figaro örül a „kudarcnak” — mert arra számít, hogy ennek következtében az amerikaiak megvalósíthatják űrvédelmi programjukat és újra katonai fölénybe kerülnek a Szovjetunióval szemben. A Le Quotidien de Paris úgy áltja, hogy a kudarc nyilvános bejelentése sem takarhatja el, mennyi mindenben közös álláspontja van Reagannek és Gorbacsovnak: csökkenteni kell a hadászati és a közepes hatótávolságú fegyvereket. „Márpedig talán a felfogások eme közössége a legfontosabb. A rakéták ugyanis léteznek, mig a csillagok háborúja pillanatnyilag csak egy tudományosfantasztikus film forgató- könyve.”
