Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 21Megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) szabályozza a megüresedett képviselői hely betöltésének határidejét is. Az egyéves határidő lehetővé teszi, hogy kellő előkészítés után e törvénynek megfelelően választhasson képviselőt az Országgyűlés. — A Minisztertanács megbízásából kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot fogadja el, és ezzel tegye lehetővé az országos választási listán megválasztott képviselők megüresedett helyeinek betöltését — mondotta Markója Imre, s befejezésül tájékoztatta a képviselőket arról, hogy a törvényjavaslatot megtárgyalta az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága is, s azzal egyetértve felkérte őt: nevükben is javasolja a törvényjavaslat elfogadását. A törvényjavaslathoz hozzászólásra senki nem jelentkezett. Az Országgyűlés az alkotmány és a választási törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezután megkezdődött a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese tartotta meg expozéját. mindenképpen számottevően fokoznunk kell. Az ipar1 kivitelnek jobban kell alapoznia a korszerű, igényes, a fejlett országokban is piacképes gépipari, vegyipari, könnyűipari és feldolgozott élelmiszeripari termékekre. Számításaink szerint a tervidőszak közepe táján már abba a helyzetbe juthatunk, hogy a kivitel és a behozatal azonos ütemben növekedhet. Ez egész gazdasági fejlődésünk számára a Faluvégi Lajos A terv reális távlatokat kínál Elöljáróban hangsúlyozta: a VII. ötéves terv most beterjesztett törvényjavaslata az MSZMP XIII. kongresszusának határozatán éa a kormánynak az Országgyűlés által elfogadott munkaprogramján alapul. A társadalmi előrehaladásnak és a gazdasági fejlődésnek reális céljait tűzi ki elénk. — A belföldi felhasználás kényszerű visszafogásában rejlő — az egyensúlyt javító — lehetőségeket az elmúlt években javarészt kiaknáztuk. Ezen az úton már nem járhatunk tovább. Meg kell kezdenünk a kibontakozást! Amiként azonban az egyensúly megszilárdítását sem alapozhatjuk már kizárólag arra, hogy a belföldi felhasználást korlátozzuk, akként a kibontakozás sem épülhet pusztán ennek ellenkezőiére: arra, hogy a hazai keresletet élénkítsük, s a beruházásokat növeljük. Ezért a tervnek az a fő törekvése, hogy egyre nagyobb teljesítményekre alapozva meggyorsítsa a gazdaság korszerűsítését. fokozatosan élénkítse a gazdasági növekedést, s ezzel összhangban érzékelhetően javítsa népünk élet- színvonalát. erősítse hazánk védelmi képességét. Tervezőmunkánk egybefonódott a jövőképet felrajzoló és formáló, hosszú távú tervezéssel: E munka keretében született meg hosszú távú népesedéspolitikai, valamint terület- és településfejlesztési koncepciónk, s tekintettük át — egyebek között — hazánk iparának, mezőgazdaságának, energia- ellátásának. oktatásügyének, közlekedésének és természeti környezetének jövőjét. A soron következő öt esztendő nagyszabású feladatainak kimunkálásában a legelső munkaszakasztól kezdve széles körű szakmai, tudományos és társadalmi háttérre támaszkodtunk. Faluvégi Lajos ezután a tervjavaslat néhány különösen fontos összefüggését emelte ki, részletezve a VI. ötéves tervidőszakban elért eredményeket, a gazdaság gondjait. A tények ismeretében ma azt mondhatjuk, hogy a VI. ötéves terv az előző középtávú tervekhez képest akkor sokak számára borúlátónak látszott, ám — főként a világgazdasági föltételekhez, de a belső teljesítmények alakulásához viszonyítva is — inkább derűlátónak bizonyult. behozhatok lesznek. Ez biztonságot ad gazdaságunknak. De a behozatal egyeztetett mennyisége azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy az energia- és anyagtakarékosságot következetesen folytatnunk kell! A VII. ötéves terv számol azzal, hogy részt vejelenleginél kedvezőbb föltételeket és körülményeket jelent majd. Az új tervidőszakra az elmúlt öt évben elértnél nagyobb növekedést irányoztunk elő. Azt terveztük, hogy a nemzeti jövedelem éves átlagban 3 százalékos, öt év alatt 15—17 százalékos ütemben gyarapodik majd. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 1990-ben 13—16 százalékkal haladhatja meg az idei szintet Ez az Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettesének expozéja Érdekünk a gazdaság nyitottságának fenntartása Mint ismeretes, a világban végbement gazdasági és politikai események nyomán számunkra is rendkívüli módon megnehezültek a hitelhez jutás föltételei, s jóval nagyobbak lettek a kamatok. Ezért két-három évig kemény küzdelmet kellett vívnunk, hogy fizetőképességünket megőrizzük. Ezt olyan módon sikerült elérni, hogy a kivitelt dinamikusan növeltük; igaz, eközben több területen háttérbe kellett szorítanunk a gazdaságosság követelménveit. Ugyanakkor a nemzetközi piacokon ezekben az években romlottak kivitelünk árai. s értékesítési lehetőségeinket a tőkés országok elhúzódó dekonjunktúrája szintén összezsugorította. Az elmúlt évek gazdasági fejlődésének sajátosságaiból több olyan tanulság adódott a jövőre nézve, amelvet az új középtávú terv kidolgozása során már figyelembe vettünk. Ezek közül kettőt emelek ki. Az egyik tanulság: a külföldi hitelek előnyeit és későbbi terheit különösen nagy gonddal kell mérlegelni. Adósságokat csak olvan mértékben szabad vállalnunk, hogy azok terhei a föltételek váratlan Elemi érdekünk, hogy továbbra is fenntartsuk gazdaságunk nyitottságát, de jobban kell igyekeznünk saját javunkra fordítani a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyöket. A magyar gazdaság fejlődése szempontjából meghatározóan fontos a gazdasági együttműködés a KGST-or- szágokkal, különösen a Szovjetunióval. Kiemelt fontosságú feladat, hogy kivitelünket és behozatalunkat ebben a régióban is gazdaságosab bá, előnyösebbé tegyük. A KGST-országokkal az 1986—1990 közötti időszakban — ez évi árakon mérve megromlása esetén se szűkítsék túlságosan a gazdaságpolitika mozgásterét. A mostani közép- és hosszú távú tervezőmunkában ügyeltünk arra, nehogy megismétlődjön az egyensúly rovására menő elosztás. A VII. ötéves terv időszakában — ha lassabban is — tovább kell csökkenteni adósságainkat. A termelőalapok korszerűsítésében és a műszaki fejlesztésben ellenben a mainál jobban kell kihasználnunk a nemzetközi pénzügyi lehetőségeket, az érdekeinknek megfelelően bevonható működő tőkét. A másik tanulság: ahhoz, hogy a gazdaságpolitika, az irányítás és a gazdálkodás könnyebben manőverezhessen, sokkal nagyobb készséggel kell alkalmazkodnunk a világ műszaki és gazdasági fejlődésének irányaihoz a nemzetközi együttműködés követelményeihez. Az a tervjavaslat. amit most elfogadásra ajánlunk, a legjobban összeegyezteti a gazdasági kibontakozást, az egyensúlyi követelményeket és az érdekképviseleti szervek által elfogadhatónak tartott társadalmi célokat és feltételeket. — több mint kétezermilli- árd forint értékű kölcsönös árucsereforgalommal számolhatunk. Ennek több mint 60 százaléka a magyar— szovjet gazdasági kapcsolatok keretében valósul meg. A szocialista országokból származó behozatal éves átlagban mintegy 3 százalékkal növekedik. A kivitel is ehhez hasonló ütemben növekszik maid. s tartozásunk ebben a viszonylatban minimálisra csökken. Nagv fontossága van számunkra annak, hogy az energiahordozók és a főbb nyersanyagok az 1985. évi mennyiségben továbbra is szünk a Haladás gázvezeték kiépítésében, s ezáltal már a tervidőszak utolsó éveiben és a jövő évtizedben számottevően bővülhet földgáz-behozatalunk. Nemzetközi együttműködéssel tovább építjük a Paksi Atomerőművet. Hosszabb távra tekintve is érdekeltek vagyunk abban, hogy fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal és a fejlődő világgal. Az egyensúly megszilárdítása érdekében a nem rubel- viszonylatú külkereskedelmi áruforgalomban öt év alatt összesen 2—2,5 milliárd dollár aktívumot kell elérnünk. Ez teszi lehetővé, hogy nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinket pontosan teljesítsük, s a tervezett adósságcsökkentést végrehajtsuk. Kivitelünk a terv szerint az előző öt évihez képest valamelyest szerényebben — évi 3—3.5 százalékos ütemben — növekedik majd. Kivitelünk versenyképességét A következő tervidőszak 1 százalékos nemzeti jövedelem növekedéséhez legföljebb 0,4 százalékos energia- növekmény tartozzon. A népgazdaság energiafelhasználása — beleértve a lakosság és az infrastruktúra energiafogyasztását is — nem nőhet 1 százaléknál, a vi 11 a mosener gi a -fogyás zt á s pedig 3 százaléknál nasvohb mértékben. A népgazdaság egészében a termelés egységére jutó anyagfelhasználásnak szintén csökkennie kell, évente 0.5—1 százalékkal. Ezek a takarékossági irányzatok sok tízezer ki- sebb-nagyobb korszerűsítést, berendezéscserét, technológiaváltást kívánnak meg. Ilyeneket szerveznek az energiagazdálkodásnak, a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló technológiai korszerűsítésnek, valamint a másodlagos nyersanyagok hasznosításának kormányzati programjai: mégpedig oly módon, hogy kijelölik a elmúlt öt évhez képest igazán érdemi változás, hiszen lehetővé teszi, hogy az egyensúlyi helyzet megszilárdításával egyidejűleg a lakosság fogyasztása 8—10 százalékkal nagyobb legyen; a pótlás nélkül számított — a nettó — felhalmozás aránya a nemzeti jövedeiom belföldi felhasználásában a tervidőszak végére elérje a 15 százalékot, a pótlással együtt számított — a bruttó — felhalmozás aránya pedig a 25 százalékot, s ezek nyomán a nemzeti vagyon 12—15 százalékkal gyarapodjon. Ezeket a népgazdasági terv gerincének számító célokat azonban csak az eddiginél jóval nagyobb teljesítményekkel alapozhatjuk meg! Komoly változásoknak kell bekövetkezniük a termelés hatékonyságában és a gazdálkodás eredményességében. Azt tervezzük, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének legnagyobb része ebből, táplálkozik majd. ráfordítás-csökkentés közvetlen céljait, ezek elérésére módszereket ajánlanak, összehangolják az e programok megvalósítására szánt pénzügyi, hitel- és más kedvezményeket. A foglalkoztatás hatékonyságának következő években számottevően növekednie kell. Ennek abban kell kifejeződnie. hogy az anyagi termelőágazatokban a munkatermelékenység fokozódásának évről évre meg kell haladnia a termelés növekedését. Az egy foglalkoztatottra jutó nemzeti jövedelemnek — az elmúlt évek 1.3 __ 2 százalékos átlagos ütemét lényegesen meghaladva — 3.5 százalékkal kell gyarapodnia. A termelőberende- zések alacsony fokú kihasználtságának es'úk legfőbb oka az. hogv a termelés, a munkavégzés nagvon ciklikus. Általánosan jellemző az a káros — immár több éves — gyakorlat, hogv a hét elején és végén, s az ünnepek előtti és utáni napon jóval Versenyképesebb kivitel Magasabb színvonalú munkakultúra kevesebben dolgoznak, és jóval kevesebbet termelnek. Nem szólva a közismert év végi hajráról. Ez évben tovább mérséklődött az egy munkanapra jutó „ledolgozott” munkaórák száma is. Mindezen sürgősen változtatnunk kell! A gazdálkodás eredményességének javítására irányuló törekvéseink tehát azon fordulnak meg, hogy sikerül-e a termelő munkát és a kooperációs kapcsolatokat szervezettebbé tennünk, csökkenteni a szervezetlenségből, anyag- és alkatrész- hiányból. meg a laza munkafegyelemből eredő veszteségeket, egyszóval sikerül-e magasabb színvonalra emelni munkakultúránkat, társadalmunk munkaerkölcsét, a vezetők és a dolgozók ebbéli felelősségét. A kormányzat e kérdéskört a jövő év elején áttekinti, s a foglalkoztatás hatékonyabbá tétele végett megfelelő intézkedéseket hoz: módosítani fog bizonyos szabályokat és szabályozókat. Elvárja és a legteljesebb mértékben támogatja a kollektív irányító testületek, vállalati és szövetkezeti vezetők ezirányú törekvéseit. A korszerűsödő gazdasági szerkezetnek a VII. ötéves terv időszakában minden termelőágazatot és vállalatot mozgásba kell hozma1 A megújulás motorjává az iparnak, benne különösen a feldolgozó ipar műszakilag legfejlettebb, versenyképes vállalatainak és tevékenységeinek kell válniuk. Arra számítunk, hogy az ipar termelése öt év alatt 14—16 százalékkal, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása ennél nagyobb mértékben, 22—24 százalékkal bővüljön. A nettó termelés alapján számított munkatermelékenység az előző öt évben elért 17 százalékos növekedés után 27 százalékkal emelkedik, az eszközhatékonyság romlása pedig az iparban megáll. Az elmúlt tervidőszakban az energetika, a vaskohászat. az építőanyagipar és a más alapanyaggyártó ágazatok által megtermelt jövedelem éves átlagban mintegy 4 százalékkal csökkent. Mindenképpen meg kell állítanunk ezt a kedvezőtlen irányzatot. A feldolgozóipar elé pedig azt a követelményt állítjuk, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása évente 6 százalékot megközelítően bővüljön. Minőség és Jövedelmezőség A mezőgazdasági termékek termelése az előző öt év átlagához viszonyítva 8—10 százalékkal növekszik. Ezen belül a növénytermesztést érdemes — gazdaságossági megfontolások alapján — gyorsabban növelni, a hústermelés fejlesztésében pedig elsősorban arra kell törekedni, hogy a minőség és a jövedelmezőség javuljon. Ha emeljük az élelmiszerek feldolgozottságának fokát, ha javítjuk a minőséget és a csomagolást, ezzel bővíthető a jól értékesíthető termékek köre. Továbbra is nélkülözhetetlen a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenysége, sőt azt tervezzük, hogy ez a tevékenységük tovább bővül. Végül is arra számítunk, hogy az élelmiszergazdaság nemzeti jövedelem-termelése fl közelmúlt évekre jellemző 3 5 százaléknál nagyobb mértékben. 4 százalékkal gyarapodik maid. Az építőipar teljesítménye 12—15 százalékkal növekszik a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása — az elmúlt időszakbeli csökkenés után — éves átlagban 2.5 százalékkal lesz nagyobb. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a kivitelező építőipar szervezetei sokkal jobban alkalmazkodjanak a megváltozott szükségletekhez, jobb minőségű munkát végezzenek, a beruházások és a felújítások jóval rövi- debb idő alatt valósuljanak meg. s nem utolsó sorban: az építési árak és költségek váljanak valósabbá. A hatékonyság javításához hozzátartozik az a gazdaság- oolitikai törekvésünk, hogy a termelő infrastruktúra fejlesztése a közvetlen termelőágazatokéval azonos mértékű legven, a népgazdaság összes beruházásaiból való részesedése az évtized végére közelítse meg annak egynegyedét. E körben a terv elsősorban a távközlés gyors ütemű, felújítással egvbekötött fejlesztését. tűzi ki célul. Több fejlesztési forrással számolhatunk a közműves vízzel való ellátás kiterjesztéséhez, a vízminőség védelméhez és a vasúthálózat korszerűsítéséhez, biztonságának fokozásához is. Avégett, hogy természeti értékeinket megóvhassuk és a környezetromlást megfékezzük, a környezetvédelem beruházásai az elmúlt tervidőszakhoz képest — összességében — megduplázódnak, a következő öt esztendőben 45—47 milliárd forintot érnek el. Ezen belül megsokszorozzuk a környezetvédelem állami támogatását. De ez sem lesz elegendő. ha nem tudunk környezetünkért felelős társadalmi légkört teremteni. Ez az ötéves terv a korszerűsítés meggyorsítására jóval több forrást szán, mint amennyit az elmúlt tervidőszakban erre fordítani tudtunk. Beruházásokra — folyó áron — öt év alatt a szocialista szektorban 1200— 1250 milliárd forintot irányzunk elő. A VII. ötéves terv fejlesztéspolitikája célként tűzi ki, hogy kellően hozfeáigazod- junk a világban végbemenő nagy horderejű műszaki változásokhoz. Ennek érdekében terjesztjük el hazai termelési és irányítási gyakorlatunkban a számítástechnikát és az informatikát, s támogatjuk az ezeket megalapozó elektronizációt, valamint a mikroelektronika fejlesztését. Erre nagyszabású kormánvzati programot dolgoztunk ki. Kedvező adottságainkra építve fejlesztjük a biotechnológiát és az ezen alapuló biológiai iparokat és mezőgazdasági tevékenységeket. Folytatjuk a gyógyszerek, a növényvédő szerek és az intermedierek gyártásának központi fejlesztési programját. Az említett műszaki és gazdasági irányzatoknak mielőbb át kell hatniuk egész népgazdaságunkat. Ezekre épül az országos közép távú kutatási és fejlesztési terv is. amelvet a Minisztertanács a minap hagyott jóvá. Több pénz jut tudományos kutatásra A műszaki fejlesztésen alapuló gazdaság-korszerűsítésnek a következő években megkülönböztetetten fontos forrása a tudományos kutatás: a kutatásnak, a termelésnek és a oiac kívánalmainak minél szorosabb kapcsolata és kölcsönös egymásra hatása. Tudományos kutatásra és műszaki .fejlesztésre a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásából 3 százalékot fordítunk. öt év alatt — a megelőző tervidőszakhoz képest — csaknem 30 százalékkal nő a. kutatás költségvetési támogatása, s a kutatási célú beruházások több mint kétszeresükre növekednek. A tudományos és műszaki haladás élvonalához való felzárkózásunkat előmozdítja a KGST-tagországok által a legutóbbi napokban elfogadott. 2000-ig szóló komplex program. A VII. ötéves terv életszínvonal-fejlesztési feladatainak meghatározása során abból indultunk ki. hogy javítani kell az áruellátást, a kereseteknek jobban kell tűk* (Folytatás a 3. oldalon.)
