Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-09 / 211. szám
1985. SZEPTEMBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanévnyitó és diplomakiosztó a kereskedelmi főiskolán Fontos Katalin átveszi a vörös diplomát Boros Ottóné igazgatótól Hogy ne vesztegeljen az áru Hétvégi rakodások a MÁV-nál A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatán szombaton tartották a tanévnyitó- és diplomakiosztó ünnepséget. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermét zsúfolásig megtöltő hallgató" kát, szülőket és vendégeket — közöttük Bereczki Lajosi, a megyei tanács általános elnökhelyettesét — Horn Miklós főigazgató köszöntötte. A fiatal intézmény hetedik tanévét Boros Ottóné, a szolnoki tagozat igazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy a kereskedelem és a vendéglátás alapvető tíjrülete a gazdasági életnek, munkájának minőségére az emberek azonnal érzékenyen reagálnak. Ezért nagy szerepe ésfelelőssége van a társadalmi közérzet, a közhangulat alakításában. Fontos tehát, hogy mind több jól felkészült s a fegyelmezett munkát tudatosan vállaló szakember kerüljön erre a területre. A kereskedelem személyi feltételeinek fejlesztésében vállal szerepet a szolnoki főiskola is. amely immár a negyedik alkalom* mai bocsát ki felsőfokú végzettségű üzemgazdászokat, s eddig 49R-cal gvarapította a tiszántúli megvék kereskedelmi vállalatainál dolgozó diplomás szakemberek számát. Majd a felsőfokú közgazdasági képzés korszerűsítésének részeként kidolgozott új főiskolai tanterv bevezetésével összefüggő további feladatokról szólt. A képzés egyik jelentős új vonása a gyakorlati oktatás megújítása. Ennek megfelelően a nappali tagozaton a kereskedelmi szakos hallgatók az 5, félévben komplex áruforgalmi. vállalkozói gyakorlatot, a vendéglátóipari szakos hallgatók pedig a 2. évfolyamon féléves tanszállodai gyakorlatot végeznek, amely azt Érik a szőlő, megkezdődött az előszüret az ország legnagyobb síkvidéki szőlőültetvényép, a Duna-Tisza közén Bács-Kiskunban. A hazai bortermés mintegy 40 százalékát adó tájegység szőlőseiben, a téli fagyok miatt kevesebb a fürt a tőkéken, aminek fejlődését még az aszály is befolyásolta. Az utóbbi napok csapadéka ugyan frissítette a lombot és még a szemek is tudták hasz_ szolgálja, hogy a hallgatók a valóságos munkakörülmények között szerzett közvetlen tapasztalatok birtokában, az eddiginél felkészültebben, az elméleti és gyakorlati ismereteket egyesítő korszerű szemlélettel kerüljenek ki a főiskoláról. Jól szolgálja ezt a nemrég tanüzemként megnyílt budapesti Erzsébet Szálló, illetve a megyeszékhelyen októberben megnyíló két kereskedelmi tanüzlet. Az új tanterv lényegi vonása az is, hogy a diploma megszerzésének feltételévé tette legalább egy idegen nyelvből a közép- vagy felsőfokú állami nyelvvizsgát, illetve az alapvető számítás- technikai ismeretek megszerzését. Az új követelmények teljesítéséhez adottak a tárgyi és személyi feltételek. Reális és sürgető igény viszont a szolnoki főiskolai tagozat kollégiumának megépítése, amely nélkül a képzés és a nosítani a kései esőt, de lényeges hozamnövelést nem válnak tőle a gazdaságok. Abban közös az álláspont, hogy várnak a szürettel, hadd színeződjön, édesedjen a szőlő, amihez viszont nem a legkedvezőbbek a mostani hűvös éjszakák. A tervek szerint a legkorábbi fajtákat szeptember végén szedik, s az egy hónapon át tartó szüretben társadalmi segítséggel is számolnak a kertgazdaságok. hosszabb távon nem fejleszthetők. Végezetül az új első éves hallgatókat és a júniusban sikeres államvizsgát tett friss diplomás üzemgazdászokat köszöntötte Boros Ottóné, útra valóul azt kívánva nekik, hogy legyen erejük a jóra és többre törekvéshez, s bátorságuk és emberi tartásuk a mindennapokohoz, a becsülettel végzett munkához. A felsőbb évesek és a főiskolai KlSZ-bizöttspg üdvözletét és jókívánságát Kivés Judit II. évfolyamos hallgató tolmácsolta a 165 új elsősnek, akik közül 104-en a nappali tagozaton, 61 pedig levelezőn kezdik meg tanulmányaikat. Az elsőévesek ünnepélyes fogadalomtétele után Boros Ottóné átadta a diplomát a 137 új üzemgazdásznak, elsőként a két vörös diplomásnak: Fontos Katalinnak és Fölös Klárának. A tanévnyitó ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Több kéziHHkaliRal A kézimunkafonal-ellátás javítására a Fonalkikészítő Gyár új, nagy teljesítményű festőgépet állít üzembe. A motringos fonalat festő berendezés felszerelését a gyár szakemberei megkezdték, s a tervek szerint a próbagyártás után már októbertől az új gépen festik a fonalat. Előttem egy levél, amely a Közlekedési Minisztériumból érkezett és a Megyei 'Szállítási Bizottság elnökének szól. Ebiben arról van szó, hogy a vasúti árufuvarozást nagyban nehezíti, hogy a fuvaroztatók igényei nem mindig tervszerűek és (egyenletesek. Keddtől péntekig általában aránytalanul .nagyobb a beraikási igény, a hétvégeken pedig mindig imagas a kirakattam kocsik száma. Ez a helyzet lényegében hétről hétre ismétlődik. Ebből következik, hogy a hét első napjaiban kirakási, a munkahét közepe táján pedig berakási csúcs alakul ki, s így a megrakott kocsik általában hét végére érkeznek a rendeltetési helyükre, és kezdődik minden elölről. ördögi kör ez, amelynek természetes velejárója, hogy a vasúti szállítás kihasználtsága nagymértékben csökken. Éppen ezért a Közlekedési Minisztérium és a Központi .Szállítási Tanács, a MÁV Vezérigazgatóságával együttműködve felhívással fordult a fuvaPoztatókhoz. a szeptember hatodikéra, hetedikére, nyolcadikéra első ízben országos kampányt szervezett az említett káros körforgás megszüntetésére. — A szállításnak egyébként is van olyan sajátossága, hogy csúcsidőszak alakulhat ki — magyarázza Kádár György, a megyei tanács közlekedési osztályának vezetője, aki egyben a Megyei *3zállítási Bizottság titkára is. A termények zöme — a napraforgó, a kukorica, a repce, a cukorrépa — ugyanis szinte egyszerre érik be, s ezeket el kell juttatni a rendeltetési helyükre. Így most különösen fontos, hogy meggyorsítsuk a vasúti kocsik forgási sebességét, növeljük a MÁV vagonparkjának kihasználtságát. — Mi a megyében kétszáztíz gazdálkodó szervhez küldtünk értesítést — veszi át a szót Csábi József, a Megyei. Szállítási Bizottság titkára. — Ebben kértük a fuvaroztató vállalatokat, üzemeket, hogy csatlakozzanak a kampánjdioz és komplex brigádok kialakításával, ügyeletek szervezésével segítsék az országos akciót. Már sok nagyüzem — így többek között a EMV, a NEFAG is — visszajelzett, hogy megszervezik az ügyeletet. — Bennünket különösebben nem érint a mostani akció, mert üzemeinkben egyébként is minden hét végén van ügyelet — tájékoztat Tóth László, a NEFAG fahasználati ágazatvezetője. — Ha vagon érkezik, kiértesítjük az embereket, és gyorsan kirakodunk. Így a kocsiállásból származó bírság nálunk szinte elenyésző. Negyedévenként tizenegytizenkétezer forint, 1200— 1500 vagonos forgalom mellett. Nekünk ez megéri, mivel így azt a pénzt, amit a MÁV-nak fizetnénk, a dolgozóink kapják. De ez nemcsak a ki, hanem a berakásokra is érvényes. Előfordul, hogy nem érkezik meg a vagon a kért időben, s éppen a hét végén biztosítanak kocsit, akkor szombat vasárnap rakodunk. Így elértük, hogy nincsenek fölösleges készleteink, időben szállítunk mindent, amit kell. AE erdőgazdaság példája követésre méltó, de sajnos nem mindenki van így ezzel — fogad Baritsa Györk, a MÁV Körzeti Üzemfőnökségének helyettes vezetője. — Éppen ezért van szükség erre a kampányra. Képzelje csak el, a hétvégi ki és be- rakatlan kocsik a vasútnak két napi szállítási kiesést jelentenek. Egyébként ds szűkös a járműparkunk, legalábbis a meglévőeket használjuk ki megfelelően. Persze vannak folyamatosan dolgozó vállalatok — mint a TVM — ahol ilyen gondunk nincs. Inkább a kisebja fu- varoztatóknál jelentkeznek ezek a problémák. Lehet, hogy számolnak s inkább fizetik a kocsiállás-pénzt, ami az első huszonnégy órában harminchat forint, a második nap száz forint, azon túl pedig kétszáz forint óránként. Biztos így is jobban járnak, mintha berendelnék az embereket túlmunkára. Szombat reggel 7 óra. Baritsa Györk irodájában szünet nélkül csörög a telefon. Sorra jelentkeznek az állomások és közük hány vagont rakodnak. — A mi területünk Maglódtól Szajolig terjed. Maglódra ma pédául hat kocsi érkezett tüzelővel. Már megkezdődött a kirakásuk. Ugyanez a helyzet Gyomron, Menüén, Sülysápon, Tápdó- szecsőn, Nagykátán, Űjszá- szon is — sorolja tovább. Szolnokon ma a TVM-nek kell a legtöbb kocsi. Egyébként is ők a legnagyobb fu- varoztatónk, így megpróbáljuk az igényeiket minél jobban kielégíteni. Fél kilenc. A Tiszamenti Vegyiművekben Diesel-mozdony húzza-vonja az üres és az áruval megrakott vagonokat. — Ma nyersfoszfátból nyolcvan tonnát kell kiraknunk — kínál hellyel Pállá Endre, a Vasútüzem művezetője. Így rászerveztünk és plusz nyolc emberünk dolgozik benn, mivel a szuperfoszfát berakása is folyamatosan megy. Ebből 1200 tonnát kell elküldenünk, de megpróbálunk többet is, ha lesz vagon. Reggel nyolckor tizenegy kocsit kaptunk, ezeket délután kettőre megrakjuk. Ezzel párhuzamosan közúton is szállítunk, mivel a mezőgazdasági nagyüzemek most igénylik a műtrágyát. Nekünk megéri, hiszen kirakjuk a nyersfoszfátot és ugyanaz a vagon pár órával később szuperfoszfáttal megrakva gördül ki innen. Így szinte nincs ds állásidőnk, s nem kell bírságot fizetni. A MÁV-nak is így .jó, hiszen a kocsik szinte egy métert sem futnak üresen. Nálunk a termelés folyamatos, így a szállításnak is annak kell lennie. Vasárnap délelőtt tizenegy óra. Ahogy ezeket a sorokat rovom szerkesztőségi szobám asztalán megszólal a telefon. A vonal másik végén Baritsa Györk jelentkezik: _ a kampánynak köszönhetően tegnap 40 vagonnal több árut raktak ki és húsz kocsival többet raktak be a szállí ttató vállalatok, mint más hétvégeken. A mai napon is körülbelül negyven kocsival többet raknak ki és be mint egyébként. Ez összesen a mi területünkön száz kocsit jelent. S hacsak huszonnégy óra plusz állásidőt számolunk, már akkor is hétezer négyszáz óra a megtakarításunk. Akár hogy is nézzük, ez már eredmény! Nagy Tibor hallgatók életkörülményei L. Gy. Megkezdődött az előszüret A barátság szárnyain 1. LENINGRAD Több éves hagyomány, hogy az IBUSZ szovjetunióbeli barátságutazást szervez Szolnok megyeiek részére, akik általában a munkahelyük anyagi hozzájárulásával, mintegy jutalomként vesznek részt a programban. Amióta „divatba jöttek” ezek a nyári utak, mindig vonat vitte a 250 —300 jutalmazottat a baráti ország nagy városaiba, az idén azonban — talán szerencsés kivételként — a barátságvonat „szárnyakat kapott” és barátságrepülő lett belőle. Az indulás napján, augusztus 26- án kétszáznyolcvanheten szálltunk be a Ferihegyre szállító autóbuszokba, és már az első percekben kiderült akadnak, akik kissé félnek a repüléstől, és akadtak rögtön bátorítok, akik vagy ültek már repülőgépen, vagy jól titkolták izgalmukat és a nyíltan rettegőket nyugtatgatták. A ferihegyi kötelező „tortúrák” — csomag- és útlevélvizsgálat — után két és fél órával már Leningrádban landolt a MALÉV különgépe. Ez így utólag persze roppant egyszerű, de a gépen töltött időt egyhamar nem felejti el senki, hiszen a tízezer méteres magasság és a csaknem ezer kilométeres óránkénti sebesség bizony próbára tette mindannyiunk bátorságát, és dobhártyáját. Utas szomszédomat lírai hangulatba süp- pesztette a földtől való nagy távolság, mert megjegyezte, hogy lám, milyen kicsi az ember a világmindenségben, és mégis milyen nagy, hogy ekkora gépmonstrumot uralni képes. Egyetértőén és szaporán bólogattam, már csak azért is, hogy sűrű nyeldekléseim palástoljam. Észak Velencéje Minden általános iskolás jól tudja, hogy az egykori orosz fővárost Észak Velencéjének emlegetik a bédekkerek. Jóllehet, a név sokkal inkább megilletné a jelenlegi Le- ningrádot, ha a megalomániájáról is híres Nagv Péter — Petrográd alapítója — terve valóra válik, és a Balti-öbölre csatornáktól szabdalt várost építhet. A természet azonban keresztül húzta a számításait, a csatornákból alig maradt meg „néhány”, pontosan hatvankettő. Csupán a soksok nyílegyenes utca mutatja, hogy eredetileg ott víznek kellene csobognia. A Pulkovszkaja Szálloda, ahol a barátságrepülő utasait elhelyezték, Leningrád legmodernebb hoteljainak egyike, 1982-ben készült el véglegesen, és a legapróbb csavarjáig finn kivitelezésű. Aligha álmodhattunk luxusabb szállodát, amelynek kétágyas lakosztályait minden kényelemmel felszerelték. Az első este a kissé suta kapcsolatteremtési szándékok jegyében telt, hiszen a népes barátságdelegáció tagjai többségében egyáltalában nem ismerték egymást. Mint az ilyenkor lenni szokott, a hasonló korosztályhoz tartozók találták meg leghamarabb a közös társalgási témákat. A csoport összetétele egyébként rendkívül heterogén volt, a nyugdíjas és aktív tsz-tagoktól a pedagógusokon, szakmunkásokon át az orvosokig. Egy valamiben azonosak voltak: gazdasági és közéleti munkájuk jutalmául kaptak lehetőséget a részvételre. Végül is sikerült úgy-ahogy megismerkednünk, a liftben már köszöntünk egymásnak. A nevek kicsúsztak az emlékezetből: maradt a Józsi bácsi, az Ilonka és a légyszíves megszólítási forma. Csak úgy mellesleg: nem csekély fejtörést és szervezési készséget igényelt az IBUSZ- tól és a szovjet utazási irodától, az Intouristtól több mint kétszáznyolcvan ember „mozgatása”. Dicséretükre legyen mondva, jól teljesítették a lehetetlennek látszó feladatot. Koszorúzás Piszka re vóban Kedden barátságtalan időjárás ébresztette a barátságrepülő utasait, Leningrádban korántsem megy ritkaságszámba a sűrűn meg-megeredő eső. A leningrádiak nem indulnak el otthonról esernyő nélkül, mert a leg- verőfényesebb napsütést is hirtelen felválthatja a tenger felől érkező felhőkből alázúduló áldás. így tehát mi is csak az esőfüggönyön át csodálhattuk meg az 1703-ban alapított város nevezetességeit, amelyek függetlenül a morcos időtől, lenyűgö- zőek. Nagy Béla, az Intourist hivatásos idegenvezetője bizonyára jópárszor végigjárta már azokat az utcákat, sugárutakat, amelyeken végigbu- szoztunk. Csoportunk szerencsésnek mondhatta magát, hiszen Nagy Béla személyében nem csupán alapos helyismerettel rendelkező, hanem rendkívül felkészült idegenvezetőt kapott. Mindvégig lekötötte a figyelmünket, a városról és annak töfté- nelméről imponálóan sokat tudott. A Néván, illetve valamelyik ágán többször is átmentünk. A folyó tisztaságára szinte kínosan ügyelnek a leningrádiak, bár a tengerről éjszakánként felhúzó fehérhajók olajnyomai itt-ott mégis megcsillannak. Autóbuszunk sorra hagyta maga mögött a műemlék épületeket. Nagy részük a második világháború alatt megsérült, tehát felújításra szorult, hogy eredeti állapotában gyönyörködhessenek benne a helybéliek és a turisták. A város óvja, folyamatosan karbantartja műemlékeit, évente húszmillió rubelt áldoz a hibák kijavítására. Elevenen őrzi a Hős Város annak a kilencszáz napnak a szomorú emlékét, amikor 1941-től a hitleri hadsereg blokád alatt tartotta Leningrá- dot, és amely idő alatt hatszázötven. ezer ártatlan ember pusztult el nyomorultul. Az életben maradottak 1962-ben a piszkarevói temetőben helyezték végső nyughelyükre az áldozatok maradványait, és emlékművet építettek, hogy az utókor soha ne feledje el a szörnyű kilencszáz napot. A Szolnok megyeiek a temető emlékművének talapzatán koszorút helyeztek el a blokád hatszázötvenezer áldozatának tisztelegve. A temető egész területén rejtett hangszórókból folyamatosan gyászzene szól és a kegyelet koszorúival várakozók sora kifogyhatatlan. Barátsági gyűlés Estére nagygyűlésre hívtak meg bennünket a Barátság és Béke Házába, amely a Fontánka partján a múlt században épült és egykoron Suvalov nagyherceg palotája volt. Jelenleg többek között a Szovjet— Magyar Baráti Társaság leningrádi tagozatának ad otthont. A barátsági nagygyűlésen a Dzser, zsinszkij kerületi pártbizottság titkára köszöntötte a Szolnok megyeieket, majd a kerületi tanács elnök- helyettese mutatta be szűkebb pátriáját. A kerületben, ahol „mindösz- sze” százezren élnek, sok nevezetes intézmény található, mint például az Ermitázs. De van ott színház és képzőművészeti akadémia is, azaz afféle művésznegyed. Megyénk életéről Tóth András, a kisújszállási párt- bizottság első titkára, a delegáció politikai vezetője adott tájékoztatást. Ezután a Dzserzsinszkij kerületiek műsorral kedveskedtek a magyaroknak. Láthattunk balettkettőst, hallhattunk orosz népdalokat és megcsodálhattuk egy népművész harmonikajátékát: tenyérnyi hangszeréből boszorkányos ügyességgel varázsolta elő a közismert Pacsirta című dal hangjegyeit. A műsort Leningrádot bemutató színes film vetítésével zárták. Bendó János (Következik: Moszkva)
