Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-18 / 141. szám
1985. JÚNIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kényszerszünet után Nemzetközi kerámiaszimpozion Tizenéves statisztika a középiskolások száma A középiskolások száma öt év alatt 29 ezerrel növekedett. Miként a Tudomány- szervezési és Informatikai Intézet közelmúltban közzétett statisztikai összefoglalóiából kiderül, a most záruló tanévben az ország 553 középfokú iskolájában több mint 232 ezer diák tanult. A lányok aránya valamivel tovább nőtt: jelenleg 57,7 százalék. Az első osztályosok közül 28 552-en gimnáziumba, 36 130-an szakközépiskolába, iratkoztak be, számuk 931- gyel több, mint az előző tanévben. Az általános iskola 8. osztályát tavaly eredményesen elvégzett fiatalok közül mindössze 6,7 százalék nem tanult tovább. A négy évvel korábban, 1980/81-ben beiratkozott első osztályosoknak a gimnáziumokban több mint 86 százaléka, a szakközépiskolákban mintegy 81 százaléka fejezte be eredményesen tanulmányait az elmúlt évben. A siklósi kerámiaalkotóház — kilenc évi kényszerű szünet után — ismét nemzetközi képzőművészeti szimpo- zionnak adott otthont. Nyolc európai és tengerentúli ország meghívott alkotói dolgoznak a dél-baranyai kisváros művésztelepén. A kéthónapos program során kedvükre kísérletezhetnek anyaggal és technikával, kutathatnak olyan új megoldásokat, amelyekre a saját műhelyükben vagy az üzemi műteremben nincsen lehetőség. VIT-pályázat eredményhirdetése — FAK-bemutatkozó S|f €|l H túl 1111» Hl 11 ivészek a Budai Várban Ügy tűnik, nemes hagyománnyá válik a fiatal művészek kétévenként sorra kerülő országos seregszemléje, amelynek — most — a Budai Vár adott otthont a hétvégén. Mint a hazai ifjúsági rendezvények többsége, a fiatal művészek fesztiválja is a moszkvai VIT jegyében szerveződött, hiszen a várban látott előadóművészek, kiállítások, művészeti csoportok közül sokkal találkozhatnak majd Moszkvában a világifjúsági találkozó résztvevői. A kifejezetten fiatal alkotók számára kiírt VIT-pályázat eredményeit is most hirdették ki. A számos művészeti ág képviselői közül Hoddosy Gyula, érsekújvári autószerelő a költői pályázat első helyét szerezte meg. A fiatal lírikust arra kértem, mutatkozzon be röviden: — Az Élet és Irodalomból szereztem tudomást a pályázatról és mivel gyermekkoromtól kezdve írok verseket, pályáztam. Őszintén örülök ennek a rangos díjnak és külön annak, hogy Budapesten a Fiatal Művészek Fesztiválján vehettem át. — Mikor tkezdődött „költői pályafutása”, melyek voltak életének főbb állomásai? — Az alapiskolában (azaz az általánosban) már én voltam az „ügyeletes költő”. Azután szüleim kérésére az autószerelő szakmát választottam, de fő hivatásomnak már akkor is a szlovákiai magyar irodalom ápolását tartottam. Rövid ideig az ér- sekújvári művelődési házat vezettem, jelenleg betegápoló vagyok az érsekújvári kórház intenzív osztályán. Néhány évvel ezelőtt indítottam útjára — természetesen közösen fiatal költőkkel, írókkal, művészekkel — az „Iródia” című folyóiratot, amelyet most is én szerkesztek. Évente többször rendezünk találkozókat, fórumokat a Szlovákiában élő fiatal magyar művészeknek, akiknek legválo- gatottabb munkáit közöljük is az Iródiában. Szolnok megyét a Fiatal Alkotók Klubjának várszínházbeli kiállítása képviselte a fesztiválon, többek között Sebők Margit, Szenti Ernő, Tóth Lajos festményeivel, grafikáival, Szabó Béla érmeivel, kisplasztikáival. A sikeres kiállítást sokan, megtekintették, azonban bizonyára még többen látták volna, ha a Várszínház előadásainak idejére nem ebrudal- ták volna ki a közönséget a kiállításról. Az előző fesztiválon a Győri Balett műsora jelentette a kiemelkedő élményt a mos- tanin a fiatal fotósok jutottak főszerephez: két kiállításon mutatkoztak, be. A kritikusok egyöntetű véleménye szerint igen szerencsés volt, hogy a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának vendégeként hazánkban tartózkodó Giuseppe Asirelli gyönyörű színes felvételeit is kiállították a Munkásmozgalmi Múzeum előcsarnokában. A rengeteg természeti és tájkép, az utánoz- hatatlanul éles színek, a portrék. a távolságtartós, a tisztelet és az alázat az, ami a szakmánál többé, művészetté emeli a 35 éves fiatalember képeit, amelyekkel egyébként az elmúlt évben az „olasz fotóművészet mestere” címet érdemelte ki a Budapesten első ízben bemutatkozott alkotó. A Halászbástya, a Mátyás templom, a Vár hangulatos utcái, terei méltó keretbe foglalták a fesztivál rendezvényeit. Sajnos az időjárás miatt néhány műsorszám félbeszakadt, de az esős, borús idő ellenére is óriási sikert arattak például az Artistaképző Intézet növendékei, a Rajkó Zenekar ifjai, a kecskeméti Szórakaténusz Játszóház kisiskolás nemezkészítői. Érdemes azonban odafigyelni arra is, hogy a méltó háttér ne váljék öncélúvá, a fiatal művészek bemutatói pedig ne silányuljanak idegenforgalmi látványossággá csupán. Ebből a szempontból talán mégiscsak szerencsésebb volt a népstadion- kertbeli és a budapest sportcsarnokbeli rendezvény- sorozat. A szándék nemes, az út mindenképpen folytatandó — hangsúlyozták a rendező szerv, a KISZ Központi Bizottságának munkatársai. A művészeti főiskolások évente megrendezendő szentendrei találkozója mellett a fiatal művészek kétévenkénti fesztiválja hazai kulturális életünk kiemelkedő seregszemléjévé válik. — egri — Sötét galambbal az országos találkozón II Szigligeti Színház szép sikere A hazai színházi élet kiemelkedő eseménysorozata, az országos színházi találkozó záróaktusára került sor tegnap délután Budapesten, a Fészek klubiban. A találkozó — amelynek keretében tizenkét vidéki és tizenkét budapesti színház mutatkozott be — a szolnoki Szigligeti Színház szép sikerét hozta: Örkény István Sötét galamb című darabjának színrevitelé- ért Ács János a legjobb rendezés díját, [Egri Kati a legjobb női alakítás, Szendrey Ilona a legjobb női epizódalakítás díját vehette át Vámos Lászlótól, a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkárától. A 29 tagú zsűri az évad legjobb együttesének a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházat ítélte. A legjobb férfialakítás díját Bubik István vehette át a Nemzeti Színház Tartuffe-előadásában nyújtott művészi munkájáért. A legjobb férfi epizódistának Szoboszlay Sándort tartotta a zsűri a veszprémi Petőfi Színház Ó, ifjúság! című O’Neill-produkciójában nyújtott alakításáért. A legjobb díszlet díját Menczel Róbert kapta a zalaegerszegi színház Babel: Húsvét című színművéhez készített munkájáért, a legjobb jelmezért járó díjat Vágó Nelly a Nemzeti Színház Tartuffe-előadásához készített terveiért. A legjobb dramaturgia díját Bálint Andrásnak ítélték oda a Radnóti Miklós Színpadon bemutatott Szép Ernő és a lányok című előadásért. A színház; találkozóról, illetve a díj átadási ünnepségről szerdai lapunkban részletesebben is beszámolunk. (Képünkön a Sötét galamb egyik emlékezetes jelenete: balról a második Szendrey Ilona, jobbról a második Egri Kati.) Június 20-tól 23-ig Szakszervezeti színjátszók fesztiválja Születésnapi előadás Operahangverseny Opera-gálahangversenyt rendez június 24-én este a Magyar Televízió és a Budapest Kongresszusi Központ a kongresszusi palota Pátria termében. Sípos Jenő, a Magyar Állami Operaház énekmestere 75. születésnapja alkalmából rendezik a koncertet, s azon a mester tanítványai működnek közre. Sípos Jenő a Zeneművészeti Főiskola tanáraként, az Operaház énekmestereként, valamint külföldi mesterkurzusai alkalmával — több évtizedes pályafutása alatt — énekes nemzedékek egész sorát oktatta és indította pályájára. Tatabányán rendezik meg június 20—23-án a szakszervezeti színjátszók országos találkozóját. Ezúttal hatodszor kerül sor a művészeti seregszemlére, amely az amatőr színjátszó mozgalom rangos eseménye. Az előzsűrizés már korábban befejeződött, helyszíni bemutatókon döntöttek a szakemberek arról, hogy kik vehetnek részt az országos fesztiválon. Ennek alapján 12 csoport kapott lehetőséget a tatabányai bemutatkozásra. A leninvárosi 106-os számú Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola színjátszó csoportja, a kecskeméti ,,IV” csoport, a KISZ Központi Művészegyüttes színpada, a pécsi KPVDSZ színjátszó csoportja, a budapesti Metró színpad, a salgótarjáni Petőfi Kohász Színpad, a pécsi Nyitott Színpad, a zalaegerszegi Reflex Színpad, a budapesti Stúdió ,.K” színházi alkotóközösség, a tatabányai Bányász Színpad, a debreceni Unió Mozgásszín és a székesfehérvári Videoton Színjátszó Csoport vesz részt az országos fesztiválon. Ha hétfő, háború mikor összekerültek, a hétfő volt a legkedvesebb napjuk. De hát ez akkor érthető volt. öreg mamóka nagy családi házában a tisztaszoba volt az övék, ahol a legfiatalabb kedvenc, az egész család zsarnoka, a tévékészülék állt. öreg mamóka volt a leghívebb nézője. Legtöbbször a vacsorát is kihagyta. beült a legjobb székbe, s amíg a bemondó el nem búcsúzott, nézett — bár alig látott — mindent. Persze jutott hely az apósnak, anyósnak, s a még otthon élő testvéreknek is. Ök ültek egymás mellett a heverőn, s ha nem mentek el valamerre sétálni kínjukban, fogták egymás kezét. Aztán, hogy saját lakásuk lett, megint csak a hétfő volt a legkedvesebb. Akkor ugyanis már két kisgyerek nézte a nagyszobában a mesét. s amit még megengedtek nekik. Emiatt rendszerint sokáig tartott a nap, késő este bajlódtak a fürdetéssel, kapkodva ettek valamit, — megszokták a régi házból, a tévét nézni kell. Hétfőnként azonban — mint valamikor otthon — hamar eltakarították a nappalt, lefektették a gyerekeket, szerették egymást. Ahogy a gyerekek nőttek, egyre hosszabbodtak az esték. A nagylány már filmeket is nézett, s az is előfordult, hogy a fiának mesélő asszony ott, a gyerekszobában szunnyadt el, félig ülve. Még mindig szerették egymást, bár már nem volt olyan nehéz a hétfőket kivárni. Ezt akkor tudták meg, amikor a lányukat messzire szólította a tanulás, s a fiú is elvágyott, messzi város középiskolájába. Először nevettek jókat, s mondogatták egymásnak: már ezután mindennap hétfő van. És kedden, szerdán, szombaton, vasárnap ültek a készülék előtt. Valahogy kimaradt az estékből a megszólalás is. Nem beszéltek arról, hogy megint vacak a fűim, nem latolgatták, hány éves a főszereplő, s még a késő éjszakai műsorokra se volt megjegyzésük. Egész életük az est; meséhez, a híradóhoz alkamazkodott. Az asszony hétkor csak benézett a nagyszobába, s szemöldökét felhúzva jelezte, asztalon a vacsora. Evés közben legfeljebb akkor szólaltak meg, ha valami nem tetszett, ha avas volt a vaj, vagy pud- vás retket vett valamelyő- juk. Talán így kezdődött, ki tudná már annyi év után, hogy egyszercsak megszólaltak. Zsörtölődtek, morgolódtak, egymás szemére hánytak olyan dolgokat is, amin valamikor jót nevettek volna. Egy ilyen kis est; csetepaténál a férfi eltolta a tányérját, fölállt az asztal mellől, s megfenyegeti az asszonyt: — Megállj, hétfőn, ha nem lesz adás, beszélgetünk! Ettől kezdve mindketten várták a hétfőt. Gyűjtögették az egész heti sérelmeket. Hétfőn, este hétkor, a vacsoránál aztán elkezdték, s órákon át mondták. Az elején még nem hangoskodtak, nem civódtak, csak jól, beolvastak egymásnak. Hogy a gyerekek nyári szünidőre hazaköltöztek, fegyverszünetet tartottak. Azért változatlanul figyelték egymást, s időnként pillantásokkal hozták egymás tudomására : lesz még ennek folytatása. Ősszel lett is. Ahogy a két gyerek visszament tanulni, ott folytatták, ahol júniusban abbahagyták. Csak, mintha túlságosan összesűrűsödött volna minden. Megtörtént, hogy hangoskodtak, ajtókat csapkodtak, s megesett, hogy egy-egy törött pohár, tányér maradt a konyhaasztalon. — Furcsa — sírta el magát egy hétfő éjjel az asszony — azelőtt olyan jó volt hétfőn, veszekedés után. Mikor bé- külünk ki? A férfi nem felelt, tettette az alvást, bár még hajnalban is ébren volt. Idegesítette a másik egyenletes légzése. Akkortájt már megfordult a gyárban egy-egy csűri után, s meghallgatta a házi pletykákat is, lányokról, asszonyokról. Fülledt május volt, amikor újabb baj történt. Persze, hogy hétfőn. Az asszony szenvedett a parányi konyhában, s hogy gyorsan túl legyen a vacsorakészítésen, kibontott egy zöldbabkonzervet, gyors. főzeléket csinált, s a vasárnapról maradt húst adta hozzá. A férfi utálta a zöldbabot, s ahogy meglátta a konyhaasztalon, szó nélkül kifordult, s egy- könyvvel a hóna alatt a gyerekek kis szobájába húzódott. — Nem kér vacsorát, — csendesen, de erélyesen közölte az asz- szonnyal, s amikor harmadszor mondta, már zengett a ház. Az asszony — ki tudja, milyen, napja volt a munkahelyén — méregtől eltorzul- tan ráolvasott mindent. Az évtizedeket, amikor kupor- gattak, lakásra, bútorra, s rá egy jó rongy nem telt, az estéket, amikor ő ült a gyerekek betegágya mellett, s a férfi nézte egyedül a tévét, s a futó kalandokat, amik előbb-utóbb kiderültek, a du- gipénzeket, a mondvacsinált kiszállásokat, az egész elrontott életet. A férfinek ez sok volt. Megemelte a hangját, s olyanokat kiabált, ami miatt a szomszéd öregasszony meg- botránkozott, pedig az az egész ház viselt dolgait ismerte. Nehezen jött a nyár. A gyerekek kicsit csodálkoztak, a nagylány meg is jegyezte, ebben a lakásban még ki se tavaszodott. Nem figyeltek rájuk, elfoglalták magukat a gyűlöletükkel. Hogy ne gyűljön össze minden, hétfőnként kisétáltak a közeli parkba, s amikor elcsitult a gyerekek lármája, s a szerelmespárok is inkább a kapualjakba húzódtak, rákezdtek. A férfi beleöszült, az asz- szony belevékonyodott. Időnként ezt maguk is észrevették, s kicsit csodálkoztak is. A szomszédasszonyok megjegyzéseket tettek, hja, a középkorban is jó a szerelem. Arról ugyanis még nem szoktak le, hogy mások előtt mosolygós. szebb kedvüket mutassák. Ha véletlenül a férj úgy jött haza este, hogy valaki szomszéd kint volt a folyosón, csókkai köszönt asz- szonyának. A feleség még elelszólta magát, ahogy régen: — Vasárnap csirkepörkölt lesz, akkor is veszek hozzá uborkát, ha negyven forintért adja a maszek. A férjem imádja az uborkát. A férj rendszerint már minden ételt csak piszkált, s az se derítette fel, ha szombaton reggel kis kupica pálinkával kínálta a felesége. Délelőtt szó nélkül tett-vett, segített a takarításban, ebéd után szunnyadt egy keveset, vasárnap meccsre járt, meg ultizni a klubba. Az asszony strandolt a barátnőkkel, s már nem tiltakozott, ha brigádkirándulásra hívták. — Váljunk el — mondta ki az asszony egy hétfő este, halkan, elpilledten a hangoskodás után. A férfi rábólintott, az öregszülők sírtak. Nekik, hamarább mondták el, mint a gyerekeknek. — Elég volt, — magyarázták mindketten, s hirtelenjében a hétfőket emlegették. Az öregek megütközve hallgatták. Hát így volt, először szerették, állították a hétfőket, mert szerették egymást, utóbb meg a hétfő lett a háború minden héten? Ki érti ezt, harminc év, harminc, házasságban, közös fedél alatt eltelt esztenő után? A gyerekek hamarabb meg- • értették. Nem kértek magyarázatokat, mintha minden, gyűlölettel teli háborús hétfőn velük lettek volna. Hamar megegyeztek abban is, hogy anyjukkal maradnak, amíg befejezik az iskolákat. A lány könnyen mondta, udvarlója volt az egyetemen, igazából haza se akart már jönni. Amikor a férfi összepakolt, s keresőn-kutatva nézte az elfelezett egykori nem sok mindent, az asszony felsírt. — Vidd, feltétlenül vidd magaddal — mondta, — s lerángatta a magahorgolta kis térítőt az öreg tévékészülékről. Sóskúti Júlia
