Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-07 / 105. szám

1985- MÁJUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hogy a földön boldogság legyen! Nagyszabású fotókiállítás a Néprajzi Múzeumban Nem hiszem, hogy csupán a világpolitikai helyzet ma­gyarázza, vagy az évfordulók szülte aktualitás lenne, hogy a második világháború nö­vekvő mementóként él a ta_ pasztáit nemzedékek, nemze­tek tudatában. Tények bizo­nyítják, hogy az egyre inkább erősödő egészséges békevágy motiválja a fokozódó érdek­lődést. Mindezt jól táplálja a különböző, évtizedekéig tit­kos dokumentációk fokozatos felszabadítása. Arról van szó, hogy — keleten és nyugaton egyaránt — bizonyos, a má­sodik világháború esemé­nyeivel összefüggő iratokat, térképeket, fotódokumentu­mokat tíz, húsz, • harminc vagy több évig — különbö­ző okokból — zárt anyagként kezelték a levéltárak, mú­zeumok, könyvtárak, stb. Érthető volt ez — túl az esetleges politikai, katonai vonatkozásokon — hiszen gondolni kellett a túlélők ér­zékenységére is. Számomra a Hogy a föl­dön boldogság legyen című TASZSZ fotódokumentációs kiállítás az első, amely tel­jességében mutatja be a szovjet nép 1941. június 22- ItjKl 1945.1 május 9-sg tartó hősies harcát, a nagy honvé­dő háború eseményeit. A budapesti Néprajzi Mú­zeumban rendezett tárlat több száz nagyméretű fény- képfelvételből áll, időrend­ben követi az eseményeket, — már amennyire ezt a fel­lelhető képanyag engedi. Na­gyon figyelemre méltó a ki­állítás rendezőelve is: érez­hetően nem a katona dicső­ségének kíván elsősorban emléket állítani, hanem a kényszerű körülmények ha­tására fegyvert fogott, s ál­dozatkészen harcoló szovjet népnek, amely a hitlerista Wehrmacht 607 hadosztályát semmisítette meg, vagy ejtet­te fogságba. A kútfő értékű fotók több­sége döbbenetes látvány. Jó néhány közülük a TASZSZ felvételeként bejárta koráb­ban, vagy később a világsaj­tót, de számos, vélhetően családi hagyatékból előke­rült, eddig számunkra telje­sen ismeretlen felvételt is láthattunk. A bemutatott dokumen­tumfotók gondolati tartalma nem mutat lényeges szóró­dást. a megörökített témák drámai töltése még az eset­leges esztétikai különbsége­ket is kiegyenlíti. Így aztán felesleges lenne, de igazság­talan is volna a felvételek között valamiféle mestersé­ges értékrendet teremteni. A kép hatása különben is nagy­ban függ a néző érzelmi han- goltságától. Megfigyeltük pl., hogy Emmanuel Jevzerihin Egy lépést se hátra című el­ső pillantásra statikusnak tűnő, ám csupa dinamiz­must rejtő riportképe előtt főleg a fiatalok álltak meg, míg Mihail Trahman Indu­lás az utolsó útra című fel­vétele, amely 1942. január­jában készült Leningrádban, elsősorban a női látogatókat vonzotta. A kép döbbenetes hatásához nyilván hozzájá­rult már az anyák napi ké­szülődés is, persze, ettől füg­getlenül a Trahman fotója önmagáért beszél: a havas leningrádi utcán egy szál deszkán testvérkéjét húzza a temetőbe egy lányka, s a lepelbe bugyolált kis holttest mögött láthatóan meg-meg- roggyanó léptekkel az anya vánszorog. A döbbenetes kép kikerülhetetlenné teszi a né­ző asszociációját ismeret- anyagával: 1942 januárjában Leningrádban négyezren hal­tak meg naponta. Georgij Hamzov, Jevgenyij Nyikolaj és mások felvételei egészében feltárják azt a tengernyi szenvedést, "ame­lyet a szovjet nép átélt a háború alatt. Az öldöklő küzdelem a hitleri Németor­szág támadásától a kapitulá­cióig — látható Jevgenyij Halgyej felvétele is: Vörös zászló a Reischstagon — 1418 napig tartott, s minden egyes napon több mint "4 ezer szovjet ember áldozta életét a fasizmus leveréséért, A második világháború min­den ötödik áldozata közül kettő a Szovjetunió állampol­gára volt. Óriási az ország­nak okozott anyagi kár is: az amerikai dollár 1941_es árfo­lyamára átszámítva: 485 000 000 000 dollár. A látványos, nagy történeti értékű fotókiállításhoz — mintegy tárlatvezetőül — a Novoszty sajtóügynökség ki­adója magyarul is megjelen­tette Vaszilij Rjakov A nagy győzelem, Szemjon Borzunov Hős városok 1941—1945 című könyvét. Tiszai Lajos Szigligeti a Sötét galambbal IV. Országos Szfnházi Találkozó A Magyar Színházművé­szeti Szövetség május 27. és június 9. között rendezi meg a IV. Országos Színházi Ta­lálkozót Budapesten. A kul­turális seregszemle célja, hogy a fővárosi és a vidéki társulatok megismerjék egy­más munkáját, eredményeit, véleményt és tapasztalatot cseréljenek. Jóllehet minden évadban vendégszerepei a fővárosban néhány vidéki színház, ez a találkozó jó lehetőséget ad arra, hogy évente egy alkalommal min­den vidéki társulat bemu­tatkozzék Budapesten. így mind a szakma, mind a kö­zönség nyomon követheti művészi alkotómunkájukat. Az érdeklődők több olyan színművet is láthatnak, ame­lyet a fővárosban is bemu­tattak már, illetve ma is játszanak. így a színházked-; velő budapestieknek lehető­ségük nyílik arra is, hogy megismerkedjenek másféle rendezői elképzelésekkel és színészi alakításokkal. A 12 vidéki színház ven­dégszereplése május 27-én a Thália Színházban kezdődik, ahol a Szegedi Nemzeti Szín­ház Illyés Gyula Dózsa György című drámáját adja elő Sándor János rendezésé­ben. A Vígszínházban lép szín­padra június 4-én a szolnoki Szigligeti Színház társulata, műsorában Örkény István Sötét galamb című műve sze­repel, Ács János rendezésé­ben. Fórum szülőknek Iskolanapok a Rákóczi úton A szolnoki Rákóczi úti Ál­talános Iskola május 10-ig színes programokból összeál­lított iskolanapokat rendez. A tegnapi megnyitó után Mit jelent ma szülőnek len­ni? címmel fórumot tartot­tak az édesapáknak, édes­anyáknak. A fórumon Fábi­ánná dr. Kocsis Lenke főis­kolai docens válaszolt a szü­lők kérdéseire. Ma nyílt tanítási órákkal folytatódik az iskolanapok rendezvénysorozata, délután három órakor pedig három nemzedék vetélkedik. Mesejáték, versösszeállítás, komédia Amatőrök a színpadon Szövetkezeti színjátszó találkozó Szolnokon Interkozmosz ’85 Tanácskozás és kiállítás a megyeszékhelyen Május 9-től 20-ig Inter­kozmosz ’85 címmel kiállítás nyílik a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A kiállítás első napján, csütör­tökön 11 órától tudományos konferenciát tartanak. Dr. Szeghy Gergely, címzetes egyetemi tanár köszöntője után a konferenciát Baj At­tila, az MTA Interkozmosz Tanácsának titkára nyitja meg, majd Farkas Bertalan alezredes, a Magyar Népköz- társaság űrhajósa történeti áttekintést ad az űrrepülés utóbbi öt esztendejéről. Az ezt követő filmvetítés után előadások hangzanak el: dr. Szilágyi Tibor egyetemi ta­nár, az orvostudományok doktora az űrutazás biológiai problémáiról, dr. Remes Pé­ter orvosalezredes az űrha­jós kiválasztásáról beszél. Benkó Györgynek, az MTA főmunkatársának előadása pedig a Halley üstökössel tqrténő találkozásról szól. Az Interkozmosz ’85 kiállítás délután egy órakor nyílik és május 20-ig naponta — kedd kivételével — 10-től 19 óráig látogatható. Az elmúlt hét végén ren­dezték meg Szolnokon a szö­vetkezetek támogatásával működő színjátszó csoportok területi bemutatóját. Gyér érdeklődés mellett nyolc együttes lépett a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ színpadára, köztük a szolnoki „Híd” amatőr színház három produkcióval is. Beckett Utolsó tekercs és Albee Ho­mokláda című előadásukat korábban lapunkban is mél­tattuk, új produkciójuk, Ka- zys Saja Lélekcsere című darabjának bemutatója rész­letezésétől ezúttal eltekin­tünk. mert a szereplők be­szédtechnikai fogyatékosságai miatt csak szövesfoszlányo- kat lehetett a nézőtéren érte­ni. A fehérgyarmati Szatmár Színpad hagyományos vera- összeállítással szerepelt — tömören reprezentálva a mű­faj minden lehetséges hibá­ját. A barcsi és a jánoshalmi gyermekszínjátszók — előb­biek egy Robin Hood-adap- tációval, utóbbiak Páskándi A királyleány bajusza című mesejátékkal — a gyermek- színjátszás fogyatékosságai­ra irányították a figyelmet, bár a teljes csoport tagjai látható élvezettel vettek részt a játékban, s ez az ol- dottság egy_egy pillanat ere­jéig a nézőt is megérintette. A szegedi Minerva együt­tes, a kecskeméti Garabon­ciás Stúdió, a dunaföldvári Játékszín és a debreceni Színjátszó Stúdió produkciói jelentősen meghaladták az előbbieket. A szegedi szín­pad Pannónia dicsérete című előadása Janus Pannonius- művekre épült, s megmutat­ta, hogy az irodalmi ..alap­anyag’’ alkalmas valódi szín­padi hatások keltésére. A kecskemétiek Balázs Béla A kékszakállú herceg vára mű­vének egy különös, expresz- szív elemekből építkező fel­dolgozását mutatták be. Ez a szövegre, zenére. pantomim*' ra. látványra, mozgásszínház: íratásokra agyaránt épülő produkció sem nyújtott teljes élményt (a felfokozott játék időnként le-leült. s ezt ez az előadás nem viselheti el), vi­szont a csoport tagjainak mű­helymunkával is csiszolt ki­tűnő képességeit világosan megmutatta. A dunaföldváriak Örkény István Zsugori uram „átira­tával” mutatkoztak be. Jól felkészült csoport játszotta a komédiát, ötletes, szellemes rendezésben. A Zsugori uramhoz hasonlóan egy szín­házi próba adta a keretét a debreceniek Fry—Hubay Az eferuszi özvegy című munká­jából készített játékának is. Ez a keret képlékenyebb volt. mint a dunaújvárosiak produkciójában, ám a jól felfűzött, parádés ötletekből egy kellemes-szellemes paró­dia született. A vasárnap rendezett szak­mai tanácskozás után átad­ták a fesztivál dijait: Az el­ső díjat a debreceni együttes kapta (rendező: Pincés Ist­ván). a másodikat a duna- í'öldváriak (rendező: Smuk Imre), a harmadikat a szege­diek (rendező: Marik István). A szövetkezeti színjátszók területi bemutatói a hét vé­gén a gödöllői művelődési központban folytatódnak. V. J. Az érettség kérdései II rugalmas iskolakezdés Egy ismerős házaspár úgy döntött, hogy fiukat, aki már augusztusban betölti hatodik életévét, csak jövőre íratják be az általános iskola első osztályába. Addig óvodás marad. A gyerek ugyanis a közelmúltban komoly beteg­ségen esett át. fizikai állapo­ta megromlott. Ügy gondol­ják, előnyösebb neki. ha fel­erősödve lát munkához az iskolapadban. Elhatározásuk —. ha nem is egyedi — nem mondható általánosnak. Sok­kal inkább az a jellemző, hogy a szülők a hatéves kori i s kola kezdés t szór ga 1 m azz á k. Voltaképpen némileg érthető a papa. a mama ..kiállása”, mivei a köztudat könnyen, s általában visszavonhatatlan előítéleteket állít a később érő. ..kicsit másabb” gyerek­kel szemben. Nem egyenlő a rosszal Pedig számtalan jel sür­geti az új látásmódot, a meg­lévő mérce átállítását, mert hiszen a később érő nem egyenlő az elvetnivaióval. a rosszal. Példa erre Illyés Gyula, aki szinte minden nyilatkozatában bevallotta: későn érő gyerek volt. Még­is : nagysága, kiemelkedő személyisége — vitathatatlan. Ezekben a hetekben, hó­napokban, gyakorta téma a családokban._ szerte az or­szágban: elkezdheti-e szep­temberben az általános is­kolát a gyerek? Megkezdőd­tek ugyanis az iskolaérettsé­gi vizsgáiatatok. Az a gyakorlat, hogy ta­pasztalataik alapján a dön­téshez az óvónők adnak ja­vaslatot, Megf igyeléseik sze­rint a nyári születésűek kö­zül kerül ki az általános is­kola első osztályával nehezen birkózó, külön segítségre szo­ruló gyermekek többsége. Amennyiben az óvónő nem tud egyértelműen állást fog­lalni. a gyereket a nevelési tanácsadóban vizsgálják. De gondoljunk bele: csak egy­szer; vizsgálat alapján szü­letik meg a döntés. Ha ettől a ténytől el is tekintenek a szülők, figyelembe kell ven­ni, hogy nem egységes szem­pontok alapján teszik mér­legre az iskolába készülő kisfiúk, kislányuk érettségét. Így aztán a vitatott gyere­kek, az úgynevezett „határ­esetek”, lehet, hogy az or­szág egyik részében az álta­lános —, a másik részében viszont a kisegítő iskolába kerülnek. A tudományos kutatás a mai napig sem tudta kellő­en tisztázni, hogy milyen arányban oszlanak meg a szerzett és a magunkkal ho­zott tulajdonságok. Minden­esetre azt vallják az óvónőik, a tanítók, egyre emelkedik az iskolaéretlen gyerekek száma. Rendkívül nagy kü­lönbségek figyelhetők meg értelmi, fizikai fejlettségben, tűrőképességben, figyelem- összpontosításban, és így to­vább. Ellentmondás jellemzi a korrekciós osztályokat. Egy­felől azt mondják: több kel­lene. másfelől nem tartják elegendőnek az egy évet ar­ra. hogy a gyerekek felzár­kózzanak. és a második tan­évet az úgynevezett normál osztályban folytassák. Az is­kolaérettség ügyében az is igaz. hogy testileg-szellemi- leg teljesen egészséges gye­rekek is kerülhetnek kisegí­tő iskolába, pusztán azért, mert mondjuk nehezebben kezelhetők, rosszak. Ennek a tanulásbeli következményei pedig ismertek. fi későbbi kedvezőbb Jóllehet ez az írás nem hatolhat a gyökerekig, nem vizsgálhatja minden oldalról a problémát, arra talán meg- elegendő, hogy felhívja a figyelmet: változtatásra kei! gondolni az iskolaérettség dolgában. Elképzelések már vannak. Az Országos Pedagógiai In­tézet alsól'okú nevelési osz­tályának az év végéig ki kell dolgozni a rugalmas iskola- kezdés tervét. Ennek az a célja, hogy minden gyerek — káros kövekezmények nélkül — érettségének meg­felelő időpontban kezdhesse az általános iskola első osz­tályát. Ha rendkívüli adott­ságokkal. fejletséggel bír, úgy akár ötévesen is beül­hessen az iskolapadba, ha pedig később érik be, hét évesen rajtolhasson. De min­denképpen a későbbi időpont a kedvezőbb. Ezzel egy­idejűleg egységes szem­pontokat állítanának fel az iskolaérettség meghatározá­sához. Hogy mi mindent ve­gyenek figyelembe, tegyenek mérlegre, azt most állítja össze az intézet és az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológiai tanszéke. Év végén több fővárosi óvodá­ban ennek alapján döntikel: melyik gyerek iskolaérett, melyik nem. A szakemberek pillanat­nyilag úgy vélik, hogy a ru­galmas iskolakezdés csupán egyetlen lépés lenne, mert mellette a korrekciós osztá­lyokra továbbra is szüség lesz. Aztán fontos kérdés az is: ki és miként fejlessze a gyereket iskolakezdésig? Legkézenfekvőbbnek és leg­jobb megoldásnak az óvoda látszik. Felvetődött: az ötéves kortól kötelezővé kellene tenni áz óvodai elhelyezést. Am. ha a gyerekek alakítha- tóságát vesszük alapul, ked­vezőbb erre a harmadik élet­év. Az érvényben lévő sza­bályok szerint azonban nem kötelező óvodába járni. De, mast már lehetőséget kellene teremteni arra, hogy bárme­lyik gyerek óvodás lehessen, ha szülője akarja. Csakhogy, az ötlet -megvalósításához az óvodai hálózatot szélesíteni kellene, mégpedig a jelenle­ginél kisebb létszámú cso­portok kialakításával. Más megoldással is kísér­leteznek. Például az óvodai nagycsoport és az általános iskola első és második osz­tálya közötti kapcsolatot próbálják erősíteni, olykép­pen, hogy feloldják az iskola merevségén. A tanterv ugyan­az, de az óvónő és a tanító­nő egyidőben jelen van, mindkét iskolatípusban, va­lamiféle állandóságot te­remtve ezzel. Azt mondják: a kísérletek eredményesek, mert csökkent az óvodában visszamaradó és a korrekciós osztályba kényszerült gyere­kek száma. Óvoda—iskola együttes Van akj úgy véli, hogy a két megoldás: a rugalmas iskolakezdés és az óvoda-is­kola együttes alkalmazása lenne hatékony. Más felfogás szerint a korrekciós éveket két évre szükséges növelni, végleges és hivatalos állás­foglalás még nincs. Nyilván a döntés sem egyszerű, hi­szen bármelyik mellett vok­solnak az illetékesek a hatás szerteágazó lesz. Hogy mást ne említsünk, az óvónők és tanítók magasabb szintű képzését is igényli. Mond­hatni. ennek előfutára az úgynevezett diplomamegújító komplex képzés, amely ősz- szel indul az újabb ismere­tek. elvek, gyakorlatok elsa­játítása végett. Végül is egyetlen szempont vezérelheti a döntéshozókat: megközelítően egyenlő esély- ive! indulhasanak a gyere­kek az életbe! Olyan mód­szerre van szükség, amely lehetőleg kiküszöböli a hát­rányokat, De bármekkora kiadással is jár az új út ki­építésé. a forintok busásan megtérülnek az egészséges gyerekekben. Es kell-e en­ne! több? u. r.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom