Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

1983. DECEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Vagy — vagy(?) Strindberg-bemutató a Szigligetiben A színházban (is) minden­nek oka van. Valaki bejön, leül, beszél, gyilkosságot kö­vet el, vagy éppen nem csi­nál semmit ... — minden­nek konkrét oka van. A szín­házban (is) bármi megtör­ténhet. ha azt hitelesíti az indok, azaz tudom, miért történik. Ezek az okok a da­rab szövetében vannak, belül­ről, a szereplő életéből fa­kadnak. Hamlet halála vé­letlennek is tekithető, de '»bukásának lehetőségét! szük­ségszerűen hordozza Sha- íklespeare drámája. Halála fájdalmas, de az író nem „mentheti meg”. Ilyen me­nekítéssel próbálkoztak' an­nak idején az ókori görög szerzők „isteni beavatkozás” címén — nehéz helyzetbe hozva ezzel a mindenkori előadás létrehozóit. Mert kül­ső ok mozdítja a szereplőt. Nem hiteles, nem belőle fa­kad, amit tesz. Külső moti­váció lehet a darab testétől idegen rendezői konstruk­cióból vagy puszta színészi rutinból adódó színpadi tör­ténés is. Ez a — szentségtörő véle­ményem szerint hibás — dra­maturgia jellemző néhány, a századforduló körül született drámára, és a szerzők között olyan neveket jegyezhetünk, mint Ibsen vagy O’Neill. Vagy Strindberg. Miről szól Strindberg drá­mája, Az apa? A kapitány (Kristóf Tibor) művelt intel­ligens ember, sőt komoly tu­dományos munkát is folytat, azt akarja, hogy 14 éves lá­nya (Leviczki Klára) a vá­rosba menjen tanulni. Fele­ségétől akarja elszakítani (Koós Olgá) a gyereket, hogy az végre szabad levegőre ke­rüljön, megszabaduljon any­ja merev, egyéniséget eltapo­só zsarnokságától. (A kapi­tány véli így.) A gyerek ürü­gyén halálig tépik-cibálják egymást. Ehhez asszisztál a feleség testvére, a lelkész (Somody Kálmán), a család új orvosa (Nagy Gábor), a dada (Petényi Ilona) és két fiatalember (Kiss T. István és Tóth József). Férj és fele­ség végkimerülésig kínozzák egymást. Mindegy, kinek van igaza. Csak az a fontos, ki nyer. Ki nyer egy olyan játszmában, amiben csak vesztesek lehetnek? Mind­ketten „vagy-vagy”-ban gon­dolkodnak. Átmenetet komp­romisszumot nem ismernek. A gyereket is csak harcuk eszközének tekintik, birtokol­ni akarják. Vagy az egyiké vagy a másiké. A történet természetesen kevés. Nem ez minősíti a a művet. A miértek döntenek. Miért történik valami ? Miért nem hagyják egymást élni? Miért gyűlöli a nőket a kapitány és a férfiakat a felesége? Mi­ért kell elpusztulnia az apá­nak? Strindberg „elméleti” vá­laszt ad. Férj és feleség elvi okokból gyűlölik egymást. Mégpedig nem saját, hanem az író elvei alapján. Ez az elv akár tudományosan is Igazolható lehet (közismert Freud hatása kora irodalmá­ra), de a színház törvényei mások. Hiába ír Strindberg kemény, pontos dialógusokat — szereplői magatartását külső okok határozzák meg. „A nőkhöz mégy? Ne feledd a korbácsot!” — mondja az írót igencsak befolyásoló Nietzsche. A nőemancipáció dgyik „apostola”, a Strind­berg által gyűlölt-irigyelt Ibsen is „ihlette” Az apát. Azt is tudhatjuk, hogy erősen szubjektív tényezők. — az író anya- és feleségkomplexusa — is formálták a főhős alak­ját. De ezek csak körülmé­nyek, melyek fontosak le­hetnek a búvárkodó irodal­már számára, de mellékesek itt és most a színpadon. Nie­tzsche természetesen elége­dett : ,„ . . kitűnően van áb­rázolva a nézetem a szere­lemről, amely a háborúsko­dás révén létezik, alaptörvé­nye pedig a nemek közötti halálos gyűlölet”. Ez a végtelenségig ragoz­ható általánosítás — még ha liszUanösen ágáló ellenénzö­sevnket elnyomva igaznak fogadnánk is el — nem dönt­hetik el a Kapitány és felesé­ge sorsát. Ellpntmondás mutatkozik tehát az egyes jól megírt, reális helyzetek és az ezek­re nehezedő formális konst­rukció között. Az alkotó — és a néző is! — egyetlen di­lemmával küszködik: honnan nézze az apa tragédiáját. A naturalista részletek azono­sulásra csábítanak, de állan­dóan kizökkent a betolako­dó elmélet. A távolságot kel­lene tehát helyesen megvá­lasztani. De így éppen az író saját sorsából fakadó igaz, sodró szenvedélyét szív­juk ki az előadásból. (Mind­ezek alapján — félve mon­dom ki — számomra Max Frisch radikális lépése tűnik szimpatikusnak, aki a tiszte­letteljes irónia távolságából új darabot írt annak idején Play Strindberg címmel.) Éry Kovács András rende­zése kétségkívül látványos és zavarba ejtő, ezért úgy tűnik, nagyon iki van találva. Való­jában kikerüli az iménti kér­déseket, illetve a már jelzett dilemmáról tudósít. Natura­lizmust és stilizálást próbál ötvözni, részben sikerrel. Szereplői két világban mo­zognak. Belül: az apa szobá­jában, ahol az érzelmek és indulatok szabadon felszínre törnek és a primer alapmeg­nyilvánulások érvényesül­nek. És kívül: a szobán kí­vül, ahol a hamis formák, hallgatózások és hazugságok uralkodnak. A jól koreogra- fált mozgásokkal és a fegyel­mezett színészi játéknak kö­szönhetően ez többnyire megoldott. Sóikat segít Kálmán László játéktere. A lazán szétdobált, de stabil, masszív bútorok jól elválasztják és láttatják a két teret. A színpad fölött kifeszülő drótháló viszont — noha izgalmas látványt ígér és megmozgatja a nézői fan­táziát — alig használtatik. Éry Kovács kísérlete min­denesetre nem oldja fel a stondbergí dráma ellent­mondásait — kérdés persze, hogy feloldhatóak-e ezek — és így túl nagy terhet rak színészei nyakába. El lehet valakit játszani bizonyos tá­volságot tartva és azonosul­va is — de mindkétfélekép­pen játszani és ebből egyet­len alaköt gyúrni: képtelen feladat. Ezt figyelembe véve tiszteletünket érdemli a cím­szereplő, Kristóf Tibor, aki a terhek legnagyobb részét cipeli. A magabiztos, tudós családapától kell eljutnia a kétségbeesett, féltékeny, za­vart elméjű, kényszerzubbo- nyos, szánalmas alakig. „Be­lül” folyamatokat él meg, „kívülről” belépve viszont a megőrülés újabb lépéseit kell illusztrálnia. Ennek elle­nére Kristóf hitelesen tu.dja elfogadtatni a Kapitány őrültségét, sőt azt is érzékel­teti, hogy talán nem is beteg, egyszerűen vesztett, feladta a harcot. A többiek több-kevesebb sikerrel birkóznak ellent­mondásos helyzetükkel. Ki­emelkedőnek ' tartom Nagy Gábor szerepformálását. Ki­szabadulva a személyéhez kapcsolódó kliséből, pontos kontúrokkal rajzol meg egy karaktert. Leviczki Klára külsődleges eszközök nélkül magától értetődően .hozza” a 14 éves lányt, jelenléte mindig hangsúlyos. Többet nem tehet. A Nő szerepe kétfelé osztható; Koós Olga az elviselhetetlen feleség. Pe­tényi Ilona a melegszívű anya. Utóbbi alakítása meg­győzőbb, nem mesterkélt. Tóth Józsefről néhány mondatos szerepe ellenére azért kell külön szólni, mert kidolgozott, fegyelmezett, sti­lizált mozgásával az előadás esetleg lehetséges változatát jelzi. Ehhez talán hiányzott a rendezői határozottság. Mert vagy „belül” kell ma­radni, felvállalni a natura­lizmust is (Szobaszínház?) vagy igazán hátralépni és ..kívülről” nézni egy apa és egy anya küzdelmét. Vagy — vagy. Bérezés László Magasabb fizetés, szolidabb jutalom A pedagógus-bérgazdálkodás idei tapasztalatai I A tavalyi viszonylag magas jutalmak ultán érthe­tően meglepődtek a pedagógusok az Idei alacsonyabb összegű elismeréseken. Rosszabbul dolgoznánk, mint egy évvel ezelőtt, vagy már megint a bérgazdálkodásba csúszott hiba? — kérdezik azóta is sokan a megcsap­pant jutalmak »ürügyén. Szerencsére mindkét feltevés alaptalan. Az alacsonyabb összegű jutalmaknak más oka van. Szolnokon Ma nyilik, a téli tárlat A Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége közép- magyarországi Területi" Szer­vezete december 17 és 1984 január 30 között Szolnokod, a Megyei Művelődési és If­júsági Központban rendezi meg hagyományos téli tárla­tát. A kiállításon — amelynek megnyitóját ma délelőtt 11 órakor tartják — Baranyó Sándor, Bácskai Bertalan, Berényi Ferenc, Bényi Lász­ló, Fazekas Magdolna, Ge­ese Árpád, Meggyes László, Serge Delaveau és Vuics István festményeit, Ágotha Margit, Donáth Gyula, Ré- kassy Csaba. Sebők Margit és Szabó Ágnes grafikáit valamint Györfi Sándor, Nagy István, Papi Lajos, Simon Ferenc és Szabó Lász­ló szobrait láthatják a lá­togatók. Moszkvában Fiatal magyar festők A moszkvai belváros for­galmas központjában megbú­vó kiállítóteremben nyolc mai magyar festő, a har­minc-negyven évesek korosz­tályát képviselő művészek adnak ízelítőt munkájukból, néhány hétig, a műértő és kíváncsian betérő közönség­nek. A nyolc fiatal festő érett alkotásai szemet gyö- nyörködtetőek, de néhány aktuális témájú vászon a háború, s az elidegenedett ember ellen is tiltakozik. Néhány kép háttere túlságo­san árnyaltan a magyar tör­ténelemből és valóságból táplálkozik, kevés esélyt ad­va az igazi megértésre. Külön érdekesség Földi Péter állatfiguáliban a vi­dám, élénk színek túltengé- se. Galambos Tamás bizton­sága és nyugodtsága. Nagy Gábor lírai hangulata. Szkok Iván hideg intellektualitását kár volt megtörni egy ha­tásvadász kompozícióval. Meggyőző Dienes Gábor iro­nikus intonációja; Kárpáti Tamás mély tónusú ábrázo­lása. Kocsis Imre mesteri eredetisége, egyszerűsége. Zrínyifalvi Gábor —: nyol­cuk közül a legfiatalabb —. a pálya elején tart, de mai­sága már pontos technikával párosul. Gondosan tervezett, jól megrendezett tárlat ez. Min­denképpen színfolt a moszk­vai művészeti életben, s ta­lán nyolc fiatalember élet­útjának érdekes-értékes ál­lomása. Köztudomású, hogy a bér­alap mindössze egy százalé­ka képezhető jutalmazási cé­lokra. Ennél azonban álta­lában nagyobb összegeket fi­zettek ki anyagi elismerés­ként rendszerint a pedagó­gusnapon valamint novem­ber elején. Ennek jelentősebb forrása a bérmaradvány volt, amelynek ugyan csak egy része jutalmasítható. Ám az idei esztendőt kivéve ko­rábban olyan összegeket is tartalmazott a bérmarad­vány, amelyeket béremelés­re lehetett, de sokkal inkább kellett volna felhasználni. 1978—1982-ig bizonytalan­ság, indokolatlan tartaléko­lás, jogkörök tisztázatlansá­ga jellemezte az oktatási in­tézmények, tanácsok egy ré­szének bérgazdálkodását. A mélypont 1981 volt, amikor a kulturális ágazatban — közoktatás, közművelődés, sport — 97,7 százalékos volt a bérfelhasználás. Csupán az oktatásügyi dolgozók bérma­radványa csaknem 10 millió forintot tett ki, amelynek meghatározott részét tavaly jutalomként átvehették a munkában élen járó nevelők, technikai alkalmazottak. így amíg 1981-ben 1788 forint, .tavaly viszont 3000 forint volt megyénkben az egy ok­tatásügyi dolgozóra jutó ju­talom összege. Sem a jutalmazott, de az egész gazdálkodás számára sem mindegy azonban, hogy bizonyos összeget egy évvel korábban bérként vagy ké­sőbb jutalomként használ­nak fel. Többek között azért sem, mert a bérmaradvány nem tartozik a bértömeghez, amely a következő évi bér- fejlesztés alapját képezi. Így az a helyzet állt elő tavaly, hogy a pedagógusok jövedel­mét tekintve megyénk jobb eredményt ért el az országos átlagnál, ám a bér — igaz, hogy csak 23 forinttal, de alacsonyabb az országos át­lagnál. Az idei bérfejlesztés alap­ját a kulturális ágazatban tavaly kifizetett 507,3 millió forint bruttó munkabér je­lentette megyénkben. Az ok­tatásügyi dolgozók bérének 3.5 százalékos fejlesztésére 15,2 millió forintot használ­hattak fel az idén. A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya október végén elle­nőrizte a bérfelhasználást, gazdálkodást, amelynek ta­pasztalatairól Vincze Sán­dort, az osztály vezetőjét kérdeztük meg: — Noha a felmérés még nem jelenthet végleges ada­tokat, úgy tűnik, hogy • az idén is jó eredménnyel zá­rul a bérgazdálkodás. Ta­valy a 99,7 százalékra telje­sített bérfelhasználással az országos első helyet vívta ki magának megyénk. Részben ebből is adódik, hogy az idén 1600 forint körül van az egy főre jutó jutalom összege. Az idén számításaink szerint ugyancsak ilyenformán ala­kul a felhasználás, amiben mégis előbbre léptünk a ta­valyihoz képest, elsősorban a bérek fejlesztésére fordítot­ták a hangsúlyt a gazdálkodó szervek. Csupán néhány te­lepülésen tűnt még magas­nak október végén a bérma­radvány. Jászberényben 769 ezer, Túrkevén 404 ezer, Jászkiséren 272 ezer, Mart­fűn pedig 259 ezer forint volt gazdátlan. — Bizonyára november elején jutalomként az össze­gek nagyobb, felhasználható részét, már átadták az arra érdemes nevelőknek. Talán ebből is látszik, hogy nem minden település, oktatási intézmény jutalmazhatja egyforma mértékben a leg­eredményesebben dolgozó­kat. — A tervezésnél, elosztás­nál nem lehet • figyelembe venni, mivel nem is tudhat­juk, hogy az egyes intézmé­nyekben mekkora bérmarad­vány származik majd beteg­ség, gyermekgondozási segély, munkahelyváltoztatás miatt egy adott évben. Természe­tes, hogy az egyik iskolában 'több a másikban kevesebb összeg fordítható ilyen okok miatt jutalmazásra. Lehet, hogy az az intézmény, ame­lyik az idén több jutalmat adhat, jövőre már csak ke­veset. S azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az adott iskolában a többi ne­velő látja el a távolmaradók munkáját, jogosan illeti meg őket az anyagi elismerés. A munkaerővándorlásból szár­mazó bérkülönbözet ötven százalékát egyébként a szak- szervezet egyetértésével a fe­hér foltok felszámolására, az alacsony bérbeállásé intéz­ményekben tanítók bérének fejlesztésére használjuk fel. Másfajta differenciálásra ugyanis nincs lehetőségünk. E humánus intézkedés azonban nem talált osztat­lan sikerre a pedagógusok körében. Szemrehányásokat tettek a Pedagógusok Szak- szervezete Szolnok megyei Bizottságának is. — Azóta szerencsére ez már elfogadott gyakorlattá vált — mondja Zámbó Ár­pádné, a bizottság titkára. — Az idén viszont az alacso­nyabb jutalmak miatt pa­naszkodnak a nevelők. Bizo­nyára az a néhány éves gya­korlat, amikor a bérfelhasz­nálás nem megfelelően tör­tént, s mentsük ami ment­hető alapon magas jutalma­kat adtak át — úgy tűnik — igénnyé, szokássá vált. No­ha nem az szolgálta a peda­gógusok érdekeit. Talán na­gyobb varázsa van egy-egy nagyobb összegű jutalomnak, mint havonta pár száz fo­rinttal több fizetést kapni? Lehet, de ez utóbbi feltétle­nül biztosabb, s távlatokban is kedvezőbb anyagi helyze­tet teremt a pedagógusok számára. Bizottságunk úgy véli az az intézmény gazdál­kodik jól, amelyben novem­ber elején már nincs, vagy nagyon kevés pénz van. A korábbi évek kedvezőt­len bérfelhasználása —’ amelynek egyébként objek­tív okai is voltak előbb a ti­zenegynapos tanítási ciklus­ból majd az ötnapos munka­hétre való áttérésből, a gaz­dasági felügyelői munkakö­rök átszervezéséből stb. adó­dó újszerű gazdálkodási kö­vetelmények — ezek szerint még a leginkább érdekeltek szemléletében is érezteti ha­tását. Noha közben tavaly, de legfőképpen az idén kö­vetkezetesen érvényesülnek a bérpolitikai irányelvek a megye pedagógus-bérgazdál­kodásában. Nem kis része van ebben a hosszas tárgya­lássorozat, vita után tavaly decemberben elkészült vár- va-várt intézkedési tervnek, amely azóta már minden is­kola, gazdálkodó egység biz­tos támpontja lehet. Az in­tézkedési terv számos olyan megállapítást tartalmaz, amely korábban nem volt egyértelmű. Részletesen szól többek között a béralap fel- használásáról, a szakfelü­gyelők, részfoglalkozású ok­tatásügyi dolgozók bérének fejlesztéséről, a differenciá­lásról, a megyei szintű tar­talék forrásáról, a cigány- tanulókkal eredményesen foglalkozó nevelők jutalma­zásáról. Az intézkedési terv mond­hatni országos hírűvé vált. A Pedagógusok Szakszervezete Központli Vezetcjsége im)in't) példamutató, alapos szabály­zatot eljuttatta valamennyi megyébe, s néhány helyen a Szolnok megyeihez hasonló­ra átdolgozták a saját irány­elveiket. Az intézkedési terv azonban lehet akármilyen jó is, önmagában kevés az ered­mények eléréséhez. Úgy tű­nik nemcsak az aktákhoz tett újabb dokumentumként kezelik az intézményekben, hanem mindennapos bizton­ságot adó kézikönyvvé vált azok számára, akik felelősek a pedagógus-bérgazdálko­dásért. T. G. ,, Szenvedélyesen érdeklődöm a magyar nép kultúrája iránt" Beszélgetés Ants Sööt, észt karnaggyal A szolnoki Kodály kórus próbáján végig észt nyelven szólt á dal. A tolmácsnak csupán a művek szövegének értelmezésénél akadt dolga, a zenei utasításokat a moz­dulatokból, a bemutatásból leolvashatták az együttes tagjai. A hangulatos, ered­ményes jó másfél óra után ütemes vastaps szólt, melyet az észt karnagy, Ants Sööt, a Tallinni Akadémia tanára kapott. — Jóízűt dolgoztunk együtt — fújta ki magát a karmes­ter, amikor a próbát követő­en leültünk beszélgetni. — Kellemes benyomásokat sze­reztem az ismerkedés alkal­mával az együttesről. Gyor­san reagáltak mindenre, mi­re kimondtam volna elkép­zelésemet. már meg is» való­sították. Nehézségek csupán az észt szöveg kiejtése mi­att voltak, de a hangver­senyre, biztos minden rend­ben lesz. — Máskor is dolgozott már magyar kórussal? — Szerepeltünk ugyan együttesünkkel 10 évvel eze­lőtt Budapesten, de még nem dirigáltam magyar énekkart. A szolnoki Kodály kórussal is felléptünk már egy kon­certen, a dal ünnepén Tal- linnban, de ott, több ezren énekeltünk így a közvetlen találkozás elmaradt. — Ügy tudjuk, önnek két együttese is van az észt fő­városban. — így igaz, a pedagógus női­kar 62 éve alakult, az első karmestere a neves észt ze­neszerző, Ernesaks volt, je­lenleg én vezetem. Reperto­árunk jgen széles, a klasszi­kus művöktől az oratóriu­mokon át a népdalfeldolgo­zásokig. Tulajdonképp 3—4 önálló koncertet tudunk ad­ni. a másik együttes, ame­lyet irányítóik az Olevine vegyeskar. A dalosok felső­fokú oktatási intézmények hallgatói. Nehéz lenne fel­sorolni, hogy kik azok a komponisták, akiknek alko­tásai műsorunkon szerepel­nek. Éneklünk mai észt, orosz szerzőktől éppúgy, mint Kodály Zoltán, Bárdos Lajos vagy Erkel Ferenc műveiből. — Ezek szerint ismerője a magyar kórusmuzsikának. — Nemcsak ismerője, ha­nem tisztelője is vagyok. Gyermekkoromtól szenvedé­lyesen érdeklődöm a ma­gyar nép nyelve, történelme, kultúrája és természetesen zenéje iránt is. Rengeteget olvastam minderről, nagyon sok lemezem van, amelyen magyar szerző műve, vagy magyar együttes muzsikája csendül fel. Végtelen öröm számomra, hogy két kórus­sal is megismerkedhetek, együtt dolgozhatunk, és adunk koncertet. A találko­zás lehetőséget nyújt ahhoz is, hogy a karmesterkollé­gákkal kicseiéljük tapaszta­latainkat, összevessük elkép­zeléseinket egyes darabok­ról. Számomra így többszö­rösen hasznos és élményt adó ez a Szolnok megyei vendégszereplés. A jászberényi Palotásy János vegyeskar és a szol­noki Kodálv kórus vasárnap 17 órakor ad hangversenyt Jászberényben, a Déryné Művelődési Központban. Az együttesek műsorán észt mű­vek js szerepelnek, melye­ket a vendégkarnagy Ants Sööt vezényel. — feke,b —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom