Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-11 / 240. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. OKTÓBER 11. A MOKÉP, ' mint menedzser Tisztán csengő dalok — Szárnyaló hegedűszó Beszélgetés Gombár Józseffel Világszerte emelkednek a filmgyártás költségei. Ezért még a legerősebb filmnagyhatalmaknál is egyre gyakoribb, hogy egy-egy produkcióhoz több gyártó — film-, illetve televízióstúdió — és forgalmazó cég, esetleg valamely társadalmi szervezet adja össze a pénzt. Magyar- országon a filmkészítés megindulásakor a gyártó általában a forgalmazó is volt, ám az államosítás után a gyártás és a forgalmazás különvált, s kapcsolatukat meglehetősen merev és bonyolult rendelkezések szabályozták. Napjainkra ez a szétválasztás úgy látszik — a filmpvártás, a filmművészet fejlődésének gátjává vált. — Hogyan változott meg a gyártás és a forgalmazás kapcsolata? Miképp tudja támogatni a forgalmazás a gyártást? Milyen új szerepe van a forgalmazó cégnek a magyar filmművészetben? — ezekkel a kérdésekkel fordultunk dr. Gombár Józsefhez, a MOKÉP igazgatójához. — A magyar filmekért jogdíjat fizetünk. Művészi színvonaluktól függően háromszáz-, kétszáz-, illetve százezer forintot. Tulajdonképpen már a jogdíjjal is támogatunk, hiszen a három- százezer forint körülbelül hétezerötszáz dollárnak felel meg, s egy-egy külföldi filmért — eltekintve a legdrágább szuperprodukcióktól — négyezerötszáz-ötezer dollár jogdíjat fizetünk. A jogdíjon kívül minden magyar filmért a forgalmazás első két évében nézőnként egy forint ötven fillért, a továbbiak-1 bán pedig ötven fillért fizetünk. Persze a MOKÉP nemcsak a jogdíjat és a nézőnkénti részesedést fizeti a magyar filmért. El keif, készíttetniük a kópiákat, van propagandaköltségük és még sok minden más. Például állandóan a filmszínházak rendelkezésére kell állnia az 1945 és 1981 között készült legértékesebbnek tartott kilencven magyar filmnek, az úgynevezett törzsállománynak. Ez minimálisan kilencvenszer hat kópiát jelent. Mindent ösz- szevetve 1981—82-ben, tehát két év alatt a magyar filmre 157 millió 327 ezer forintot költöttünk. — Miből tudja előteremteni a MOKÉP ezt a nem csekély összeget? — A magyar és szocialista filmek kölcsöndíja mellett elsősorban a nyugati sikerfilmek forgalmazásának árából. Ebből azonban nemcsak a magyar filmeket támogatjuk, hanem a szocialista és a fejlődő országok filmjeinek forgalmazását, sőt még bizonyos nyugati filmekét is, lajmelyek nem számíthatnak tömeges érdeklődésre, de fontosnak tartjuk bemutatásukat. Ezen kívül igyekszünk takarékoskodni a kemény valutával. Magyarán: alkuszunk. Előfordul például, hogy megkapjuk a forgalmazás jogát, de kópiát — mondjuk — csak nyolc hónap múlva tud biztosítani a partner. Ezt a nyolc hónapot ki tudjuk használni tárgyalásokra, és általában, sikerül kedvezőbb árat elérnünk. — Térjünk vissza a magyar film támogatásához. Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő, hogy a MOKÉP egy-egy magyar film létrejöttéhez már az elkészítés szakaszában hozzájárul. — Ez is egyik lehetőségünk. Például a közelmúltban elkészült, illetve hamarosan elkészülő filmek közül a C$ak semmi pánik című filmhez 3 millió 250 ezer, Kardos Sándor Mennyei seregek, valamint Rózsa János Boszorkányszombat, illetve Kovács András A vörös grófnő című filmjéhez öt-ötmil- lió forinttal járultunk hozzá. — Legutóbb a MOKÉP még tovább lépett. Elkészült a Magyar Televízió és a MOKÉP első közös produkciója, Szálkái Sándor Elcserélt szerelem című filmje. A forgalmazó tehát producer is lesz a jövőben? — Ezt a filmet a jelenlegi körülményeket figyelembe véve rendkívül olcsón, mindössze négy és fél millió forintból gyártottuk. Ez azt jelenti, hogy ha háromszázötvenezernél több látogatója lesz, illetve külföldre is eladjuk, akkor a film már nyereséget hoz. Azt természetesén, hogy a •film ilyen kevésbe kerül, csak úgy tudtuk megvalósítani, hogy a televízió mint intézmény és a MOKÉP mint vállalat kölcsönösen megadta a legnagyobb kedvezményeket. — Ha a forgalmazó produkál, nyilván elsősorban olyan filmekbe adja a pénzéti, amelyektől nagy sikert remél. Nem jár-e ez azzal a veszéllyel, hogy a MOKÉP csak a kommerszbe száll be? — Attól függ, hogy a kommersz szót miképp értelmezzük. Amennyiben az olyan filmet véljük kommersznek, amely a nézők nagy többségét érdekli, akkor kétségtelenül az ilyen filmek létrejöttét akarjuk társproducerként segíteni. Hamarosan létrehozzuk a MOKÉP művészeti tanácsát, amelyhez mind a stúdiók, mind a művészek fordulhatnak ötleteikkel. Ez a tanács felkészült szakemberekből fog állni, akik nem fogadnak el értéktelent. Hogy a MOKÉP a jövőben jobban tudja támogatni a magyar filmet, a gyártás és a forgalmazás kapcsolatát tovább kell javítani, finomítani. S akkor mód nyílna arra, hogy a MOKÉP a korábbi támogatási formák fenntartása (jogdíj, látogatói részesedés) mellett koproduk- ciós formában, illetve egyes filmek gyártásának teljes finanszírozásával a korábbiaknál még jobban támogassa a magyar filmet, megteremtve ezáltal a gyártás és forgalmazás érdekazonosságát, kultúrpolitikai, művészeti és gazdasági vonatkozásban egyaránt. Morvay István Megjelent a Jászkunság új száma Megjelent a Jászkunság szeptemberi száma Lacza Mária grafikáival és Berta Ferenc fotóival illusztrálva. Az ez évi harmadik szám csupán egyetlen verset közöl, Hegedűs László a jászdózsai árvízről 1968-ban írt költeményét. Annál gazdagabb a többi rovat. Dr. Lukács Pál A külterületek és lakosságuk helyzete Szolnok megyében címmel írt tanulmányt; a Fórum rovatban Kádár Béla egy „vizsgálódás” főbb tanulságait adja közre — A munkahelyi közérzet és munkaerőmozgás néhány összefüggése a Skála Tiszavidék Áruházban témakörben. A Hagyományok rovatban dr. Soós Árpád a Herder-dí- jas tudósról, a DAB néprajz- tudományi szakbizottsága vezetőjéről, Gunda Béla munkásságáról ír, dr. Zádor Béla pedig Szolnok megye újra- alakulása és közigazgatása az ellenforradalmi restaurációig témakörben értekezik. Tóth Tibor A neveléstörténeti kutatómunka forrásai a Szolnok megyei Levéltárban címmel publikál dokumentumokat, míg Bérezés László a Szigligeti Színház és a közönség kapcsolatáról írt munkája első részét közli, Berta Ferenc az orosz-szovjet montázsművészet előtörténetéből idéz. Kamaraest a jászberényi Palotásy János Zeneiskolában Az Országos Filharmónia most kezdődő évadjának első bérleti hangversenyén, Jászberényben Sziklay Erika énekművész és Gyermán István hegedűművész, a zeneiskola egykori tanárai léptek pódiumra. A koncert megnyitójában Zelinka Tamás méltatta a zenei világnap jelentőségét, a most 25 éves jubileumát ünneplő intézmény eredményes múltját, művészi műhelymunkáját, biztató jelenét. Elsőként Bach: g-moll szólószonátája (BWV. 1001) csendült fel Gyermán István hegedűjén. E mű méreteiben, filozófiai mélységében, drámai tartalmában Bach művészetének, az egyetemes zenetörténetnek egyik kiemelkedő alkotása, négytételes barokk szonátatípus. Az adagió első tétel fantáziaszerű, meditativ jellegű, melyet csodálatosan felépített nagyszabású szellemi játék, fúga követ, nehéz feladat elé állítva a szólistát a polifon játék egy hangszeren történő megszólaltatásában. A harmadik tétel lassú tempójú, táncos jellegű sicilliane. Az utolsó tétel szélsőségesen virtuóz, energikus presto. A szólószonátát a hegedűművész atmoszférateremtő, átélt hangszerjátékkal szólaltatta meg. Sziklay Erika műsorán Te- lemann, Mozart, Schubert, Wolf és Brahms dalai szerepeltek. Mindegyik mű egy-egy külön világ, az egyszerűbb, mértéktartóbb barokk gyöngyszemektől a mozarti, schuberti remekműveken keresztül a Wolf- és Brams-da- lok szélsőséges érzelmi hullámzásáig. Sziklay Erika méltán az egyik legnagyobb dalénekesünk. Kristálytiszta csengésű szopránját, meghitt, átélt éneklését vastapssal jutalmazta a közönség. Ráadásként a művésznő még egy 'Brahms-dalt adott elő. Az est utolsó műsorszámaként Brahms: G-dúr hegedűzongora szonátája szólalt meg. A szerző viszonylag késői műve — melyet 1879-ben írt — igen népszerű. Vidámsága, derűje, fiatalos bája új színt jelentett Brahms művészetében. Az első tétel főtémája Beethoven Tavaszi szonátájának harmatos üdeségével vetekszik. Tematikus rokonság is tapasztalható a melléktéma révén Beethovennel, maga a műfaj — koncertszonáta — és a hangszerkezelés is a nagy elődre utal. A lassú második tétel meghitt házimuzsikálás, tematikus anyaga bensőséges, egyszerű dallamra épül. Az utolsó tételben a szerző egyik, hat évvel korábban írott, dalának énekszólamát a hegedűn dolgozza fel, míg az esőcseppek kopogását a zongoraszölEpn érzékelteti. A lelkes tapsot Gyermán István Bartók—Székely: Román táncainak káprázatosán szuggesztív előadásával köszönte meg. A koncerten Szelecsényi Norbert kísért zongorán. A kitűnő zongorista mindvégig segítőkész, alkalmazkodó, stílusos partnernek bizonyult. A nagyszámú jászberényi közönség hálásan fogadta az élményt adó műsort, hosszan ünnepelte a jeles művészeket. Czeglédi Zoltán Új „Gyorsuló” kötetek Magyar—szovjet tanácskozás A Magyar—Szovjet Társadalomtudományi Együttműködési Bizottság a következő napokban tartja 5. együttes ülését. Pach Zsigmond Pálnak, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének és Huszár Istvánnak, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete főigazgatójának vezetésével vasárnap húsztagú küldöttség utazott a szovjet fővárosba. A tanácskozáson véleményt cserélnek a társadalomtudományi együttműködés eddigi eredményeiről, és felvázolják a közös kutatások további témáit, irányait. Az év hátralévő részében újabb kötetekkel gyarapodik a Magvető Kiadó népszerű tanulmánysorozata, a Gyorsuló idő. Gyáni Gábor Család, háztartás és a városi cselédség című tanulmányában olyan témát dolgozott fel, amelynek társadalomtudományiszociológiai megközelítésére eddig senki nem vállalkozott. Hegyi Loránd Űj szenzibi- litás című műve Egy művészeti szemléletváltás körvonalai alcímmel jelenik meg. A nemzetközi hírű közgazdász, Kornai János kötetté komponált tanulmányai Ellentmondások és dilemmák címmel hagyják el a nyomdát. A szerző elemzéseiben megfogalmazza a hiány jelenségét, a hatékonyság és a szocialista erkölcs ellentmondásait, s foglalkozik a gazdasági reform analízisével. Európa fogalmának megszületésétől e régió végletes részekre szakadásáig, több évszázad fejlődését tekinti át Szűcs Jenő Vázlat Európa három történeti régiójából című tanulmányában. Miért választotta Bartók egyik legismertebb művének alapjául a szarvassá vált fiúk mitikus történetét megörökítő román kolindát? — erre keresi a választ Tallián Tibor a Cantata profana — Az átmenet mítosza című könyvében. Először a Szigligeti színpadán Beszélgetés a társulat új tagjaival Az évadnyitó társulati ülések érdeklődéssel várt, izgalmas percei, amikor a színházhoz szerződött új kollégákat bemutatja a direktor. Az ismerkedést, az első találkozást a közönség is kíváncsian várja, a debütálok játékát mindig különös figyelem kíséri. A Szigligeti Színház színpadán az évad során öt színfhűvész mutatkozik be. Van aki már játszott Szolnokon, és van aki itt kezdi a pályát. Közülük Leviczki Klárával és Téli Mártával beszélgettünk. A Mjidách Színház, majd Pécs és Győr az állomások Leviczki Klára eddigi pályá- lyán. A nézők, a közönség a Kinek a törvénye? vagy a Szerelem című filmből is ismerheti a fiatal művésznőt. — Az elmúlt évadban sok győri kollégám, barátom jött Szolnokra — mondta — ezért természetes, hogy az utóbbi időben jobban érdeklődtem a Szigligeti előadásai iránt. De nemcsak a személyes kapcso- talok, hanem a színházban folyó színvonalas szakmai munka is vonzott ebbe a városba, amelyből egyébként még keveset ismertem meg, nem sokat tudok életéről. Jelenleg napjaim egy részét annak szentelem, hogy alaposabban megismerkedjem a színházzal, a kollégákkal. Sok fiatal dolgozik itt, mindenki nagyon segítőkész, így — gondolom — nem okoz gondot a beilleszkedés. — Melyik darabban lép először a szolnoki közönség elé? — Strindberg Az apa cíLeviczki Klára mű drámájában játszom a leányt, Bertát. Izgalommal várom a próbákat, a premiert. Sokáig beteg voltam, és most boldog vagyok, hogy újra dolgozhatom. Ügy érzem itt olyan a társulat, hogy jól lehet együtt játszani, együtt tanulni. Téli Márta az idén végzett a Színház és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán. Első évadját Szolnokon kezdi. — Semmiképp nem akartam Pesten maradni, ahhoz viszont ragaszkodtam, hogy prózai színházhoz kerüljek — magyarázta. — Eredetileg prózai színésznek készültem. Szívesen játszom drámában és többek között azért is szerződtem Szolnokra, mert ígéretet kaptam, hogy erre Téli Márta itt lesz lehetőségem. Rögtön a kezdet kezdetén már volt egy „beugrásom”, a gyermekdarabban kaptam szerepet. — Gondolom az operettben fog igazán bemutatkozni. — Dunajevszkij Szabad szél című nagyoperettjének november 4-én lesz a premierje. A darabban márkinőt játszom majd. Feltétlen jól érzem magam a jövőben is Szolnokon, ha a folytatás olyan lesz, mint a kezdet az első napokban, hetekben. A Szigligeti munkájára, előadásaira közismerten nagyon odafigyel a szakma. Remélem, igazi tanulóéveimet, tartalmasán eredményesen töltöm itt, lehetőségem lesz kipróbálni magam, bizonyíthatok a közönségnek. — r. s. — Úszunk a borban Igazi, vérbeli riportot hallhattunk Választóvonal címmel péntek este a Kossuth adón. Stefka István tízezer alföldi szőlősgazda panaszára indult el igazságot keresni. Hogy mi bántja Noé kései utódait? Az idén, akárcsak tavaly, rekordterméssel lepték meg gazdáikat a szőlőskertek. Ám már ennek sem örülhetnek a tulajdonosok, hiszen csak olyan áron adhatják el a termést, amelyből*'' nemhogy a munkájuk költsége, de még szinte a vegyszerek ára sem térül meg. A Délalföldi Pincegazdaság — vele szerződött a tízezer szőlősgazda — 4, illetve 6 forintot fizet kilogrammonként attól függően milyen minőségű a szőlő. A tavalyi csaknem nyolcforintos árnak a felét, illetve háromnegyed részét kapják. Érthető a termelők panasza. Aki csak egyetlen tőkét is gondoz a kertjében, jól tudja, milyen munkaigényes növény a szőlő. A vegyszerek, permetezőszerek ára évről évre növekszik. S ami a legjobban fáj a gazdáknak, _ a potom pénzen átvett szőlő tízszeres áron köszön vissza borként az üzletek polcain. A Délalföldi Pincegazdaság igazgatója újabb panaszáradattal válaszolt a riporter kérdéseire. Új, korszerű gépeket, a szétszórtan dolgozó pincék helyett, modern kombinátot szeretnének. Mindez 30 millió forintba kerülne, ám a területükön dolgozó szövetkezetek nem hajlandók erre áldozni. S még arra is figyelmeztetett az igazgató, hogy ugye az 1200 dolgozójuknak nyereségrészesedést is biztosítani kell. Vagyis járjon jól a feldolgozó, a palackozó, a forgalmazó, csak éppen az fizessen rá, aki nélkül mindezek nem is létezhetnének? A riportból — amelyben a termelőktől a miniszterhelyettesig minden érdekelt elmondhatta véleményét — megtudtuk, hogy rekordtermés ide vagy oda, szükség van az idei szőlő- illetve bormennyiségre. S még inkább a jó minőségre. Dicséretes törekvés, hiszen ha vissza akarjuk szerezni a magyar borok jó világhírnevét, akkor az eddigieknél is kiválóbb termékekkel kell benevezni a nemzetközi versenyekre. De javulhat-e a minőség, ha a szövetkezetek, gazdák nem érdekeltek erkölcsileg, anyagilag pedig károsultnak érzik magukat, semmibe sem (bocsánat: 4 6 forintba) veszik munkájukat? Aranypataktól a rubindiplomáig Hegedűs Margit mezőberé- nyi tanítónőről hallhattunk szép portréműsort vasárnap este a Petőfi adón. A kilencven esztendős, ragyogó szellemi frisseségnek örvendő tanítónő élete főbb állomásairól, munkájáról vallott megható őszinteséggel. Hosz- szú, küzdelmekkel teli pályájának rajzában ízelítőt kapott a hallgató a század pedagógiai törekvéseiről, az iskoláztatás, az oktatás fejlődéséről, miközben kibontakozott egy igaz, nagyszerű, néptanító hivatását életcélnak tekintő ember portréja. — tg — Vásárhely Füreden A tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban csütörtökön délután 4 órakor nyitják meg a Mai hódmezővásárhelyi művészek című kiállítást. A megnyitón dr. Dömötör János, a Tornyai János Múzeum igazgatója mutatja be a művészeket és az alkotásokat a közönségnek. A tárlat november 30-ig tart nyitva.
