Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-11 / 215. szám
1983. SZEPTEMBER 11. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 Új szolgáltatás Termőföldvédelem robbantással A termőföld védelmét és növelését szolgáló új szolgáltatást vezetett be a tisza- földvári Mezővíz Társaság. A módszert az iparból vették át, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet tatabányai munkatársai kísérletezték ki, a belvízlecsapolás, az eliszaposodott csatornák tisztításának, a földben visszama- maradt tüskök eltávolításának a robbantásos eljárását. A módszer egyszerű és gyors. A zsombékos, vizes területeken hektáronként 3—4 függőleges, 15—20 méter mélységű szivárgót robbantanak ki a földből amelyeken a vizet elvezethetik. Egy hektárnyi terület belv-'z lecsapolásához 3—4 ilyen szivárgóra van szükség. Csatornák esetében robbantással a mederfenéken összegyűlt iszapot a meder két oldalára, a rézsűkre és a csatornára vetik ki. A robbantás a víz alatti növényzetet is gyökerestől letarolja. A társaság népgazdasági- lag is hasznos szolgáltatása iránt, >— néhány bemutató utón — máris van érdeklődés. A kislángi Béke Tsz területén például 10 kilométer hosszú, növényezettel benőtt és iszappal is alaposan telítődött csatornát tisztítanak meg a gyors és praktikus robbantásos eljárással. A Böhönyei Állami Gazdaság a sertéstelepi hígtrágyát szállító, beiszaposodott csatornájának a kitisztítására küldött megrendelést. Több gazdaságban tüskök eltávolítására is sor kerül. A Mezővíz Társaság speciális szolgáltató részlegét robbantómester irányítja. Az új módszereket elsősorban ott alkalmazzák, ahol a terepet géppel nem lehet megközelíteni és a kézi munka is meglehetősen körülményes, drága. A robbantásos eljárással országosan több ezer hektár földet lehet visz- szanyerní a mezőgazdasági termelés számára, és- több száz kilométer öntöző-, belvíz- illetve hígtrágya-elveze- tő csatorna újítható meg gazdaságosan. Üvegballonok nagy sorozatban Nagy űr tartalmú savbaillonokat gyártó automata berendezést helyeztek (izeimbe a Salgótarjáni öblösüveggyárban. A saját konstrukciójú, ,-házilag” előállított nagy termelékenységű gép nagy sorozatban állít elő tíz, huszonöt és ötven literes üvegballonokat. Az Amfora Vállalat, valamint a gyógyszer- és vegyipar nagy űrméretű ballonigényének java részét eddig tőkés importból fedezték, ezentúl a salgótarjáni automata képes az egész hazai kereslet kielégítésére. Az új berendezés egyszersmind az egyik legnehezebb üvegipari fizikai munkát adta át az ipar- történeti múltnak. Mi a véleménye? Kisvállalkozásról, nagyüzemi munkásként Déli verőfényben fürdik az aranyló part. Kreolra sült srácok várat „csurgatnak” a víz mellett, tőlük kissé távolabb vidám felnőttek ugrálnak, ütögetik a bőrt, röplabdaháló helyett — stílusosan — megteszi a kifeszített fűzfagally is Szanaszét gumimatracok tarkállanak a szikrázó homokon, s a folyóban legalább ötvenen—hatva na n lubickolnak. Még derékig se ér, pedig begázoltak vagy 30 méternyire. Odébb kikötött csónak árválkodik ... Alig két hete még ez a kép fogadott Tiszavárkony- ban. Nemcsak a horgászok Hangfalak és sörösládák szomszédságában férfiak szorgoskodtak, halat tisztítottak. — Horgászbuli készül, délelőtt versenyt rendeztünk. Az alacsony vízállás, a magas hőmérséklet, a víz szennyezettsége nem kedvezett ugyan, de annyi zsákmány összejött amiből futja vacsorára. Az egész családnak, természetesen — magyarázta Szabó János, a helyi egyesület elnöke. Előkerült a győztes is, Ba- thó László, a tószegi Petőfi Tsz tagja, aki 5 kiló 40 dekával tört az élre. Budai János, a TVM műszerésze és mások is bekapcsolódtak a beszélgetésbe. — Legalább négyszer kirakták a „fürdeni tilos!” táblát, aztán valaki mindig akadt, aki a vízbe dobta. Végül kompromisszum született, a nyugdíjasklub tagjai társadalmi munkában elvállalták a parti felügyeletet. B izonyga ttáík: messzeb bról is jönnek ide. Amott — mutatták — egy ceglédi tanár süitteti magát a forró homokon elterülve, fentebb a tisztáson egy NSZK rendszámú kocsi mellett úgyszólván összkomfortos sátrat vertek az idetévedt idegenek. Nekik is megtetszett a környezet. Igaz, ami igaz., a lapos part homokja, a folyó simogató vize, s az urbanizáló- dástól megkímélt szedres, csali tos füzes partszegély egész nyáron át sok fürdő- zőt, horgászt idevonzott. Tisztelik a Tiszát — '.'.nem vagyunk tősgyökeres várkonyiak. Amikor a képzőt elvégeztem Jászberényben, a lakás miatt jöttünk erre a vidékre. Vezsenyben telepedtünk le, később a Szőlőben, s egy évig szaladgáltunk a telekért. Akkor itt a part mentén végig kukoricaföld volt még. Aztán felépült a házunk . . . Miniket a Tisza fogott meg. Látná csak hajnalban. ahogy kel a nap, hallgatná a madarakat! Nyaralni se vágyunk el innét, hisz’ most különösen szép, olyan, mint a tengerpart. És szépen, tisztán tartják, még véletlenül se hordanak le szemetet, a várkonyiaik tisztelik a Tiszát! Vallomásnak is beillettek Zsóka, azaz Papp Miklósné szavai. — Kialakítanak itt a kanyarban egy mesterséges sarkantyút — mondotta — kikövezik a partszakaszt, hogy ne mossa ki az ár. Jó lenne, ha ivóvizet, W. C.-t, sátorhelyeket is teremtenének, a távolról jövőknek kellene azért, hogy ne egészen nomád módra éljenek itt. Volt olyan szombat-vasárnap — mesélte Zsóka — egy nyugdíjas kollégám hétszázig számolta a kerékpárokat, autókat. Tószegről, Tisza jenőről, Dévává nyáról, Jászkara jen őröl rengetegen átjárnak, a ceglédiék közül jónéhánynak höbbitelke is van már i tt... Rio de Tiszavárkony — Reklám és egy kis pénz kellene ide — jegyezte meg egy esős augusztus délelőtt K. Farkas József, aki nyugdíjasként tért vissza szülőfalujába. — Aki pihenésre, csendre, jó levegőre vágyik, biztosan szívesen jönne. Ha az ember végigsétál ezen a két és fél kilométeres fűz- kerten, úgy érzi, hogy szinte harapni lehet a levegőt. Épülő-szépülő házának teraszáról éppen a kanyarra látni. Nem véletlenül. — Rendibe kellene hozni a környéket. Kempingnek olyan hektárnyi terület kellene, még társadalmi munkában is szívesen segítenénk, aztán ha a tanács adna egy-két embert, paradicsomot varázsolhatnánk ide. Látogatott hely lőhetne Rio de Tiszavárkony. Persze ehhez el kellene még érni, hogy ne szennyezzék a folyót. A falu ABC-je jól segítette az „idegenforgalom” ellátását, de hét végén mindig zárva van. Igaz, a Szőke Tisza bisztróban akár elő is fizethetett a vendég egész hétre, az alkalmi betérő is talált kedvére valót. Legutóbb pacallal kínált bérlője. Stuchlik László. — Győzi-e, ha váratlanul nagy a vendégjárás — faggattam egyik alkalommal, van, legfeljebb kicsit várni kell. Mondjuk félórát. — Nyersanyag mindig — Ha kedvet kapnék rá, hogy néhány napot eltölt- sek itt, tudna ajánlaná szálláshelyet? Fizetttvendég-szolgálat? — Az az igazság, hogy rokonoknál, ismerősöknél szállnak meg, akik több napra jönnek és nem hoznak sátrat. Kiadó szobáról nem tudok, de majd érdeklődöm. tessék visszanézni! Nem sikerült. Hallotta», üresen álló ház is akad a faluban, nem is egy. Számos családnál van szabad szoba, ahol nyaralókat fogadhattak volna, de hát az ilyesmit szervezni kellene. Talán jövőre! Lehetne a falusi nyaralás gazdája akár az Idegenforgalmi Hivatal is. Erről az idén lekéstem, noha nem egy család felajánlotta, hogy szívesen lát vendégként. Dr. Csapó Lajos, a debreceni Hunyadi Tsz melléküzemág-vezetője egy idős asszony házában rendezkedett be tíz napra, vendégként. Egy kis tévét is hoztak otthonról. — Bebiztosítottuk magunkat unalom ellen. Bár hallottuk, a presszóban is van 'televízió, magnó, hétvégeken a 'klubkönyvtárban diszkót rendeznek, a vendéglőnél van egy kuglipálya és szombaton, vasárnap meg hétfőn mozi is ... Rossz időben se tudnánk unatkozni, mert pecázni, kártyázni akkor is lehet! Hanem azért ezt a szép környezeti adottságot érdemes lenne fejleszteni! Valaki mondta, hogy talán a szolnoki sétahajó is ki fog itt kötni... Elképzelhető — de mikor? Az idei nyár már búcsút vett tőlünk — sajnos — emlékeit idézhetjük csupán az egyre hűvösödő napokon. És elgondolkodhatunk azokon a hiányosságokon, amiket bennszülöttek és idegenek kétségtelenül jó szándékkal szóvá tettek. Ami a fejlesztést illeti, arról nemcsak az idetévedt vendégek, a visz- szaszármazott öslakók, s a Tisza »ár gyökeret eresztett szerelmesei álmodoznak. A társközség. Tószeg tanácshá- záján ott lapul a várkonyi Tisza-part rendezési terve, a hobbitelkek parcellázásáról, a játszóterek, sportpályák kialakításáról és egyebekről, amit társadalmi munkában napírra vetettek a K ÉVI TERV szakemberei. A megvalósítás csak idő és pénz kérdése. Rónai Erzsébet Fotó: Hargitai Lajos A lakatosüzemnek között a fizetés szerint én a középmezőnyben vagyok. Nem kell sokat törni a fejem, hogy a család mire költse a havi 4 ezer 500 forintot, mégsem vállaltam a több pénzt hozó munkaközösségi tagságot, a több elfoglaltságot. Nekem fontosabb most tanulni, végre odajutottam, megszerezhetem a szakközépiskolai érettségit. A családalapítás, az otthonteremtés első nehézségein túl vagyok, jut szabad órám az iskolai felkészülésre. Nekem a tanulás többet jelent, mint kétezer forint. Miért? Nemigen tudnám okosan megmagyarázni. Az oklevéllel büszkélkedni manapság nem lehet, az „érvényesüléshez” sincs szükségem magasabb végzettségre: a vállalat nem kötelezett továbbtanulásra, azt sem ígérték, érettségivel más beosztást kapok. Magáért a tanulásért illetve a tudásért csinálom. Hogy én megtehetem? Talán ebben van némi igazság, mert van, hol laknunk, házunkat évek alatt szépen rendbehoztuk. De nem hiszem, hogy csak erről lenne szó. A tanulás nekem nem luxus, nem fölösleges óráimat elütni való szórakozás. Hiányzik, ugyanúgy mint a horgászás vagy a ház körüli bíbelődés, a kertészkedés. Valahogy mindegyik hozzátartozik az életemhez, beleértve a munkát is, nem mondanék le egyikről sem, a másik kedvéért. Lehet, hogy az anyagiakat nézve túl igénytelen vagyok? — nem tudom. . . Mindenesetre nem akarok bármi áron több pénzre szert tenni. Ismerőseim munkaközösségben dolgoznak, főállásban utánfutókat gyártanak. Megkeresik a havi tíztizenkétezer forintot, mégsem cserélnék velük. Reggel hatkor kezdenek és tizenkét óra múlva telik le a „műszak”... Én nem tudnék csak a pénzkeresésnek élni. Szóval egy csöppet sem sajnálom a pénzt azoktól a munkatársaimtól, akik itt a vegyiművekben műszak után a munkaközösségekben dolgoznak tovább. Sokaknak szemet szúrt, hogy egy óra alatt ők többet keresnek, mint a hivatalos órabér. Kezdetben engem is foglalkoztatott a dolog, és elkezdtem figyelni. Rájöttem, másként is dolgoznak! Csak akkor látnak munkához, ha mindent előkészítettek nekik — így minden percet kihasználhatnak — a műszak utáni munkával alaposan „ki is hajtják magukat”. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a munkaközösségbe csak a legjobban dolgozókat, az átlagnál többet tevőket veszik be, ezért többet is keresnek az átlagosnál. Az itteni példák azt igazolják, a nagyüzemnek szüksége van a „vállalkozókra”. Nálunk, a lakatosüzemben nincs annyi ember, hogy minden feladatot meg tudjunk oldani, a munkaközösségek pedig mégis csak olcsóbban dolgoznak, mint egy hatalmas rezsit is felszámoló külső kivitelező. Persze a békés egymás mellett éléshez az kell, hogy a „kívülállók”, a csak „kíváncsiskodók” is tisztán lássák, hol ér véget’ a munkaköri kötelesség, és hol kezdődik a kisvállalkozás. Én is( azonnal elégedetlenkednék, ha valaki a hivatalos nyolc óra alatt fusizhatna, és — mert belépett egy gmk-ba — elszámoltathatná, mint munkaidő utáni teljesítményt... Sok múlik a vezetők éberségén, a munkaközösségi tagok lelkiismeretességén, de nemcsak ezektől a dolgoktól függ a szabályok betartása. A több pénzt butaság irigyelni, ha többet is vállalnak érte — a nagyobb áldozatnak azonban nyilvánvalónak kell lennie. A vállalkozók reflektorfényben dolgoznak. Egyetlen visszaélés is bizalmatlanságot szül, ilyenkor a munkaközösség ahelyett, hogy a vállalatot sejtené, bomlasztja a közösséget. Azt hiszem, mostanában 3 kelleténél többet beszélünk a kisvállalkozásokról. Nagyüzemek nélkül mire mennénk velük?! Ezt mintha elfelejtenénk, de van más hiba is. Arról a biztonságról, amit a vállalat nyújt becsületesen helytálló dolgozóinak, alig esik szó. Tudom, rengeteg embernek van szüksége jövedelme kiegészítésére, a napi 8 óránál tartósan többet dolgozni. és közben emberi életet is élni azonban szerintem képtelenség. Bendő Mihálynak, a TVM fiatal lakatosának gondolatait lejegyezte: V. SZ. J. Időszakos vizsgálatot végeznek a jánoshidai Zagyva-hídon a Közúti Gépellátó Vállalat dolgozói. Ellenőrzik a hegesztési varratokat, a szegecsek minőségét, és új festést kap a híd
