Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-14 / 165. szám
1983. JÚLIUS .14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vöröskereszt es vállalkozás Harcban a magánnyal A megelőzés a célunk, hogy ne kerüljön veszélyeztetett helyzetbe egyetlen család sem, — mondta dr. Surányi Lajosné, a csépai nagyközségi Vöröskereszt szervezet titkára. Hogyan akarják ezt őjc tizenheten elérni? Nagy- nagy akarással, önként vállalt önzetlen, sok-sok, emberséges miunkával, jó szóvá1 és tetemes mennyiségű szabad idő feláldozásával. Az ötlet dr. Surányi Lajtosaiétól származik: „Létre kellene hozni a Vöröskereszt családsegítő közösségét”. Aztán — gondolom főként esténként, amikor több volt a szabad ideje, mert napközben, mint ügyvédnek bőven van tennivalója, — kidolgozta a közösség működésének elveit. Milyen feladatok megoldását vállalhatják, kik lehetnek a segítőtársak, milyen módszerekkel érhetik el a célt, és a tervezetet eljuttatta a Vöröskereszt megyei vezetőségéhez, a nagyközségi tanács elnökéhez véleményezésre. Persze akkor már a Vöröskereszt nagyközségi vezetőségének és a csépai alapszervezet- nek tagjai alaposan ismerték az ötletet és lelkesen támogatták. Családsegítő közösség — Körülbelül hatszáz-hét- száz idős ember lakik ezen a 2700 lelkes településen, közülük sokan nem azért élnek egyedül, mert a gyerekeik nem törődnek velük, hanem mert a gyerekeket az élet az ország más-más vidékére sodorta, és ritkán tudják meglátogatni az idős szülőket. Kik ezek az öregek? Hányán vannak? Szforulnak-e segítségre? Van-e aki megkérdezi őket: hogy vannak? Sokszor a jó szó, a szíves érdeklődés mindennél többet ér, — magyarázta dr. Surányi Lajosné. Az elképzeléssel mindenki egyetértett: így munkához* láttak a csépai vöröskeresztesek. Segítségül hívták a nagyközségi tanács tagjait: jelezzék, hogy körzetükben név szerint kik azok az idősek, akikkel törődni kellene, és akik el is flogadják a baráti kezet. Az első értesítések hat idős emberről szóltak ... Közben megjelentek a maguk rajzolta kis ..plakátok” a település utcáin: Magyar Vöröskereszt Családsegítő Közössége. Fogadóóra ekkor és ekkor a helyi tanács épületében. Pekárik Mdhályné, a községi vöröskeresztes alapszervezet vezetőségi tagja, egyébként a Takarékpénztár pénztárosa: — Akkor már a Hazafias Népfront bizottsági ülésén is ismertették vállalásunkat. Egyszer csak bejött hozzánk Berényi Pali bácsi, 70 év körül jár mór és azt mondta: ő is szívesen segít nekünk, két idős szomszédja nak minden nap elviszi az ebédet, ameddig az ereje engedi. Ez volt az első eredményünk. nagyon örültünk neki. — Azóta már egy néni megállapodott az egyik asz- szonnyal: tiszteletdíjat fizet, és ezért az asszony mos, takarít rá, ebédet hord. Ez is a közösség létrejöttének következménye — szólt közbe Nagy Ilona, szintén a községi alapszerveziet vezetőségi tagja. — Amikor megkaptuk a neveket a tanácstagoktól, magunk között elosztottuk ki kihez megy el fölvenni a kapcsolatot, *— magyarázta Szenényi Jántosné, a csépai alapszervezet titkára, a községi pártbizottság adminisztrátora. — Én egy idős nénit választottam, akit még gyermekkoromból ismerek, a szomszédjukban laktunk. Bekopogtam hozzá és ő szívesen fogadott. Elintéztük, azóta minden nap viszik neki az öregek napközijéből az ebédet ha kell én elmegyek gyógyszerért. Először úgy volt, hogy havonta egyszer megyek el hozzá érdeklődni a hogyléte felől, de múltkor már azt mondta: örülnék, ha kéthetente meglátogatnál Mártikám ... — Én egy rokkant nyugdíjas népit választottam, akit nagyon régen ismerek. Fölkenes'tem, elmondtam, mit szeretnénk hogyan akarunk segíteni a családoknak. Egyetértett, sőt, további neveket mondott, akiknek szerinte szükségük van gyámo- lításra. Így jutottunk el az egyik csalódhoz, ahol már a rokkant kislány intézeti elhelyezését intézzük. Ha mi nem megyünk el a nénihez, a kislány ügyében semmi nem történik, — mondta Diósgyőri Jenőné gyógyszertárvezető, a nagyközségi Vöröskereszt szervezet vezetőségi tagja. — A patikában sok ember megfordul, a gyógyszerész sok mindenről tudomást szerez. Kiderült-e-már, mi az emberek véleménye a családsegítő közösség megalakulásáról? — Általában azt tapasztaltuk, hogy az emberek jó szívvel veszik a segítségünket, sőt volt, aki azt mondta, lám, fejlődik a falu. — És Pali bácsi jelentkezése is azt mutatta, hogy vállalkozásunk egyetértésre talált a község lakói körében, — mondta Pekárikné. A titoktartás kötelező Dr. Surányi Lajosné hozzátette: — Nekünk teljes titoktartás mellett kell dolgoznunk. Hogy kinek mi a problémája, az senkire nem tartozik, az nem lehet szóbeszéd tárgya. Ezt a munkát tisztességgel csak így lehet ellátni. A látogatásokat áprilisban kezdték, és ma már tizenkét idős ember tudja Csépán, hogy kéthetente, havonta a patronusa megkeresi őt, ha gondja van, segít neki a megoldásban. De mindez a családsegítő közösség munkájának csak az egyik része. A másik: minden hónap utolsó szombatján fogadóórát tartanak a tanács adta helyiségben, ahol hivatalos, jogi, családi ügyekben ingyenes tanácsadást tartanak, segítenek az ügyek elintézésében. Volt, ahol család; viszályt simítottak máiéi, szülőtartásban juttattak egyezségre testvéreket (és arra büszkék, hogy a családi élet nyugalma helyre állt), többen kértek taná.-sotj, fölvilágosítást: nyugdíj előtt mit jelent a védett kor? Hogyan számítják ki, hogy mennyi lesz a nyugdíj? — Ha már jogász is van a községiben, használjuk ki f — mondta Surányiné és hozzátette: — A férjem először, amiiklor a közösség létrehozásának tervéről hallott, kicsit mosolygott rajtunk. Aztán a múltkor már azt mondta: ő is szívesen vállal ügyeletet a fogadóórán. Mint orvlos, biztos nagy segítségünkre lesz. Tennivalókat soroltak: a nagyközségi tanács vb a veszélyeztetett gyerekek helyzetéről tárgyalt. Megismerve a gondokat, a családsegítő közösség tagjai patronáló feladatokat vállaltak: szeptembertől felveszik az óvodával, az iskolával a kapcsolatot és figyelemmel kísérik a veszélyeztetett gyermekek testi, szellemi fejlődését, családi körülményeit, s ha kell, eljárnak érdekükben, ősztől a Vörös- kereszt megszervez; Csépán a kismama klubot. Ezzel kettős céljuk van: részben okos tanácsokat adni a gyermekneveléshez a fiatalasszonyoknak, részben olyan kapcsolatokat létrehozni a kismamák között, hogy az egyik asszony vállalja el a másik gyerekének felügyeletét, ha annak valamilyen hivatalos ügyet kell intéznie, vásárolnia kell, és így tovább. Bölcsőde nincs Csépán, és ez nagyon sokszor nehéz helyzetbe hozza az asszonyokat. A közösség egyik tagja — Kocsisné — újabb tennivalót. „hozott”;.a téesznyugdí- jasok klubot szeretnének, ahol meg is ebédelhetnének, hogy ne kelljen minden nap 2 kilométerre kicsoszogni a szövetkezet konyhájához... Ezt is jó lenne elintézni. Mindezt táirsadalmá munkában vállalják, végzik a családsegítő közösség tagjai. E felvetésre szinte kórusban mondták: — Nem lehet mindent pénzre alapozná az életben. Egyszer valamennyien megöregszünk, és tudjuk-e, hogy mire öregszünk meg? Nem szorulunk-e majd " mi is gyámolí- tásra, nem várunk-e majd mi is egy jó szót? Legyen követendő példa — Nagyon örültünk a csépaiak kezdeményezésének — mondta Drapos Béláné, a Vöröskereszt megyei vezetőségének munkatársa, amikor a családsegítő közösségről beszélgettünk. — A lehetőségekhez mérten igyekszünk támogatni őket vállalásuk teljesítésében. Sőt, ősszel amikor a járási- vártosá vöröskeresztes titkárok értekezletét tartjuk, felkérjük a közösség vezetőjét, ismertesse munkájukat. Szeretnénk ha a megyében más településeken is alakulnának hasonló közösségek. Dr. Surányi Lajosné azt mondta: „csak a kezdeti lépéseknél tartunk, nincsenek nagy, látványos sikereink, akcióink”. Úgy gondolom, nem is ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy Csépán ma már benne él a köztudatban: van egy maroknyi közösség amelyik harcot indított a magányosság, az ember magánamaradottsága ellen. És úgy látszik, ebben a harcban ők győzedelmeskednek. Varga Viktória Egy gyár és egy művész — a Beton- és Vasbeton- ipari Művek szolnoki gyára és Győrfi Sándor szobrász — szerződéssel is ^megpecsételt" (kapcsolatának szép bizonyságaként tegnap kiállítás nyílt a karcagi művész alkotásaiból a gyár erre az alkalomra kiállítási teremmé megszépített volt üzemcsarnokában, ahol gazdag anyag várta a megnyitó Vendégeit; elsősorban az üzem dolgozóit, akiknek nevében Petrik Sándor megbízott igazgató köszöntötte a jelenlevő művészt, és mondott bevezető gondolatokat a tárlathoz. Győrfi Sándor kiállítása munkanapokon július 21-ig 10-től 16 óráig tekinthető meg Julianus baráttól Farkas Bertalanig Emlék a magyar utazóknak Emléket állítanak azoknak a magyar utazóknak, földrajzi felfedezőknek, akik hozzájárultak Földünk megismeréséhez, az egyetemes földrajztudomány és kultúra gyarapításához. A Magyar Földrajzi Társaság — más tudományos közintézmény közreműködésével — kialakítja a Magyar utazók, földrajzi felfedezők című állandó kiállítást, amelyen tudománytörténeti gyűjteményéből minden érdeklődőnek bemutatja hazánk fiainak áldozatos gyűjtő-, kutatómunkájának eredményeit, relikviáit. Az élső ilyen jellegű tárlatot —, amelynek Érd ad otthont a város egyik műemlék épületében — ez év őszén, a múzeumi és műemléki hónapban nyitják meg a közönség előtt A XIII—XVIII. századi tárgyak közt láthatók majd az őshazát kutató Julianus barát, a Csendes-óceán északi részének és Madagaszkár belsejének földrajzi feltárásában részt vett Benyovszky Móric munkásságának, az első magyar tudományos expedíció tagjainak — Hell Miksa és Sajnovics János tevékenységének — tárgyi emlékei. A XIX. század és a századforduló felfedezésekben gazdag időszakát különösen sok dokumentum, szemlélteti. Az ázsiai gyűjteményben szerepelnek, például Stein Aurél, Körösi Csorna Sándor és követői. Re- guly Antal, Orbán Balázs, Vámbéry Ármin kutatásainak bizonyítékai, Cholnoky Jenő kínai kutatásainak dokumentumai. Az afrikai kontinens feltárásában részt vett Teleki Sámuel, Magyar László, Sass Flóra, Torday Emil gyűjtőút- ját is érdekes tárgyak jelzik majd. Felhívják az utókor figyelmét Fenichel Sámuelre és Bíró Lajosra, Üj-®uinea áldozatkész kutatóira. A XX. századi magyar utazók közt állítják ki például Almásy László sivatagi expedíciójának, ifj. Lóczy Lajosnak, Szumátra és Dél-Amerika „vallatójának”. Kittemberger Kálmán, Széchenyi Zsógmond vadászutazóknak gyűjteményeit. A legújábbkori magyar expedíciókról és kutatásokról — a többi közt Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós világűrbeli munkásságáról — is tájékoztatják majd a látogatókat a kiállítás rendezői. Szeptembertől a megye főiskoláin Négyszáznál több elsőéves hallgató Lezárultak a felvételi vizsgák a megye felsőfokú oktatási intézményeiben. A Jászberényi Tanítóképző Főiskolán ötszázharmincöten kívántak továbbtanulni a következő tanévben. A nappali tagozatra száztizennégyen, a levelezőre ötvenketten nyertek felvételt, az óvónők számára indított kiegészítő szakon pedig negyvennégyen kezdhetik meg tanulmányaikat szeptemberben. A DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karára százhatvanhat jelentkezés érkezett A felvételi vizsgák követelményeinek nyolcvanötén felelteik meg. ők nappali tagozaton tanulnak majd, levelező tagozatot nem indít a főiskola. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának leendő elsőévesei Budapesten felvételiztek. A kereskedelmi szakon hetvenhat nappali és huszonhárom levelező tagozatos, a vendéglátó szakon huszonöt nappali és tizenhárom levelező tagozatos hallgató kezdi meg tanulmányait. Olvasótábor Szolnokon Hétfejű tündér és társai Berzsián, Dideki. Mikka- makka, Aromó, Bruckner Szigfrid, Szörnyeteg Lajos és társai. Kérdezhetné az olvasó, miféle nevek ezek, a képzelet szülöttei? Részben igen. Lázár Ervin csodálatos könyveiben azonban alakot öltenek, s nemcsak gyerekeknek, felnőtteknek is hasznos olvasmányok e művek. A dr. Csanádi György körúti Általános Iskola tanulói számára — akik részt vettek az olvasótáborban — e nevek már nem ismeretlenek, sőt, baráti „kapcsolatba” kerültek a mesék hőseivel. Az „Olvasó népért” mozgalomban ez volt az első olvasótábor Szolnokon kisiskolásoknak; többségükben fizikai dolgozók gyermekei. A tábor célja, hogy a tehetséges és érdeklődő tanulók olvasási és művelődési igényét felkeltse. Ennek érdekében rendkívül gazdag, sokrétű programot állított össze Kardos Jánosné . pedagógus. A gyerekek részesei lehettek Dévai Nagy Kamilla előadásának, a szülőkkel együtt vizsgálták a csillagos eget, múzeumban, Aromó, Bruckner Szigfrid életre kelt a rajzokon is A táborzáráson bábozással elevenítették fel a mesefigurákat könyvtárban jártak. Nemcsak könyvekkel ismerkedtek, találkoztak dr. Horváth Árpád íróval is. Élmény volt a jászberényi kirándulás, a strandolás pedig kikapcsolódást jelentett. A legtöbb időt Lázár Ervin elragadó, ötletes, humoros meséire fordították, amelyekben igaz; emberi érzelmekkel találkozhattak a gyerekek. — Lázár Ervin meséit lemezen hallottam eddig — mondja Czeglédi Péter 4. osztályos tanuló. Most mi olvastuk, így érdekesebb volt. Le is rajzoltuk a jeleneteket, a szereplőket gyurmából is megformáztuk. S valóban a tábor zárásakor ott sorakozott a sok mesefigura, akikkel együtt éltek a gyerekek két hétig. A kiállított rajzokon pedig mókás jelenetek elevenedtek meg. Tornyi Zalán az indiános, kalandos regényeket kedvelte eddig. Most, hogy megismerkedett Lázár Ervin meséivel, meg is szerette őket: — Igazán jó könyvek, ezután is szívesen olvasok Miikkamakkáékról. Kováts Mónika 5. osztályos lesz szeptembertől. — Én már ismertem Lázár Ervin meséit. Televízióban láttam, rádióban hallottam és olvastam is néhányat. A táborban nekem legjobban a dr. Horváth Árpáddal való találkozás tetszett, mert játékos volt, mégis sokat tanultam. Jövőre már felső tagozatos leszek, de a következő olvasótáborban is szívesen részt vennék. A tábor bezárult, de nem ért véget, hiszen a gyerekek — tarsolyukban a sok ajánlással — kalandos utazásokra indulhatnak a mesék birodalmában. Szeptemberben pedig a sok-sok hőssel együtt kezdik a tanévet, s beszámolnak olvasmányaikról. Zsarnai Marianna
