Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-07 / 133. szám

Í983. JÚNIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pedagógusok kitüntetése Az elmúlt napokban a megye járásainál és városaiban mindenütt köszöntötték a pedagógusokat. A sort tegnap a kisújszállásiak ünnepe zárta, amelyen újabb nevelők vehet­ték át kitüntetésüket a jó munka jutalmául. Az alábbiak­ban — kiegészítésül — közüljük azok névsorát, akik nem a megyei központi ünnepségen vették át a kitüntetést, akiknek városukban vagy az illető járásnál adták át a Kiváló Munkáért kitüntetést. Andrássy Istvánná, a me­zőtúri Rákóczi úti 3. sz. Általános Iskola igazgató- helyettese, Ádám Gézáné, a rákócziújfalui Általános Is­kola tanára, Áy Ferencné, a karcagi Kinizsi úti II. sz. óvoda; egység vezetőhelyet­tese, Babri.qg Akosné, a szandaszőlősi Általános Is­kola igazgatóhelyettese, Ba­li Sándor né, a szolnoki Vá­rosi Óvodai Intézmények gazdálkodási szervezetének mosónője, Balogh Jenőné, a mezőtúri GAMESZ előadója, Bárdos Lászlóné, a jászbe­rényi 2. sz. óvodai egység vezetőhelyettese, Békési Szilárd, a szelevényi Álta­lános Iskola igazgatója, Bil- léd Gézáné, a szolnoki Ke­reskedelmi és Vendéglátó- ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet gyakorlati oktatás vezetője, Bíró Sándorné, a mezőtúri 1. sz. Általános Iskola ta­nára, Bondor Sándorné, a tiszaszentimrei körzet; Ál­talános Iskola napközis ta­nára, Bornemissza Imréné, a túrkevei Diák úti óvoda dajkája, Brodszky Arpádné, a kunszentmártoni 1. sz. óvodai egység óvónője, Bumbulusz Mihályné, a ti- szaörvény; 1. sz. óvodai kör­zet dajkája, Csató Sándorné, a tiszasasi napköziotthonos óvoda dajkája, Csák József né a jászalsószentgyörgyi Álta­lános iskola tanítója, Cse­csei Jánosné, a szolnoki Dé­libáb úti Általános Iskola igazgatóhelyettese, Deszpóth Imréné, a jászjákóhalmi ön­álló óvoda; egység óvónő­je, Drávucz hajosné, a jász- ladányí napközi otthonos óvoda vezető óvónője, Egyed Kun Józsefné, a kis­újszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközép­iskola tanára, Farkas Bélá- né, a szolnoki Rákóczi úti Általános Iskola tanítója, Fazekas Imréné, a tiszaföld- vári 3. sz. napköz; otthonos óvoda dajkája, Féder er Sán­dorné, a fegyvernek! Álta­lános Iskola tanítója, Fodor Györgyné, a kunszentmárto­ni Általános Iskola és diák­otthon tanítója. Fodor Jó­zsefné, a jászapáti Damja­nich úti Általános Iskola tanára, Gyéresi Szabolcsné, a karcagi Győrffy István Álltalános Iskola tanára, dr. Gyöngyösi Józsefné, a kun­szentmártoni Általános Is­kola és diákotthon tanára, Habranyi Istvánná, a kun­szentmártoni 4. sz. óvoda óvónője, Herbály Jánosné, a martfűi összevont nagy­községi óvoda vezető helyet­tese, dr. Horváth Károlyné, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Szakköz k>- isfcola kollégiumi nevelőta­nára. Ignácz Lajosné, a szolnoki Vágó Béla úti 11. sz. óvodai intézmény óvó­nője, Ignácz Jánosné, a karcagi Arany János úti Ál­talános Iskola hivatalsegéde, Incze Miklósné, a tiszafü­redi Kiss Pál körzeti Álta­lános Iskola tanítója, Jaku- sovszky Pálné, a jászapáti Beloiannisz úti Általános Iskola igazgatóhelyettese, Jenei Jánosné, a martfűi összevont nagyközségi óvo­da dajkája. Kalmár István­ná, a szolnoki dr. Münnich F. knt-i Általános Iskola ta­nítója, Kisari Jánosné, a karcagi Kuthen úti 2. sz. óvoda dajkája, Kovács Lászlóné, a kisújszállási 2. sz. óvodai egység óvónője, dr. Kovács Mihályné, a szolnoki Vegyipari Szak­középiskolai Kollégium gazdaságvezetője, Kovács Sándorné, a jászberényi Kossuth útj Általános Is­kola tanára, Kürthy Emma, a szolnoki Egészségügyi Szakiskola szakoktatója. La­katos Sándorné, az abádsza- lóki Általános Iskola nap­közis nevelőtanára, Laki Jánosné, a szászberki nap­közi otthonos óvoda dajká­ja. Máfffy János, a jászbe­rényi Palotásy János Zene­iskola hegedűtanára, Mi­hályi Istvánná, a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasá­gi és Postaforgalmi Szak- középiskola gazdaságvezető­je, Nagy Istvánná, az új- szászi Általános Iskola nap­közis nevelőtaníitója, Nagy Istvánná, a berekfürdői 1. sz. óvoda vezető helyettese, Nagy Kálmánná, a jászapáti önálló óvodai egység vezető óvónője, Nagy Kálmánná, a törökszentmiklósi Csikós Jó­zsef Általános Iskola igaz­gatóhelyettese, Nagy László­né, a jászapáti önálló óvo­dai egység dajkája. Nagy Mária, a szolnoki Varga Ka­talin Gimnázium tanára, Nász Imre, az újszászi Álta­lános Iskola igazgatója, Németh Menyhértné, a szol­noki 6. sz. óvodai intéz­mény vezető óvónője. Olasz Jánosné, a szolnoki 10. sz. óvodai intézmény dajkája, Palotai László, a kunszent­mártoni járási központi műhely szakmunkása, Papp Bálintné, a törökszentmik­lósi 3. sz. összevont óvodai intézmény vezető helyette­se, Pecha Bertalanná, a jászberényi dr. Gyetvai Já­nos Általános Iskola taní­tója, Ratkai Istvánná, a tö­rökszentmiklósi Hunyadi úti Általános Iskola napközis nevelőtanítója. Rácz Miklós­né, a törökszentmiklósi Bethlen úti Általános Isko­la tanítója, Rigó Éva, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanára. Rima- szombati Ferenc, a karcagi Mezőgazdasági Szakközép- iskola kertészeti dolgozója, dr. Rimóczi Ferencné, a szolnoki Mátyás király úti Általános Iskola tanára, Rózsavári Lászlóné, a szol­noki dr. Csanádi krt-i Álta­lános Iskola tanára, dr. Sár­kány Tiborné, a szolnoki Áchim úti Általános Iskola igazgatóhelyettese, Sárközi Lászlóné, a jászberényi 1. sz. óvodai egység dajkája, Simon György, a jászberé­nyi Bercsényi úti Általános Iskola igazgatója, Sipos Im­réné, a kunhegyesi Kossuth úti Általános Iskola tanára, Szabó Ferencné, a török­szentmiklósi 2. sz. összevont óvodai intézmény vezető óvónője. Szabó Györgyné, a tiszafüredi Kossuth téri Ál­talános Iskola igazgatóhe­lyettese. Szabó Mihály, a szolnoki dr. Münnich F. krt-i Általános Iskola igazgatója, Szántai Katalin a jászbe­rényi Lehel vezér Gimná­zium tanára, Székely Já­nosné, a karcagi Ruhaipari Szövetkezet szakoktatója, Szöllösi Kálmánná, a szol­noki 8. sz. óvodai intézmény óvónője, Szűcs István, a jászladányi Általános Isko-- la tanára, Takács Tiborné, a karcagi Arany János úti Általános Iskola tanára, Tátrai Józsefné, a kendere- sj Általános Iskola napközis nevelőtanítója Tihanyi Ká­roly, a jászjákóhalmi Álta­lános Iskola tanítója, Tóth László, a szolnoki 633. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet igazgatóhelyettese, Túri Antalné, a szolnoki 9. sz. óvodai intézmény dajká­ja, Verebélyi Józsefné, a •tiszajenőj körzeti Általános Iskola igazgatóhelyettese, dr. Vincze Sándorné, a kis­újszállási Arany János úti Általános Iskola tanára, Vígh Imre, a karcagi Mező- gazdasági Szakiközépiskola karbantartója, Zana József­né, a szolnoki Tallinn kör­zeti Általános Iskola tanító­ja. Zsíros Lászlóné, a me­zőtúri 4. sz. napközi ottho­nos óvoda vezető helyettese, Zsíros Miklósné, a kunma- darasi Általános Iskola ta­nítója. Apáczai Csere János-díjat kapott. Bukoviinsaky László, a Debreceni Agrártudomá­nyi Egyetem Mezőtúri Főis­kola; Kara docense. Nemcsak ajándékot kapott Életkedvét is visszanyerte Bődi Gergely Gergő, a hajdani cigány­vajda unokája alig 15 esz­tendős volt, amikor 1957-ben a Héki Állami Gazdaság kunszentmártoni kerületének szállítórészlegéhez került. A vékony, de szívós legénykét hamar megszerették szorgal­máért. Múltak a dolgos évek, s egyszer csak várat­lanul megálljt parancsolt a betegség. A zsákolok nehéz fizikai munkája is hozzájá­rult súlyos gerincbántalmai- hoz. amelyek a központi idegrendszer betegségével párosultak. Rokkanttá nyil­vánították. Bódi Gergely számára be­szűkült a világ Ságvári úti otthonába, ahol két bottal is nehezen képes helyváltoz­tatásra. A 3200 forint nyug­díj mellé a megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédelmi In­tézettől kapnak rendszeres anyagi támogatást, hogy két lányuk befejezhesse tanul­mányait. A tehetetlenségtől, a be­zártságtól Bódi Gergely ideg­állapota egyre romlott. Szüksége lenne mozgásra, arra is, hogy emberek közé mehessen, orvosa ezért is ja­vasolta önjáró rokkantkocsi beszerzését. Csakhogy olyan speciálisat, amit ő tudna használni, a svájci Vörös- kereszt se tud küldeni. Vég­ső kétségbeesésükben for­dultak Gergely volt munka­helyéhez — és ott nem mondtak nemet! Amikor elmondta, hogy a gazdaság gépműhelyében mi­lyen szívesen vállalkoztak rá, hogy „testre szabott” ko­csit készítsenek neki, könny szökött a szemébe. Ám a na­pokban mosolyogni is lát­tam Bódi Gergelyt: amikor Varga Joachim műhelyfő- nök, Kiss Kálmán üzemmér­nök. Harangozó Márton és társaik, a kis kocsi eszmei és gyakorlati kivitelezői át­adták az ajándékot. A ke­rekeket, a Babetta-motort, a tankot, a lámpákat boltban vették, de minden egyéb kel­léket maguk készítettek hoz­zá a nem époen korszerű kis műhelyben, hogy visszaad­ják volt munkatársuk ba­rátjuk életkedvét. — rónai — Fotó: Dede Géza I Keddi jegyzetünk 1 Propagandisták Kicsit már felszabadul­tak, talán még így is mondhatja, aki felülete­sen ismeri a munkáju­kat: nekik már vakáció van. Pedig hát! Azzal, hogy a külön­böző esti vitakörök, tan­folyamok, politikai körök befejezték az idei okta­tási évet, a propagandis­ta — aki nemcsak vallja annak is érzi magát — nem veszi ki a vakáció­ját. Bár már nem készül előadásokra, vitavezetés­re, mégse mondhatja: őszig pedig behunyja sze­mét becsukja fülét, majd akkor érdeklődik újra a világ, s benne a haza ügyei-dolgai iránt, ha kezdődik az új év. A világ meg az ország ese­ményei ugyanis nem tar­tanak „nyári szünetet”, s aki folyamatában akarja ismerni, tudni, utóbb ta­nítani az események Okait. következményeit, az figyel hétköznap és vasárnap, s nyáron is csakúgy, mint télen. A jó propagandista ugyanis folyamatosan tanul, s is­mereteit akár a napi munkája közben is hasz­nosíthatja. A párt ugyan­is azt várja, várhatja azoktól, akik elméletét, gyakorlatát terjeszteni akarják, hogy mindenütt vállalják ezt a megbíza­tást. Kell az értő szó, a jól tájékozódott, s a párt politikáját értő-érző propagandista manapság az élet minden percében. Így van ez most is, ami­kor a munkahelyi párt­szervezetek is megvizs­gálják, hogyan tettek ed­dig eleget a XII. kong­resszus határozatainak, s hogyan akarnak tovább haladni a megkezdett úton. Csak Szolnok városá­ban majdnem ötszáz propagandista dolgozik évek óta. Többségük kö­zépkorú, de szép szám­mal vannak köztük olya­nok is, akik nemcsak könyvből, esti egyetemen tanulták a párt történe­tét — hanem résztvevői voltak harcainak nehéz évtizedekben. Talán több fiatalt nevelhettek volna utánpótlásként maguk helyett, vagy több fiatal érdeklődhetne e szép pártmunka iránt? Bár­hogyan van, ezek a pro­pagandisták becsülettel teljesítik évről évre párt- megbízatásukat. szeré­nyen állnak a sorban, nem is várnak különö­sebb elismerést a taní­tásért, a párt eszméinek terjesztéséért. Ha jól be­legondolunk, mégis ki­mondhatjuk : többet ér­demelnének! Tekintély­ben is, elismerésben is! A tanítók többsége ugyanis sohasem kizáró­lagosan már meggyőző­dött, megállapodott em­berek körében forog. A párt rég nyitottá tette is­koláit és tanfolyamait, helye van a hallgatóság soraiban mindenkinek, akit érdekel az eszme, akár van már piros könyve, akár éppen eb­ben a körben érlelődik meg benne a belépés őszinte szándéka. A pro­pagandista tehát nemcsak tanít, nevel is, új, fiatal erőket a párt soraiba, s ráadásul képzett embere­ket, hiszen a vitakörö­kön, tanfolyamokon, is­kolákban önmaguk fej­lesztéséért, ismereteik szélesítéséért tanulnak a párttagok és pártonkívü- liek. Ez pedig a lehető legnagyobb felelősség, amit kommunista vállal­hat. A propagandisták már nem készülnek előadásra, vitavezetésre. Ez a fel­adat most szünetel. Min­den egyéb állandó. Nin­csenek pártmunka nél­kül a nyáron se — bár a legtöbben ezt tartják természetesnek! (SJ) fl cél: fölfedezni, ápolni, bemutatni Új tájház a Körös mellett Két szomszédmegye összefogásából született Gobbi Hilda köszöntése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gobbi Hilda Kossuth-díjas színművész­nek. a Katona József Szín­ház tagjának a Magyar Népköztársaság kiváló mű­vészének hetvenedik szüle­tésnapja alkalmából, kiemel­kedő művészi és közéleti munkássága elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta, A kitüntetést Losonczi Fái, az Elnöki Ta­nács elnöke adta át. Jelen volt Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője és Korcsog András művelődési minisztériumi államtitkár. Adatbázisok ’83 Nemzetközi számítástechnikai konferencia Tizenkilenc országból ér­keztek számítástechnikai szakemberek Budapestre, ahol a Számítógépalkalma­zási Intézet székházában tegnap Adatbázisok ’83 (Da­tabase ’83) címmel három­napos konferencia kezdődött. A tanácskozáson hét nem­zetközi szervezet is képvi­selteti magát. Az ünnepélyes megnyitón a magyar szerve­zőkön kívül felszólalt az UNESCO képviselője is, majd a plenáris ülésen Leo- nyid Sumarokov, a Nemzet­közi Tudományos és Műsza­ki Információs Központ igaz­gatója tartott előadást. Ugyancsak a nyitónapon szólaljak fel az amerikai és a magyar szakemberek. Az űrben rögzített képi infor­máció feldolgozásáról elő­adást tartott Farkas Berta­lan űrhajós. A háromnapos konferencián egyébként négy szekcióban folyik a munka, és összesen mintegy 50 elő­adás hangzik el. A nemzetközi tanácskozás témáját az tette időszerűvé, hogy a számítástechnika rendkívül gyors fejlődésével és terjedésével mind na­gyobb szerep jut az adatbá­zisoknak is. A Körös-völgyi Természet- védelmi Terület életének je­lentős eseményeként tegnap megnyitották a régi szivaty- tyútelepből kialakított peresi bemutatóházat. Papp János mezőtúri tanácselnök beve­zető szavai után Rakoncszay Zoltán, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal elnökhelyettese mon­dott beszédet. A megnyitón Szolnok és Békés megyéből egyaránt több pártbizottság és tanács képviseltette ma­gát. Részt vett az eseményen Mohácsi Ottó, a Szolnok me­gyei és Csatári Béla, a Békés megyei pártbizottság titkára is. « • * Nem véletlenül fordult a figyelem az utóbbi években a Körös-völgy felé. Ez az or­szág egyik legtisztább vizű folyója, hullámterének ter­mészeti értéke felbecsülhe­tetlen. Szolnok és Békés me­gye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1979-ben ezért nyilvánította védettnek ezt á kunszentmártoni határtól a Körös és a Sebes-Körös ösz- szefolyásáig húzódó 65 kilo­méter hosszúi és átlagosan hétszáz méter széles terüle­tet. Az ottani hullámtér ki­terjedése 5100 hektár. A peresi tájházban ennek a vidéknek élővilágát, növé­nyeit és madarait mutatják be. Mellettük látható az 1904-ben épült szivattyúház múlt századi masinákkal fel­szerelt gépterme. A kazáno­kat leszerelték és elszállítot­ták. A Körös és a peresi holtág találkozásánál lévő tájház nemcsak idilli hangulatot, hanem néhány tanulság le­vonására alkalmas gondola­tot is kelt. Mindenekelőtt azt, hogy szűkebb hazánknak is vannak testet-lelket üdítő szép részei, melyeket nekünk kell felfedezni, ápolni és gyermekeinknek bemutatni. A módszert is sugallja ez a tájházbeli kiállítás. A védett madarak mintapéldányait ugyanis nem tömték ki, ha­nem csak lerajzolták őket. — jó példával szolgálva néhány — eleve az élővilág pusztítá­sával járó — tanóra átszer­vezéséhez is. A peresi táj ház azt is. bi­zonyítja, hogy van értelme agrártörténeti emlékeink (szélmalmok, gátőrházak, pá- linkafőzdék, vadászházak stb.) védelmének. Igaz, rend­behozásuk sokkal nehezebb, mint lerombolásuk, és néha hiányoznak a szükséges anyagiak is. A peresi tanul­ságok szerint az ilyen nehéz­ség sem leküzdhetetlen, ha a múlt értékeinek védelmét nemcsak egy szűk kör vall­ja magáénak, hanem társakat keresnek a kezdeményezők. A nemes ügy mindig pártfo­gókra talál, — bizonyság er­re a peresi tájház, melynek létrejötte a két szomszédos megye, valamint a Körös-vi­déki Vízügyi Igazgatóság összefogásának köszönhető. Járható út ez kisebb közös­ségek számára is, ha jobban figyelünk arra a tájra, amely érzelmileg és földrajzilag egyaránt a legközelebb áll hozzánk. — S. B. — Új érdekeltségi rendszer lavult a munka­fegyelem, nőtt a nyereség Nem félnek az újtól a há­rom település határán gaz­dálkodó mesterszállási Tán­csics Tsz-ben. Tayaly a pap­rikaszárító üzemben, a mező- héki baromfitelepen kiscso­portos anyagi érdekeltségi rendszert vezettek be a bak- sai Ezüstkalász Tsz mintájá­ra. Ezzel egyszerre megoldot­ták az egységek bér- és munkaerőgazdálkodási prob­lémáit. Ugyanakkor javult a munkafegyelem, csökkent a termékek önköltsége, nőtt a nyereség. A Shawer tojótelepen pél­dául az egy tojásra jutó elő­állítási költség egy év alatt 1,49 forintról 1,27-re csök­kent; a Shawer növendékte­lepen a korábbi 6,72 kiló he­lyett 5,14 kiló takarmány elég az egykilós súlygyarapo­dás eléréséhez. Kopásálló kerámia Korszerűsíti tokaji üzemét a 90 százalékos arányban importot pótló oxidkerá- miákat készítő bodrogkeresz- túri Kerámia Ktsz. Űj üzem­csarnok, új égetőkemence épül, s ezekben jövőre már mintegy 300 000 darab külön­féle, nagy keménységű, ko­pásálló oxidkerámia-gépal- katrész készül. A meglévő üzem csak körülbelül 250 000 gépalkatrészt tud készíteni és szállítani az üzemeknek. Egyik legnagyobb vásárlója a Diósgyőri Gépgyár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom