Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-21 / 117. szám

1981. MÁJUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Százhalombattán, az erőmű szomszédságában épült fel és a hűtővizét használja a Temperált vizű Halszaporító Társaság. A felmelegedett Duna-vízben az ország hal­ivadék igényének mintegy 40 százalékát nevelik fel. Tenyésztenek aranyhalakat is, elsősorban nyugati exportra Részt vett két világháborúban Sosem akartam gyönge lenni Tóth Katalin vöröskeresztes ápolónő életútja Hogy lettem önkéntes ápolónő? •— ismétli meg a kérdésemet. — Kislány voltam még, kimentem az állomásra, a nővéremet vártam Szentesről. Amikor megállt a vonat, hát az egyik kupéból egy gyönyörű szép vöröskeresztes nővér szállt ki. Elállt szemem-szám ahogy ránéztem. Azt mondtam magamnak, én is ilyen akarok lenni, mint ő. Addig jártam, míg meg nem tudtam hol kell jelentkezni... írtam is, de azt válaszolták, gyereknek otthon a helye. Csakhogy két év múlva, amikor kitört az első nagy világégés, már senki nem ellenezte, hogy Tóth Kata­lin tizenhat évesen önkéntes ápolónő legyen. „Kunszent- mártonban is volt hadikór­ház. az iskolában rendeztük be, minden fölszerelést a la­kosság adott össze.” De ő már vajmi keveset enyhít­hetett a sebesültek szenve­désein. Bejárta a galíciai, az olasz frontot, közeli ..isme­retségbe” került a kínnal, a fájdalommal, az értelmetlen halállal. — A katonák nagyon meg­becsültek bennünket, féltet­tek, hiszen mi értük éltünk. Nem szeretek a harctérre gondolni, arra a sok ször­nyűségre. Aztán ráadásul ki­tört a spanyoljárvány. A mai fiatalok szerencsére nem tudják mi volt az a beteg­ség. Hullottak az emberek, mint a legyek. Elvitt kato­nát. orvost, ápolónőt, az én barátném is így halt meg. akivel együtt szolgáltunk a 38-as honvéd hadosztály kór­házában. 1916-ban a katonai egész­ségügy terén a háborúban szerzett különös érdemei el­ismeréséül a Vöröskereszt Díszérmét kapta meg Tóth Katalin önkéntes ápolónő a hadi ékítményekkel együtt.. — Látja, én a spanyolnát­hának ..köszönhetem”, hogy nem mentem férjhez. Vizi­teltünk aztán azt mondta a főorvos: — Na Katóka, most már maga is feküdjön le ... nekem szerencsém volt. megúsztam ... — Hogy volt azzal a há­zassággal? — Tetszett nekem egy szép cseh katona. Assiagónál a visszavonulásnál keresett en­gem. és senki nem mondta meg neki. hogy beteg va­gyok. Azt hitte, nem aka­rok vele találkozni, mással jdvaroltatok ... hát így ért /éget az én egyetlen szerel­nem. De ahogy a mostani háziasságokat figyelem, le­let. hogy semmit se vesz­tettem. Tóth Katalin egy kicsit maga az élő történelem, an­nak is a fájóbb, kínzóbb ré­sze. Mert ez a vékonyka, madárcsontú kis öregasszony — nyolcvanhárom évesen is meglepő szellemi frissesség­gel — átélte nemcsak az első. de a második világhá­borút is mint vöröskeresztes ápolónő, és a két világégés között, majd a felszabadulás utón szintén ilyen munkát végzett. Pontosan ötven évig állt a gyógyítás szolgálatában! A II. világháborúban a ll­es Honvédkórház ápolónője volt. most a béke éveiben dolgozott a szentesi szülésze­ten. a sebészeten, és dolgo­zott a szülőfalujában .. . né­hány éve hagyta ott Kun­szentmártoni. az öreg csa­ládi házat, amelyet még a dédapia épített. — öregek vagyunk, beteg is voltam. Olyan jók hoz­zám az emberek. Kaptunk itt az újszászi szociális ott­honban egy kis szobát a nő­véremmel együtt, mert én gondozom őt. Kilencvenegv éves és fekvő beteg. Amikor fiatalok voltunk. szegény apám mindig azt mondta: téged nem féltelek, te élel­mes vagy és erős. de mi lesz Örzsikével? Azt feleltem: ne féljen apám. amíg én élek. gondját viselem a nő­véremnek... ö is önkéntes ápolónő volt. Ismerősök mondták Kató néniről: ha beszélni akarsz vele. előre értesítsd, hogy otthon találd, mert mindig megy valahová. A kitüntetést tanúsító ok­levél — Világéletemben szala- dós voltam. Versenyt gyalo­goltam a katonákkal is. Tudja, gyakran bemegyek Szolnokra (már amilyen gyakran egy nyolcvanhárom éves asszony teheti) egy kis paradicsomért, uborkáért a nővéremnek, mert kívánja. Aztán meglátogatom a szol­noki nővéremet is, meg az unokahúgomat. Csak az a baj. hogy ide az otthonba ritkán jön látogató, messze van az állomás, sokat kell gyalogolni. busz meg nem jár... — Mivel telnek a napok. Katóka néni? — Olvasgatok... az újsá­gokat is átböngészem, aztán szeretek beszélgetni, vicce­lődni. Egy nap a közelmúltban azonban kivált a többiek egyhangúságából: amikor a Vöröskereszt megalakulásá­nak centenáriumát ünnepel­ték Budapesten, ott a Nem­zetközi Vöröskereszt képvi­selője négy volt önkéntes ápolónőnek átadta a szerve­zet legnagyobb kitüntetését, a Florence Nightingale em­lékérmet. És a négy közül az egyik Tóth Katalin volt. ..Ügy tapsoltak, én meg nem is tudom, hogy raktam a lá­bam. amikor kimentem át­venni a kitüntetést. Olyan hálás vagyok az otthonnak, tetőtől talpig újba öltöztet­tek az ünnepségre, ezt a szép fekete kosztümöt, ezt a blúzt, cipőt. harisnyát kaptam, még kendőt, meg táskát is. Pedig van ruhám, de ez mégis csak szebb ...” — Florence Nightingale 'alapította meg az önkéntes ápolónők szervezetét száz évvel ezelőtt — magyarázza. — Lassan én js száz éves leszek — nevet —. ,de azért azt már nem szeretném meg- ern\ Nem jó az öregség, az ember olvan gyöngévé válik. Es én sosem akartam gyön­ge lenni. Varga Viktória A szocializmus vívmánya Könyv a munkahelyi demokráciáról „Kapósak” a szarvasi üzemmérnökök Az idei állásajánlatok ta­núsága szerint jelentősen megwövekedeltt az igény a szarvasi főiskola öntözési- talajjavítási szakán üzem­mérnöki oklevelet szerző fia­tal: diplomások iránt. így az utolsó vizsgák előtt nyugod­tan készülhet pályakezdésre a rövidesen az egész ország­ba szétrajzó 44 szarvasi me- lioros üzemmémökjelölt. A talajjavítás, vízrendezés és ésszerű földhasználat elő­térbe kerülésével lettek ka­pósak a Szarvason képzett szakemberek. Míg korábban a friss diplomások zöme a vízügyi igazgatóságoknál és a víztársulatoknál helyez­kedtek éli az idén a többség mór állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben kezdi meg a pályát. A nö­vekvő szakemberkereslet ha­tása a .beiskolázásban is megmutatkozik: azokból a térségekből, ahol a talajjaví- tásra-vízrendezésre szükség van, a korábbiaknál jóval több a jelentkező. Figyelemre méltó és ugyancsak a megnövekedett szakemberigényről tanúsko­dik, hogy mind többen je­lentkeznének ezen a szakon a munka melletti, levelező tagozatú oktatásra is. Visegrád játszani hívja a gyerekeket Visegrád ismét játszani hívja a gyerekeket. Május 24-én, vasárnap a kisiskolá­sok vehetik birtokukba a Dunakanyar történelmi múl­tú települését. A szervezők hangulatos programot állí­tottak össze számukra. Reg­gel a Királyi Palota teraszán reneszánsz muzsika köszönti az érkezőket. Játszóház nyí­lik játékmesterek, képzőmű­vészek, népművelők és bábo- zók vezetésével. Mindenki vetélkedhet: Ki tud többet Mátyás királyról? A visegrá­di vígasság táncházzal zárul. Közismert, hogy a szocia­lista társadalom egyik vívmá­nya az üzemi, munkahelyi demokrácia. Az, hogy a dol­gozók beleszólhatnak az üzem életébe, jcfci% van részt venni a munkahelyi feladatok meghatározásában, a munkafeltételek alakításá­ban, a munka anyagi és er­kölcsi elismerésének elosz­tásában. s dönthetnek a szo­ciális és kulturális alapok felhasználásáról is. Az is köztudott, hogy a munkahe­lyi demokrácia fejlesztésé­ben, intézményrendszerének működtetésében fontos sze­repet töltenek be a szakszer­vezetek. A munkahelyi demokrácia és a szakszervezetek kap­csolatáról írt könyvet Búza Márton és Vas János. A kö­tetet a Táncsics Kiadó jelen­tette meg. Ezzel1 jelentősen hozzájárult, hogy az eddigi­nél is többet tudjunk erről a fontos témáról, hiszen ha­zánkban mór vannak nagyon jó tapasztalatok, amelyek összegyűjtése és közreadása hasznos lehet a további mun­kában. A szerzőpáros a könyv be­vezetőjében történelmi visz- szapillantást tesz a felszaba­dulás utáni első évekre. Tudjuk, hogy a felszabadu­lás ellőtt milyen nehéz volt a munkások helyzete. 1945 után ezen a területen is vál­tozás történt, lehetővé vált a kibontakozás. Az üzemi bizottságoknak jelentős sze­repük volt ebben a munká­ban, majd a termelési ta­nácskozások jelentettek elő­relépést, miig végül is a szakszervezetek vették át ezt a szerepet s a kollektív szerződések kidolgozásával jelentősen hozzájárultak, hogy a munkások beleszól­janak üzemük dolgainak in­tézésébe. Sajnos, az ötvenes években a szakszervezetek önállósága szinte teljesen formálissá vált, tevékenysé­gük kimerült, a termelés se­gítésében, a szocialista mun­kaverseny szervezésében. Az üzemi demokrácia ér­vényre juttatásában alapvető fordulat az ellenforradalom leverése utón következett be. A párt és a kormány őszin­tén feltárta az ezen a terüle­ten meglevő gondokat, s a szakszervezeteket arra ösz­tönözte, hogy legyenek gaz­dái a munkahelyi demokrá­ciának. A negyedszázad alatt ren­geteget fejlődött az üzemi demokrácia. Erről a fejlődés­ről nyújtanak a szerzők őszinte képet, vázolják az MSZMP lenini szakszerveze­ti politikájának főbb voná­sait, megrajzolják a szak­szervezetek helyét és szere­pét Magyarországon. A szerzőpáros kitekint az európai szocialista országok­ra. arra, hogy milyen sze­repet töltene« be a szak- szervezetek a munkahelyi demokrácia fejlesztésében. Sorra veszik a szovjet, a csehszlovák, az NDK, a bol­gár, a jugoszláv tapasztala­tokat. A szerzők az üzemi de­mokrácia intézményrendsze­rét ismertetve rámutatnak, hogy a vállalati pártszerve­zeteknek milyen feladataik vannak az üzemi demokrá­cia megvalósításában. a szakszervezetek pártirányí- tásóban, s értékelik a (gazda­sági vezetés és a szakszer­vezetek együttműködését, a vállalati tervezés és az üze­mi demokrácia, a szakszer­vezeti tevékenység összefüg­gését. Foglalkoznak a szak- szervezeti bizalmiak szere­pével az üzemi és a szak­szer vezeti demokrácia fej­lesztésében a bizalmi testü­let és a szakszervezeti bi­zottságok feladataival. Végül a szakszervezeti de­mokrácia és az üzemi de­mokrácia összefüggéseit vizs­gálják hangsúlyozzák, hogy szükség van mindkettő fej­lesztésére. Hasznos és tanulságos, és egyben időszerű Búza Már­ton—Vas János könyve, A munkahelyi demokrácia és a szakszervezetek, mert elő­segíti, hogy még jobban megértsük ezt a témát, azt, hogy az elkövetkező idő­szakban is szükség van mun­kahelyi demokrácia erősíté­sére, tartalmának és mód­szereinek fejlesztésére. JELSZÓ A KILLIÁNON: A hivatás mellett legyen hobbi is! Utólag már nehéz bizonyí­tani, de hogy a vágyból va­lóság llett, annak állítólag Farkas Bertalan, hazánk űr­hajósa adta meg az utolsó lökést Persze akaratlanul és tudtán kívül; de nem vélet­lenül, a kozmoszt járt aszt­ronauta ugyanis killiános növendék volt egykoron. Mindenesetre tény, sikeres űrrepülése „olaj volt a tűz­re” egy régi elképzelés meg­valósítójához: új utakat jár­va. új formákat keresve ke­rüljön még közelebb minden­kihez a repülés az ország egyetlen repülő műszaki fő­iskoláján. S hogy ennek a Repülés baráti körnek a születésnap­ját miért várták már annyi­ra? Indoklására Sáfár Mik­lós a főiskola KlSZ-bizottsá- gának első titkára vállalko­zott: — Akik a Killián főis­kolára jönnek tanulni azok­nál természetes a repülés iránti fogékonyság, nem egy esetben a repülős múlt. Az itt eltöltött négy év alatt a repüléssel azonban — tanul­mányaik során — inkább el­méletben foglalkoznak. Pél­dául a rendszeres repülés le­hetősége csak egy-két sze­rencsésnek adatott meg. emi­att .a többség kissé csalódott­nak érezte magát Mivél e csodálatos érzést sűrűbben szerették volna átélni, igé­nyeiknek jónéhány esetben különböző fórumokon hangot is adtak. Ilyen előzmények után szinte kötelességünknek éreztük a KISZ égisze alatt eleget kell tenni óhajuknak. A kibontakozást nagyon elősegítette, a főiskola veze­tése szinte az első perctől fel­karolta a hiányt pótló kezde­ményezést, felismerve hogy ezáltal még vonzóbb lesz az intézmény a pályaválasztás előtt álló fiatalok körében. A tartalmas munkára garanciá­ul szolgál, az egyes szakkö­rök, szakcsoportok vezetését olyan tapasztalt tisztek vál­lalták társadalmi munkában, akik már hosszabb ideje dol­goznak az MHSZ szolnoki Repülő és ejtőernyős klub­jában. Első nekifutásra két szakkör (modellező, makett­készítő) és négy szakcsoport (repüléselméleti, repülőgép múzeumi, konstruktőr, hő­légballon) bizonyult életre­valónak, de újabb szakmai csoportoknak is bármikor szívesen teret adnak. Ennek jegyében szervezik az űrku­tatás—űrhajózás eredményeit figyelemmell kísérő hallgató­kat. Márciusban a makettezők már kiállításon debütáltak, de ők a modellezőkkel együtt már korábban is dolgoztak ezzel csak magárahagyatott- ságuk szűnt meg. Nem volt viszont eddig a főiskolai kép­zéssel lépést tartó konstruk­tőr szakcsoport. Tervező és kísérletező munkájuk kiegé­szíti a jövő műszaki tiszt és tiszthelyetteseinek elméleti oktatását. Ilyenek például egy motoros sárkányrepülő építését megelőző légcsavar­kísérletek. amelyek során a gyakorlatban is kipróbálhat­ják az aerodinamikai elő­adásokon tanultakat. így szerzett tapasztalataikat tu­dományos diákköri dolgoza­tokban, diplomamunkákban tudják kamatoztatni. Talán a legfontosabb a re­pülési lehetőség bővülése... mindez az MHSZ szolnoki Repülő és ejtőernyős klubjá­ban valósul meg. A repülés- elméleti szakcsoportban a vitorlázó repülők szakmai továbbképzést kapnak, míg a technikai feltételeké, a honvédelmi szövetség bizto­sítja. Az MHSZ Repülő Fő­nökség konkrét ígéretet tett — a killiánosokkal növekvő létszámra való tekintettel — a klub gépállományát két- kormányos .gépekkel növeli. Legnagyobb látványosság­nak a hőlégbal'Ionosok szín­relépése ígérkezik. Rövidesen elkészül égi közlekedési esz­közük: kupolaszerkezetét Pé­csen varrják, kosarát Túnke- vén fonják, az égőfejet és egyéb műszaki kellékeket helyben készítik. Üzemelte­téséhez anyagi segítséget nyújt a csapatzászlót adomá­nyozó Tiszamenti Vegyimű­vek és az MHSZ Repülő Fő­nöksége. Ezek fejében ter­mészeteden a Repülés baráti kör tagjai sem maradnak adósok. A nagyüzemnek tár­sadalmi munkával fejezik ki köszönetüket, de legtöbbet az MHSZ profitál: olyan fiatalokat von így körébe, akik hivatásos katonaként is lelkes támogatói lesznek a magyar sportrepülés ügyé­nek. Lazányi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom