Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
\ 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 12. íiliJ IZSÁK JENŐ rajzai Őszinte tv Közművelődés Export-tájoló Kemény bírálat Nyugdíjasoknak Leánykérések 1920. Szívem minden dobbanásával, lelkem őszinte vonzalmával tizének. Kérem, ne kacagjon ki, hallgassa végig megsebzett eszem őrjöngő vergődését. Magácska többet jelent számomra, mint pacsirtának a hajnalpír, vándornak az oázis, árvíznek a nyúlgát. Kiskegyed nyíló rózsakert, én előtte zokogó szerencsétlen flótás. aki úgy szeretné élte fonalát az önéhez kötni! Óh. mennyit álmodtam erről a percről! Átvirrasztott éjszakák, csuromvizes pizsamák és egy szúette tölgyfaágy tanúskodhatnának őszinte vonzalmamról. Háziasságomra jellemző, magam foltozom a gúnyám, és tegnapelőtt is sertéspörköltet főztem. Óh, de szívesen pörkölnék önnek is! Leborulva kérem, hétéves szenvedélyes udvarlás után nyújtsa nekem a szívét, és cserébe bárányfelhős eget, madárdalos kikeletet, és az örök emberi boldogság rózsaszínű ködfátyolát nyújtom. 1950. Manci, he! Figyejj má. mert hozzád górom a tehénva- kárót! U- gyi nem emléksző — én Csu- csori Kis Gerzson — mit mon- tam, amiké a malac lefijalt? Te a tyúktojást válogattad a pi- tarba, mer a beadást tejje- síteni kellett. Még a kakast is beosztottad hetenkin kéc- cer tojnyi, de én akkó is kötöttem az ebet: nem lesz abbú semmi. Bion, akkó mán el akartam mondani, de ággyütt Ecet sógor, oszt elmaradt. Hát ami asztat illeti, nagyon teccel. Teccik a szemed, a szád. meg az apád tíz hóggya. Azír nekem is van egy kiesei, bár a vígit elvitte az anyám, amikó el- kőtözött apámtú. Majd megleszünk valahogy, ha egent súgói a fülembe bele. Ezír engedd meg. hogy megkérje dógos, becsületes kezeid: a te Gerzsonod. 1980. Kutyuld, jobban kőmáliak, mint a rozsda a vasat! Nemcsak csaji minőségben, hanem haverként is. Annak ellenére, hogy már két napja ismerlek, még ma is bírom az ábrádat. Ráadásul jól rázol a diszkóban, és fél liter por- tórikói se látszik meg a súlypontodon. Van-e stekszem? Naná kisanyám: havi 300 a zsebpénzem, a sörösüveg-betétekből is összetarhálok két kilót. A fássufniban fülhallgató® táskarádióm is akad, meg két öreg sezlon. Ott el lehet lakni, amíg nem segít valahogy a tanács. Hogy miből élek? Te majd dolgozol, pipikém, én meg beosztom a lóvét. Kösz. hogy engem gondoltál férjednek. Egye fene, ma jó napom van — beleegyezem. Cica. riszáld a mankóidat, osonjunk el a tanácshoz, bejelentkezni, amíg tart az ihletem! Aztán menet közben csicseregd már a képembe: mi is a te neved? D. Szabó Miklós Galambügy és macskaper Mondtam én a szomszédomnak, hogy tegyen a háztetőre valami madárijesztő félét, vagy kössön a kéményre egy régi rossz kalapot, és akkor hátha nem mernek oda repülni a galambjaim a házára. Tett is akkora libegő-lobogó, ember alakú maskarát a tetőre, hogy aki meglátta, majd kipukkadt a röhögéstől. Párnapig nemcsak a szomszédom házára nem mertek rá szállni a galambjaim, hanem még az én házamra se. A szomszédom meg volt elégedve, ott kuncogott a kerítés mellett, amikor a galambok a tető- oldalban éjszakáztak, de a galamb nagyon tanulékony, egy hét múlva már a madárijesztő kalapjára is rá mertek telepedni, nemcsak a tetőre. A szomszéd ismét mondogatta: megint eltört egy kúpcserép! Mert ököl- nyi rögökkel dobálta a galambokat, amikor nem láttam, és bizony pattogott a cserép! Egy pár napra bezártam őket, de amikor kiengedtem. egytől egyig ott kötöttek ki a szomszéd tetőn. A nyáron aztán olyan dolgot eszelt ki a szomszédom, hogy az már felháborító, összeszedte a környék macskáit, vagy nyolcat, aztán jól tartotta őket egy pár napig, amíg megszoktak nála, majd. jeldobálta őket a tetőre mind egy szálig. Amelyik leugrott, visz- szadobta, a macskák csak enni jártak le a tetőről. Ez bizony úgy tűnt, jól bevált a szomszéd javára. Hanem egyik reggel ki akarom engedni a galambokat, és látom a ketrec tele van tollal, az összes galambot megfojtották a macskák. Még aznap elmentem feljelentést tenni, de azt mondták, vigyek tanúkat, akik látták, hogy tényleg a szomszéd macskái a tettesek. Nincs rá tanúm, mondom. Ha nincs tanú, nincs per. Na jó, gondoltam magamban, majd szerzek én tanúkat. Néhány megfojtott galambot bent hagytam az ólban és vártam, hogy majd csak jönnek a macskák. Jöttek is csűstül. Ötöt sikerült zsákba szednem, a zsák száját bekötöttem, és egy párszor jó oda suhintottam a kandúrokat az anyaföldhöz. A szomszédom akkor nézett nagyot, amikor meglátta az iromba ci- cuskáit, amiket visszadobáltam az udvarára. Megfenyegetett. ment is még aznap és feljelentett. Egyszer jön az idézés macskaügyben. Kérdezi a bírónő, miért vertem agyon a macskákat. Nesze neked, gondoltam, ebből baj lesz. Mondom, hogy én nem vertem agyon egyet se, ők verték agyon magukat. Ekkor behívták a két tanút, akik azt állították, hogy látták, amikor én az egyik este igen ' hupvogtattam a földhöz a zsákban lévő valamit az udvar tisztásán. Aztán szóról szóra elmondtam, hogyan kerültek a macskák a zsákba — és ötszáz^ forintra lettem megfenyítve, így aztán az én károm kitett a galambokkal együtt vagy háromezret. A szomszédommal megszűnt még a köszönő viszony is. ö se köszönt, én se. De akárhányszor találkoztam vele, minden alkalommal felemelte a kezét, _és kimeresztett ujjakkal mutatta, hogy öt... Mi az istent mutogat ez, gondoltam magamban. Azt én is tudom, hogy öt macska került a zsákba! Ám öaz ötszáz büntetésre ermékezte- tett, szóval bosszantott. Egyik vasárnap beugrottam egy üveg sörre a kocsmába. Hát olt iszogat az én szomszédot^ az egyik asztalnál. Amikor meglátott, oda kiáltott a felszolgálónak: még öt sört kérek, és magasra tartotta a kezét, az öt ujja nekem már akkor mérgembe tízet mutatott, öt sört. ismételgette, és az ujjait úgy meresztette az égre, mint a feldőlt gereblye a fogait. Nem bírtam cérnával, és odaszóltam: vedd le a kezed, János! Le is vette, de a másikkal nyomban mutatta, hogy öt. Odaléptem, elkaptam a kezét. és ekkor olyan düh fogott el, hogy összetévesztettem a tenyerét a kezefejé- vel, és így fordítva sikerült becsuknom az ujjait. És pontosan öt hónapot kaptam ezért a tévedésemért... Így végződött a galambügy és a macskaper. Tudom a galamb a béke szimbóluma, de nekem nem /a béke jut eszembe, ha galambot látok, hanem a macskák, és a szomszédom égre meredő ujjai. Iluh István N em lenne helyes, ha nem szolgálna örömömre az a tény, miszerint kies kis hazám immáron a nyári játékok színtere lett. Nem arra a játékra gondolok, ami iestleg már a határon Hegyeshalomnál, vagy Báta- széknél le- és eljátszódik, bár e játékok drámai, tragikus, vagy komikus voltát tagadni oktalanság. ebből azonban a többi játék színvonalára következtetést levonni bátorság lenne. Sokkal inkább ama játékokra gondolok most, amelyek an- nakidején a szegedit példának és mintának véve játszi kedvébe vonta kis- és nagyvárosaink egész sorát, módot adva szerzőnek, színésznek, nézőnek, hogy pénzt keressen, pénzt adjon ki. Hogy aztán előbbi kevesellje, az utóbbi sokallja, a játékokat mindkét — sőt mindhárom — fél szidja, de a köz művelését és a köz önművelését ezzel mégis szolgálni vélje. Tengelice-pusztai esték. Csárda-tanyai játékok ’80 avagy Pernyefalvi hetek Házi játékok vonzzák, csalogatják hazánk és a külföld csodákra váró és izgalmakat kereső fiait és leányait. Egyszóval játékos ország lettünk, amelynek fővárosától, sőt annak szinte minden kerületétől a legkisebb településig eme kultúrmisszió lett a legfőbb feladat, a munka és a siker mércéje. Ezen a • tényen lehet kérem viccelődni, de nem lehet nem tudomásul venni. Ezen a tényen lehet töprengeni, de attól a tény tény marad. Mégpedig olyan tény. amely minden kultúrát és haladást tisztelő embert gondolkodásra, majd cselekvésre késztet. Tovább kell lépni a megkezdett úton. Tovább kell fejleszteni a játékokat. A játékos kedvű Magyarország csak akkor lesz igazán a nyári játékok hazája, ha például a településeken belül az utcák is megrendezik majd a maguk nyári játékait. Mit mondok, azazhogy írok? Utcák? Lakótömbök, bérházak. emeletek, gangok, sőt akár az egyes lakások is! Közös a gyűjtőcím: Házi játékok. Alcím: Esti üsd vágd Kovácsék- nál... Povázsai mégis hazajött ... Tántorgós táncestek a gangon ... Esetleg: Szomszédasszony tartsd a szád, vagy én tartom címmel esti mesék felnőtteknek ... A címek és a lehetőségek beláthatatlanok. Természetesen belépődíjakkal szerveztetne az egész programsorozat, amelynek tiszta haszna a Tiszta udvar rendes ház mozgalom fellendítésére fordíttatnék. És nagy lenne ám ez a tiszta haszon, hiszen e játékokhoz sem szövegíró, sem rendező, sem hivatásos színész nem kelletik. Tiszta amatőr játékok lennének! Kitűnő az ötlet, nemdebár? A megvalósítása egyébként már régen folyik, spontán módon, a tömegek részéről. Az én érdemem csupán a lehetőségek felismerésében és közreadásában tisztelhető. Köszönöm. Gyurkó Géza Nemesítés Csöves csónak Szöveg nélkül
