Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 12. Egy tanácselnöki utasitás margójára Fizessenek a rongálok és a szemetelök! a megyei Olvasom £ket hulladéklerakó helyek létesítéséről, kialakításáról, a köztisztaság, a környezet tisztaságának hatékonyai} védelméről szóló utasítását, és önkéntelenül is azt mondom: végre! Végre, ha kell a hatóság szigorával sújtják majd azokat, akik semmibe véve a közösség érdekét, szemetelnek, koszolnak városok, falvak szerte. Valóban itt az ideje, hogy következetes munkával, kellő eréllyel gátat szabjunk azoknak, akik nem .becsülve azt a sok értéket, amit a tanácsok, a társadalmi munkások létrehoztak parkok, játszóterek és még ki tudja, hányféle létesítmény formájában, pusztítanak, rongálnak. Az utasítás egyértelműen kimondja: a tanácsoknak a háztartási és egyéb szemét tárolása, felhasználása, feldolgozása vagy megsemmisítése céljából megfelelő szeméttelepről vagy szemétlerakó helyről kell gondoskodniuk. A városokban és a kiemelt nagyközségekben — Abádszalókon. Kunszentmár- tonban, Martfűn, Tiszaföld- váron, Tiszafüreden — legkésőbb ez év végéig, a megye többi településén 1981. június 30-ig. A gazdaságosság figyelembevételével két vagy több település közösen is létesíthet, tarthat fenn szeméttelepet. Arról is intézkedik az utasítás, hogy a köztisztaság és a települési környezet tisztasága védelmével kapcsolatos intézkedések eredményességének fokozása érdekében széles körű társadalmi bázisra építve, aktívák bevonásával kell eredményesebbé tenni a megelőző munkát és a köztisztasági, a környezetvédelmi szabályok megszegőivel szemben az eddigieknél fokozottabban kell alkalmazni a helyszíni bírságolást. Felül kell tehát bírálni, hogy az eddig e feladattal megbízott tanácsi dolgozók alkalmasak-e a a kötelezettségük szerinti feladatok ellátására. és aki arra alkalmatlan. attól a megbízást vissza kell vonni és másnak adni. Természetesn nem csak tanácsi dolgozókat lehet e feladattal megbízni, bevonhatók ebbe a tanácsi vállalatok, intézmények — mint például a városgazdálkodási vállalatok, a költség- vetési üzemek — dolgozói, útfelügyelők, parkőrök, mezőőrök és olyan tanácsi nyugdíjasok is, akik vállalkoznak erre a népszerűtlen, de nagyon fontos munkára. Mert erről van szó: nem népszerű figyelmeztetni magukról elfeledkezett embereket arra, hogy a park zöldje mindenkié, és ne dobáljanak szét papírokat, műanyag flakonokat és a jó ég tudja, még mi mindent. Hogy az utakat, a járdákat söpörni kell. és hiába söp- röget egy ember, ha közben öt meg szemetel. Hogy a bontási törmelékeket hordják el az építtetők, az építő szervezetek. Hogy a gyerekeknek játszóterek állnak rendelkezésükre, ezért nem föltétlenül a lépcsőházakban kell a futballt rúgni, hogy a frissen tatarozott ház falához nem illik és főként tilos sárragacsokat, sárgombócokat dobálni, mert az olyan „érdekes játék”, azzal bosz- szantani lehet a felnőtteket. Sajnos, ilyen esetekkel gyakorta találkozunk Szolnokon is. Mondom népszerűtlen figyelmeztetni valakit a kötelességére — netán megbírságolni — különösen ha az a valaki szomszéd vagy ismerős. Nem egy, évekig tartó vitának, viszálynak, haragnak volt oka a jóindulatú, de erélyes figyelmeztető szó. Az állampolgároknak tudomásul kell venniük: egy lakás megvásárlásával nem vették meg a parkok, az utcák, a köztéri padok rongálásának jogát, nem szemetelhetnek utcahosszat. És ha ezt valaki nem akarja tudomásul venni, hát fizessen. Fizessen egyszer, kétszer, tízszer, mindig többet és többet, míg meg nem tanulja. mi a rend, meg nem tanulja becsülni a közösség tulajdonát. De fizessen annak az építőszervezetnek a vezetője is, aki nem intézkedik hathatósan arról, hogy az építkezés után összegyűlt szemét azonnal eltűnjön az új lakóházak környékéről, - hogy a település képét rontó „építményeket” (bódék és ideiglenes WC-k) megszüntessék. Fizessen annak a köztisztasággal foglalkozó intézménynek a vezetője is, aki nem gondoskodik arról, hogy a lakótelepekről a szemetet rendszeresen, pontosan szállítsák el dolgozói. És fizessenek azoknak az ipari, mezőgazdasági üzemeknek a vezetői is. akik nem tudják elérni, hogy a gazdasági egységeiknél dolgozó gépkocsivezetők járműveikkel ne hordják fel a sarat, ne szórják szét a szemetet, az állati hulladékokat a települések útjain, amerre elhaladnak. lehet az utasításnak azon részét is, amely arról intézkedik, hogy a helyi tanácsok, mint a települések és azok környe-- zete rendjéért és tisztaságáért felelősök, a területükön dolgozó gyárak, üzemek. mezőgazdasági szövetkezetek. intézmények vezetőit szólítsák fel. ha telephelyeik nem felelnek meg az esztétikai, higiéniai követelményeknek, ha nem gondoskodnak a települési környezetet károsító technológiai eljárások fokozatos megszüntetéséről, a víz. a le- . vegő. a talaj további szeny- nyeződésének megelőzéséről. Az utasítás tehát már megvan. De ugye igaz a szinte már közhelyszámba menő mondás: „Minden utasítás annyit ér, amennyit..” Varga Viktória Dicsérni Patyolat- és fodrászszalon a nagyközségben-Régi vágyuk teljesedik a tiszafüredi és a környékbeli dolgozó nőknek, Patyolat- és fodrászszalon _épül a járási székhelyen az örvény i úti óvoda és bölcsőde szomszédságában. A Patyolatszalon- ban mindenféle ruha- és ágyneműtisztítást vállalnak, így azokat nem kell ezentúl Szolnokra küldeni. Az épület az idén 'teljesen elkészül, és a belső technológiai szerelések után előreláthatóan a jövő év elején már a szolgáltatások is elkezdődnek. Ne csak arról essék szó, amihez pénz kell Néhány hónapja, hogy újraválasztották a tanácsi testületeket. A megbízatás öt esztendőre szól. A szolnoki járás 19 településének lakói 640 tanácstagnak szavaztak bizalmat. A járásban., élő nyolcvanezer embert képviselik 14 tanács választott fórumain. A fél évtizedes ciklus első hónapjai jobbára a felkészüléssel, az elkövetkező évek feladatainak számbavételével telnek el. Mit tart ma a járás tizennégy tanácsának munkájában a legfontosabbnak, a legaktuálisabbnak Tóth Györgv, a szolnoki Járási Hivatal elnöke? — A helyi tanácsok vezetői ezekben a hetekben, napokban keresték és keresik fel személyesen a tanácstagokat. Valamennyit, a régieket is, akiknek gyakorlatuk, tapasztalatuk van már, és azokat is, akik ezen a nyáron kerültek be a választott testületbe, és ez az első tanácstagi ciklusuk. A személyes találkozásokon beszélik meg, mit várnak a tanácstagoktól, és hogy neki milyen elképzelései vannak. A követelmény irántuk röviden így summázható: fegyelmezett közéleti munka. Ez azt jelenti, hogy Rendszeresen vegyenek réiszt képviseljék választóikat a testület ülésein. Készüljenek fel, ismerjék a megvitatásra kerülő témákat, s az érintett kérdésekben naprakész információik legyenek a választókerületükből. Hogy a népképviselet maradéktala- nabbul megvalósulhasson, nyitott szemmel kell járniuk a községben, ahol élnek, ismerniük kell annak minden gondját. A tanácstagok és választóiknak jó kapcsolata azon is múlik. hogy korrekt, pontos tájékoztatást adjanak az egész települést érintő kérdésekben épp úgy, mint a magánjellegű ügyekben. Az interpellációknak is túl kell lépniük a fejlesztési kérdéseken. Ne csak arról essék szó, amihez pénz kell. Ritkán hallani olyan interpellációt, amelyben történetesen az oktatás, az óvodai nevelés, a közművelődés, a szolgáltatás, az áru-, az egészségügyi ellátás tartalmi problémáit feszegetik. — Túl a tanácstagok munkáján, ön szerint melyik az a legfontosabb terület, ahol a járás tanúsainak előbbre kellene lépniük? —■ Az önkormányzat fejlesztése, a gazdálkodás önállóságának erősítése. Tudjuk, hogy a VI, ötéves tervidőszakban szűkösebbek lesznek az anyagi lehetőségek, A ciklus kezdetén éppen ezért a kevéssel még jobban, még körültekintőbben, még ésszerűbben kell gazdálkodni, hogy a megannyi jogos igény közül valóban a legfontosabbat elégítsék ki. Nagyon fontos, hogy a fejlesztésben, a felújításban a legegyszerűbb, a legolcsóbb megoldást válasszák. Több alternatívát kell kidolgozni, és a választás lehetőségét a testületnek megadni. Ha valamikor, akkor az elkövetkezendő öt esztendőben szükség lesz arra, hogy még jobban kiteljesedjék az együttműködés, a koordináció, a tanácsok, az üzemek, a társadalmi- és tömegszervezetek között. Nagy és felelősségteljes munka vár mostt a tanácsokra a VI. ötéves terv előkészítésében. Számba kell venni, rangsorolni és az anyagi lehetőségekkel szembesíteni mindazokat az igényeket, kéréseket, amelyek a választás előtt a jelölőgyűlésen elhangzottak. Nagyobb figyelmet kell fordítani a rekonstrukciókra, a felújításokra, a meglevő értékek megőrzésére, karbantartására, a szolgáltatásra, és a kommunális ellátásra, valamint — mivel községekről van szó — nagyobb gonddal kell törődni a háztáji és kisegítő gazdaságok fejlesztésével és támogatásával. — Az ügyintézésben, a hatósági munkában mit várnak? — Hogy még egyszerűbben, még korszerűbben dolgozzanak a kis apparátusok. Igaz, hogy a járás lakóinak nincs okuk a panaszra. Az elmúlt évben az ügyintézés idejét a 30 napról átlagban 22 napra sikerült rövidíteni. Meggyőződésem, hogy még tovább lehet kurtítani. — A gyorsaság nem megy a minőségi munka, a törvényesség rovására? — Nem látok ilyen veszélyt, már csak azért sem. mert évről évre több szakember kerül a községi tanácsok apparátusaiba, olyanok, akik értik a dolgukat. Bizonyságul hadd említsek három elmúlt évi számadatot. Tavaly a járás tanácsainál hatósági ügyben tízezer határozatot hoztak, amelyből mindössze 112-őt fellebbeztek meg az érdekeltek, de érdemben csak 34 határozatot változtattak meg másodfokon. K. K. Helyzeti előnyben Barta Júlia egyike azoknak, akik az idei tanácsválasztáson először kerültek be a kunhegyesi tanácsba. Amikor a nagyközségi tanács dolgozójaként a kettes körzetben szervezte a j elölőgyűlést, ő sem gondolta, hogy így alakulnak a dolgok. — Szaladgáltam fűhöz- fához, mindenkit meg kellett győzni, hogy jelenléte szükséges a jelölőgyűlésen, azt mondta, hogy „öreg vagyok, nem szeretek este kimozdulni”, annak megígértem hogy elkísérem. A gyűlés kezdete előtt sorba vettem minden házat. Aki A forgatókönyvet nem is a választópolgárok távolmaradása borította fel, hanem egészen más. Nevezetesen az. hogy nem tetszett nekik a tanácstagjelölt. Egyikük így vélekedett: nem akarunk olyan embert, akit csak a bicikliről ismerünk. A többiek meg egyetértettek vele. Egy néni megkérdezte Kiszely Sándor vb-titkártól, hogy tanácsi alkalmazott lehet-e tanácstag. Az igenlő választ hallva Barta Júliát javasolta tanácstagjelöltnek. — Vezetgettem a jegyzőkönyvet, és beremegett a kezem, hogy atyaisten, én meg magamnak szerveztem jelölőgyűlést. Közéleti szereplésének következő állomása a választás napjához fűződik. Az egyik szavazatszedő bizottság munkájában vett részt. — Mindannyian először végeztünk ilyen munkát. Elég máién csináltuk, mert csak két órára lettünk kész! Sokat ^idegeskedtem, végigbőgtem tíz percet, aztán hazamentem és másnap reggelig aludtam. A közelmúltban eligazításra, feladataik ismertetésére hívták össze az új tanácstagokat. — Olyan részletes tájékoztatást kaptunk, hogy azt sem tudtam, mit kérdezzek. Persze, úgyis a gyakorlatban válik el, hogy mire kér választ az ember. Szerencsémre nekem más a helyzetem, mint a többi tanácstagé, mert a tanácsnál dolgozom, és vizsgáztam is már idevágó ismeretekből. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenre kapásból adható válasz, hiszen választói a legkülönbözőbb ügyekben keresik fel. Így például választ vártak arra. hogy szabad-e az utcán libát legeltetni, miért van hosszú ideig szemét a parkban, kicserélik-e a tönkrement hidegaszfalt járdát, és így tovább. A válaszok megszerzésében. a különböző ügyek intézésében Barta Júlia helyzeti előnyt élvez munkahelye révén. Viszonylag kevés élettapasztalatát — hiszen mindössze 22 éves — ellensúlyozza ez. — Ügy vagyok vele, hogy, ha nekem nem intéznek el valamit a tanácsnál, akkor senkinek. Egyetlen kikötés van: csak jogos észrevételek, panaszok esetében emeljek szót. Eddigi tapasztalataim szerint kevés a közérdekű gond a körzetemben, inkább a magánjellegű ügyek intézése kerül előtérbe. Ez annak tudható be, hogy a villany és a vízvezetékhálózat valamint egy szakasztól eltekintve a járda is jól kiépített. Azokkal már nincs sok gondunk. Most azon fáradozom, és remélem, sikerrel—, hogy a rossz járdaszakaszt is rendbehozzuk. S. B. Kapcsolatteremtés családlátogatással Bodnár Károlyt, a tiszafüredi Zrínyi Ilona Általános Iskola igazgatóját az idén negyedízben választották meg tanácstagnak a nagyközség 15-ös körzetében. Talán a beosztásának köszönheti a tisztét? — Inkább annak, hogy ugyanitt születtem fél évszázaddal korábban. Néhány iskolai esztendőt leszámítva itt élek, és harminc éve tiszafüredi pedagógusként dolgozom. Ezen a környéken kevés olyan ház akad, amelyből valakit a rokonok, a lakók, az ismerősök közül ne tanítottam volna. — Mint tanácstag, a választás után végzett-e számvetést ? — Természetesen. Sok problémánk megoldódott az elmúlt években: a házakba bekerült a vízvezeték, és ez nagy szó, de így igaz: a körzet valamennyi útja por- talanított, sármentes. Nem állítom, hogy mindez az én érdemem, de valami részem akad benne nekem is. — Milyen célkitűzésekkel folytatja az idén, majd jövőre a tanácstagi megbízatását? — Három fontos feladatot meg kell oldanunk. Említettem: az elmúlt időszakban az utak korszerűsítésére, tisztaságára áldoztunk minden pénzt, energiát, társadalmi igyekezetét. Törvény- szerű, hogy most a gyalogjárdák következnek, mert sok a töredezett, elavult, vagy éppen keskeny szakasz, és ezeket feltétlenül javítani, „foltozni” kell. A második tennivaló közismert: Tiszafüred mélyebben fekvő házai, utcái sokat szenvednek a bel- és csapadékvíztől. Ahol lehet, mélyíteni kell az árkokat, tiszítani az átereszt, ahol pedig gépi erőre van szükség, jelentem a tanácsnak. Elvégre egyetlen lakó sem szereti, ha pocsolya „díszeleg” a háza végén, vagy az ablaka előtt. — És a harmadik? — Ez a legszebb és a legsürgősebb. Végig kell látogatnom a családokat, hogy meggyőződjem arról: kinek mi a panasza. Kaptam néhány új utcát, az ottlakókat még kevésbé ismerem. Sajnos, korosodik a tizenötös körzet, évről évre több a nyugdíjas. Fel kell mérnem — és ezt a munkát már el Az elmúlt hét közepe óta a szolnoki Lengyel Légió utcában dolgoznak az Aszfalt- útépítő Vállalat munkásai. A hónap végére új aszfalt borítja majd az utcát, és aszfaltozzák a megyei tanács melletti parkírozót is. A munkálatok előreláthatólag 2 millió forintjába kerül a városi tanácsnak is kezdtem —, ki a teljesen egyedülálló, segítséget, szociális gondozást igénylő magányos, vagy aki pénzügyi támogatásra, ápolásra, az öregek napközi otthonába, esetleg rendszeres meleg ebédre szorul. — Ügy tudom, egyéb társadalmi megbízatásokat is végez. — A pártalapszervezetünk politikai vitakörét vezetem, a tanácsnál pedig a család- és ifjúságvédelmi bizottság elnökeként tevékenykedem. — Szabad idő, hobbi? — Kertészkedés és megint kertészkedés. Jólesik a mozgás a rendszeres szellemi „agytorna” után. Az igaz, sűrűn meg kell nyújtani a munkaidőt, de ha előre tervezi, rangsorolja az ember a feladatokat, belefér a napba a hivatás, a közéleti munka és esetenként a faápolás, a kapálás és a permetezés is. D. Szabó Miklós
