Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-10 / 212. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. szeptember 10. „FEGYVEHBIMtáTSIlD 80" Közös gyakorlat az NDK-ban Az NDK délkeleti térségében kedden a reggeli órákban — Heinz Hoffmann hadseregtábornok, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK nemzetvédelmi minisztere vezetésével — megkezdődött a Varsói Szerződés országai hadseregeinek közös gyakorlata. A kijelölt csapatok feladata az egyesített fegyveres erők kiképzési tervének megfelelően a váratlanul nagy erővel támadó feltételezett ellenséggel szembeni közös védelem gyakorlása volt. Az első nap gyakorlatának színhelyére érkezett Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke s az NDK számos más párt és állami vezetője. Jelen voltak a szocialista országok meghívott honvédelmi miniszterei, köztük Czinege Lajos hadseregtábornok, magyar honvédelmi miniszter, valamint Viktor Kulikov marsall, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka. A manőver első színterén — csehszlovák, NDK es szovjet csapatok közreműködésével — feltartóztatták a feltételezett ellenség támadását. Az egyesített fegyveres erők, a legkorszerűbb szárazföldi harceszközöket alkalmazva, szoros együttműködésben a légierőkkel, csapások sorozatát mértek a „támadókra”, akik erőiknek az átcsoportosítására kényszerültek. Hajnalban harci riadó ébresztette a magyar katonai tábort, majd gyorsan és pontosan működni kezdtek az irányító törzsek és a parancsnoki vezetési pontok katonai híreszközei. A felkészülés időszakában tanúsított fegyelmezett, áldozatkész gyakorlás eredményeképpen az alegységek normaidőn belül jelentették harckészségüket. A nap folyamán dolgozók és katonák közös gyűlésére került sor a Boxbergi Erőműben, Európa legnagyobb barnaszén-bázisú hőerőművében, amely KGST-együttműködéssel épült, s dolgozói között ma is nagy számban vannak kubai, lengyel, magyar és szovjet munkások, szakemberek. A gyűlésen — amelyen résztvett Erich Honeckerrel az élen az NDK sok párt- és állami vezetője, s a Varsói Szerződés tagországai gyakorlatának többi vendége —, a testvérországok honvédelmi miniszterei • nek nevében Czinege Lajos hadseregtábornok mondoU beszédet. A Varsói Szerződés hadseregeinek közös gyakorlatán szovjet, lengyel és NDK-beli katonák ismerkednek egymással Pártaktívák Lengyelországban Mint a PAP hírügynökség jelentette, Katowicében megkezdte munkáját a vajdasági pártaktíva értekezlete, amelyen az ország jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetével kapcsolatos feladatokat vitatják meg, A tanácskozáson részt vesz Stanislaw Kania, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Stanislaw Kania — mint már jelentettük — a gdanski vajdaságba látogatott és részt vett a vajdasági pártaktíva értekezletén. A tanácskozáson Tadeusz Fiszbach, a vajdasági pártbizottság első titkára elemezte az elmúlt hetek eseményeit, illetve a párttagok jövőbeni feladatait. Felszólalásában Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára rámutatott, hogy a mai helyzet lényegesen különbözik már a három héttel korábbitól, véget ért a tömeges sztrájkhullám az országban. Ismételten hangsúlyozta annak szükségességét, hogy megbízható kapcsolat jöjjön ismét létre a párt és a munkásosztály között. Elmondta, hogy a LEMP KB hatodik plénuma gyors ütemben folytatja majd munkáját és alaposan mérlegelni fogja a rendkívüli pártkongresszus összehívásának gondolatát. Azt azonban — tette hozzá — megfelelő módon elő kell készíteni. A pártnak már addig is tömöríteni kell sorait, s az egész tagság részvételével a társadalom bizalmának viszszaszerzésén kell munkálkodnia. Ami az új szakszervezeteket illeti, Kania kijelentette, hogy ezek létrehozásának jogát a ’->árt nem tagadhatja meg, tekintettel arra, hogy a szervezők kinyilatkoztatták e szakszervezetek szocialista jellegét. Megjegyezte: „a szakszervezeti mozgalom egysége a munkásosztály nagy vívmánya volt és marad”. Hozzászólásának végén a LEMP KB első titkára méltatta a Szovjetunió és a többi szocialista ország Lengyelországnak nyújtott segítségét. 53 milliárd dollár fegyverekre Az Egyesült Államok elnöke hétfőn aláírta azt a törvényt, amely az 1980—81- es pénzügyi évre 53 milliárd dollárt irányoz elő új fegyverrendszerek kifejlesztésére. A törvényjavaslatot korábban a képviselőház és a szenátus is jóváhagyta. Ez a hatalmas összeg, amely jelentős mértékben felülmúlja mindazoknak a szociális, gazdasági és adócsökkentési programok öszszegét, amelyekről a választási kampányban a jelöltek parázs vitákat folytatnak, gyakorlatilag valamennyi új amerikai fegyverrendszer kifejlesztésének folytatását biztosítja az október elsejével kezdődő új pénzügyi évben. A legnagyobb tétel a fejlesztési költségvetésben a repülőgépek korszerűsítésére jutott. LATINAMERIKA ÉS AZ USA A politikai erővonalak kialakulása Popov és Rjumin Öt hónapja a világűrben Kedden befejeződött a világűrben töltött 5. hónap is Leonyid Popov és Valerij Rjumin számára: a Szál jut— 6 negyedik állandó személyzetének két tagja április 9. óta él és dolgozik az űrállomáson. Az elmúlt hónapok meglehetősen mozgalmasak voltak a két űrhajós számára. Munkájukat a Progressz—8 kirakodásával kezdték meg, s később még két teherszállító űrhajón kaptak utánpótlást és új berendezéseket. Háromszor fogadtak látogatókat: május végén a szovjet—magyar űrexpedíció tagjai, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan, június elején a kísérleti Szojuz—T—2 űrhajósa, Jurij Malisev és Vlagyimir Akszjonov, július végén pedig a szovjet—vietnami űrprogram résztvevői: Viktor Gorbatko és Pham Tuan töltött néhány napot az űrkomplexumon. A csaknem másfél hónapos magány azonban hamarosan végetér, Popov és Rjumin ismét vendégeket vár a közeljövőben: mint Satalov altábornagy, a szovjet űrhajósok kiképzésének vezetője bejelentette, legközelebb szovjet—kubai űrexpedíciót indítanak a Szaljut—6-ra. Gandhi sajtókonferenciája India nem támogathatja a bukott Pol Pot-rezsimet. mivel ezt a rendszert a népirtás felelőssége terheli saját országával szemben. Heng Samrin kormánya ura a helyzetnek az országban, ezért ismeri el India a Kambodzsai Népköztársaságot — jelentette ki Indira Gandhi indiai miniszterelnök sajtókonferenciáján, amelyet az ázsiai és csendes-óceáni társéig országainak állam- és kormányfői szintű második regionális tanácskozásának befejezése alkalmából tartott. Az indiai kormányfő hangsúlyozta: India nem ért egyet azzal az értékeléssel, amelyet a konferencia egyes résztvevői adtak a kambodzsai eseményekről. A tanácskozás során számos állam, például Ausztrália, Szingapúr és Malaysia nyomást próbált gyakorolni Indiára, hogy változtassa meg a Kambodzsai Népköztársaság elismerésére vonatkozó döntését. Az Afganisztán körül kialakult helyzettel kapcsolatban Indira Gandhi síkraszállt a politikai rendezésért. A konferencián megvitatott gazdasági kérdésekről szólva Indira Gandhi élesen bírálta a nyugati hatalmak által a fejlődő országokkal szemben alkalmazott kereskedelmi korlátozások és a diszkrimináció politikáját. Az új évtized küszöbén Latin-Amerikában megrendült az a belpolitikai nyugalmi állapot, mely a hetvenes évek derekán alakult ki, és amelyet az egész kontinensen a különböző árnyulatú katonai — félkatonai diktatúrák konszolidálódása és a haladó erők látszólagos paszszivitása jellemzett. Hogy az oligarchia-ellenes antiimperialista társadalmi rétegek tétlensége valóban csak látszólagos volt, mi sem bizonyítja jobban, mint a közelmúlt hónapok eseményei, melyek során különösen a közép-amerikai államokban elemi erővel felszabaduló indulatok olyan megrendíthetetlennek hitt diktátorokat söpörtek el, mint a Nicaraguában évtizedek óta gátlástalanul uralkodó Somoza családot, és a módszereiről, valamint USA-szimpátiájáról nem kevésbé hírhedt Carlos Humberto Romero tábornokot Salvadorban. Az éveken át az Egyesült Államok támogatását élvező, önkényuralmi rendszerek bukása természetesen nem azt jelenti, hogy ez a régió kiesett volna a „nagy északi szomszéd” érdeklődéséből. Sokkal inkább taktikai váltást kell keresnünk az események hátterében, melyben laz alapvető észak-amerikai stratégia most is kitapintható: minden áron megőrizni a Latin-Ameri'kára gyakorolt befolyást és ellenőrzést, jelen esetben még azon az áron is, hogy a szalonképtelenné vált „kis” diktátorokat veszni hagyják, de megőrizzék jól kiépített hídfőállásaikat az illető országokban. Az említett események, valamint a Kuba ellen ismét kiújult provokációk sorozata szemléletesen illusztrálják az amerikai imperializmusnak arra irányuló lázas tevékenységét, hogy a haladó erőket feltartóztatva, ha lehet megerősítse pozícióit a nyugati féltekén. o Az Egyesült Államok ilyen irányú törekvéseinek jól nyomonkövethető történelme van, mely visszanyúlik egészen a múlt század elejéig, a Spanyolország ellen vívott latin-amerikai függetlenségi harcok idejéig. Ekkor 1823-ban hirdette meg Monroe, amerikai elnök azóta hírhedté vált doktrínáját, az úgynevezett Monroe-elvet, melynek jelmondata a következő: „Amerika az amerikaiaké”. Az idők során világosan tisztázódott, hogy a feltörekvő nagyhatalomnak nem elsősorban a latin-amerikai népek elnyomottsága fájt, hanem az európai gyarmatosítók helyébe szeretett volna lépni. Ez a szándék a későbbiekben olyan eseményekben kristályosodott ki, mint például a Mexikó ellen az 1840- es években indított rabló háború, melyben utóbbi elveszítette akkor területeinek mintegy felét; vagy a történelem első imperialista háborúja, melyet az USA Spanyolország ellen vívott Kuba birtoklásáért. Ezen egyértelmű agresszív fellépések közben Észak- Amerika politikusai már meg is alkották a pánamerikanizmus ideológiáját, mely az amerikai nemzetek összefogásáról, egymásra utaltságáról, a geopolitikai determináltságról és ennek következtében az érdekek egységéről szónokolt. e A pánamerikanizmus ezzel szemben nem egyéb, mint az Egyesült Államok imperialista politikája, melyet konkrét formában a nyugati féltekén alkalmaz annak érdekében, hogy megtartsa és kiterjessze pozícióit mind gazdasági, mind politikai vonatkozásban. Az amerikaközi összefogás égisze alatt alakult meg 1889-ben a Pánamerikai Unió, melynek konferenciái egészen a II. világháború végéig időről időre összeülték. Közben az úgynevezett „összefogás” jegyében olyan események mentek végbe, mint a Panama Kolumbiától való elszakadását eredményező puccs 1903-ban (Panama korábban része volt Kolumbiának, és az akkor eltervezett csatornaépítés céljára az Egyesült Álamok meg akarta venni az illető területet a kolumbiai kormánytól, mely azonban visszautasította az ajánlatot. Az újonnan kreált, állam, Panama kormánya viszont készségesen beleegyezett az ügyletbe). Másik példa az 1910-ben Kubára erőszakolt egyezmény, melynek hírhedt pontja a Platt-cikkely kimondta az amerikai ellenőrzés jogát a sziget felett és katonai támaszpont létesítését tette lehetővé az USA számára. Az így létrehozott Guantanamói támaszpont a mai napig fennáll, beékelve egy független, el nem kötelezett ország, a Kubai Köztársaság területébe. A második világháború éveiben még tovább nőtt Latin-Amerika jelentősége az északiak szemében. Ez annál is érthetőbb, mivel a földrajzi elhelyezkedésén túl a kontinens déli része mindig az olcsó nyersanyagok, elsősorban a stratégiai jelentőségű nyersanyagok (olaj, réz, színes fémek, stb.) fellelőhelye volt, és ezenkívül biztos piacnak számított és számít ma is az észak-amerikai iparcikkek számára. 1948-ban Bogotában, Kolumbia fővárosában összeült a IX. Amerikaközi Konferencia, mely megvitatta és elfogadta az Amerikai Államok Szervezete alapokmányát, és ezzel az aktussal tulajdonképpen létrehozta az új szövetséget. Az USA által a II. világháború után életrehívott reakciós, agreszszív katonai politikai szervezetek sorában az AÁSZ volt az első, majd ezt követték az ugyanazt az imperialista koncepciót képviselő blokkok; a NATO, CENTO, SEATO. Az AÁSZ alapokmányát az 1947-es Rió de Janeiro-i paktum nyomán fogalmazták meg a szervezet tagállamai, és ezzel át is vették annak reakciós szellemét és egyes kirívó pontjait is. A paktum aláírása a „kommunista öszszeesküvés leleplezése” és bizonyos „idegen hatalmak beavatkozása” (értsd a szocialista országok) jegyében szított kampány közepette került sor. Az AÁSZ alapokmánya igyekszik megtartani az összhangot az ENSZ Alapokmányával. A szervezet céljai és működési elvei között természetesen szerepel a béke megőrzése, a viták békés rendezése, bárminemű agresszió megakadályozása, stb..., de néhány pontjában rögtön felfedezhető az Egyesült Államok azon törekvése, hogy a nyugati féltekén zajló eseményeket „házon belül”, a világközvélemény bevonása nélkül irányíthassa. Ennek ékesszóló bizonyítéka az alapokmány egyik rendelkezése, amely megfogalmazza az úgynevezett „elsődle ges rendezés” doktrínáját, aminek az a lényege, hogy a tagállamok között keletkezett nézeteltérések először az AÁSZ külügyminiszteri értekezletén kerülnek megvitatásra, nem pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt, mintegy megkerülve ezzel a világszervezet fórumait. Később ennék a doktrínának szemléletes gyakorlati bemutatását láthatta a Világ az 1954-es guatemalai események kapcsán. Q Az, hogy az AÁSZ alapokmánya mennyire felel meg a nemzetközi jog normáinak és az ENSZ Alapokmány által felállított elveknek, talán jogi vita tárgya is lehet. Azt viszont, hogy áz Amerikai Államok Szervezete rögtön megalakulásától kezdve három évtizeden át az Egyesült Államok érdekeinek intézményesített kiszolgálója volt, ma már egész sor történelmi tény bizonyítja, melyek a mai napig is frissen élnek a világközvélemény emlékezetében, és melyek háttérül szolgálhatnak a napjainkban lejátszódó politikai változások értékeléséhez. Kovács Gyula (Folytatjuk) LONDON Ä brit kormány kedden bezárta teheráni nagykövetségét és a diplomaták délután már haza is repültek. A külügyminisztérium küzleménye hangsúlyozta, hogy nincs szó a diplomáciai kapcsolatok megszakításáról, hiszen az iráni nagykövetséget nem szólították fel Londonból való távozásra, de „Teheránban a körülmények lehetetlenné tették a brit nagykövetség további működését”. SZÓFIA Bulgáriában országszerte ünnepi felvonulásokon emlékeztek meg a szocialista forradalom győzelmének 36. évfordulójáról. A szófiai Ivan Vazov Nemzeti Színházán hétfőn este megtartott ünnepi ülésen Petr Tancsev, a Bolgár Népi Földműves Szövetség titkára, az Államtanács elnökének első helyettese mondott beszédet. TELEXEN PEKING A kínai Országos Népi Gyűlés szerdán záruló ülésszaka számos meglepetéssel szolgált a pártvezetés és a kormány számára. A képviselők ezúttal nem elégedtek meg a hagyományosan szerény és eleve feledésre ítélt javaslatok megtételével, hanem rendkívül határozott, konkrét és éles bírálatban részesítették a párt és az állami vezetés gyakorlatát és politikáját. A képviselők egy csoportja tíz pontos javaslatot terjesztet az Országos Népi Gyűlés elé a Parlament jogkörének helyreállítására és megerősítésére vonatkozóan. WASHINGTON Edmund Muskie amerikai külügyminiszter, aki az ENSZ-közgyűlés idején, szeptember 25-én találkozik Gromikó szovjet külügyminiszterrel, e találkozó előtt ^Brüsszelben még tanácskozik NATO-beü kollégáival. Az AP amerikai hírügynökség washingtoni diplomáciai körökre hivatkozva azt jelentette, hogy a Gromikó— Muskie találkozó eredményeként megállapodás születhet: hol és mikor kezdődhetnek a tárgyalások amelyeket a Szovjetunió javasolt a középhatótávolságú rakétafegyverek korlátozására. TRIPOLI Hétfőn Tripoliba érkezett Hafez Asszad szíriai elnök, s nem sokkal később megkezdte tárgyalásait Moamer El-Kadhafi líbiai vezetővel a két ország tervezett egyesüléséről. A szíriai államfőt a líbiai fővárosba elkísérte Kaszm miniszterelnök és Kaddam külügyminiszter, valamint több más magasrangú szíriai politikus. Hírügynökségi jelentések szerint a két vezető mindenekelőtt az egyesülés „technikai” részleteit vitatja meg.
