Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-24 / 172. szám

1980, július 24. SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 3 KÖTELESSÉGÜNK A SZOCIALISTA DEMOKRATIZMUS ERŐSÍTÉSE Szentistványi Gyuláné nyilatkozata Választás utáni népfront-tapasztalatok Az országgyűlési és tanácstagi választások tapasztala­tait, valamint a belőlük fakadó mozgalmi teendőket az el­múlt hetekben elemezték a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában, a területi és a helyi testületekben. A következtetésekről, s ezekhez kapcsolódóan a lakóterü­leti politikai munkában a szerteágazó tervekről Szentist­ványi Syuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyilatkozott. A választások tapasztala­tait hármas, politikai, tár­sadalmi életünk nagyon je­lentős erényeit kiemelő cso­portba lehet sorolni — hang­súlyozta. A legfontosabb: a jelölő­gyűlések 2 millió 200 ezer részvevője, a 'tanácskozáso­kon elhangzott felszólalások, és felnőtt lakosságunk június 8-i szavazata meggyőzően példázta a nemzeti egységet, a bizalmat, amelyre a fejlett szocializmus építésének prog­ramjában a Magyar Szocia­lista Munkáspárt nagy súly- Jyal alapoz. A választási elő­készületek másik tanulsága — s egyben követendő példá­ja — hogy a politikai és a társadalmi szervezeteknek a szövetségi politika több mint két évtizede érvényesülő aranyalapjára építő, össze­hangolt, tartalmas és sokré­tű munkája hatalmas mozgó­sító, cselekvő erőt jelent az élet minden területén. Lénye­gében ehhez kapcsolódik, a népfront több mint 4000 bi­zottságának, s több százezres aktivatáborának az elmúlt hónapokban végzett munká­jából adódik a harmadik kö­vetkeztetés : mozgalmunk részvevői nemcsak közjogi feladatukat látták el mara­déktalanul, hanem a réteg­gyűléseken, a kis- és a nagy- létszámú jelölő-, illetve vá­lasztási gyűléseken felkészül­ten, érvelőén vitázva és meg­győzve újabb állampolgáro­kat hoztak közelebb politi­kánkhoz. — Ugyancsak örvendetes és jelentőségében messzebb­re is mutat a Választások elő­készítését jellemző aktivitás. Nem csupán a felszólalók nagy számára gondolok, ha­nem az eredményeket és a hibákat reálisan értékelő, a megoldásokat körvonalazó észrevételekre, javaslatokra is. A felsőbb irányító szervek munkája kritikusam és önkri­tikusan éppúgy terítékre ke­rült, mint a szűkebb közös­ségek tevékenysége. A fele­lős, a szemléleti és a tudati fejlődést alátámasztó észre­vételek is aláhúzták a szo­cialista demokrácia tovább­fejlesztésének fontosságát. Ebből adódik mozgalmunk folyamatos feladata, hogy a jövőben még jobban vonjuk be az állampolgárok millióit a közügyek megvitatásába, intézésébe. — Nemcsak lehetőségünk, hanem a politikánkból faka­dó kötelességünk is a szocia­lista demokratizmus erősíté­se. Az elmúlt esztendőkben, az V. ötéves terv-koncepció, a belkereskedelmi, a családjo­gi, és más törvénytervezetek nyílt fórumain lakosságunk bizonyította: felelősen, előre­vivőn él társadalmi vélemé­nyező, ellenőrző szerepével. __ — Mozgalmunk testületéi ősszel hozzáfognak a leg­utóbbi, a VI. népfrontkong­resszus óta megtett út föl­méréséhez, amelynek az or­szággyűlési, a tanácstagi és a lakóbizottsági választások fontos állomásait jelentéhez Bizonyították, hogy mélyülő szocialista nemzeti egysé­günk — az együttgondolko­dás és közös cselekvés súlyá­val — az országépítésnek, hazánk gazdagodásának meg­határozó ereje — mondotta befejezésül Szentistványi Gyuláné. Évről évre eliszaposo­dik a Szolnoki Cukor­gyárban az a kút, amely közvetlen kapcsolatban áll az élő Tiszával, és amelyből a répamosáshoz szükséges technológiai vi­zet nyerik. A kút tisztítá­sa tehát minden nyáron, a kampány indulása előtt szükséges. A feladatot már több éve a szolnoki MHSZ-KÖTIVIZIS köny- nyűbúvár klub vállalja magára — az idei mun­kát mutatja be képripor­tunk. A nem túl nagy méretű kútba a könnyű­búvár-felszereléshez tartozó, nagy mozgé­konyságot biztosító neoprén ruhát, és a ne- hézbúvár-felszerelés vezetékes levegőellá­tását párosítják — ez ugyanis hosszú víz alatti tartózkodást tesz lehetővé. Bekker Istvánt mindenféle tartozékokkal Szerencsés József és Kis Gyula szerelik fel merülés előtt A tábla intését ez esetben senki sem veszi komolyan — bár a merülés sohasem válik kockázat nélküli szórakozássá a víz alatti gerendák és más előre nem látható veszély- források miatt A víz feletti utolsó pillanatokban a. „narg- hilének”, magyarul vízi pipának nevezett levegőellátó csutora a fogak közé, a szem­üveg a helyére kerül — bár ez utóbbi csak illúzió, hiszen ötven centiméteres mélység­ben már nem is dereng a fény — a kút pe­dig öt méternél is mélyebb A békaember ismét felbukkan — zsákmá­nya néhány tömítőgyűrű, a békavadászat­ra használt kihegyezett hegesztőelektródák és — egy komplett szerszámosláda! Ro­mantikus kincsvadászat helyett ez — és a tiszta kút — a többnapos munk'a ered­ménye Kőhidi Imre képriportja Ellenőrzés a kádermunkában tervszerű, átgondolt tevékenység; s az előttünk álló fela­datok megkövete­lik, hogy a párt- szervek növeljék, magasabb színvonalra emeljék ellenőr­ző tevékenységüket a káder­munkában is. Ez tulajdon- képppen a káderpolitikai el­vek gyakolati érvényesülé­sének folyamatos ellenőrzé­sét, a kádermunka tenden­ciájának, tapasztalatainak rendszeres elemzését jelenti. Nagyon fontos, hogy a hely- zetmegállapításon túl ele­mezzék kritikusan azokat az okokat, amelyek a prob­lémák forrásai. A hiányos­ságokért és a mulasztások­ért pedig vessék fel á sze­mélyes felelősséget. Az el­lenőrzés igen sokrétű fela­dat, nem nélkülözhető a ká­dermunka egyik eleménél sem. Az ellenőrzésnek — a te­rület adottságaitól, az adott problémáktól függően — sokféle módszere lehet, ame­lyek külön-külön, de kom- íbtináEfan is alkalmazhatók. Lehetséges helyszíni vizs­gálat, s annak tapasztalatai­ról készült értékelés megvi­tatása; egy-egy terület ve­zető testületének, vagy ve­zetőjének beszámoltatása (a vezető szerv ülésén, vagy azon kívül a szerv megbí­zása alapján) ; alsóbb szintű testületek ülésein való rész­vétel, amikor az a káder- és személyzeti munkával kapcsolatos kérdést tárgyal; írásos tájékoztató jelentés kérdése; a vezetői munka értékelése; stb. Szükséges esetekben az el­lenőrzés lehet átfogó jelle­gű, amikor a kádermunka egészére kiterjed. A legcél­szerűbb külön vizsgálni egyes részkérdéseket; pl: a káderkiválasztás elveinek ér­vényesülését; a kádernevelés és utánpótlás helyzetét; a minősítések tapasztalatait, a személyzeti apparátus tevé­kenységét, vagy a káder­munka más részkérdését. Mindez azonban nem helyet­tesítheti a folyamatos hely­színi ellenőrzést. A vezető testület ellenőr­ző munkájának középpont­jában elsősorban a káder­politika érvényesülése áll­jon. Ezt mindenkor a fel­sőbb pártszervek és saját határozatainak tükrében kell vizsgálni. A testület akkor tudja hatékonyan vé­gezni ellenőrző és elemző munkáját, ha tagjai ismerik a kádermuinkával kapcsola­tos saját és felsőbb szervek határozatait. Ezért szüksé­ges, hogy az eddiginél na­gyobb gondot fordítsanak mindenütt a határozatok megismertetésére, egységes értelmezésére, a végrehajtás megszervezésére. Mindezt jól elősegítheti az olyan gya­korlat is, amikor az ellenőr­zést követően a pártszervek vezetői az érintett terület párt-, állami és gazdasági, valamint személyzeti veze­tőivel közös tanácskozáson vitatják meg a munka ta­pasztalatait, a határozatok, rendeletek végrehajtásának helyzetét és hívják fel a fi­gyelmet a tovább tenniva­lókra. Az ellenőrzés módszerei közül külön is kiemeljük a vezetői (munka rendszeres értékelését. Az egyes felada­tok megoldásának értékelé­se segítséget és biztonságot ad a vezetőnek. Hiszen ha tudia. hogy munkájának el­lenőrzése folyamatos, akkor biztos lehet benne, hogy hi­báit gyorsan jelzik, s ezzel lehetőséget adnak azok ki­javítására; helyes, követen­dő gyakorlata pedig megerő­sítést kap. Ehhez persze igen fontos, hogy az ellen­őrzés és értékelés elsőrendű célja a jobb eredmények el­érésének segítése legyen. El­gondolkoztatóak az olyan ér­tékelések, amelyek szerint pl. egy üzem vezetői jól végzik dolgukat, de az álta­luk vezetett üzem nem ké­pes megfelelni a népgazda­sági követelményeknek. Konkrét esetekben egy ve­zetőnek nem valami szak­mai-politikai vezetői köve­telményeknek kell megfelel­nie, hanem képesnek kell lennie az üzemet — a vál­tozó körülmények között is — a magasabb színvonalú eredményekhez vezetni. kádermunka terv- szerűségének fej­lesztésével, az el­lenőrzés javításán val minden terüle­ten elősegíteni, hogy meg­találjuk, kiválasszuk, felké­szítsük és vezető funkcióba állítsuk azokat a kádereket, akik képesek a párt politi­kájának megvalósításáért önzetlenül, áldozatkészen és eredményesen dolgozni. Kenéz Anna MSZMP KB munkatársa Mit tegyen az ember ha vezető és fiatal A Martfűi Növényolajgyár építkezésén most adják át a laboratóriumot a laborvezetőnek, Pólya Katalinnak. A másutt oly megszokott feszült, ideges hangulatnak nyo­ma sincs: okosan, de szinte baráti és belátást követelő hangon mondja el kifogásait az átvevő. Amíg várako­zom, megfogalmazódik a kérdés: milyen is egy harminc körüli — tehát a felkészülés után, de a termékeny évek előtt álló középvezető élete? — Hogyan választott pá­lyát? — Nem akartam tovább­tanulni középiskolás korom­ban! A vegyipari szakközép- iskolában 4 + 2 oktatási rendszerben tanultunk; min­den héten két napot dolgoz­tunk a Vegyiművekben. Na­gyon szerettem a forgácsoló­műhely illatát: olyan termé­szetesnek éreztem, hogy ott dolgozunk majd tovább. És ma sem tudom, milyen meg­fontolásból jelentkeztem a Műegyetem vegyészmérnöki karára. Hogy nem tudatosan akartam vegyész lenni, az biztos. Érdekes, hogy a leg­több értelmiségi ismerősöm hasonlóan járt: már a gim­náziumot is véletlenszerűen választották — hiszen egy tizennégy éves kamasz még azt sem láthatja pontosan, hogy a serdülőkor végére mivé fejlődik — az egyetem­re pedig legtöbbjüket nem valamiféle elhivatottság, in­kább a „jó tanuló” kiválasz­tásának automatizmusa len­dítette. — Az egyetemi évek ma, nyolc év múltán, jelentenek valamit? — Nagyon szerettem az egyetemet: az érdektől men­tes vitákat, a nálam feltét­lenül okosabb emberek kö­zelségét, a kötetlen, önálló életmódot. Volt egy speciali­tásunk. az úgynevezett „Show-s Shonka”. Egy „ki­ficamodott” agyú szervező­gárda egy hétre mindenféle butaságokra mozgósította a vegyészkollégákat. Például: aki a legtöbb, menzáról ha­zavitt és otthonfelejtett evő­eszközt adta le, kapott egy tortát. De benne voltam ab­ban a stábban is, amely a vegyészkar csapatát vezette az egész egyetemet, tízezer egyetemistát megmozgató nagy „Művese” vetélkedőin. Ki visz a leggyorsabban to- jásrántottát a zsűrinek — szólt a feladat. És a kollé­gium legmagasabb sráca sza­ladt az utcán a serpenyővel, előtte-alatta a legkisebb vit­te a turistagáz lángját. A legszebb közösségi élményem volt, amikor a hat kar ugyan­ilyen emberei, mint én is, összejöttünk este az E-klub- ban, vagy ezren,. hogy most már egymást tegyék lóvá; és hogy elszorult torokkal hall­gassák Kovács Katit bluest énekelni — ezeket az élmé­nyeket nem lehet elveszíte­ni. Ezután egy hónappal vé­geztem el az egyetemet. — Nem viselte meg a hir­telen váltás? — Volt egy diplomám, meg egy öntudatlan vágyódás bennem: Pesten maradni! A megélhetésre is kevés pénzért — és a családom úgy dön­tött, hogy azt az álmomat már nem finanszírozza. Le­törtem nagyon; szeptember végén még otthon kötöget- tem. Csak amikor már a köz- veszélyes munkakerülés ré­me fenyegetett, akkor jelent­keztem a cukorgyári labo­ratóriumba. — mégis, mind­össze hat hét alatt tökélete­sen belefelejtkeztem a kam­pányba. Szép ott a labora­tórium munkája: közvetlen, azonnali és kölcsönösen meg­határozó kapcsolatban áll a technológiai folyamattal. A kampány alatt, háromheten­ként 36 óra pihenőidő járt: hamar megtanultam a meg­bízható eredményű, gyors munkát. A cukorgyárban a laborvezető-helyettesi munka bizalmi állás — a jó ered­mények pedig szükségsze­rűen hozták a megbecsülést, KISZ-titkár lettem. Mégis, bármilyen gyorsan beillesz­kedtem, vonzott az új, nagy feladat — így kerültem a „növényolaj” építkezésére, jó egy évvel ezelőtt. — Sima útnak tűnik, amit mond. Pedig vezetőnek lenni elkülönülést is jelenthet, konfliktusokat okozhat. — önnél ez hogyan jelentke­zett? — Soha nem éreztem, hogy a vezető szerep eltávolítana másoktól! Inkább segített: könnyebb volt a belátás, a megértés, — ami döntő az emberi kapcsolatoknál. Ke­vés feltételhez kötődik ná­lam, hogy kit fogadok el, sok is a jó ismerősöm. Igazán nagy élményt azok adnak, akikből — már egy rövid ta­lálkozás alatt is — sugárzik, amire érzékeny vagyok: a nyíltság, az emberi tartás, egy pici szakmai zsenialitás — és itt az építkezésen is vannak ilyen emberek, sze­rencsére. Ma még nem di- csekedhetem vele, hogy mun­kám, közéleti cselekvéseim mások számára Is hozzáfér­hetők: de él bennem a törek­vés. „Főnöknek” lenni, ve­zetni csak lehetőség — de egy értelmiségi számára a főnöke meghatározó. Hiszen alkotni kockázatos dolog; és ha egy szellemi munkára, alkotásra „kényszerült” em­bert bizonytalanság vesz kö­rül, az borzasztó! Akkor még a vélt hibák mögött is em­beri hibákat, egyéni érdeke­ket keres! Példakép kell ne­ki, és olyan hely, ahol hagy­ják dolgozni! Nem túl régen, és nem túl nagy pozícióban vagyok vezető; de első fel­adatomnak ennek a jó lég­körnek a megteremtését, megtartását tűztem ki. A többit majd meglátjuk: időm van. Kőhidi Imre Békaemberek békék között

Next

/
Oldalképek
Tartalom