Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. Június 3. HIMJEGYIET A nagy Alom A 22-es csapdájába kerül a néző Raymond Chandler világhírű regényének új filmváltozatát nézve. Ha ugyanis olvasta az alapmű­vet, akkor igen nagy csaló­dás számára a Michael Win­ner rendezte film, ha viszont nem ismeri a könyvet, akkor nem érti meg a filmet. A jó szándékú néző mit tehet: pótolja mulasztását, nekifog Chandlernek... Ez igen, kiált fel Marlowe mesteri trükkjeit olvasván, s ami­kor a könyv Végére ér, eset­leg arra gondol: hát igen, ezt a krimit lehetetlen meg­filmesíteni. Ha mégis „ezt teszik”, utoléri az adaptá­ciók sorsa, csalódást okoz. Ám most. e sorok olva­sása közben megszólalhat­nak más, „javakorban” levő nézők: „ugyan, ne beszél­jünk mellé, mit kell arra a 22-es csapdájára vagy mi­csodára hivatkozni, Chand­ler helye Edgar Poe, Conan Doyle és Agathe Christie mellett van, tehát a klasz- szikusok között, egyszerűen csupán arról van szó, hogy ez az új. amerikai feldol­gozás rossz. A rendező mel­léfogott. Néznék csak mega Howard Hawsh rendezte 1946-os változatot, Humph­rey Bogarttal a főszerepben, akikor megtudják, milyen nagyszerűen .megél’ ez a Chandler-regény filmen is.” Summás ítélet — van benne valami. Annyi feltét­lenül, hogy az 1946-os adap­táció kristálytiszta logikájú, a kétszer kettő négy igazá­val építkező, érthető, mert hiteles. Winner filmje már merőben más. Félreértés ne essék, nem azt kiérjük szá­mon a második adaptáció rendezőjétől, hogy miért nem olyan, mint a Howard Hawsk teremtette, rendezte „nagy álom” — de azt igen hogy miért nem Chandler, ha már az ő neve szerepel a címlapon. Erre — marad­junk továbbra is a játék ke­retein belül — esetleg Mi­chael Winner kérdezhetne vissza: „én azt nyomtattam a színlapra, hogy a filmet Chandler regénye nyomán írtam és rendeztem”. A kör ezzel be is zá­rult Winner filmje tehát nem azért rossz, mert Chand­ler, hanem azért, mert Win­ner. S hiába minden tiszte­letünk és elismerésünk a kiváló angol rendezőnek. A nagy álommal bakot lőtt. Leginkább talán azzal, hogy Chandler 1930-as évekbeli, Los Angelesben játszódó történetét maivá tette, s Londonhoz kapcsolja. Tehát Marlowe ott és most — a szigetországban mesterdetek- tíveskedik. Mi a különbség? Csak éppen annyi, hogy Marlowe amott mélyre És az amerikai társadalomban, s nagyot merít annak iszapos szövevényéből, míg ideát és most csak derülhetünk a pornográf képek körüli nagy hűhón. Ha Marlowét egy londoni szexbutikban eladó­ként látnánk viszont Win­ner filmjében, akkor sem le­pődnénk meg annyira, mint így ■.. Marlowe ugyanis ásatag figurává vált — ki­nek, melyik milliomoslány- nak gond az ma már, hogy az aktfotói nyilvánosságra kerülnek, nem adna ezért egyetlen londoni megbízója sem napi 50 fontot szegény jó Marlowénak, de talán 50 fillért sem ■.. Sajnos, ebben a nagy hi- teltelenségben — amelyet a film áraszt — minden oly vészesen komor. Chandler finom iróniájának nyomát sem leljük. Ráadásul Robert Mitchum Marlowéként olyan faarccal, szenvtelenül éli szerepét, hogy kétségbe von­juk, egyáltalán éli-e? Mindezektől függetlenül is szívesen megnéznénk „ egy­szer A nagy álmot. De nem a Winner-félét, hanem az 1946-ban készített Chandler- filmet. Tiszai Lajos Ünnepi könyvhét 1980 Irodalmi est — Könyvtártörténeti tanácskozás Író-olvasó találkozók Juhász Jácint színművész a szombaton megrendezett iro­dalmi esten ' Irodalmi esttel köszöntöt­ték az ünnepi könyvhetét szombaton este Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központiban. A műsor­ban — amedyist Bencze Zsu­zsa rendezett — a könyvhét­té megjelent újdonságokból kapott ízelítőt a közönség. Juhász Jácint, Keres Emil, Kovács István, Papp János és Bencze Ilona előadásában verseket. prózarészleteket hallhattunk; többek között Szabó István, Tóth Judit, Csukás Isitván. Győré Imre és Juhász Gyula írásait tol­mácsolták, József Attila, Horgas Béla. és Bereményi Géza megzenésített verseit Novak János és Jacobi Lász­ló szólaltatta meg.. Ugyan­csak az ünnepi könyvhét programjaiként rendezték meg a művelődési központ­ban vasárnap délután Pá­los Zsuzsa, „Eszterlliánc” cí­mű gyermekműsorát, nagy sikerrel. A könyvhét programja ma délelőtt fél 10-től könyvtártör­téneti tanácskozással folyta­tódik Szolnokon . A sza kem­berek a magyar konyvtár­Pálos Zsuzsa és közönsége ügy felszabadulás utáni tör­ténetének főbb állomásait tekintik át. A tanácskozás előadója Fütala Tibor az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ igazgatója lesz. Ugyancsak a tanácskozásom, értékelik a megyei könyvtártörténeti és helyismereti pályázatot. és ismertetik a nyertes pálya­munkákat. Az energiagaz­dálkodás és aiz energiatak®- rékosság témakörében ren­dezik meg — ma délután 5 órától — a MTESZ. a. TIT és Verseghy Könyvtár .közös klubestjét, melynek házigaz­dája Mohácsi Ottó,a megyei pártbizottság titkára lesz. A mai napon író-ól vasó talál- . kozóra is sor kerül. Jobbágy Károly költő kisúiseállási szakmunkástanulókkal: Bíró József pedig törökszentmik­lósi általános iskolásokkal találkozik. Az előző évek szokásaitól eltérően nem csupán könyv­árusítás folyik Jászberény­ben, a néhány évvel ezelőtt útjára bocsájitott Nyitott ház kísérleti mozgalom kereté­ben a Déryné művelődési ház most érdekes ötletekkel gazdagítja a kultúra hetét. A Lehet vezér 'téren felál­lított utcai könyvpavilonhoz nyitott paraván csatlakozik, amelyen Nemes Árpád Jász­berény életét bemutató do- kumenitumfotóit láthatják az érdeklődők. Szomszédságá­ban a városi könyvtárból hozott irodalmi tárgyú mű­vészi kisigirafikóik színesítik a kiállítást. Akik másféle vizuális él­ményre vágynak mintegy hatszáz ismeretterjesztő, mű­vészeti vagy irodalmi vonat­kozású' gyermekek igényeit is kielégítő diaifiimet tekint­hetnek meg. Reggeltől estig folyik a diafilexes automata vetítés. Egyidejűleg; az utcáira, bekerített pavilonban a „Diákkönyvtár hangszala­gon” sorozat kedvelői négy fej hallgatón lemezeket hall­gathatnak. A házi jogitanács- adó füzetek, könyvismerte­tők. helybeni olvasására in­vitáltnak. Rövid ismertetése­két egyébként folyamatosan sugároznak magnetofonról. Ry\|)jQ hulk'inthosszán Eseményről, eseményre * A rádió gyorsaságát, érzé­kenységét, szervezettségét — mint minden tömegkommu­nikációs intézményét — ala­posan próbára tette a múlt hét szenzációszámba menő eseménye: a szovjet—ma­gyar páros űrrepülése. S a ráldió fényesen kiállta a pró­bát. Gyorsan, érzékenyen, szervezetten adta, „kínálta” a hallgatónak a tudnivaló­kat, az „űrszignál” figyelem­felkeltő (és gyorsan megta­nulható) zenéje után rend­szerint „első kézből való” híreket, információkat. Ami különösképp fontos: nemcsak a hírek, információk „kíná­lata” volt bőséges, hanem kellő mennyiségű — érde­kes — ismeretterjesztő hát­téranyagot is hallhattunk. Jeles eseményekben egyéb­ként sem szűkölködött az elmúlt hét. Pedagógusnap volt, megkezdődött az ünne­pi könyvhét... Szép volt és érzelmileg is át-átforróso- dott az Ifjúsági Rádió .va­sárnap délelőtti — pedágó- gusnapi — „Pódiumon — taps nélkül” című műsora. Az a hallgató viszont, aki a hét közepe táján meghall­gatta Kronstein Gábor „Mit ér az ember, ha pedagógus?” című jegyzetét, mélyen el­töprenghetett a címben 1öl­tett nagyon is időszerű kér­désen. A mintaszerű jegy­zet a pedagógusok anyagi megbecsülésének és a szak­ma társadalmi presztízsének összefüggéseit vizsgálta na­gyon alapos érveléssel, ki­kitekintve a közvetlen téma határain túlra is. A Krons­tein Gábor jegyzethez ha­sonló kispublicisztikai telje­sítmény viszont „hiánycikk” a rádióban (s nemcsak ott) pedig ez a műfaj nagyon is alkalmas bizonyos homály­ban levő feszültségek meg­világítására. Szegedről, az ünnepi könyvhét megnyitójának színhelyéről „Üdvözlet az olvasónak” címmel hangzott el irodalmi rejtvényműsor, amelynek színeit, érdekessé­gét a műsorvezető Rapcsá- nyi .László ténykedése ha­tározta meg. Ahol a szobrok születnek A modellre homokot telepítenek A szobrász kőbe, márvány­ba, bronzba álmodja művét. Ha fémeket választ anyagá­ul, szakemberek; szoborön- tők kezébe kerül az eredeti modell, a művész által több­nyire gipszből formázott minta. Magyarországon az egyet­len szoboröntő üzem a Kép­zőművészeti Vállalat kőbá­nyai öntödéje. Itt kapja meg a szobor a végső formáját. Az eredeti gipszanodellt két félre bontva homokkal dön­gölik körül. (A nagyméretű. közterekre szánt plasztiká­kat feldarabolják, és részle­tekben öntik fémbe.) A homokmintát szárítják, és egy magot, — az eredeti' modellnél valamivel kisebb- , re faragott változatot — ké­szítenek hozzá. Ennek a mag­nak szögvasból hegesztett váza adja meg a kellő me­revségét. A homokágyhoz Székesfehérvár környékéről hozzák az alkalmas agyagot. A homokréteget fakalapács- csal döngölik a modell min­den négyzetcentiméterére. Késekkel faragják, igazítják. — a fölösleget sűrített leve­gővel távolítják el róla. A végső fémöntvénynek minél vékonyabbnak kell lennie, mivel a vastag réteg jobban zsugorodik hülés köz­ben. és így .több veszhet el az eredeti alkotás apró rész­leteiből. Az utolsó művelet a ci- zellálás. A fémöntvényt csi­szolják. savakkal maratják, attól függően, milyen pati­nát. szint, felületet szánt mű­vének a szobrász. K. T. • Bartók Béla szobra végső felületkezelésre vár Röviden A „Világszínház” a fran­cia romantika zsenije, Vic­tor Hugo „A királyasszony lovagja” című drámáját tűz­te műsorra — a Madách Színház 1956. május 16-i elő­adásának hangfelvételét. A közel negyedszázada lezaj­lott előadás a rádió felújí­tásában nem színháztörténeti érdekességként, nem kurió­zumként hatott* — hanem friss szépségével. Ismét be­igazolódott: érdemes időn­ként lefújni a port a régi felvételekről — mert lehet, hogy kincs bukkan elő... — eszjé — Nyári Játékok Nyári játékokat rendeznek júniusban a boglárlellei Vö­rös kápolnánál. A Kaposvá­ri Csíki Gergely Színház tár­sulatának előadásában, Bá- barczy László rendezésében mutatják be Ivó Bresan „Pa­raszt Hamlet” című színmű­vét és Becket „Godotra vár­va” című drámáját. Ascher Tamás irányításával. Új főszereplők Űj főszereplőkkel tűzte mű­sorára szombat este a Fővá­rosi Operett Színház a „Csó­kolj meg Katám” című mu­sicalt. A címszerepet Le- hoczky Zsuzsa, Petrucchiót .Farkas Bálint alakította. Jú­nius 14-én mutatkozik be ezekben a szerepekben Ud­varias Katalin és Harsányi Frigyes. Ecsettel kezelik az öntőmintát

Next

/
Oldalképek
Tartalom