Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-21 / 144. szám

1980. június 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A VBKM Erősáramú Elektronikai Gyárának budafoki gyáregységében úgynevezett tirisztoros ívhegesztő berendezéseket készítenek. A szocialista piacon egyedülálló be­rendezéssel különleges minőségi követelményeknek is megfelelő varratot lehet készí­teni, többek között ezért használják ezt a hegesztőgép típust a Paksi Atomerőmű szerelési munkáinál is. Felár a csirkéért Jó/ járt, aki nem szerződött? Az elmúlt évek pangá­sa után a világpiacon ismét élénkült a barom­fi iránti kereslet. A Ba- romfifeldogozó Vállala­tok Trösztje igyekszik is kihasználni a kereslet kínálta lehetőséget: áp­rilis 24-én sajtótájékoz­tatón jelentették be, a március 15. után szer­ződött vágócsirkéért ki­lónként 4 forintos felá­rat adnak a termelőknek Hajós Ferenctől, a török­szentmiklósi Baromfifeldol­gozó Vállalat igazgatójától azt kérdeztük, hogy náluk milyen eredményt hozott az intézkedés. — Az idén 11 ezer tonna csirke felvásárlását tervez­tük, március 15-ig azonban csak 10 ezer egyszáz ton­nára tudtunk szerződést köt­ni. A 4 forinttal magasabb ár a mi felvásárlási körze­tünkben — Szolnok megyé­ben és Heves egy részén — is meghozta a termelési ked­vet: napjainkban már 12 ezer 220 tonna csirkére van szerződésünk. — Miből származik a több­let? — A 130—135 dekagram­mos átlagsúly helyett az idén 140—145 dekagrammos súly- lyal vesszük át a jószágot. A növekmény kisebb része származik az úgynevezett telepítési sűrűség növekedé­séből: azokban a baromfi­ólakban, ahol ezt a techno­lógia megengedi, egységnyi területen több csirkét nevel­nek fel. A többlet túlnyomó- relszét, mintegy 80 százalé­'kát azonban a használaton kívül épültek betelepítése és a rotációk számának eme­lése, a csirkék gyorsabb hizlalása adja. — ön szerint a gazdasá­gok mai megélénkülő ter­melési kedvére hosszú távon is számíthat-e a feldolgozó- ipar? — Véleményem szerint nem. Csak azért juthatunk több alapanyaghoz, mert ma­gasabb áron vesszük meg a jószágot. Felárat azonban csak az idén fizetünk. Jövő­re ismét az év eleji gondok­kal találjuk szembe magun­kat. ha a csirkenevelést nem tudjuk kifizetőbbé ten­ni, A gondok átfogó enyhü­lésére ligen nagy szükség lenne, hiszen a prognózisok szerint a baromfipiaci kon- juktúrára hosszább távon is számíthatunk. — Ügy érzem, átfogó ren­dezésen valamilyen közpon­ti intézkedést ért. Valóban erre van-e szükség? Nem a gazdaságoknak és a ba­romfifeldolgozó iparnak kel­lene inkább munkája gaz­daságosságát javítani? — Kétségtelenül nagyon sok tennivalójh van az egész ágazatnak. Az elhul- lási arányok és a feldolgo­zási veszteségek csökkentésé­vel például jelentős tarta­lékokat használhatnánk ki. A munka színvonalának ja­vítása az említett esetekben pénzt, többletjövedelmet je­lentene. A gondok azonban nem ennyire egyszerűek. Az utóbbi években nagyon lea­padt a csirkeneveléssel el­érhető nyereség összege. Tulajdonképpen ez fejező­dik ki abban is, hogy fel- vásárlási körzetünkben a ne­velőépületek kétharmada el­avult, új ólat pedig 8 éve nem építettek. A korszerűt­len és sok helyen elhanya­golt telepeken csak kam­pányszerűen növelhető a ter­melés. Nem is véletlen, hogy a néhány évvel ezelőtti 14 ezer 200 tonnás felvásárlás­sal szemben a mostani évi 12 ezer tonnás is sikernek számít. — A négyforintos felárral sok gazdaságban megtérül­ni látták a több és nehe­zebb munkát. De mi volt a véleményük azoknak az üzemeknek, amelyek rögtön az év elején szerződést kö­töttek a baromfifeldolgozó vállalattal? — Sok helyen elégedetlen­kednek éks nem is mindig alaptalanul. Nyersen forgalmazva azt is mond­hatnám, hogy azok az embe­rek jártak rosszul, amelyek rendszeresen foglalkoztak a baromfitartás hatékonysá­gának fokozásával, ahol minden évben számítanak az ebből az ágazatból szár­mazó bevételre. és igye­keznek a szerzőidéseket mi­nél korábban megkötni. Az intézkedésre, a felár megál­lapítására azonban a prob­lémák ellenére is szükség volt: a kihasználatlan tarta­lékokat csak így vonhattuk be a termelésbe, így alkal­mazkodhattunk a hirtelen jött konjuktúrához. Már csak egyetlen kérdé­sünk maradt, ezt azonban nem a törökszentmiklósi igazgatónak kel feltenni: igazságosabb útja nem lett volna a tartalékok feltárásá­nak? V. Sz. J. t „Jólesett, hogy odafigyelnek az emberre...” — Naponta közel 45 tonna fémhulladék kerül a szol­noki 2-es számú MÉH-te- lepre. Ezekét kell: osztályoz­ná. szietóktálni. csak így me­het a kohóba — mondja Kozma Béla művezető, aki még 194önben kezdte a MÉH elődjénél, a Vasfémben. — Miért éppen ezt a munkát vállaltam? Nehéz, de ne­kem tetszik a „vasas” szak­ma. (Bejövök heggel 7-re, ellenőrzőm a vagonokat, amelyek elszállítják a fé­met, aztán megkezdődik az igazi munka. Tonnaszámra hozzák a hulladékot a vál­lalatok, üzemek. Van ben­ne mindenféle fém. Ezt vá­logatjuk, négyen vagyunk a munkára, a Petőfi brigád­ban. Főnökei szerint jól dol­gozik. Nem kapott még fi­gyelmeztetést Sem. — Azt mondják. hogy gyakran vándorolnak az emberek: Mi erről a véle­ménye? — Van benne igazság is. Néhéz munka, nem min­dig találja meg az ember az összhangot a főnökeivel, munkatársaivaL Akkor jön­nek a bajok. Én úgy érzem, nekem sikerült, és az évek is ezt bizonyítják. — Megbecsülik, aki jól dolgozik? — Én tizennégyszeres M- tüniteteitit vagyok. A legna­gyobb elismerés az volt. amikor a Parlamentiben Lo­soncai elvtáns 1974. augusz­tus 20-án átadta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Ez jólesett, éreztem, hogy figyelnek az emberre ebben az „ócskás” munkában is. — tarpai — Egység a cselekvésben Több mint huszonötezer lakos; az ipar és a mezőgaz­daság 2,2 milliárd forintér­téket termelt tavaly, az idén ez lényegesen több lesz; az összes foglalkoztatott 46,3 százaléka az iparban dolgo­zik; míg az 1960 és 1975 kö­zötti 15 évben 1912 lakás épült, az ötödik ötéves terv­ben 912 (de ma is 860 jogos lakásigénylőt tartanak nyil­ván) ; a takarékbetét-állo­mány tíz év alatt meghá­romszorozódott; ma már minden utcában van villany; minden ötödik családnak van gépkocsija. Íme néhány jellemző adat Karcagról. „Pedig mi nem vagyunk gazdag, kiemelten fejleszten­dő település” — mondja Za­gyi János, a városi pártbi­zottság első titkára, amikor az ősi, kunsági település je­lenéről beszélgettünk. És természetesen arról is szót váltottunk, mit tesznek Karcagon a párt eszmei, po­litikai, szervezeti és cselek­vési egységének magasabb színvonalra emeléséért. E kérdést boncolgatva egy­részt a városi pártbizottság irányító, szervező, ellenőrző tevékenységének formáif módszereit, másrészt annak tartalmi kérdéseit elemez­tük. Összehangoltan, tervszerűen A városi pártbizottság el­ső titkára a legfontosabb szervezeti intézkedésekhez a vezető párttestületek határo­zatait, döntéseit, állásfogla­lásait sorolta, amelyek kiter­jednek a gazdasági, a társa­dalmi, a politikai, a kulturá­lis. élet folyamataira, a ten­nivalókra. Ezek a döntések — hangsúlyozta — nemcsak a pártszervek, -szervezetek, a pártbizottság tennivalóit je­lölik meg, hanem a társa­dalmi munkamegosztásnak megfelelően az állami. a társadalmi és tömegszerveze­tekben, mozgalmakban, a különböző munkahelyeken dolgozó kommunisták fel­adatait is. A rendező elv: mindenki azt végezze el, ami a kötelessége. Ne akarja pél­dául a tanács feladatait át­vállalni a Hazafias Népfront és a kertbarátmozgalom szervezésével — amely mind a társadalmi kapcsolatok te­kintetében. mind a város la­kosságának ellátása szem­pontjából egyre jelentősebb Karcagon — a népfront he­lyett ne a tanács vagy a Vöröskereszt foglalkozzon. Nem szólva arról, hogy így a városi pártbizottság, a végrehajtó bizottság ülésein a beszámoltatás a végzett munkáról sokkal egyszerűbb, egyértelműbb. Karcagon esküsznek arra, hogy okos lépés volt — és közelebbről megismerve mű­ködését ez így igaz — a TOB, azaz a társadalmi ope­ratív bizottság megalakulá­sa. Ezt a testületet azzal a céllal hozták létre, hogy se­gítse a városfejlesztést, hasz­nosítsa a lakosság város irán­ti szeretetét ‘ különböző ak­ciók — itt nemcsak a két­kezi társadalmi munkára gondoltak — kibontakozta­tásával. E bizottság tevé­kenységéért — amelyben a tanács osztályai, a társadal­mi és tömegszervezetek, mozgalmak, a különböző in­tézmények képviselői és má­sok dolgoznak, összesen ti­zenhatan — a városi párt- végrehajtóbizottság a fele­lős. Ez a bizottság tulajdon­képpen állandó jelleggel mű­ködő koordináló és operatív szervező testület, összehan­golja a különböző szervek, szervezetek tevékenységét, ezáltal tervszerűbb, hatéko­nyabb a társadalmi munka. A sajátos feladatok meg­ismertetésének, a tennivalók összehangolásának fontos — így is fogalmazhatok, hogy nélkülözhetetlen — eszkö­zei, a pártaktívák. A városi pártbizottság él is ezekkel a lehetőségekkel. Mint aho­gyan gyakorta vannak veze­tői megbeszélések. amelye­ken a különböző akciók vég­rehajtásáról adnak számot a felelősök, vagy újabb tenni­valókról, döntenek. Termé­szetesen ezek nem helyette­síthetik a napi munkakap­csolatokat, a napi találko­zásokat, beszélgetéseket. Ez a városi pártbizottság azon munkatársainak kötelessége, akik reszortmunkájuk mel­lett instruiktori feladatokat is ellátnak. Karcagon állít­ják: lehet tervezni az inst­ruktort munkát is, azt, hogy mikor, milyen fő kérdésekre irányítják a figyelmet. A városi párt-végrehajtóbizott­ság az év második felében például tárgyal a politikai vitakörök munkájáról, arról, hogy milyen lehetőségek vannak a színvonaluk eme­lésére. A pártbizottság mun­katársai most a pártalap- szervezetekben vizsgálják e kérdést, összesítik tapasz­talataikat, aztán megtárgyal­ja azt a pártbizottság mel­lett dolgozó agitációs és pro­pagandabizottság. Ilyen szé­les körű előkészítés után ke­rül az anyag jelentés formá­jában a vb elé. Jelentős eredmények Joggal merülhet föl a kér­dés, hogy a vázolt szerve­zeti keretek között milyen munkát végeznek. Kommunista aktíva össze­hívását tervezi a városi párt- bizottság. A téma: a város sportmozgalmának fejlesz­tése. Az történt ugyanis, hogy amikor március 17-én a tanácselnök előterjesztése alapján a sportmozgalom helyzetéről 'tárgyalt a vég­rehajtó bizottság, azt álla­pította meg, hogy e tekin­tetben Karcagon nagy adós­ságok vannak. A sportmoz­galom személyi és tárgyi feltételei szegényesek. az igényeket messze nem tud­ják kielégíteni. Egyáltalán, ezzel a feladattal nem tár­sadalmi jelentőségéhez mér­ten foglalkoznak, és ennek oka a gondolkodásmódban van. Eldöntötték, hogy lét­rehozzák az egységes városi sportegyesületet. Jelenleg öt van. az erők így alaposan szétforgácsolódnak. Megala­kították az aktíva szervező bizottságát, a tanácskozásra e hónap második felében ke­rül sor. Olyan kérdéseket akarnak tisztázni, amelyek ma gátolják a fejlődést. Egyezségre akarnak jutni, hogy az egész város egy em­berként fogjon a feladatok végrehajtásához. A cél:meg­felelő személyi és tárgyi fel­tételeket teremteni a sport­hoz, a testneveléshez. Hasonló módon akarnak foglalkozni a későbbiekben az egészségügyi alapellátás fejlesztésével. Itt az a cél, hogy az alapellátás létesít­ményei is, színvonalukat te­kintve, közelítsenek ahhoz a színvonalhoz, amely ma a karcagi kórház gyógyító mun­káját jellemzi. A városi pártbizottság irá­nyító, ellenőrző, szervező munkája — a sokféle mód­szer — már jelentős ered­ményekhez vezetett eddig is. Például 1973-tól összesen a 107 millió forint értékű tár­sadalmi munkát végzett a lakosság a városfejlesztés ér­dekében. Az utóbbi időben az erőt óvodák létesítésére összpontosították. Tavaly a gyermekintézmények kihasz­náltsága még 140 százalékos volt Karcagon, emellett há­romszázöt kisgyerek felvé­teli kérelmét el kellett uta­sítani a tanácsnak. Most örömmel újságolják a vá­ros vezetői: az idén valószí­nűleg minden kisgyermeket felvesznek óvodába, és 120 százalékos lesz a kihasznált­ság. Az erők összpontosítá­sa következtében nemcsak a 75 személyes, tanácsi beru­házásai óvoda épül fel. Tár­sadalmi segítséggel bővül a Csokonai úti óvoda — a KÁ- TISZ dolgozói 25 hellyel bő­vítik — 25 személyes óvo­dát épít a SZIM, a Kinizsi úti óvodát pedig ugyancsak 25 hellyel, a Magyar—Bol­gár Barátság Tsz bővíti. Más példa: a város össze­fogásának, egységes cselek­vésének bizonyítékai a Ti- szavidék fejlesztési tudomá­nyos napok, amelynek prog­ramra segítette például, hogy a Május 1. Tsz-ben arány­lag olcsón épüljön fel a ju­hászati telep. Kiváló szak­emberek, tudósok együttgon­dolkodása hozta, hogy míg másutt ezreket, Karca­gon 800 forintot igényel egy férőhely létesítése. És az egységes cselekvés olyan egyedi, speciális feladatok valóra váltását is eredmé­nyezte, mint garzonházépí­tés a pedagógusoknak. Feladat van bűven A módjszerek tehát bevál­tak, feladat pedig van bő­ven: az ötödik ötéves terv sikeres befejezése, a hato­dik ötéves terv feladatainak kimunkálása, hogy abban mindenki megtalálja a le­hetőséget saját tenniakará- sának hasznosítására. Meg kell határozni, hogy mire van pénz, és mi az, amit csak társadalmi összefogás­sal tud felépíteni a város. Ez az építés pedig nemcsak téglát, betont jelent, hanem szellemieket, a lakosság kul­turális épülését is. Varga Viktória Az Üvegipari Művek Aj­kai Üveggyárának ter­mékeit a világ minden táján ismerik. A százéves gyár kollektívája meg­szakítás nélkül már he­tedik alkalommal nyerte el a „Kiváló Gyár cí­met. Eredményeinek el­érésében — melyek kö­zül kiemelkedik, hogy húsz százalékkal túltelje­sítették exportjukat — nagy szerepe van a ki­alakult törzsgárdának és a szakmunkásképzésnek. Képünkön: Első Keresz- tély nyugdíjas szakoktató még ma is tanítja a fia­talokat. Egy szép vázára Gagarin űrhajós arcmá­sát csiszolta. ÜÜilÄl

Next

/
Oldalképek
Tartalom