Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
1980. május 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nyilatkozatok, vélemények Az űrrepülés visszhangja Büszkék vagyunk volt hallgatóinkra Brassói Tivadar vezérőrnagy nyilatkozata Az első magyar űrhajós fellövése után felkerestük Brassói Tivadar vezérőrnagyot, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola parancsnokát és véleményét kértük a repülős berkekben különösen érdeklődésre számot tartó eseményről. — Amikor ez a fiatalember társaival együtt bevonult hozzánk, akikor persze még nem tudtuk azt, hogy űrhajósjelölt, illetve űrhajós lesz belőle. Most azt mondhatom, hogy rendkívül! büszkék vagyunk, nemcsak én, hanem a főiskola egész személyi állománya arra, hogy a magyar űrhajós nálunk végzett fiatalok közül került ki. Farkas Bertalan felkészülésével, magatartásával' a szovjet elvtársak is meg voltak elégedve, és ugyanezt mondhatom társáról, Magyari Béláról is. — Véleménye szerint mostani hallgatóik közül lesz-e újabb űrhajósjelölt? — Ügy gondolom, hogy lehet az itt tanuló fiatalokból űrhajós, egyrészt azért, mert ma a korábbi tapasztalatok alapján jobban felkészült tiszteket bocsátunk ki, és mindenki, ahogy mondani szokták, tarsolyában hordja a marsallbotot. Miután az űrhajózás gyorsan fejlődik, elképzelhető, hogy utódai is lesznek az első magyar űrhajósnak. — Hogyan értékeli a szovjetek segítségét Farkas Bertalan felkészítésében? — Nemcsak az űrhajózásra való felkészítésben segítettek szovjet barátaink, elvtársaink., hanem elsősorban abban, hogy harci repülőkké váljanak fiataljaink. Mi elkezdtük ezt a munkát, szovjet elvtársaink fejezték be, ők adták meg a megfelelő kiképzést, felkészítést, hogy harci repülőgépvezetőkké, vadászpilótákká váljanak. — Az új űrrepülés bizonyára sok fiatalban felkelti az érdeklődést az űrhajózás iránt. Ön szerint milyen fettételnek kell megfelelniük, ha kozmonauták akarnak lenni? — Alapvető követelmény nemcsak az űrhajósokkal, hanem a repülőkkel szemben is a fizikai edzettség, a jó egészség. Természetesen az egyéb követelmények sem kicsik. Az elméleti tantárgyak kiváló elsajátítása mellett öntudatos, fegyelmezett embereknek kell lenniök. ha követni akarják Farkas Bertalan példáját. — Te hány „g” terhelést bírnál ki? — Gondolom, kettőt-hármat. Mennyi is a maximális? — Negyven. De azt már nem bírja az ember. — Most körülbelül nyolc „g” alatt lehetnek Farkasék. — A, szerintem több. Tudod, mi nem fér a fejembe? Hogy lehet nyugodtan aludni kint a nagy semmiben?... Tegnap lépten-nyomon hasonló beszélgetések fültanúi és résztvevői voltunk; megannyi űrhajózási szakember lett közöttünk. Megpróbáltunk néhány rögtönzött véleményt csokorba kötni. Az élmény ugyan túlságosan friss még, de mindenki, akit találomra megkérdeztünk, szívesen beszélt a történelmi eseményről. Szemtől szembe az űrpilótával Jakab János, a Magyar Hirdető plakátragasztója: — Hétfőn éjszaka háromnegyed tizenegytől hajnali három óráig ragasztottuk a két űrhajósról készült plakátokat. Szerintem mi hárman, plakátragasztók az elsők között voltunk, akik látták Farkas Bertalant szemtől szembe. — összesen hány plakátot ragasztott ki Szolnokon? — Hű. fogalmam sincs, de nagyon sokat. Szívesen vállaltam az éjszakai munkát, pedig sokkal gondosabban kellett simogatni a plakátot, mint mondjuk egy filmhirdetést, mert más minőségű papírra készült. Holtfárad- tan, biciklivel mentem haza, de megérte. Ilyen feladatot nem mindennap kap egy plakátragasztó! Kiss Istvánná, a szolnoki Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet meósa: — Csodálatos dolog... Csodálatos, hogy Magyarországról is részt vesznek ebben a programban. —• Izgul-e a vállalkozás sikeréért? — Egyáltalán nem izgulók. Olyan sok hasonlót végrehajtottak már, semmi ok az izgalomra. Csak örülök... nagyon. — ön igen fiatal... — Harmincéves vagyok. — Ha lehetőséget kapna rá, vállalná-e, hogy az első magyar űrhajósnő legyen? Nevet, és tagadólag rázza a fejét; — Nem. azt nem. Ahhoz én gyáva vagyok. Baráth László mérnök, a jászberényi Hűtőgépgyár termelési igazgató-helyettese: — Öröm és büszkeség az, amit éreztem, amikor elhangzott a nagyszerű hír, és azt hiszem ugyanígy volt ezzel több millió magyar állampolgár. Az esemény jelentőségéről, várható eredményeiről az űrkutatással foglalkozó szakemberek már sok mindent tudhatnak. Mi csak sejtjük és bízunk abban, hogy annak az országnak, amelynek űrpilótája részese lehet ilyen világra szóló tudományos kutatómunkának, a műszaki termékei. az űrkutatást szolgáló műszerei is méltó rangot kapnak. Irigylem a fiút Szabó László, a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezet 23 éves gépszerelője: — Tegnap este néztem a fantasztikus filmet, és meglepődtem, amikor hirtelen megszakadt az adás és megjelent az Intervízió-felirat. Én is voltam katona, a technikában sem vagyok járatlan, de azért azon csodálkoztam; mennyit tudhat ez a százados. Elvégre fiatal tiszt létére nemcsak kiváló pilóta, de bizonyára határozott, remek szakember is. Büszke vagyok kis nemzetemre, és irigylem a fiút, hiszen ő az első magyar ember, aki kívülről csodálhatja a Földünket. Chiovini Ferenc, a szolnoki Művésztelep Munkácsy- díjas festőművésze — mint mondja — nagyon várta ezt a napot: — Lelkesítő, hirtelen jött örömhír — jellemzi az eseményt az idős mester. — Jó volt látni a képernyőn ezt a nagyon jó kiállású, szép magyar ifjút. Nagy dolog. nagyon nagy dolog ez. Azért valamit még hozzátennék: olyan emberből, mint a magyar űrhajós, nemcsak az űrben, itt a Földön is sok kellene... Péter Mária, a jászberényi Tanítóképző Főiskola első éves hallgatója. — A vizsgák időszakában a diákot a vizsgatételeken kívül semmi, de semmi sem érdekli. A csodálatos hír mégis „feldobott” bennünket, egy kicsit talán ki is ragadott a vizsga hangulatából. Én akkor születtem, amikor Gagarin, az első űrpilóta felrepült a világűrbe, erről az eseményről tehát csak a történelemből tudok. A mostaninak, úgy érzem mi is részesei vagyunk, és amilyen lelkesedéssel fogadtuk a hírt, ugyanolyan lelkesedéssel beszélünk majd annak idején a gyerekeknek 1980. május 26-ról. Meghatottan hallgattam a hírt Dr. Dávid Andrásné, mezőtúri háziasszony: — Meghatottan hallgattam a hírt, hogy hazánkfia indult a világűrbe. Csodálatos érzés, most magyarnak lenni. Tudni azt, hogy gyermekeink előtt áll a nagy lehetőség. Tizennyolc éves fiam van és próbáltam át&l ni Farkas Berti édesanyja szerepét. Öröm, büszkeség és aggódás töltött el. Ha az én gyermekem kapna hasonló nehéz és megtisztelő feladatot, szülői büszkeséggel engedném útjára. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat megyei szervezetének munkatársa. Sziládi János a következőket mondta: — Az űrhajósok felkészülési ideje alatt — a TIT csillagászati és hadtudományi szakosztályának tagjai A szovjet—magyar páros űrrepülésének tiszteletére tegnap a késő délutáni órákban a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola fúvószenekara hangulatos térzenét adott a megyei művelődési központ előtti téren. Műsorukon szerepelt — többek között — Balázs Árpád, Erkel-díjas zeneszerző új szerzeménye, az „Űrhajósok” című induló Pácinban este tíz után Lassan éjszakába hajlik az idő. Csöndes, sötét, kihalt minden, Ügy tűnik, az igazak álmát alussza a falu. Vagy mégsem? Farkas Lajosék a tévé előtt ülnek. 22 óra 15 perc: hirtelen megszakad az adás. „Örömteli hírt közlünk kedves nézőink. . .. Valerij Ku- bászov és Farkas Bertalan űrhajósok közérzete jó. A Szojuz—36 űrhajó fedélzeti berendezései rendben működnek.” — Bertikém, kisfiam, — suttogja az anya. és az apa úgy szorítja össze a két markát. hogy belefehérednek az ujjai. A nagymama sírni kezd... a nagypapa is alig tudja visszatartani a könnyeit... Megrázó ez a félelem és boldogság. Az anya egyre csak azt suttogja: ..Bertikém, csak ne történjen semmi bajod .. . Bertikém. csak minden sikerüljön ...” Ügy tűnt igazak álmát alussza a falu. De nem! Az első vendég a tévé riportere, és jönnek a rokonok. Farkas Bertalan keresztanyja. a nagynénik, a na°vbácsik. egy kisbabát váró unokahúg... ..Böske. nagyon boldog lehetsz.” ..Lám a kis Berti mire vitte ... Ne sírjatok már. most örülni kell...” hangzik a hangzavarban. És percek alatt tele van vendéggel a barátságos kétszobás lakás. Aztán berobban egy fiatalember: — Lajos bácsi a buszmegállóban hallottam. ahogy jöttem haza a melóból, hogy a Berti már fönt van az űrben ... gratulálok maguknak ... Két szerelőruhás fiatalember kopog be. az ÉMÁSZ dolgozói: — Ne tessenek már haragudni. hogy ilyen ismeretlenül bejöttünk, de szeretnénk megszorítani a kezét az első magyar űrhajós édesapjának, meg édesanyjának, hogy ilyen remek fiúval ajándékozták meg a mi kis nemzetünket ... Irigyeljük magukat. meg örülünk is... A Táncsics utcai házban egyre többen vannak, pedig látható: a szülők legszívesebben most egy percre sem távoznának a tévékészülék elől. Az utcán, a pácini italbolt előtt — 10 órakor már bezárt —• fiatalok, kezükben táskarádió: „öregem, ez óriási... Holnap elmegyek Lajos bácsiékhoz gratulálni... Te ismered a fiukat, a Bercit? Karácsonykor is itthon volt a családjával a szülőknél. . . Mit gondolsz, ha összehívjuk a gyerekeket, beszélget majd velünk? Biztos hazajön majd a szüleihez...” TÁVIRATOK A Szojuz—361 űrhajó felbocsátását követő napon megszaporodtak a postahivatalokban, távirdákban dolgozók tennivalói; a megye szinte mindegyik településéről dísztáviratot küldtek a munkahelyi kollektívák, szocialista brigádok, társadalmi szervezetek, intézmények, mindazoknak, akik — közvetve vagy közvetlenül —■ részt vettek a szovjet—magyar páros űrrepülésének előkészítésében, kivitelezésében. Alább néhány üdvözlő, jó kívánságokat tartalmazó táviratból közlünk részleteket. A Hazafias Népfront cibakházi bizottsága a Magyar Tudományos Akadémia címére küldött táviratából: „Örömmel értesültünk az első szovjet—magyar űrrepülésről. Községünk lakossága régen várta ezt a percet, ami hétfőn este bekövetkezett. Tudjuk, ebből a nagy munkából a Magyar Tudományos Akadémia is nagyban kivette a részét. Engedjék meg, hogy a Hazafias Népfront Nagyközségi Bizottsága nevében melegen üdvözöljük Önöket e nagy esemény alkalmából, és Önökön keresztül az első szovjet—magyar űrpárost.” A KAEV 8. számú mezőtúri gyárának kollektívájának dísztávirata a Honvédelmi Minisztériumba: ,.A Könnyűipari Gépgyár 8. számú mezőtúri gyárának dolgozói nagy lelkesedéssel értesültek a Szojuz—36 űrhajó felbocsájtásáról, melyen az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan százados is felszált. Büszkék vagyunk az elért eredményükre és további sikereket kívánunk munkaprogramjuk végrehajtásához. Tolmácsoljuk elismerésünkét és köszönetünket mindazoknak, akik ezt lehetővé tették.” A Szovjetunió magyarországi nagykövetségének, ugyancsak Mezőtúrról, a Magyar—Mongol Barátság Tsz MSZBT tagcsoportja küldte az alábbi táviratot: „Meleg baráti szeretettel köszöntjük a Szovjetunió népeit, párt- és állami vezetőit abból az alkalomból, hogy megvalósult a szovjet—magyar közös űrrepülés. Ez a világraszóló esemény tovább mélyíti népeink megbonthatatlan, örök barátságát. Gratulálunk és további sikereket kívánunk!” Túrkevéről a Petőfi téri Általános Iskola nevelőinek és tanulóinak távirata a Szovjetunió magyarországi nagykövetségére: „Nagy büszkeséggel tölt el bennünket, hogy magyar űrpilóta is felrepült a világűrbe. Ez a magyar tudomány fejlődését is jelenti. Példaképnek tekintjük, büszkék vagyunk Farkas Bertalanra. Szerencsés visszatérést kívánunk!” is készültek. Ügy, hogy ez idő tájt több, mint tíz jól tájékozott tagunk vállal űrhajózással, űrkutatással, rakétatechnikával, csillagászattal kapcsolatos előadásokat. Színes diapozitív sorozatokkal, s egyéb szemléltető anyagokkal is alaposan felkészültünk. Ezeket az előadásokat bármilyen szerv, szervezet, munkahelyi kollektíva, művelődési közösség a TIT helyi és megyei csoportjaitól kérheti. Szabó Zoltán, a tiszafüredi * Alumíniumárugyár szerkesztője: — Hétfőn este a kívánságműsor után kikapcsoltam a tévét, ugyanis nekem minden nap öt óra előtt csörög a vekker. így aztán csak kedden, a buszmegállóban hallottam először a szenzációról. Mit mondhatnék? Nagyon boldog és büszke vagyok. A repülés várható, csak az éjszakai időpont lepett meg. — Érdekelnek a műszaki vonatkozások is, hiszen az űrhajózás talán a legmagasabb szintű, összetett technikai feladat, d,e én ennek ellenére mégis másra lennék kíváncsi. Arra, hogy ez a fiatalember hogyan jutott el odáig, hogy egy nemzet reprezentánsa, kiválasztottja legyen. Vajon mennyi tudás, gyakorlás, verejték kell a kutató űrhajós beosztásig? Ahhoz, hogy valaki az ezerszer begyakorolt mozdulatokon kívül felkészüljön a rögtönzésekre, a váratlan eseményekre is. Micsoda emberi, szakmai, erkölcsi többlettel kell rendelkeznie egy ilyen, nem éppen veszélytelen feladathoz. Engem az eseményekből ez érdekel legjobban. Gratulálok nektek, Böske — mondja Farkas Bertalan keresztanyja Éjjel fél kettő, amikor a sátoraljaújhelyi szállodához érünk. A portás, már messziről kiáltja: Hallották a hírt? Egy magyar fiú kering a világűrben... Hallottuk persze. most jövünk a szüleitől. Pácinból. — mondjuk. Hát páciniak? Igen. A portás szinte felragyog: én is pácini vagyok, tíz éve költöztünk be Üjhelyre. Lehet, hogy rokonok vagyunk. Ennek utánajárok ... V. V. Fotó: T. K. L.
