Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
Szovjet — magyar űrpáros a világűrben 1980. május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor, budapesti idő szerint 20 óra 20 perckor a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz—36 űrhajót. Az űrhajón tartózkodó nemzetközi személyzet parancsnoka Valerij Kubászov, a Szovjetunió űrhajós-pilótája; kutató űrhajósa, Farkas Bertalan, a Magyar Népköztársaság állampolgára. A Szojuz—36 űrhajó a tervek szerint összekapcsolódik a Szaljut—6 — Szojuz—35 űrkomplexummal, s ezt követően együttes kutatómunka kezdődik Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósokkal, akik 1980. április 9-e óta dolgoznak föld körüli pályán. Az újabb nemzetközi űrrepülés résztvevői az Interkozmosz együttműködési programja keretében folytatják a szocialista országok közös űrkutatási célkitűzéseinek megvalósítását. E munka során korábban már csehszlovák, lengyel, NDK- beli és bolgár űrhajós hajtott végre űrrepülést szovjet űrhajós társaságában. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság állampolgárainak a világűrben szovjet űrhajón megkezdett útja újabb fényes bizonyítéka a szocialista országok együttműködésének. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósok közérzete jó, a Szojuz—36 személyzete a meghatározott program szerint dolgozik. (MTI—TASZSZ) Öröm és büszkeség Szovjet—magyar űrexpedíció a világűrben, magyar űrhajóssal indult útnak a Szojuz—36 űrhajó.. . Még nrteg kell szokni ezt a gondolatot, akkor is, ha tudtuk, hogy erre sor kerül, ha hallottunk arról, hogy a Moszkva melletti Csillag- városban, a Jurij Gagarin kiképző központban készül már útjára az a fiatal magyar, akit erre a megtisztelő feladatra kiválasztottak. Megilletődötten gondolunk arra. hogy hazánk mindössze a hetedik ország, amelynek képviselője eljutott a világűrbe, a magyar űrhajós az első száz ember között van, akinek ilyen megtisztelő feladat jutott osztályrészül. Jogos a büszkeség és az öröm, amit most érzünk —, de ez az öröm elsősorban és mindenekelőtt annak szól, hogy olyan közösség tagjai lehetünk, amely ilyen eredményre és ilyen összefogásra képes. Az űrkutatás korszakát 1957 novemberében a Szovjetunió nyitotta meg az első szputnyikkal, szovjet felségjel díszítette az első űrhajós, a felejthetetlen Jurij Gagarin szkafanderét s a világ első szocialista állama volt az, amely lehetőséget adott a baráti országok képviselőinek, hogy a legfejlettebb kozmikus technikát, a legátfogóbb felkészítés lehetőségeit kihasználva bekapcsolódjanak az űrhajózásba is. Enélkül a testvéri segítség nélkül nem kerülhetett volna sor az Interkozmosz-program megvalósítására, a szocialista országok űrhajósainak rajtjára. Az űrhajózás, a világűr kutatása fiatal tudomány még, d,e hazánk — erőihez, lehetőségeihez képest — eddig is kivette részét fejlődéséből. Magyar tudósok, műszakiak átlal tervezett, szerkesztett műszerek jártak már a világűrben és sikerrel alkalmazták azokat mesterséges holdakon, kutatórakétákon. Tudósaink hozzájárultak az űrbiológia, az űrorvostudomány, az űrkutatás más ágazatainak fejlesztéséhez, részesei a világűrből érkezett adatok feldolgozásának. Mindazokon a területeken, ahol tudományos és műszaki adottságaink lehetővé tették, országunk képviselői tevékenyen kapcsolódtak be az ifjú tudomány munkájába. Most új, minden eddiginél jelentősebb lehetőséget ad számunkra az Interkoz- mosz-program űrhajóink kihasználása, s nyilvánvaló, hogy az első magyar űrhajós utazása jelentős eredményeket hoz, gazdagítja ezt a tudományt. Az űrkutatás békés tudomány. Célja az, hogy új ismeretekkel gazdagítsa az emberiséget, segítse világképünk gazdagodását, tudásunk gyarapodását. Olyan terület ez, ahol nemcsak lehetőség, hanem szükség is van a nemzetközi együttműködésre. Az olyan országok, mint Magyarország, saját erejükből nyilvánvalóan képtelenek lennének jelentős előrelépésre ezen a téren, de az együttműködés útján maguk is hozzájárulhatnak a tudomány gazdagításához, az új eredmények eléréséhez. S tegyük hozzá, hogy ma már az űrkutatás közvetlen gyakorlati haszonnal jár. Az erőforráskutatás, a Földnek a világűrből történő vizsgálata olyan lehetőségeket nyit meg planétánk kincseinek kihasználására, amelyek eddig rejtve maradtak, de amelyekre égetően nagy szükség van. E fiatal tudomány első magyar űrhajósa maga is fiatal ember, annak a nemzedéknek képviselője, amely már a szocialista Magyarországon született, nevelkedett. Életútja azt példázza, milyen lehetőségeket nyit meg a szocialista társadalom mindenki előtt, aki becsülettel igyekszik helytállni, legjobb képességeit hasznosítani. Űrhajósunk annak idején a repülést választotta élethivatásul, hazája védelmére készült föl. Akinek módja volt figyelemmel kísérni a Csillagvárosban töltött két évét, jól tudja azt is, hogy hasonló szorgalommal, hivatástudattal tanult és dolgozott, hogy eleget tehessen megtisztelő megbízatásának: a magyar nép első képviselőjeként vegyen részt a szocialista országok testvéri összefogását jeliképező nagyszerű program megvalósításában!. Csak kevés magyar lehetett tanúja Bajkonurban a Szojuz 36. rajtjának, de a televízió, a rádió mindenki otthonába elvitte ezeket a perceket. Most, hogy az űrhajó már a Föld körül kering, készül a találkozásra az űrállomással, örömmel és büszkén kívánunk jó utat, sok sikert, a repülők és az űrhajósok kifejezésével „sima leszállást” a szovjet— magyar űrpárosnak. SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Farkas Bertalan Valerij Kubászov Föld körüli pályára bocsátották a Szojuz—36-ot Bajkonur, 1980. május 26. (MTI) — Pontosan 20 óra 20 perc volt budapesti idő szerint, amikor a már sötétbe borult bajkonúri űrrepülőtérről magasba emelkedett a Szojuz—36 űrhajó hatalmas hordozórakétája, hogy a Szaljut—6 űrállomáshoz juttassa a szovjet—magyar űrexpedíció két tagját: Valerij Kubászovot, a Szovjetunió kétszeres Hősét, a világ egyik legismertebb űrhajósát az expedíció parancsnokát és Farkas Bertalant, az első magyar űrhajós-kutatót. A hajtóitaű dübörgése elnyomta a jelenlevő vendégek tapsát, az indítóasztal alól kitörő lángcsóva megvilágította az űrrepülőtér zászlórúdján a szovjet zászló mellett lobogó piros-fehér -zöld zászlót. Csupán másodpercekig tartott, amíg a méltóságteljes lassúsággal induló rakéta fokozatosan felgyorsult, az alig látható mozgásból mind gyorsabban és gyorsabban kezdett emelkedni. Lángcsóvája még jóidéig látható volt, szabad szemmel is jól lehetett látni, hogy a pályára álló űrhajóról levált a hordozórakéta első fokozata. Rendben vált le a második és a harmadik lépcső is. 500 másodperccel a rajt után a Szojuz—36 űrhajó, megszabadulva védőburkától, ráállt a Föld körüli keringési pályára. .A Szaljut- űrállomáshoz pályamódosításokkal jut majd el, hogy automatikus vezérléssel és az űrhajósok ellenőrzésével osz- szekapcsolódjék azzal előreláthatólag körülbelül egy nappal a rajt után. a 18. fordulatban. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a rajt első pillanatát kezdve állandóan kapcsolatban volt a bajko- nuri indító- és ellenőrző- központtal, beszámolt az egyes fejleményekről, közölte a műszerek állását. a fontosabb adatokat. A keringési pályáról megérkezett a jelentés: minden rendben, a Szojuz—36 pályájára tért. Ekkor Bajkonur elbúcsúzott a személyzettől: ettől kezdve az űrhajó irányítását már a Moszkva közelében levő földi irányító központ vette át. Farkas Bertalan és parancsnoka már jónéhány napot töltött a rajt előtt az űr- repülőtéren. Bajkonur űrrepülőiére és a hozzátartozó lakótelep ezekben a napokban kétszeresen is ünnepel: a szovjet—magyar űrexpedíció rajtja után köszöntik a település fennállásának 25. évfordulóját. Á kazahsztáni sztyeppe közepén épült űrközpont a májusi forróságban — a hőmérséklet ezekben a napokban 35 fok körül jár a déli óráikban — e kettős ünnep jegyében, él. A rajt napján azonban váratlanul eső áztatta az űrrepülő tér környékét. Farkas Bertalanékkal együtt érkeztek a űrrepülőtérre a felkészülésben részt vett társak is: Vlagyimir Dzsanibe- kov, a Szovjetunió Hőse, űrhajóspilóta és Magyari Béla, a másik magyar kiképzett űrhajós. A rajt előtti naptokban a szakemberekkel együtt Bajkonurban közösen tekintették át a végleges programot, itt vizsgálták át a munkatervet. az elvégzendő feladatok ütemtervét. Ellátogattak a hatalmas szerelőcsarnokba is, ahol ékkor még a szerelőállványon feküdt a hatalmas hordozó- rakéta és az űrhajó: itt végezték el az összeszerelés előtti utolsó ellenőrzéseket. A rakéta és az űrhajó berendezéseit, a hajtómű működését ezernyi próbának vetik alá a szakértők, mielőtt engedélyeznék az űrutazás kezdetét. Kubászov és Farklas Bertalan maga is ellenőrizte az űrhajót, kipróbálta a „méretre készült”, a test formáját pontosan, követő üléseket — erre azért van szükség, mert az ilyen ülésben az űrhajós könnyebben viseli él a rajtnál, illetve a visszatérésnél fellépő, a mellkastól a hát irányába , ható négyszeres túlterhelést. — Ugyancsak kipróbálták a szintén méretre szabott űrruhát, a szkafandert, amely teljes védelmet nyújt az űrhajósnak minden helyzetben. Felkészülésük e szakaszában is elvégezték azokat a különleges gyakorlatokat, amelyek megkönnyítik az ét- térést a tartós súlytalanság(Folytatás a 2. oldalon) A Szojuz—36 fellövése Bajkonurbói
