Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-30 / 125. szám

1980. május 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Választási nagygyűlés Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról.) gyűlés és a tanácsok tag­jait. A választásokon, minden országban —• a társadalmi berendezkedéstől függetle­nül — a politikai és társa­dalmi rendről is szavaznak az emberek. Ez így lesz ná­lunk is. A képviselőknek és a tanácstagoknak adott meg­bízatás mellett ez a válasz­tás egyszersmind szavazás politikai intézményeinkre és rendszerünkre is. A jelölteket mélyen demok­ratikus eljárás során válasz­tották ki. A választási rend­szerekről, különbözősé­gükről természetesen vannak viták. Mi keveset beszé­lünk arról, hogy nálunk a demokrácia a szó régi, ere­deti értelmében értendő, mert a demokrácia a régi görögök nyelvén azt jelen­ti, hogy népuralom. Nálunk néphaitalom van, és ennek a jegyében választotta jelölt­jeit a nép. A jelölést a Ha­zafias Népfront ajánlására a jelölőgyűlések részvevői vé­gezték. A gyűléseken több mint kétmillió-kétszázezer ember, az összes választók­nak nagy százaléka vett részt, több mint 200 ezer ember fejtette ki vélemé­nyét, majd döntött arról, kiket jelöl a képviselő- és tanácstagi választásokra. Többes jelölés aránylag nem sok a képviselőjelöltek között. Többször fordult elő a tanácstag jelölteknél. Ez. úgy látszik a mi, talán még nem helyes közfelfogásunk miatt alakult így. Akit a többjelölt közül nem válasz­tottak .meg, azt úgy tekin­tik, mintha bukott ember volna. Pedig szerintem tisz­teletre méltó minden ember, akárhányadiknak vették fel A szocializmus és a kapi­talizmus szóvivői között mindig vannak viták a rend­szerekről. Melyik a jobb? Vajon ki tudja igazán össze­hasonlítani őket? Azt hi­szem. a most élő magyarok közül — hogy finoman fejez­zem ki magamat — a közép­korúak és az idősebbek tud­nak különbséget tenni a két rendszer között, mert ők már éltek a kapitalista társadal­mi rendszerben is. Különbsé­get tudnak és fognak is ten­ni a két rendszer között, mert ők mér éltek, a kapi­talista társadalmi rendszer­ben is — gondolom — még június 8-án is. (Taps) Nagy örömmel hallgattam amit Bozsik elvtárs és a töb­bi felszólaló előttem mon­dott. Az egyikük, Oszlánsz- kiné elvtársnő arról szólt, hogy harminc éve ismeri An­gyalföldet. Most nem tudom, örüljek vagy sajnáljam de én hosszabb ideie ismerem An­gyalföldet., mert nyolcéves koromban - lettem Hungária körúti lakos — a mai Róbert Károly körutat is úgy hívták akkor —, s bizony ennek már 60. éve. Emlékszem, hogy ifjú koromban, felnőtt- emberként sokszor, s a kö­zelmúlt években is megfor­dultam Angyalföldön. Ami­kor először jártam itt. habár mint kisgyerek, de már so­kat láttam. Akkor másfajta Angyalfölddel találkoztam. A gyerekek mezítláb jártak, éhesek, rongyosak voltak. A felnőtt emberek egy részé­nek. munkaképes, családos, dolgozni akaró embereknek nem volt munkájuk. Itt állta Váci úton a Schlick-Nichol­son-gvár is. — amely előtt is sok esetben, nyomorult ember ácsprgott munka nél­kül. A cigarettavégeket les­ték a járda szélén, hogv rá­gyújthassanak. Akkor, ha az utcán ment valaki, pontosan meg lehe­tett mondani, mi a foglalko­Elvtársaik! A politika leg­főbb tényezőjét a hatalmat illetően pártunknak és a Hazafias Népfrontnak van választási programja. Ha a felhívásban ezt így ,talán nem is írtuk ki, de prog­ramunk az, hogy tovább a nevét a jelöltlistára, akit a gyűlés felelős tisztségre méltónak tart. De aránylag azért sem sok a többes je­lölés, mert az előkészítés keretében, a jelölő gyűlése­ken minden bizonnyal gon­dosan és alaposan mérlegel­ték a részvevők, hogy kit tiszteljenek rneg bizalmuk­kal. Mi a társadalmi rendünk lényege? Azt hiszem az. ami­vel számunkra az új világ kezdődött: a munkásosztály a nép hatalma. A választáso­kon ezt is megerősítjük: ki­állunk a szocialista társadal­mi rend mellett. Elvtársak! A mi pártunk, a Magyar Népköztársaság felelős vezető testületéi meg­nyilatkozásaikban mindig tartózkodnak attól, hogy fennálló intézményeinket, így politikai viszonyainkat is abszolút tökéletesnek, mintaképnek állítsák be. Politikai, társadalmi intéz­ményeinkre sem mondjuk, hogy már befutották a fejlő­dés teljes pályáját. Tudjuk, hogy tovább kell javítanunk ezeket a szocialista demok­rácia jegyében.. Ugyanígy or­szágunk gazdasági alapjaira, kulturális intézményeire, amelyek nagyon sokat jelen­tenek számunkra, is úgy te­kintünk mint amelyeket szüntelenül tovább' kell fej­lesztenünk. De amikor mi munkánk gyengeségéről. intézménye­ink még javítandó oldaláról és vonásairól szólunk, ak­kor — é= szerintem ez a do­log politikai lényege — sa­ját rendszerünkről és saját intézményeinkről beszélünk. Bízom benne, hogy a június 8-i választás napján népünk a szavazatával tehát a maga rendszerét erősíti tovább. (Taps) zása, a társadalmi állása, és milyen az anyagi helyzete. A munkásembert messziről fel lehetett ismerni. A tiszt­viselőt is: bár a legtöbb ott­hon nélkülözött, de a társa­dalmi norma miatt neki mu­száj volt gallért és nyakken­dőt felvenni, ha az utcára ment. A vagyonos embert nem ismerték fel. mert az nem szokott mutatkozni azon a tájon. (Derültáég) Amikor azt mondjuk, hogy nálunk szocialista társadal­mi rend van. akkor kijelent­jük: a kapitalista múltat vég­képp, örökre eltemettük. — (Taps.) A régi Világ elmúlt. Ma az öltözék alapján nem lehet megmondani, kinek mi a foglalkozása. Még kevésbé a gyermekekről hogy m,i a szüléik foglalkozása. Ez is a mi rendszerünk — egyik vívmánya. A munkáshatalom, a nép- hatalom a mi társadalmi rendszerünk, s ha időnként kritikus szemmel tekintünk intézményeire, akkor azt is meg kell érteni, hogy a fel­szabadult népnek, a munkás­osztálynak nem volt tapasz­talata a kormányzásban, a gazdasági munka irányításá­ban, mert azelőtt mások irá­nyítottak. A tandíjat meg kell fizetni. De a munkás­osztály megtanulta, hogyan kell az országot vezetni, a gazdasági munkát irányíta­ni. a ‘kultúrát építeni, ho­gyan kell a pedagógiával, az egészségüggyel és sok egyéb­bel foglalkozni. Akkoriban a régi világnak a hatalomból kiesöppent. em­berei kárörvendive nézték a munkásosztályt s azt mond­ták: „ezek nem értenek semmihez, hogyan fogják az országot vezetni”. S bár ak­kor még romokban hevert az ország, de népünk megmu - tatta. hogy tud élni a hata­lommal, s megteremtette a szocialista rendszert. erősítjük a munkásosztály, a nép hatalmát, szocialista rendszerünket. A választók­tól azt 'kérjük: ezt a ha­talmat támasszák alá ismét, ország-világ előtt látható módon szavazataikkal június 8-án! (Taps.) A megválasztandó ország­gyűlés mint legfőbb törvény­hozó szervünk határoz al­kotmányos rendünkről, al­kotja tönvényeinket, meg­szabja, hogy a magyar ál­lampolgárok milyen .törvé­nyes keretek között éljenek. •A tanácsoktól is sok tekin­tetben függ az emberek min­dennapi élete. Az a sok, lát­szólag apró kis ügy, amit- a tanácsokban intéznek, jó­részt meghatározza az em­berek közérzetét, hangula­tát, talán még a rendszer­hez való viszonyát is. Mert néha még a rossz vízcsapért is a rendszert szidják. (De­rültség.) Nekünk elkötelezett kép­viselőket kell választanunk, olyanokat, akik a Hazafias Népfront programját meg­valósítva híven szolgálják népüket, a szocializmust. Az elkötelezett emberek is többfélék; vannak kö­zöttük párttagok és párton- kív'üliek; vannak munkások, szövetkezeti parasztok, me­zőgazdasági. és közlekedési A választás — számadás. — Természetes, hogy a párt, a Hazafias Népfront és azok­nak minden képviselője számadással is tartozik a népnek. Teljes számadásra itt nem vállalkozom, de ez, nem is szükséges. 35 évvel ezelőtt szabadultunk fel, de amíg az elem; dolgokat a helyük­re igazítottuk és végül is .el­dőlt, hogy kinek a javára kell az országot újjáépíteni, erre ráment egypár eszten­dő. De azután hozzákezdtünk a szocialista társadalom épí­téséhez, s ha harminc évet nézünk, akikor a pártnak, a Hazafias Népfrontnak van mit mondania megváltozott életünkről. A munikásosiztály hatalimát megyéd tűk és tovább szi­lárdítottuk. — Befejeztük a szocialista társadalmi rendünk alapjainak lera­kását, és továbbfejlesztet­tük a szocialista társa­dalmi rendet. — Hazánk felszabadulás előtt elmara­dott. félfeudális. agrárjelle­gű ország volt. 35 év alatt modem iparral és mezőgaz­dasággal, megfelelő közleke­déssel és egyéb termelő be­rendezéssel ellátott közepe­sen fejlett ipari országgá vált. Megvan a reményünk és a lehetőségünk, hogy Ma­gyarországot céltudatosan, egy irányba és . megfelelően dolgozva belátható időn be­lül az iparilag fejlett or­szágok sorába emeljük. Ez a mi számadásunk. Harminc év alatt a nem­zeti jövedelem ötszörösére dolgozók, pedagógusok, egész­ségügyi és m;ás alkalmazot­tak. Művészek, tudósok, iro­dalmárok. És a szocializmus­nak vannak támogatói a leg­különbözőbb hitíalekezatek egyházi férfial között is. De mindenkinek másfajta kötel­mei vannak. Állami-táirsa- daími testületeinkben kellő számban vannak párttagok és pártonkívüliek is. A kép­viselő- és tanácstag jelöltek nagy többsége pártankívüli. mint ahogy a lakosság több­sége is az. A mi rendsze­rünkben mindenki hű lehet salját vili ág nézetéihez, élhet bármilyen hivatásnak. De aki képviselői és tanácstagi minőségében a szocializmust építő magyar nép szolgála­tára vállalkozik, annak el­kötelezettnek kell lennie. Nagyjából ismerem a jelölte­ket, s mondhatom, elkötele­zettek, bizalommal lehet rá­juk szavazni. Most nem ma­gam mellett agitálok, de sa­ját választókerületemben ezt mégis el kell mondanom. (Derültség, taps.) növekedett, az ipar ma ki­lencszer annyit gyárt, a me­zőgazdaság körülbelül 10 százalékkal kisebb területén, fele annyi dolgozóval kétszer annyit termel, mint 30 év­vel ezelőtt. Szállításunk tel­jesítménye hétszeresére nö­vekedett és ezt az összeha­sonlítást hosszan lehetne to­vább folytatni. Választási programunk az, hogy hazánk tovább gyara­podjék, fejlesszük tovább a társadalmi rendszerünk gaz­dasági alapjait, — ame­lyekből valójában minden érték ered, ami nélkül nem tudunk létezni. Három évtizedre vissza te­kintve azt is elmondhatjuk, hogy növekedett népünk műveltsége is. Ez idő alatt a nyolc osztályos általános is­kolát. illetve a vele egyen­értékű iskolát végzett em­berek száma megháromszo­rozódott, s most már a fel- niőttkorosztiály 58 százalé­ka. — A középiskolát vég­zettek száma ugyancsak há­romszorosára nőtt, és ez ma a felnőttlakosság 18 száza­léka. A főiskolát és egye­temet végzettek száma ma szintén háromszor akkora, mint 30 éve és most már meghaladja a felnőtt lakos­ság 5 százalékát. Ez óriási fejlődés. A könyvek példány­száma 4,5-szeresére, a szak­képzett dolgozók száma kö­rülbelül háromszorosára nőtt, és elérte az 1 millió 300 ezer főt. Itt nemcsak a szakmunkásokat említettem, mert most már a mezőgaz­daságban is sok szakkép­zett dolgozó tevékenykedik. A munkásosztály 44 százalé­ka már szakképzett, akik között nem kevés az érett­ségizett. — Mindez mu­tatja, hogy ezen a téren is óriási a fejlődés. Választási programunk az, hogy a műveltségnek és a szakkép­zettségnek töretlenül és gyorsan tovább kell növe­kednie, mert enélkül nem oldhatjuk meg feladatain­kat. t Az életszínvonalról szólva is csak azt mondhatom, amit a politikai rendsze­rünkről a népgazdaságról mondtam: vannak még meg­oldandó feladataink, szoci­ális problémáink, amelye­ket nem vehetünk le a na­pirendről, ilyenek a kis­gyermeket nevelő anyák vagy az idős, nehezen élő, alacsony összegű nyugdíja­sok és hasonlók problémái, a fiatal, házasulni akaró em­berek lakásgondjai. Ezeket napirenden is fogjuk tar­tani, s lehetőségeinkhez ké­pest a legközelebbi években is megteszünk mindent a gondok enyhítésére. De hát az életszínvonalról szólva neemcsak gondokat sorolhatunk fel, hiszen biz­tosítottuk az életszínvonal alapját, a teljes foglalkozta­tottságot. A mai nemzedék nagy része nem tudja eléggé becsülni ezt a vívmányt. Akik valaha láttak munka­nélküliséget, tudják, mi az. A dolgozó- embernek nincs más létalapja, minthogy dol­gozhat, és megkeresheti a mindennapi betevő falatját, gondoskodni tud a gyerekei­ről. Mindez párosul azzal is — amit én nagyon fontos­nak tartok—, hogy vélemé­nyünk szerint nálunk tisz­tes a bér nem rossz a köz- ellátás, s azt is számításba kell venni, hogy az utóbbi öt évben másfélmillió em­ber költözött új lakásba, öt­száztízezren vásároltak sze­mélygépkocsit. Évente több Gratulálok ahhoz az elis­merő oklevélhez, amelyet a korábbi nehéz évek után, a fejlődés bizonyítékaként a ■gyár az idén is. megkapott. Ez már az ötödik ilyen elis­merő okmány az útóbbi években, de ezt különösen me? kell 'becsülni, mert most mindenkinek nehezebb felté­telek között kell dolgoznia. Élve az alkalommal megkö- * szőnöm és szívből viszonzom a gyár dolgozóinak jókíván-' ságait és jó egészséget, sok sikert kívánok a gyári kol­lektíva valamennyi tagjának. Az országban végbement mint ötmillió magyar állam­polgár utazott külföldre. Ezek a számok nagyon so­kat mondanak az életszín­vonalról! Budapesten is sok fontos változás történt az utóbbi öt évben. Felépült 80 ezer lakás. A metróvonalak hosz- sza megkétszereződött, pedig szinte minden métere sok millió forintba kerül. Kilenc- száz új iskolai tanterem ké­szült el. Az óvodákban a korosztály 85 százalékának jut hely és ezzel lassan meg­közelítjük a szükséges be­fogadóképességet. Az idén megkezdődik a gyógyítás a 800 ágyas dél-pesti kórház­ban, s ez figyelemre méltó javulást hoz majd a főváro­si és a környékbeli egész­ségügyi ellátásban. Sok más fontos létesítmény is épült és épül Budapesten, ezen belül Angyalföldön. A ked­vező változás, a városrész külsején is látszik. A sok egyéb között — a hajógyár segítségével — munkáslaká­sokkal is gyarapodott a ke­rület. A Magyar Hajó- és Daru­gyár kilencezres kollektívá­ja számot tevő tényező An­gyalföldön, és fontos szere­pe van az egész népgazda­ságban. Néhány évvel ez­előtt nagyon bonyolult hely­zet állott itt elő. Keresniük kellett a kiutak a kialakí­tandó gyártmányszerkezetet. Az erről folytatott beszélge­tésekre néhány évvel ezelőtt és tavaly engem is meghív­tak. És most megállapíthat­juk: jelentős és jó változá­sok történtek itt a vezetők, a dolgozó kollektíva erőfe­szítésével, a korrpány, és más illetékes központi szer­vek segítségével. Sikeresen megváltoztatták a termék- szerkezetet, korszerű, jó gyártmányokat — konténe­reket. úszódarukat, kazáno­kat — állítanak elő. és más intézkedéseket is tettek a gazdálkodás javítására. Ez jó dolog, örülünk neki. fejlődésben nagy szerepet töltött és tölt be a Magyar Szocialista Munkáspárt, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok rendszere, mert a párt iránymutatása a kor­mány feladat-megjelölései és egyéb intézkedések nélkül nem lehetne dolgozni, előre- háladni. Maga az alkotás, a történelem formálás azonban az egész nép műve! Mindaz az eredmény, amit Angyal­földön. Budapesten, az or­szágban elértek, az a gyár Angyalföld, Budapest, az of- szás dolgozóinak, népünk szellemi és kétkezi munká­iénak köszönhető. Ezt az eredményt tovább gyarapíta­ni. ez a mi szándékunk! A választás napján is fejezzük ki. hogy az ország népe tá- magatja ezt a törekvést. Munkánk az életszínvona­lat illetően is arra irányul, hogy megvédiük. megszilár­dítsuk az elért eredménye­ket. A feladat a feszítő szo­ciális kérdéseket menet köz­ben megoldani, s megterem­teni az életszínvonal további emelkedésének anyagi felté­teleit. Mert nekünk változat­lanul áz a programunk, hogy a szocialista társadalom épí­tésének együtt kell járnia a dolgozók • életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Mindig is ez volt a politi­kánk. most is ezzel lépünk a választók elé. és kérjük, támogatásukat. Néha elhang­zik az is: hogy a szocializmus éDÍtésének a dolgozók élet- színvonala állandó emelésé­vel kell együtt járnia. Az ilven megfogalmazás ellen én mindig tiltakoztam, hiszen ez nem lehetséges. Fontos vi­szont a rendszeres életszín­vonal emelés, s e szabályhoz az is hozzá tartozik, ho<*v csak azt oszthatjuk el. amit megtermeltünk. Kedves Elvtársnők. Elv­társak ! Feladataink nehe­zebbekké váltak. De aki fi­gyelemmel követte a párt XII. kongresszusának átfo­gó helyzetértékelését, az (Folytatás a 4. oldalon.) Választási nagygyűlés a Magyar Hajó- és Darugyár hajómühelyében. Képünkön: Zsúfo­lásig megtelt a csarnok (Telefoto — KS) Élni tudtunk a hatalommal Elkötelezett képviselők Három évtized biztató mérlege Eredményeink tovább gyarapíthatóak

Next

/
Oldalképek
Tartalom